2005. június 26. A Szentlélek templom lapja Évközi 13. Vasárnapja
Derítsük ki, hogy miért teszik azt, amit
tesznek.
Mindent tudni annyi, mint mindent
megbocsátani.”
Olvasmány: 2Kir
4.8-11,14-16
Elizeus
egy nap elindult és átment Sunembe. Ott lakott egy előkelő asszony, aki
meghívta asztalához, s így ahányszor csak átment, mindig betért hozzá enni. Az
(asszony) így szólt férjének: "Nézd, tudom, hogy Istennek szent embere az,
aki mindig betér hozzánk. Rendezzünk hát be neki a tetőn egy kis szobát,
tegyünk bele ágyat, asztalt, széket meg mécsest, s ahányszor csak betér
hozzánk, fölmehet majd ebbe a fönti szobába és lefekhet."
Történt, hogy
egy nap megérkezett, betért a fönti szobába és lefeküdt. Tovább kérdezte hát:
"Mégis, mit lehetne tenni érted?" Gechaszi így válaszolt: "Ó,
nincs neki fia és a férje öreg." Erre megparancsolta: "Hívd
ide!" Odahívta, az be is lépett az ajtón. Akkor így szólt hozzá: "Egy
esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz." Azt felelte: "Nem
uram, ne ámítsd szolgálódat!"
Szentlecke: Róm
6.3-4,8-11
Vagy
nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában
keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a
halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy
mi is az élet újdonságában járjunk. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy
vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé
nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s
mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek
magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus
Krisztusban.
Evangélium: Mt
10.37-42
Aki apját vagy
anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát
jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a
keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét,
elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Aki titeket
befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem
küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát
kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában
részesül. S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a
legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad
el jutalma."
„Bármely
bolond tud kritizálni, ítéletet mondani, vagy panaszkodni – és meg is teszi.
De jellemre és
önuralomra van szüksége annak, aki megértő és megbocsátó akar lenni.”
kánon (teológia) – a qanú akkád szóból, amelynek jelentése: mérőnád, mérce, mérték. A
késői zsidóság és a kereszténység szóhasználatában ez a kifejezés az Isten
által sugalmazott, a bibliai
gyűjteménybe való felvételre érdemesnek tekintett iratok sorát, a kanonizálás
mint folyamat pedig a bibliai gyűjtemények végleges megszerkesztését, lezárását
jelenti. A kanonizálás során azokat a műveket fogadták el szent könyveknek,
amelyek tekintélyes és régi szerzőtől valók, a zsinagógai vagy egyházi
közösségekben általánosan és régóta használatban vannak, mondandójukat tekintve
megfelelnek az igazhitűség követelményének és nem egyszerűen a bibliai
hagyomány folklorisztikus, jámbor kiszínezései. Az ószövetségi
hagyomány esetében a kanonizálás két lépesben, a Szeptuaginta Kr. e. 2. századi
és a Biblia Hebraica Kr. u. 95-ös véglegesítésével történt meg, az újszövetségi
kánon végleges kialakítására pedig hosszú viták után Kr. u. 367-ben került sor.
A kanonizált Ószövetség a zsidó felosztás szerint 25, a protestáns keresztények
felosztása szerint 39 könyvet tartalmaz, a tágabb katolikus és ortodox kánon
szerint viszont 46 könyvből áll. Az Újszövetség esetében a keresztény közösségek
egyöntetűen egy 27 könyvből álló gyűjteményt tekintenek sugalmazottnak. A
kánonba fel nem vett műveket a keresztény szóhasználat apokrif
könyveknek nevezi. Tágabb, modern vallás-tudományi
értelemben a kánon kifejezést minden szentkönyves vallás iratainak hiteles és
hivatalos gyűjteménye megnevezésére használják.
Egy magyar története Indiában
Egy súlyos fertőzés
nyomán megsüketültem a jobb fülemre; az orvos műtétet ajánlott. A kórházi
bejelentőlap megfelelő rubrikájába - némi tűnődés után - azt firkantottam, hogy
keresztény vagyok. Hamarosan megjelent a szobámban egy katolikus pap. Bőrszíne
alapján indiainak néztem. Néhány bemutatkozó és tájékozódó mondatváltás után
átnyújtott egy nyomtatványt, amelyet meghívónak is tekinthettem. A kórház
kápolnájába invitált a meghívó, amely szerint pár nap múltán csodatévő atya
érkezik, akinek imáitól bénák, vakok, süketek, leprások nyerhetnek gyógyulást.
