Életet a léleknek!

2005. április 10.A Szentlélek templom lapjaHúsvét 3. Vasárnapja

Jézust feltámasztotta Isten, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt

Tartalom

Vasárnapi Szentírási szakaszok

A tápláló és tanító Krisztus

Kezdőlap| | Imádságról



Olvasmány: ApCsel 2,14.22-28

Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: ,,Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák, mert Dávid róla mondja: ,,Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, és színed előtt örömmel töltesz el engem'' [Zsolt 16,8-11]. 

Szentlecke: 1Pét 1,17-21

És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején, tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból [Iz 52,3], hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek. 

Evangélium: Mt Lk 24,13-35

Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?'' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?'' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.'' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?'' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!'' Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?'' Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor..

Első olvasmányhoz / ApCsel 2,14.22-28

A halál nem lehet mindennek a vége, hiszen Isten szeret minket! A szeretet öröklétet akar. A szerető Isten örökkévalóságot teremt a halandó embernek: nem engedi, hogy a sírba vesszünk. Ezért az egész életet átjáró húsvéti öröm a keresztények alapállapota. Sok minden nehéz és komor ma is, de él Jézus, Isten szeret minket! Reményben élünk!

Péter pünkösdi beszédének központja Jézus halála és föltámadása. A föltámadást nemcsak szemtanúk igazolják, olyanok, akik látták Őt; Péter írással is bizonyít: a 16. zsoltárt (8-11) idézi Jézusról. Ez a zsoltár oly ember bizakodó imája, ki veszélyben látja az életét. De mint a többi zsoltár, ez is csak Krisztusban kapta meg teljes értelmét: Isten a Hozzája hű lelket nem engedi át a romlásnak, a halált legyőzi az élet. Mi is elimádkozhatjuk ezt a zsoltárt mint a föltámadásba vetett hitünk, reményünk, valamint az Istennel való örök közösségünk kifejezését.


Maradj velünk

"Nem ezeket kellet-e szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózesen és mind a prófétákon, fejtegeté mind, amik az írásban felőle szóltanak." Isten Messiását másképp gondolta el, mint ti; szóval: Isten gondolatai nem a ti gondolataitok. Az ő alakján oly vonások is vannak, melyeket ti szívesen feledtek, az önmegtagadás és a szenvedés; de hát nem nektek van igazatok, hanem neki. Hányszor leledzünk mi is e hibában! Azt gondoljuk, hogy az evangélium csak vigaszt helyez kilátásba s áldozatot nem kér. Ha Jézus a szenvedés útján ment be dicsőségébe, nem kell-e nekem is ez úton, az ő útján járnom? Tépjük már egyszer szét az öntudatlanság káprázatát; állj lábaidra -- mondja a próféta -- s beszélj s tégy, mint férfias lélekhez illik!

"És elérkezének a helységhez, ahová mennek vala és ő tovább látszék tartani. De kényszeríték őt mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap. És betére velök." Jézus úgy tett, mintha tovább akart volna menni, pedig szíve vonzotta, hogy őket a legnagyobb kegyelemben részesítse; kívánta mindazonáltal, hogy ez a nagy kegyelem alázatos kérelemnek legyen a jutalma; akarta, hogy kérjék: Maradj velünk!

Üdvözítőnk vágya, hogy velünk lehessen s lelkünkben lakozhassék. El akar minket halmozni kegyelmének áldásaival, de kívánja, hogy kérjük a kegyelmet s forró imáinkkal tartóztassuk őt magunknál. Sokszor azért vagyunk levertek, mert nem iparkodunk eléggé buzgón imáinkkal Jézust magunknál tartóztatni. Ne viseltessünk csak passzíve; tegyünk! Vizsgáljuk meg magunkat, vajon van-e forró óhajunk az Üdvözítő kegyelme után? Ha azt találnók, hogy nincs, kérjük buzgón; kérjük, hogy maradjon mindig velünk, kivált amidőn a kísértések felhői tornyosulnak fejünk fölött, mikor a kétely és a szenvedés éjszakája borul reánk, de legfőképpen halálunk óráján. "Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap." (Prohászka: ÖM, 7:370; 124)

Szent I. Márton pápa

Római presbiter volt, amikor 649-ben pápává választották. II. Konstantin császár az eretnek hitvallási forma aláírására akarta kényszeríteni. A pápa Rómában zsinatot hívott össze, és elítélte az eretnek tanításokat. Konstantinápolyba vitték. Ott halálra ítélték, majd Cherzonesoszba vitték, ahol 656 április 13-án meghalt. Holttestét Rómába vitték át. A vértanúk között tiszteljük.

