Életet a léleknek!

2005. június 26. A Szentlélek templom lapja Évközi 13. Vasárnapja

 

„Ahelyett, hogy elítéljük az embereket, próbáljuk megérteni őket.

Derítsük ki, hogy miért teszik azt, amit tesznek.

Mindent tudni annyi, mint mindent megbocsátani.”

 

KezdőlapFórumImádságról

 Olvasmány: 2Kir 4.8-11,14-16


Elizeus egy nap elindult és átment Sunembe. Ott lakott egy előkelő asszony, aki meghívta asztalához, s így ahányszor csak átment, mindig betért hozzá enni. Az (asszony) így szólt férjének: "Nézd, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig betér hozzánk. Rendezzünk hát be neki a tetőn egy kis szobát, tegyünk bele ágyat, asztalt, széket meg mécsest, s ahányszor csak betér hozzánk, fölmehet majd ebbe a fönti szobába és lefekhet."

Történt, hogy egy nap megérkezett, betért a fönti szobába és lefeküdt. Tovább kérdezte hát: "Mégis, mit lehetne tenni érted?" Gechaszi így válaszolt: "Ó, nincs neki fia és a férje öreg." Erre megparancsolta: "Hívd ide!" Odahívta, az be is lépett az ajtón. Akkor így szólt hozzá: "Egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz." Azt felelte: "Nem uram, ne ámítsd szolgálódat!"



Szentlecke: Róm 6.3-4,8-11


Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban.


Evangélium: Mt 10.37-42

Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül. S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."

 

 

 

 

„Bármely bolond tud kritizálni, ítéletet mondani, vagy panaszkodni – és meg is teszi.

De jellemre és önuralomra van szüksége annak, aki megértő és megbocsátó akar lenni.”

 

 

kánon (teológia) – a qanú akkád szóból, amelynek jelentése: mérőnád, mérce, mérték. A késői zsidóság és a kereszténység szóhasználatában ez a kifejezés az Isten által sugalmazott, a bibliai gyűjteménybe való felvételre érdemesnek tekintett iratok sorát, a kanonizálás mint folyamat pedig a bibliai gyűjtemények végleges megszerkesztését, lezárását jelenti. A kanonizálás során azokat a műveket fogadták el szent könyveknek, amelyek tekintélyes és régi szerzőtől valók, a zsinagógai vagy egyházi közösségekben általánosan és régóta használatban vannak, mondandójukat tekintve megfelelnek az igazhitűség követelményének és nem egyszerűen a bibliai hagyomány folklorisztikus, jámbor kiszínezései. Az ószövetségi hagyomány esetében a kanonizálás két lépesben, a Szeptuaginta Kr. e. 2. századi és a Biblia Hebraica Kr. u. 95-ös véglegesítésével történt meg, az újszövetségi kánon végleges kialakítására pedig hosszú viták után Kr. u. 367-ben került sor. A kanonizált Ószövetség a zsidó felosztás szerint 25, a protestáns keresztények felosztása szerint 39 könyvet tartalmaz, a tágabb katolikus és ortodox kánon szerint viszont 46 könyvből áll. Az Újszövetség esetében a keresztény közösségek egyöntetűen egy 27 könyvből álló gyűjteményt tekintenek sugalmazottnak. A kánonba fel nem vett műveket a keresztény szóhasználat apokrif könyveknek nevezi. Tágabb, modern vallás-tudományi értelemben a kánon kifejezést minden szentkönyves vallás iratainak hiteles és hivatalos gyűjteménye megnevezésére használják.

 

 

 

Egy magyar története Indiában

 