- Súlyos döntés elé állít - mosolyogtam a papra. - Most aztán törhetem a fejem,
hogy műtéttel vagy imával gyógyíttassam a süketségemet. - Visszanyújtottam neki
a meghívót. - Tudja, ha hinnék a hitben, akkor nem feküdnék itt. - A hithez
derűs lélek kell - mondta csöndesen -, s ön derűs embernek látszik. És a csodák
legfőbb értéke, hogy még inkább felderítik a lelket. Én: - Az imént mondta,
hogy derűs vagyok. Akkor mi szükségem rá, hogy szívderítő csodákkal kúráljam
magam. S egyébként sem szívbeteg vagy lelki beteg vagyok, hanem süket. Ha
azonban úgy gondolja, beszéljük meg az orvossal, hogy mitévők legyünk.
Mamuszára nézett, összecsücsörítette puha ajkait, és azt kérdezte: -
Magyarországon, ugye, általános hitetlenség uralkodik? - Erre a kérdésre
ugyanúgy nem tudom a választ, mint ön - mondtam komoran. Bólogatott, mintha
mégis megértett volna valamit; kiment lassan, s attól kezdve sajnos nem láttam
többé.
ÉLJÉTEK ÉS KÖVESSÉTEK ALÁZATTAL
ÜZENETEIMET!
Medjugorje, 2005. május 25
"Drága Gyermekek! Újra
felhívlak benneteket: éljétek és kövessétek alázattal üzeneteimet. Különösen
most tanúskodjatok róluk, amikor jelenéseim évfordulójához közeledünk.
Kicsinyeim, legyetek jel mindazoknak, akik messze vannak Istentől és az Ő
Szeretetétől. Veletek vagyok, és anyai áldásommal mindnyájatokat
megáldalak. Köszönöm, hogy követtétek
hívásom." Április havi üzenetében a Szűzanya minden családot arra
kért, hogy újítsák meg az imádságot otthonaikban, hogy az imádsággal és a
Szentírás olvasásával beléphessen a családokba a Szentlélek és megújítsa
családjainkat. Mai üzenetében újra arra szólít fel bennünket Mária, hogy
kezdjük el alázattal élni és követni üzeneteit. A Szűzanya Isten alázatos
szolgálóleánya, aki jól tudja, hogy Isten igéit, a mennyország szózatát csak
alázatos szívvel vagyunk képesek meghallani. Az Úr oltalmába vette alázatos
szolgálóját, Máriát, és ezért Őt minden nemzedék boldognak hirdeti (vö. Lk 1,
48). Ezért, itt, Medjugorjéban is, sokakban megérlelődik a kívánság, hogy minél
közelebb kerüljenek anyai szívéhez. Mindnyájunknak szüksége van a Szűzanyára.
Vele, az Ő társaságában biztosak lehetünk abban, hogy nem tévesztjük el az
utat, hogy soha nem csapódunk be, és nem ábrándulunk ki. Az alázatos és
egyszerű szívűek itt, Medjugorjéban tesznek tanúságot Jézus Krisztusnak a
Szentlélektől eltelve mondott szavairól: “Dicsőítelek,
Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és bölcsek elől elrejtetted ezeket és a
kicsinyeknek kinyilatkoztattad.” (Mt 11,25). A Szűzanya elvezet bennünket
Jézushoz, ugyanakkor Jézus is Máriához visz bennünket, elküldi hozzánk az Ő
édesanyját, hogy hallgassunk rá, és alázattal kövessük szavait. A Szűzanya a
Mennyei Atya dicsőségéből jön el hozzánk. Szavai mindenki számára érthetőek.
Úgy közeledik hozzánk, mint egy édesanya vagy édesapa, aki letérdel kisgyermeke
előtt, hogy a pici láthassa és hallhassa őt.
