2005.
április 10.A
Szentlélek templom lapjaHúsvét
3. Vasárnapja
Jézust
feltámasztotta Isten, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa
őt
Tartalom
Vasárnapi
Szentírási szakaszok
A
tápláló és tanító Krisztus
Olvasmány: ApCsel
2,14.22-28
Akkor
Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett
hozzájuk: ,,Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt,
s halljátok szavamat! Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti
a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel,
csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt
közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek,
miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten
azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen
is volt, hogy azok fogva tartsák, mert Dávid róla mondja: ,,Magam előtt
látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért
örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el,
mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást
lásson. Megmutatod nekem az élet útját, és színed előtt örömmel töltesz
el engem'' [Zsolt 16,8-11].
Szentlecke: 1Pét
1,17-21
És
ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete
szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején, tudva, hogy nem romlandó
ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott
hiú életmódotokból [Iz 52,3], hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak,
Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt
ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben,
aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben
legyen a hitetek és reményetek.
Evangélium: Mt Lk
24,13-35
Aznap
ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan
stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett,
és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne
ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?''
Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte:
,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott
ezekben a napokban?'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?'' Azt felelték: ,,A
Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten
és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre
adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani
Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány
közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok
jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan
a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát
nem látták.'' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes
szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?''
És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik,
ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy
tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert
esteledik, és lemenőben van már a nap!'' Bement hát, hogy velük maradjon.
Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és
odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt
a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk,
amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?'' Még
abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve
találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt
az Úr, és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt,
és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor..
Első
olvasmányhoz / ApCsel 2,14.22-28
A
halál nem lehet mindennek a vége, hiszen Isten szeret minket! A szeretet
öröklétet akar. A szerető Isten örökkévalóságot teremt a halandó embernek:
nem engedi, hogy a sírba vesszünk. Ezért az egész életet átjáró húsvéti
öröm a keresztények alapállapota. Sok minden nehéz és komor ma is, de él
Jézus, Isten szeret minket! Reményben élünk!
Péter
pünkösdi beszédének központja Jézus halála és föltámadása. A föltámadást
nemcsak szemtanúk igazolják, olyanok, akik látták Őt; Péter írással is
bizonyít: a 16. zsoltárt (8-11) idézi Jézusról. Ez a zsoltár oly ember
bizakodó imája, ki veszélyben látja az életét. De mint a többi zsoltár,
ez is csak Krisztusban kapta meg teljes értelmét: Isten a Hozzája hű lelket
nem engedi át a romlásnak, a halált legyőzi az élet. Mi is elimádkozhatjuk
ezt a zsoltárt mint a föltámadásba vetett hitünk, reményünk, valamint az
Istennel való örök közösségünk kifejezését.
Maradj
velünk
"Nem
ezeket kellet-e szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?
És elkezdvén Mózesen és mind a prófétákon, fejtegeté mind, amik az írásban
felőle szóltanak." Isten Messiását másképp gondolta el, mint ti; szóval:
Isten gondolatai nem a ti gondolataitok. Az ő alakján oly vonások is vannak,
melyeket ti szívesen feledtek, az önmegtagadás és a szenvedés; de hát nem
nektek van igazatok, hanem neki. Hányszor leledzünk mi is e hibában! Azt
gondoljuk, hogy az evangélium csak vigaszt helyez kilátásba s áldozatot
nem kér. Ha Jézus a szenvedés útján ment be dicsőségébe, nem kell-e nekem
is ez úton, az ő útján járnom? Tépjük már egyszer szét az öntudatlanság
káprázatát; állj lábaidra -- mondja a próféta -- s beszélj s tégy, mint
férfias lélekhez illik!
"És
elérkezének a helységhez, ahová mennek vala és ő tovább látszék tartani.
De kényszeríték őt mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik
a nap. És betére velök." Jézus úgy tett, mintha tovább akart volna menni,
pedig szíve vonzotta, hogy őket a legnagyobb kegyelemben részesítse; kívánta
mindazonáltal, hogy ez a nagy kegyelem alázatos kérelemnek legyen a jutalma;
akarta, hogy kérjék: Maradj velünk!