Egy súlyos fertőzés nyomán megsüketültem a jobb fülemre; az orvos műtétet ajánlott. A kórházi bejelentőlap megfelelő rubrikájába - némi tűnődés után - azt firkantottam, hogy keresztény vagyok. Hamarosan megjelent a szobámban egy katolikus pap. Bőrszíne alapján indiainak néztem. Néhány bemutatkozó és tájékozódó mondatváltás után átnyújtott egy nyomtatványt, amelyet meghívónak is tekinthettem. A kórház kápolnájába invitált a meghívó, amely szerint pár nap múltán csodatévő atya érkezik, akinek imáitól bénák, vakok, süketek, leprások nyerhetnek gyógyulást. - Súlyos döntés elé állít - mosolyogtam a papra. - Most aztán törhetem a fejem, hogy műtéttel vagy imával gyógyíttassam a süketségemet. - Visszanyújtottam neki a meghívót. - Tudja, ha hinnék a hitben, akkor nem feküdnék itt. - A hithez derűs lélek kell - mondta csöndesen -, s ön derűs embernek látszik. És a csodák legfőbb értéke, hogy még inkább felderítik a lelket. Én: - Az imént mondta, hogy derűs vagyok. Akkor mi szükségem rá, hogy szívderítő csodákkal kúráljam magam. S egyébként sem szívbeteg vagy lelki beteg vagyok, hanem süket. Ha azonban úgy gondolja, beszéljük meg az orvossal, hogy mitévők legyünk. Mamuszára nézett, összecsücsörítette puha ajkait, és azt kérdezte: - Magyarországon, ugye, általános hitetlenség uralkodik? - Erre a kérdésre ugyanúgy nem tudom a választ, mint ön - mondtam komoran. Bólogatott, mintha mégis megértett volna valamit; kiment lassan, s attól kezdve sajnos nem láttam többé.

 

 

 


ÉLJÉTEK ÉS KÖVESSÉTEK ALÁZATTAL ÜZENETEIMET!

Medjugorje, 2005. május 25  "Drága Gyermekek! Újra felhívlak benneteket: éljétek és kövessétek alázattal üzeneteimet. Különösen most tanúskodjatok róluk, amikor jelenéseim évfordulójához közeledünk. Kicsinyeim, legyetek jel mindazoknak, akik messze vannak Istentől és az Ő Szeretetétől. Veletek vagyok, és anyai áldásommal mindnyájatokat megáldalak.  Köszönöm, hogy követtétek hívásom." Április havi üzenetében a Szűzanya minden családot arra kért, hogy újítsák meg az imádságot otthonaikban, hogy az imádsággal és a Szentírás olvasásával beléphessen a családokba a Szentlélek és megújítsa családjainkat. Mai üzenetében újra arra szólít fel bennünket Mária, hogy kezdjük el alázattal élni és követni üzeneteit. A Szűzanya Isten alázatos szolgálóleánya, aki jól tudja, hogy Isten igéit, a mennyország szózatát csak alázatos szívvel vagyunk képesek meghallani. Az Úr oltalmába vette alázatos szolgálóját, Máriát, és ezért Őt minden nemzedék boldognak hirdeti (vö. Lk 1, 48). Ezért, itt, Medjugorjéban is, sokakban megérlelődik a kívánság, hogy minél közelebb kerüljenek anyai szívéhez. Mindnyájunknak szüksége van a Szűzanyára. Vele, az Ő társaságában biztosak lehetünk abban, hogy nem tévesztjük el az utat, hogy soha nem csapódunk be, és nem ábrándulunk ki. Az alázatos és egyszerű szívűek itt, Medjugorjéban tesznek tanúságot Jézus Krisztusnak a Szentlélektől eltelve mondott szavairól: “Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.” (Mt 11,25). A Szűzanya elvezet bennünket Jézushoz, ugyanakkor Jézus is Máriához visz bennünket, elküldi hozzánk az Ő édesanyját, hogy hallgassunk rá, és alázattal kövessük szavait. A Szűzanya a Mennyei Atya dicsőségéből jön el hozzánk. Szavai mindenki számára érthetőek. Úgy közeledik hozzánk, mint egy édesanya vagy édesapa, aki letérdel kisgyermeke előtt, hogy a pici láthassa és hallhassa őt.  A Szűzanya szavai a mennyországból valók, ugyanakkor alázatosak és egyszerűek. Maga az „alázat” szó a latin ’humilis’ szóból ered, és olyasmit jelent, ami a földhöz közel van, és ez teljesen normális dolog, hiszen a Szentírás tanítása szerint a föld porából lettünk megalkotva. Valóban, alázatosnak kell lennünk, hogy meghallhassuk és megérthessük Istent és a Szűzanyát. Mária nem azért jön el közénk, hogy elmarasztaljon és elítéljen bennünket. Az, aki ítéletet mond és elmarasztal, nem képes meghallani sem Istent, sem másokat, csak egyedül saját magát. A Szűzanya, amikor hozzánk szól, bennünket is szeretne hallani; hallani imáinkat, és minden, szívből mondott imádságunkat  komolyan veszi. Egyik üzenetében ezt mondta: “Drága Gyermekek!  Meghajolok szabadságotok előtt”. E szavakból is érezhetjük, milyen nagy tisztelettel és szeretettel közeledik hozzánk Mária. A legtisztább Szűzanya, Ő, a kegyelemmel teljes, meghajol a mi szabadságunk, szabad akaratunk előtt. Milyen hatalmas minden egyes személy méltósága! Maga Isten is tiszteletben tartja szabadságunkat, és nem tehet, pontosabban nem kíván tenni semmit a mi szabadságunk ellenében. Az embernek csak az adatik meg, amit óhajt, amit keres, amit akar, és amit kér. A Szűzanya medjugorjei jelenései, Isten kegyelme és ajándéka. Ezek a jelenések nem céltalan, senki tulajdonát nem jelentő dolgok, hanem ingyenes adományok nekem, neked, az Egyháznak és a világnak. A tulajdon olyan dolgot jelent, ami a miénk, amit birtokolunk, és amit meg kell védenünk másoktól. Az adománnyal más dolgok járnak együtt: az adomány elkötelez bennünket; kötelez arra, hogy hűségesek maradjunk a Szűzanyához, szeretetéhez, annak minden gyümölcséhez, annyi szív feltámadásához a sötétség honából és a lelki halálból. Mária többször is említette: “Drága Gyermekek!, most a kegyelem időszakát éljük”. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kegyelem ezen időszaka számunkra elvesztegetett lehetőség maradjon, hanem az Istennel való újrakezdés ideje kell, hogy legyen mindnyájunknak. Ma is, lényegében ezt üzeni nekünk a Szűzanya, hozzátéve biztonságot jelentő szavait: “Veletek vagyok”. Legyünk és maradjunk mindig mi is Ővele.