A Szűzanya szavai a mennyországból valók, ugyanakkor alázatosak és
egyszerűek. Maga az „alázat” szó a latin ’humilis’ szóból ered, és olyasmit
jelent, ami a földhöz közel van, és ez teljesen normális dolog, hiszen a
Szentírás tanítása szerint a föld porából lettünk megalkotva. Valóban,
alázatosnak kell lennünk, hogy meghallhassuk és megérthessük Istent és a
Szűzanyát. Mária nem azért jön el közénk, hogy elmarasztaljon és elítéljen
bennünket. Az, aki ítéletet mond és elmarasztal, nem képes meghallani sem
Istent, sem másokat, csak egyedül saját magát. A Szűzanya, amikor hozzánk szól,
bennünket is szeretne hallani; hallani imáinkat, és minden, szívből mondott
imádságunkat komolyan veszi. Egyik
üzenetében ezt mondta: “Drága
Gyermekek! Meghajolok szabadságotok
előtt”. E szavakból is érezhetjük, milyen nagy tisztelettel és szeretettel
közeledik hozzánk Mária. A legtisztább Szűzanya, Ő, a kegyelemmel teljes,
meghajol a mi szabadságunk, szabad akaratunk előtt. Milyen hatalmas minden
egyes személy méltósága! Maga Isten is tiszteletben tartja szabadságunkat, és
nem tehet, pontosabban nem kíván tenni semmit a mi szabadságunk ellenében. Az
embernek csak az adatik meg, amit óhajt, amit keres, amit akar, és amit kér. A
Szűzanya medjugorjei jelenései, Isten kegyelme és ajándéka. Ezek a jelenések
nem céltalan, senki tulajdonát nem jelentő dolgok, hanem ingyenes adományok
nekem, neked, az Egyháznak és a világnak. A tulajdon olyan dolgot jelent, ami a
miénk, amit birtokolunk, és amit meg kell védenünk másoktól. Az adománnyal más
dolgok járnak együtt: az adomány elkötelez bennünket; kötelez arra, hogy
hűségesek maradjunk a Szűzanyához, szeretetéhez, annak minden gyümölcséhez,
annyi szív feltámadásához a sötétség honából és a lelki halálból. Mária
többször is említette: “Drága Gyermekek!,
most a kegyelem időszakát éljük”. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a
kegyelem ezen időszaka számunkra elvesztegetett lehetőség maradjon, hanem az
Istennel való újrakezdés ideje kell, hogy legyen mindnyájunknak. Ma is,
lényegében ezt üzeni nekünk a Szűzanya, hozzátéve biztonságot jelentő szavait: “Veletek
vagyok”. Legyünk és maradjunk mindig mi is Ővele.
Követésre szóló meghívás
A keresztségben
jön létre az Isten-népéhez tartozás, mely az embert feltétel nélkül
megajándékozza, beleemeli az üdvösségtörténetbe. Azonban az ember nem maradhat
passzív, mert arra hivatott, hogy egész lényével válaszoljon és kövesse Jézust.
Ez minden megkeresztelt ember hivatása. A múltban a keresztséget inkább úgy
tekintették, hogy ez által válunk üdvösségszerző módon Krisztus testévé. De a
keresztség ennél több: egyesülés Krisztussal, részesülés az Úr pászka
misztériumában. A kereszténységre szóló meghívás Krisztus követésére szóló
meghívás.
Bizonyos
értelemben a hivatást összefüggésbe hozhatjuk így az egészen tudatos Isten
melletti döntéssel, s ez a teljes megtérés. Minden keresztény arra hivatott,
hogy élete minden területét átadja Krisztusnak az Egyház Urának, s egész életét
az Úr rendelkezésére bocsássa.
Az emberek csak
tartós kapcsolatrendszeren keresztül kapcsolódnak bele a hitbe és az Egyház
szervezetébe. A hit és hivatás hálója mindenekelőtt olyan emberekből áll tehát,
akik mélyen Istenhez kapcsolódnak.
Fohász a Csend-hez
Uram adj fület a léthez
Hogy halljam a néma csend szavát.
Mindenség királya,
Ős Uralkodó!
Szívem fuvolása,
bíbor, nyugtató,
áldó lelkű álom,
ringató mese,
csend a lélek atyja,
hang a kedvese.
Uralja a lelkem,
fű hegyén mesél,
álom- léptű létem,
hűvös csendes éj.
Utolsó órámon,
nyugtató varázs,
mindenségből sző majd
csend- szimfóniát!
A keresztény környezet átalakulása
Paul M.