Üdvözítőnk
vágya, hogy velünk lehessen s lelkünkben lakozhassék. El akar minket halmozni
kegyelmének áldásaival, de kívánja, hogy kérjük a kegyelmet s forró imáinkkal
tartóztassuk őt magunknál. Sokszor azért vagyunk levertek, mert nem iparkodunk
eléggé buzgón imáinkkal Jézust magunknál tartóztatni. Ne viseltessünk csak
passzíve; tegyünk! Vizsgáljuk meg magunkat, vajon van-e forró óhajunk az
Üdvözítő kegyelme után? Ha azt találnók, hogy nincs, kérjük buzgón; kérjük,
hogy maradjon mindig velünk, kivált amidőn a kísértések felhői tornyosulnak
fejünk fölött, mikor a kétely és a szenvedés éjszakája borul reánk, de
legfőképpen halálunk óráján. "Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik
a nap." (Prohászka: ÖM, 7:370; 124)
Szent
I. Márton pápa
Római
presbiter volt, amikor 649-ben pápává választották. II. Konstantin császár
az eretnek hitvallási forma aláírására akarta kényszeríteni. A pápa Rómában
zsinatot hívott össze, és elítélte az eretnek tanításokat. Konstantinápolyba
vitték. Ott halálra ítélték, majd Cherzonesoszba vitték, ahol 656 április
13-án meghalt. Holttestét Rómába vitték át. A vértanúk között tiszteljük.
Húsvéti
himnusz
(Chorus
Novae Jerusalem)
Új
Jeruzsálem kórusa,
újabb mézédes himnuszba,
üld bölcs örömmel e napot,
rád húsvétünnep virradott!
Krisztus
győzhetetlen Oroszlán,
fölkél a sárkányt taposván,
és zengő hangja széthatol,
régholtakat hív föld alól.
Kit
elnyelt: -- átkozott pokol
zsákmányt felad és meghódol.
Kiszabadulnak börtönből
S mind Jézus után özönöl.
Az
Úr diadalt, fényest ül,
a tárt világ jut részeül:
föld, csillag, Nap, sarkok honát!
egy s mind övé a Fényország.
Dalok
hódolva hangozzák
Királyunk! S kérjük, katonák:
dicső Várába fölvegyen,
"sorozzon" ő be kegyesen.
Határ-nemlátó
öröklét
zeng Atyának, a dicsőség,
és hála zengi hű dalát
Fiú- s Léleknek egyaránt.
(Fulbert)
A
Szentatya utolsó üzenete a hívekhez
A
II. János Pál pápa lelki üdvéért bemutatott ünnepélyes szentmise végén
Leonardo Sandri érsek felolvasta a Szentatya utolsó üzenetét. Arról a rövid
beszédről van szó, amelyet a vasárnapi Regina Coeli imádságra szántak.
A Szent Péter téren összegyűlt hívek tízezrei könnyes szemmel hallgatták
Sandri érseket, aki a betegsége miatt beszélni már nem tudó Szentatya hangjává
vált az utóbbi időben.
Ez
az utolsó üzenet így hangzott
„Ma
újra felcsendül a húsvéti alleluja. A mai evangéliumi szakaszban azt olvassuk,
hogy a Feltámadt Krisztus megjelent apostolainak és megmutatta nekik oldalát,
fájdalmas kínszenvedésének eltörölhetetlen jeleivel, amelyek megmaradtak
testén feltámadása után is. Azok a dicsőséges sebek, amelyeket 8 nappal
később a hitetlen Tamás megérintett, kinyilatkoztatják Isten irgalmát,
aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. ”A szeretetnek
ez a misztériuma áll a mai Fehérvasárnap liturgiájának középpontjában,
amelyet az Isteni Irgalmassá g tiszteletének szentelünk.
Az
emberiségnek, amely olykor tévelygőnek tűnik és a gonoszság, az önzés és
a félelem keríti hatalmába, a feltámadt Úr Jézus felajánlja megbocsátó,
kiengesztelő és a reménységre megnyitó szeretetét.
Urunk,
aki haláloddal és feltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét,
hiszünk benned és ma bizalommal ezt ismételjük: Jézusom bízom benned, légy
irgalmas hozzánk és az egész világhoz.
Az
Angyali üdvözlet liturgikus ünnepe arra hív bennünket, hogy Mária tekintetén
keresztül szemléljük a Krisztus szívéből forrásozó irgalmas szeretet hatalmas
misztériumát. Mária segítségével megértjük a húsvéti öröm igazi jelentését,
amely ezen a bizonyosságon alapul: Az, akit a Szűz méhében hordozott és
világra hozott, aki szenvedett és meghalt értünk valóban feltámadt, alleluja.
Amikor
a kenyeret megtörte, felismerték Jézust.
Vajon
ki határozza meg mi lesz egy könyvnek a tartalma? Hát, persze, az író.
És a szótárnak milyen szó magyarázata elfogadható - azt ki határozza meg?
Nép-használat, tudósok. Szóval van egy tekintély, aki majd megmondja mi
valaminek a megfelelő mércéje. (Más példákat is lehet hozni.)