Hankovszky Miklós


Húsvéti himnusz

(Chorus Novae Jerusalem)

Új Jeruzsálem kórusa,
újabb mézédes himnuszba,
üld bölcs örömmel e napot,
rád húsvétünnep virradott!

Krisztus győzhetetlen Oroszlán,
fölkél a sárkányt taposván,
és zengő hangja széthatol,
régholtakat hív föld alól.

Kit elnyelt: -- átkozott pokol
zsákmányt felad és meghódol.
Kiszabadulnak börtönből
S mind Jézus után özönöl.

Az Úr diadalt, fényest ül,
a tárt világ jut részeül:
föld, csillag, Nap, sarkok honát!
egy s mind övé a Fényország.

Dalok hódolva hangozzák
Királyunk! S kérjük, katonák:
dicső Várába fölvegyen,
"sorozzon" ő be kegyesen.

Határ-nemlátó öröklét
zeng Atyának, a dicsőség,
és hála zengi hű dalát
Fiú- s Léleknek egyaránt.
(Fulbert)

A Szentatya utolsó üzenete a hívekhez

A II. János Pál pápa lelki üdvéért bemutatott ünnepélyes szentmise végén Leonardo Sandri érsek felolvasta a Szentatya utolsó üzenetét. Arról a rövid beszédről van szó, amelyet a vasárnapi Regina Coeli imádságra szántak. A Szent Péter téren összegyűlt hívek tízezrei könnyes szemmel hallgatták Sandri érseket, aki a betegsége miatt beszélni már nem tudó Szentatya hangjává vált az utóbbi időben.

Ez az utolsó üzenet így hangzott

„Ma újra felcsendül a húsvéti alleluja. A mai evangéliumi szakaszban azt olvassuk, hogy a Feltámadt Krisztus megjelent apostolainak és megmutatta nekik oldalát, fájdalmas kínszenvedésének eltörölhetetlen jeleivel, amelyek megmaradtak testén feltámadása után is. Azok a dicsőséges sebek, amelyeket 8 nappal később a hitetlen Tamás megérintett, kinyilatkoztatják Isten irgalmát, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. ”A szeretetnek ez a misztériuma áll a mai Fehérvasárnap liturgiájának középpontjában, amelyet az Isteni Irgalmassá g tiszteletének szentelünk. 

Az emberiségnek, amely olykor tévelygőnek tűnik és a gonoszság, az önzés és a félelem keríti hatalmába, a feltámadt Úr Jézus felajánlja megbocsátó, kiengesztelő és a reménységre megnyitó szeretetét. 


A szeretet téríti meg a szíveket és hozza el a békét. Mily nagy szüksége van a világnak arra, hogy megértse és elfogadja az Isteni Irgalmasságot. 

Urunk, aki haláloddal és feltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned és ma bizalommal ezt ismételjük: Jézusom bízom benned, légy irgalmas hozzánk és az egész világhoz. 

Az Angyali üdvözlet liturgikus ünnepe arra hív bennünket, hogy Mária tekintetén keresztül szemléljük a Krisztus szívéből forrásozó irgalmas szeretet hatalmas misztériumát. Mária segítségével megértjük a húsvéti öröm igazi jelentését, amely ezen a bizonyosságon alapul: Az, akit a Szűz méhében hordozott és világra hozott, aki szenvedett és meghalt értünk valóban feltámadt, alleluja.

Amikor a kenyeret megtörte, felismerték Jézust.

Vajon ki határozza meg mi lesz egy könyvnek a tartalma? Hát, persze, az író. És a szótárnak milyen szó magyarázata elfogadható - azt ki határozza meg? Nép-használat, tudósok. Szóval van egy tekintély, aki majd megmondja mi valaminek a megfelelő mércéje. (Más példákat is lehet hozni.) 