 

 

Követésre szóló meghívás

 

A keresztségben jön létre az Isten-népéhez tartozás, mely az embert feltétel nélkül megajándékozza, beleemeli az üdvösségtörténetbe. Azonban az ember nem maradhat passzív, mert arra hivatott, hogy egész lényével válaszoljon és kövesse Jézust. Ez minden megkeresztelt ember hivatása. A múltban a keresztséget inkább úgy tekintették, hogy ez által válunk üdvösségszerző módon Krisztus testévé. De a keresztség ennél több: egyesülés Krisztussal, részesülés az Úr pászka misztériumában. A kereszténységre szóló meghívás Krisztus követésére szóló meghívás.

Bizonyos értelemben a hivatást összefüggésbe hozhatjuk így az egészen tudatos Isten melletti döntéssel, s ez a teljes megtérés. Minden keresztény arra hivatott, hogy élete minden területét átadja Krisztusnak az Egyház Urának, s egész életét az Úr rendelkezésére bocsássa.

Az emberek csak tartós kapcsolatrendszeren keresztül kapcsolódnak bele a hitbe és az Egyház szervezetébe. A hit és hivatás hálója mindenekelőtt olyan emberekből áll tehát, akik mélyen Istenhez kapcsolódnak.

 

 

 

Fohász a Csend-hez
Uram adj fület a léthez
Hogy halljam a néma csend szavát.
Mindenség királya,
Ős Uralkodó!
Szívem fuvolása,
bíbor, nyugtató,
áldó lelkű álom,
ringató mese,
csend a lélek atyja,
hang a kedvese.
Uralja a lelkem,
fű hegyén mesél,
álom- léptű létem,
hűvös csendes éj.
Utolsó órámon,
nyugtató varázs,
mindenségből sző majd
csend- szimfóniát!

 

 

 

A keresztény környezet átalakulása

 

Paul M. Zulehner pasztorálteológus realisztikusan leírta, hogy mi jellemzi a zárt, katolikus környezet felbomlását. Azt mondja, hogy a múlt, többé-kevésbé keresztényi társadalmát felváltotta a pluralisztikus világ, melyben az Egyház helyzete folyamatosan megváltozik. Ezt az átalakulást a következőkkel jellemezhetjük.:

- A keresztények, s így a katolikusok nagy része is, a múltban hozzászokott a többségi kereszténységhez, ezzel szemben a jövő valószínűleg a diaszpóra lesz. A diaszpóra azért is hangsúlyozódik, mert korántsem akar minden megkeresztelt keresztényként élni. S az óvodákban, iskolákban, egyesületekben, munkahelyeken nem lehet feltételezni a keresztény környezetet.