Mi
okozza a csalódást bennünk? Az, amikor valami, vagy valaki eltér a mércétől.
Ha kevesebbnek tűnik, vagy kevesebbet ad, mint amit mi elképzeltük. Ez
mind rendben van, amikor mi vagyunk valaminek a mérvadója. De itt egy rendkívüli
dolog történt. Első az, hogy Isten ember lett, aztán az, hogy Jézus, Isten
Fia, meghalt a keresztfán, és a harmadik az, hogy feltámadt. Jézus eljövetelét
alig tudták felfogadni. Az élete, pedig sokaknak csalódást okozott. Többet
vártak el tőle, mint Messiástól. Vajon miért? Milyen jogon csalódtak Jézusban,
mint Messiásban? Kihez tudták őt hasonlítani? Volt más? Ha nem, akkor csak
Jézus tudta meghatározni, mi a Messiás értelme. De az emberek nem így -
nem egy szenvedő, meghalt Messiásról álmodoztak. A feltámadáshoz nem is
jutottak el.
Csalódott,
szomorú emberek bandukolnak egy úton. Elindultak Isten hívására, aztán
minden balul ütött ki! És most visszafordultak: tényleg lehetetlen a csoda,
nem lehet kitörni a hétköznapokból, a messiási várakozás illúziónak bizonyult.
Mennek
vissza, haza. Ekkor szegődik melléjük valaki, akiről sokáig nem derül ki,
kicsoda is valójában. Bár lángol a szívük szavai hallatán, de túl nagy
még a csalódottságuk. És Jézus magyaráz, nagyon türelmesen, hosszasan,
kilométereken át magyaráz. Biztosak lehetünk benne, hogy ugyanezt velünk
is megteszi. Melengeti didergő szívünket, hitünket élesztgeti isteni szavával.
Mellénk is mellénk szegődött, és kísér, hosszú kilométereken át: egész
életünkön. Időnként felismerjük őt, mint az emmausziak, a kenyértörésben.
De legtöbbször furcsa vándorként követ, velünk zarándokol. Megszólít egy-egy
ember szavával, tetteivel, választ vár, de ha szomorúan bandukolunk, még
vigasztalni is megvigasztal. Néha meg belső hangként halljuk szavát, és
jól tesszük, ha figyelünk rá. Hangja átforrósítja szívünket, unalmas hétköznapjainkból
nehéz, de csodálatos kalanddá változtatja életünket. Ha belebocsátkozunk
ebbe a kalandba, lassan kibontakozik szemünk előtt a titok, és részesei
lehetünk Isten életének: ez a feltámadás.
Az
a kérdés még marad, hogy megengeded-e Jézusnak, hogy Ő határozza meg mi
az új élet, mit lehet tőle elvárni, vagy te fogod neki megmondani?
Hívek372.029
Aktív
papok125
Nyugdíjas
papok21
Kispapok16
Hitoktatók
pap80
főállású86
megbízással68
Keresztelések2962
Elsőáldozók2950
Bérmálások2820
5005
km2
Hirdetéseink,
ünnepeink
11.
hétfőSzent
Szaniszló
12.
keddSzent
I.Gyula
13.
szerdaSzent
I.Márton
16.
szombatSoubirous
Szent Mária Bernadett, Szent Labre Benedek
··Jövő
vasárnap délután 5 órakor lesz a szokásos családi mise.
··Április
16-án szombaton regionális ifjúsági találkozót szerveznek az Apor iskolában,
három megye katolikus fiataljait várják szeretettel a rendezvényre, a részletes
programot az érdeklődő fiatalok a faliújságon olvashatják.
··Zarándokutat
szervezünk Ukrajnába a Trianon előtti magyarlakta területre. Tervezett
időpont április 25-29-ig (5 nap), részvételi díj 37 900 Ft, az elhelyezés
magyar családoknál lesz. Jelentkezésünkkel nem csak anyagi hanem lelki
támogatást is nyújtunk az ott élő magyar testvérek számára. Érdeklődni
illetve jelentkezni Ferenc atyánál a plébánián, vagy a 06-20 360-8988-as
mobiltelefonszámon lehet Vadászné Écsi Ilonánál.
··Az
adó 1%-áról a katolikus egyház, illetve a másik 1%ról azApor
Iskola illetve a Szentlélek templom és otthon fenntartó alapítványról szóló
rendelkező nyilatkozatok az előcsarnokban találhatók.
postán:
Győr, 9024Szentlélek tér 1
telefonon/faxon:
96/ 419-588
neten: http://www.extra.hu/szentlelek
e-mailen: freemaker@freemail.hu
Kezdőlap| Fórum| Őrzőangyalkámhoz