Zulehner pasztorálteológus realisztikusan leírta, hogy mi jellemzi a zárt,
katolikus környezet felbomlását. Azt mondja, hogy a múlt, többé-kevésbé
keresztényi társadalmát felváltotta a pluralisztikus világ, melyben az Egyház
helyzete folyamatosan megváltozik. Ezt az átalakulást a következőkkel
jellemezhetjük.:
- A
keresztények, s így a katolikusok nagy része is, a múltban hozzászokott a
többségi kereszténységhez, ezzel szemben a jövő valószínűleg a diaszpóra lesz.
A diaszpóra azért is hangsúlyozódik, mert korántsem akar minden megkeresztelt
keresztényként élni. S az óvodákban, iskolákban, egyesületekben, munkahelyeken
nem lehet feltételezni a keresztény környezetet.
- A múltban
nagyon jellemző volt az egyházi és társadalmi élet feltűnő összhangja. Az
egyházi ünnepeket az egész társadalom megtartotta. Ma - és a jövőben egyre
inkább - a vallási, egyházi élet a valóságnak csak egy sávja más sávok
mellett.(sport, politika, kultúra).
- Az egyházi
életet a múltban számos társadalmi terület támogatta, védte. Ma a
keresztényeknek inkább ellenállással, akadályoztatással kell számolniuk.
- Ezzel
összefüggésben van az is, hogy erősen megváltozik a hit-tanulás hagyományos
területe: a család, az iskola, a társadalom. Elsősorban az iskolarendszer, a
nyilvánosság szűnik meg segíteni a hit továbbadását. (A hitoktatás nem tudja
igazán ellensúlyozni a szekularizált iskola világát.) Ehhez járul, hogy egyre
kevesebb fiatal kapja meg családjában a hitbe való belenövés lehetőségét.
- A
társadalomban éppen úgy, mint az Egyházban sokféle életstílus alakul ki, az
élettapasztalat pluralitása terjed. Társadalmunk ma már sok életfontosságú
kérdésre nem ad olyan megbízható választ, amely segítené a fiatalok
tájékozódását. Ez egyrészt nagy elbizonytalanodást jelent, mert a fiatalok sok
tekintetben magukra maradnak. Másrészt új döntési lehetőségek alakulhatnak ki.
- Az Egyházat
eddigi formájában jellemezte, hogy a keresztények belenőttek a hitbe,
valószínűleg a jövő Egyházát jellemezni fogja a megtérés és tudatos döntés. A
lelkipásztori munka nem maradhat pusztán jámbor, korrekciós munka, egyre inkább
igazi misszionálássá, evangelizálássá kell válnia.
Az itt vázolt
helyzetet nem szabad összeomlásként, katasztrófaként tekinteni. A hagyományos
viszonyok felbomlása, fellazulása súlyos hatással vannak ugyan egyesek egyházi
elkötelezettségére, de nem szabad ennek a jövőre irányuló lehetőségeiről
megfeledkezni. Nem foghatnánk ezt úgy fel, hogy Isten nagyobb életteret ad az
emberi szabad akaratnak? A keresztény hitnek nincs félnivalója a szabadságtól,
a pluralizmustól, sőt. Ne felejtsük el a keresztények, hogy a Római Birodalom
relatív pluralizmusa mekkora lehetőség volt a kereszténység elterjedéséhez. A
kereszténység a maga sokféleségével a városokban terjedt el először, vidéken,
ahol a társadalmi viszonyok sokkal zártabban voltak, a keresztény hit csak
késve tudott elterjedni.
Ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is a legkisebbek
egyikének Mt 10, 37-42
Olcsón adják
Isten barátságát! Egy pohár víz az ára! Igaz, a pohárnyi vizet Jézus
tanítványának kell adni, hogy az alku tökéletes legyen! Az aggályos töprengeni
kezd: honnan tudjam, hogy Krisztus tanítványa, aki kér? Pedig egyszerű: a
kérésben már benne rejlik a tanítványi alázat, ez a jel! Ami leegyszerűsíti a
dogunkat, de meg is nehezíti: hisz egyfelől mindenki, aki kér, tanítvány. Nincs
se jogom, se okom, bárkit elutasítani. Így nem kell töprengenem, méltó-e a
segítségemre! De persze, nehéz is a döntés: mert nem lehet elutasítani senkit!
Nem rokonszenv kérdése tehát, hogy kin segítek, kin nem, hanem pusztán attól
függ, mire kapok esélyt, lehetőséget. S mi mégis naponta elszalasztunk nem is
egyet!