- A múltban nagyon jellemző volt az egyházi és társadalmi élet feltűnő összhangja. Az egyházi ünnepeket az egész társadalom megtartotta. Ma - és a jövőben egyre inkább - a vallási, egyházi élet a valóságnak csak egy sávja más sávok mellett.(sport, politika, kultúra).

- Az egyházi életet a múltban számos társadalmi terület támogatta, védte. Ma a keresztényeknek inkább ellenállással, akadályoztatással kell számolniuk.

- Ezzel összefüggésben van az is, hogy erősen megváltozik a hit-tanulás hagyományos területe: a család, az iskola, a társadalom. Elsősorban az iskolarendszer, a nyilvánosság szűnik meg segíteni a hit továbbadását. (A hitoktatás nem tudja igazán ellensúlyozni a szekularizált iskola világát.) Ehhez járul, hogy egyre kevesebb fiatal kapja meg családjában a hitbe való belenövés lehetőségét.

- A társadalomban éppen úgy, mint az Egyházban sokféle életstílus alakul ki, az élettapasztalat pluralitása terjed. Társadalmunk ma már sok életfontosságú kérdésre nem ad olyan megbízható választ, amely segítené a fiatalok tájékozódását. Ez egyrészt nagy elbizonytalanodást jelent, mert a fiatalok sok tekintetben magukra maradnak. Másrészt új döntési lehetőségek alakulhatnak ki.

- Az Egyházat eddigi formájában jellemezte, hogy a keresztények belenőttek a hitbe, valószínűleg a jövő Egyházát jellemezni fogja a megtérés és tudatos döntés. A lelkipásztori munka nem maradhat pusztán jámbor, korrekciós munka, egyre inkább igazi misszionálássá, evangelizálássá kell válnia.

Az itt vázolt helyzetet nem szabad összeomlásként, katasztrófaként tekinteni. A hagyományos viszonyok felbomlása, fellazulása súlyos hatással vannak ugyan egyesek egyházi elkötelezettségére, de nem szabad ennek a jövőre irányuló lehetőségeiről megfeledkezni. Nem foghatnánk ezt úgy fel, hogy Isten nagyobb életteret ad az emberi szabad akaratnak? A keresztény hitnek nincs félnivalója a szabadságtól, a pluralizmustól, sőt. Ne felejtsük el a keresztények, hogy a Római Birodalom relatív pluralizmusa mekkora lehetőség volt a kereszténység elterjedéséhez. A kereszténység a maga sokféleségével a városokban terjedt el először, vidéken, ahol a társadalmi viszonyok sokkal zártabban voltak, a keresztény hit csak késve tudott elterjedni.

 

 

 

Ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is a legkisebbek egyikének Mt 10, 37-42

 

Olcsón adják Isten barátságát! Egy pohár víz az ára! Igaz, a pohárnyi vizet Jézus tanítványának kell adni, hogy az alku tökéletes legyen! Az aggályos töprengeni kezd: honnan tudjam, hogy Krisztus tanítványa, aki kér? Pedig egyszerű: a kérésben már benne rejlik a tanítványi alázat, ez a jel! Ami leegyszerűsíti a dogunkat, de meg is nehezíti: hisz egyfelől mindenki, aki kér, tanítvány. Nincs se jogom, se okom, bárkit elutasítani. Így nem kell töprengenem, méltó-e a segítségemre! De persze, nehéz is a döntés: mert nem lehet elutasítani senkit! Nem rokonszenv kérdése tehát, hogy kin segítek, kin nem, hanem pusztán attól függ, mire kapok esélyt, lehetőséget. S mi mégis naponta elszalasztunk nem is egyet!