Mi okozza a csalódást bennünk? Az, amikor valami, vagy valaki eltér a mércétől. Ha kevesebbnek tűnik, vagy kevesebbet ad, mint amit mi elképzeltük. Ez mind rendben van, amikor mi vagyunk valaminek a mérvadója. De itt egy rendkívüli dolog történt. Első az, hogy Isten ember lett, aztán az, hogy Jézus, Isten Fia, meghalt a keresztfán, és a harmadik az, hogy feltámadt. Jézus eljövetelét alig tudták felfogadni. Az élete, pedig sokaknak csalódást okozott. Többet vártak el tőle, mint Messiástól. Vajon miért? Milyen jogon csalódtak Jézusban, mint Messiásban? Kihez tudták őt hasonlítani? Volt más? Ha nem, akkor csak Jézus tudta meghatározni, mi a Messiás értelme. De az emberek nem így - nem egy szenvedő, meghalt Messiásról álmodoztak. A feltámadáshoz nem is jutottak el.

Csalódott, szomorú emberek bandukolnak egy úton. Elindultak Isten hívására, aztán minden balul ütött ki! És most visszafordultak: tényleg lehetetlen a csoda, nem lehet kitörni a hétköznapokból, a messiási várakozás illúziónak bizonyult. 

Mennek vissza, haza. Ekkor szegődik melléjük valaki, akiről sokáig nem derül ki, kicsoda is valójában. Bár lángol a szívük szavai hallatán, de túl nagy még a csalódottságuk. És Jézus magyaráz, nagyon türelmesen, hosszasan, kilométereken át magyaráz. Biztosak lehetünk benne, hogy ugyanezt velünk is megteszi. Melengeti didergő szívünket, hitünket élesztgeti isteni szavával. Mellénk is mellénk szegődött, és kísér, hosszú kilométereken át: egész életünkön. Időnként felismerjük őt, mint az emmausziak, a kenyértörésben. De legtöbbször furcsa vándorként követ, velünk zarándokol. Megszólít egy-egy ember szavával, tetteivel, választ vár, de ha szomorúan bandukolunk, még vigasztalni is megvigasztal. Néha meg belső hangként halljuk szavát, és jól tesszük, ha figyelünk rá. Hangja átforrósítja szívünket, unalmas hétköznapjainkból nehéz, de csodálatos kalanddá változtatja életünket. Ha belebocsátkozunk ebbe a kalandba, lassan kibontakozik szemünk előtt a titok, és részesei lehetünk Isten életének: ez a feltámadás.

Az a kérdés még marad, hogy megengeded-e Jézusnak, hogy Ő határozza meg mi az új élet, mit lehet tőle elvárni, vagy te fogod neki megmondani?

A Győri Egyházmegye elmúlt évi (2004.) lelkipásztori és hitéleti adatai

Hívek372.029

Aktív papok125

Nyugdíjas papok21

Kispapok16

Hitoktatók

pap80

főállású86

megbízással68

Keresztelések2962

Elsőáldozók2950

Bérmálások2820

Házasságkötések 1037

Temetések3043
Az egyházmegye területe:

5005 km2

Hirdetéseink, ünnepeink

11. hétfőSzent Szaniszló

12. keddSzent I.Gyula

13. szerdaSzent I.Márton

16. szombatSoubirous Szent Mária Bernadett, Szent Labre Benedek

··Jövő vasárnap délután 5 órakor lesz a szokásos családi mise.

··Április 16-án szombaton regionális ifjúsági találkozót szerveznek az Apor iskolában, három megye katolikus fiataljait várják szeretettel a rendezvényre, a részletes programot az érdeklődő fiatalok a faliújságon olvashatják.

··Zarándokutat szervezünk Ukrajnába a Trianon előtti magyarlakta területre. Tervezett időpont április 25-29-ig (5 nap), részvételi díj 37 900 Ft, az elhelyezés magyar családoknál lesz. Jelentkezésünkkel nem csak anyagi hanem lelki támogatást is nyújtunk az ott élő magyar testvérek számára. Érdeklődni illetve jelentkezni Ferenc atyánál a plébánián, vagy a 06-20 360-8988-as mobiltelefonszámon lehet Vadászné Écsi Ilonánál.

··Az adó 1%-áról a katolikus egyház, illetve a másik 1%ról azApor Iskola illetve a Szentlélek templom és otthon fenntartó alapítványról szóló rendelkező nyilatkozatok az előcsarnokban találhatók.

postán: Győr, 9024Szentlélek tér 1

telefonon/faxon: 96/ 419-588 

neten: http://www.extra.hu/szentlelek

e-mailen: freemaker@freemail.hu


 

Vissza az elejére

KezdőlapFórumŐrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!