Aki e
nehézségtől megriad, annak ajánlom, elmélkedjen a fenti sorokon. Mert hát a
pohár víznyi bér a legkisebb aprópénz, hogy bejussunk az Isten országába. Aki
nagy bankjeggyel érkezik, annak nem fognak „felváltani”: itt mindent le kell
adni, amink van. A legnagyobb címlet tehát az Isten elsőbbsége: Isten nagyobb
az életadó szülőknél is. Nem véletlen hát, hogy az első három parancsolat
megelőzi a negyediket. A következő címlet már gyakrabban kerül forgalomba: a
vértanúságé. A legkisebb bankjegy az Egyház szeretete: aki befogadja … Milyen
jó, hogy aprópénzzel is lehet fizetni: pohár friss vízzel! NO akkor legalább
legyen friss!
Kiss Ulrich SJ
Zsinat
Rómában
hallottam ezzel kapcsolatban a következő kedves kis anekdotát. A legutóbbi
egyetemes zsinat alkalmával Szent Péter apostol riadtan jelentette a menyben a
Szentlélek Úristennek: “Rómában, a zsinaton a püspökök és a hívek egy újabb
rendelkezést adtak ki”. “Légy szíves, szerezd meg nekem gyorsan, “válaszolt a
Szentlélek, “hogy tudjam, mit kell ezentúl hinnem...“
Az anekdota
nemcsak bájos és emberközeli, de sokatmondó is. A zsinattal kapcsolatban három
dolgot mindenképp megtanulhatunk belőle. Először is azt, hogy az egyházat a
Szentlélek Úristen vezeti. Minden, ami benne történik, az ő keze nyomát viseli
magán. Ő adja az indíttatásokat, és Ő újítja meg állandóan, hogy az
megfelelhessen a világban betöltendő küldetésének. Neki “tudnia kell”,
helyesebben Ő sugallja nekünk azt, hogy mit kell hinnünk.
Másodszor a
történetből azt is megtanulhatjuk, hogy a püspököknek - a pápa vezetésével -
milyen nagy szerepük van az Egyház vezetésében. Jézus működésének kezdetén a
tömegből apostolokat hívott meg, és ezzel megalapította az apostolok
kollégiumát. Ez képezte aztán, az első pünkösd után, Péter apostol vezetésével
az egyház hierarchikus felépítésének alapját.
Harmadszor a
történetből az is kiolvasható, hogy a krisztushívőknek is - a pápával és a
püspökökkel való egységben - szintén fontos szerepük van az egyház életében.
Jóllehet a zsinatokon nekik nincs szavazati joguk, mert őket ott püspökeik
képviselik.
NAGYCSÜTÖRTÖK
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.
DSIDA
JENŐ :
ÁTVÁLTOZÁS
Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig,
amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Pilinszky János
Hirdetéseink, ünnepeink
Hétfő: Szent László király ünnepe
Kedd: Szent Iréneusz püspök
Szerda: Szent Péter és Pál apostolok
ünnepe
Szombat: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél
(Sarlós Boldogasszony)
··Ma este 7 órakor Juhos Ferenc verbita
szerzetes atya mutatja be újmiséjét a templomban, melyre várjuk a híveket.
··Hétfőn este szentmise és körmenet lesz
a bazilikában, Szent László királyunk ünnepén.
··Péter és Pál apostolok ünnepén este 6
órai misére várjuk a híveket.
··Jövő szombaton július 2-án az esti 6
órai szentmise után tartjuk a Fatimai ájtatosságot, melyben a Szűzanya kérésére
imádkozzuk a rózsafűzért.
··Jövő vasárnap lesz a szokásos
Péter-fillér gyűjtés.
··Soron következő csursillók időpontjai
(háromnapos bentlakásos lelkigyakorlat, mely mindig csütörtök délután 6 órakor
kezdődik).
Női július 7-10
Férfi július 21-24.
Szeretettel várjuk azokat, akik
hitükben szeretnének jobban elmélyülni, megerősödni. Jelentkezni a kitöltött
jelentkezési lappal a plébánián lehet.
··Győrből zarándok út indul papi
vezetéssel a franciaországi Lourdes és Nerves Mária kegyhelyekre. 2005
augusztus 1-7 között. 7 nap és éjszakai utazás nem lesz. Érdeklődni illetve
jelentkezni a 217-023 vagy a 06-20-360-8988-as mobiltelefonszámon lehet
Vadászné Écsi Ilonánál.
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@axelero.hu