Aki e nehézségtől megriad, annak ajánlom, elmélkedjen a fenti sorokon. Mert hát a pohár víznyi bér a legkisebb aprópénz, hogy bejussunk az Isten országába. Aki nagy bankjeggyel érkezik, annak nem fognak „felváltani”: itt mindent le kell adni, amink van. A legnagyobb címlet tehát az Isten elsőbbsége: Isten nagyobb az életadó szülőknél is. Nem véletlen hát, hogy az első három parancsolat megelőzi a negyediket. A következő címlet már gyakrabban kerül forgalomba: a vértanúságé. A legkisebb bankjegy az Egyház szeretete: aki befogadja … Milyen jó, hogy aprópénzzel is lehet fizetni: pohár friss vízzel! NO akkor legalább legyen friss!

Kiss Ulrich SJ

 

 

 

Zsinat

 

 

Rómában hallottam ezzel kapcsolatban a következő kedves kis anekdotát. A legutóbbi egyetemes zsinat alkalmával Szent Péter apostol riadtan jelentette a menyben a Szentlélek Úristennek: “Rómában, a zsinaton a püspökök és a hívek egy újabb rendelkezést adtak ki”. “Légy szíves, szerezd meg nekem gyorsan, “válaszolt a Szentlélek, “hogy tudjam, mit kell ezentúl hinnem...“

Az anekdota nemcsak bájos és emberközeli, de sokatmondó is. A zsinattal kapcsolatban három dolgot mindenképp megtanulhatunk belőle. Először is azt, hogy az egyházat a Szentlélek Úristen vezeti. Minden, ami benne történik, az ő keze nyomát viseli magán. Ő adja az indíttatásokat, és Ő újítja meg állandóan, hogy az megfelelhessen a világban betöltendő küldetésének. Neki “tudnia kell”, helyesebben Ő sugallja nekünk azt, hogy mit kell hinnünk.

Másodszor a történetből azt is megtanulhatjuk, hogy a püspököknek - a pápa vezetésével - milyen nagy szerepük van az Egyház vezetésében. Jézus működésének kezdetén a tömegből apostolokat hívott meg, és ezzel megalapította az apostolok kollégiumát. Ez képezte aztán, az első pünkösd után, Péter apostol vezetésével az egyház hierarchikus felépítésének alapját.

Harmadszor a történetből az is kiolvasható, hogy a krisztushívőknek is - a pápával és a püspökökkel való egységben - szintén fontos szerepük van az egyház életében. Jóllehet a zsinatokon nekik nincs szavazati joguk, mert őket ott püspökeik képviselik.

 

 


NAGYCSÜTÖRTÖK

 

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

DSIDA JENŐ :

 

ÁTVÁLTOZÁS

 

Rossz voltam, s te azt mondtad,

 jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig,

 amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Pilinszky János

 

 


Hirdetéseink, ünnepeink

 

 

Hétfő: Szent László király ünnepe

Kedd: Szent Iréneusz püspök

Szerda: Szent Péter és Pál apostolok ünnepe

Szombat: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)

 

··Ma este 7 órakor Juhos Ferenc verbita szerzetes atya mutatja be újmiséjét a templomban, melyre várjuk a híveket.

··Hétfőn este szentmise és körmenet lesz a bazilikában, Szent László királyunk ünnepén.

··Péter és Pál apostolok ünnepén este 6 órai misére várjuk a híveket.

··Jövő szombaton július 2-án az esti 6 órai szentmise után tartjuk a Fatimai ájtatosságot, melyben a Szűzanya kérésére imádkozzuk a rózsafűzért.

··Jövő vasárnap lesz a szokásos Péter-fillér gyűjtés.

··Soron következő csursillók időpontjai (háromnapos bentlakásos lelkigyakorlat, mely mindig csütörtök délután 6 órakor kezdődik).

Női július 7-10

Férfi július 21-24.

Szeretettel várjuk azokat, akik hitükben szeretnének jobban elmélyülni, megerősödni. Jelentkezni a kitöltött jelentkezési lappal a plébánián lehet.

··Győrből zarándok út indul papi vezetéssel a franciaországi Lourdes és Nerves Mária kegyhelyekre. 2005 augusztus 1-7 között. 7 nap és éjszakai utazás nem lesz. Érdeklődni illetve jelentkezni a 217-023 vagy a 06-20-360-8988-as mobiltelefonszámon lehet Vadászné Écsi Ilonánál.

 

vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@axelero.hu
 

KezdőlapFórumŐrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!