Életet a léleknek!

 

2005. február 13.   A Szentlélek templom lapja   Nagyböjt 1. vasárnapja

 

Távozz, Sátán! Mert írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj”. Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

Tartalom

Vasárnapi Szentírási szakaszok
 

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról

Olvasmány: Ter 2,7-9; 3,1-7a

Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Az Úristen kertet
telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre
szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. A kígyó
ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek
a kert valamennyi fájáról?” Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa
gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre
sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik
a jót és a rosszat.” Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből,
megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek.
 

Szentlecke: Róm 5,12-19

Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett,
mert mindnyájan vétkeztek... Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek.
Mindamellett a halál Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a törvényt megszegve, mint Ádám, aki az Eljövendőnek
előképe. A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme,
s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra. A kegyelemmel tehát másképpen van, mint
az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazulásra vezet. Mert ha
egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben
azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják. Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott,
ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. Ahogy egy embernek engedetlensége
miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.
 

Evangélium: Mt 4,1-11

Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett
hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Azt felelte: „Meg van írva:
Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott
angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd
Uradat, Istenedet.” Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és
dicsőségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva:
Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.

 

A nagyböjt története

 

A nagyböjt, azaz a Szent Negyvennap kialakulása egészen az őskeresztény időkig vezethető vissza.

A 2-3. század keresztényei Krisztus feltámadására, a Húsvét titkának ünneplésére 36 napos böjttel készültek. A 4. századra már kialakul a nagyböjt liturgiája, amelyhez hozzátartozott a táplálékról való lemondás is. A böjti fegyelmet vidékenként változó szigorral tartották meg. Általános előírás volt a napi egy étkezés, a hústól és az állati eredetű táplálékoktól (tej, vaj, tojás, hal) való tartózkodás. Ezidő alatt bort és alkoholos italt nem fogyasztottak. A nagyhét folyamán még szigorúbb vezekléssel készültek, sokszor csak vizet és kenyeret vettek magukhoz, de csak alkonyat után.

A 8-9. században alakul ki a 40 napos böjt, Jézus pusztai böjtölésére emlékezve. A szigorúság idővel némileg mérséklődött, sok helyütt a sajt, a tej, a vaj és a hal már böjtös eledelnek számít.

A 12. századtól az életfeltételek alakulásával rugalmasabb lett a böjti fegyelem. Bár a böjt minden értelmét használni tudó keresztényt kötelezett, már nem kötelező az alkonyatig való böjtölés. Előbb a kemény fizikai munkát végzők, később egyre többen kaptak engedményt. A betegek, a szegények és a koldusok számára a hústilalmat is feloldották.

A 16. században már csak a 21. életév után kellett böjtölni. Elfogadott lett a napi kétszeri étkezés, a felmentések imával, zarándoklással, alamizsnával és önmegtagadási gyakorlatokkal válthatók ki.

A 18. század körül természetes lett a napi háromszori étkezés, a tej, tojás, hal fogyasztása a nagyböjt alatt.

A II. Vatikáni Zsinat a böjt fontosságát hangsúlyozva - az Úr példája nyomán - önfegyelemre, mértékletességre és engesztelésre inti a híveket. Ma az Egyház elsősorban az önálló kezdeményezésre, a szabadon választott lemondásra, a szeretet cselekedeteinek gyakorlására ösztönöz minket.

Az előírások szerint ma a 14. évüket betöltött keresztények a nagyböjt péntekjein tartózkodjanak a hús fogyasztásától, és igyekezzenek a bűnbánat cselekedeteivel megnyitni szívüket Isten felé. Az év többi péntekje tanácsolt, de nem kötelező hústalan nap, ilyenkor más jócselekedettel, imával, ill. más lemondással helyettesíthető a böjt. Hamvazószerdán és Nagypénteken a 21. évüket betöltött, 60 évesnél fiatalabb hívek tartanak szigorú böjtöt, azaz a napi háromszori étkezésből csak egyszer lakhatnak jól. A böjti fegyelem alól felmentést a betegség, az öregséggel járó gyengeség és a különösen nehéz fizikai munka ad.

 

Forrás: Kovács A.: Törd meg kenyered az éhezőnek c. könyve

 

Nagyböjti gondolatok

 

Az elmúlt hét hamvazószerdájával kezdetét vette a nagyböjt. Az a nagyböjt, amelynek neve igazából ez: a húsvéti előkészület szent negyvennapja. Ez az igazi név jelzi, hogy ebben az időszakban nem is a böjtölésen van a hangsúly, hanem az előkészületen. A szent negyvennap önmagában nem állja meg a helyét. Értelmét a húsvétra irányultságában kapja meg.

A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe. Keresztény hitünk magva, az emberi lét értelmének kulcsa. Hitünk minden tanítása és megnyilvánulása a húsvét titkában forrásozik. A húsvét az igazi örömmel tölti el a hívőt. Azzal az örömmel, amely emberi létünk alapvető félelmének, a halállal kapcsolatban érzett félelemnek a homlokegyenest ellenkezője és kioltója. Örömünk pedig a közösségi ünneplésben lesz kézzelfoghatóvá.

Erre a nagy ünnepre fel kell készülni. Egy bálra is készül az ember, vagy egy színházlátogatásra. Hát akkor mennyire fel kell készülni az emberi létünk értelmét feltáró ünnepre a húsvétra.

Jézus egész élete a húsvétra való készület volt. De amikor rejtett názáreti évei után kilép a nyilvánosság elé, akkor különösen felkészül. A megkeresztelkedése után a pusztaságba vonul, pontosabban a Lélek, a Szentlélek vitte őt oda. A pusztaság az a hely, ahol nincs semmi, vagy legalábbis sokkal szegényebb az élővilága, változatossága egy ilyen helynek, mint mondjuk egy erdőnek. A puszta egy ingerszegény környezet, ahol az embert figyelmét nem kötik le a különféle fizikai ingerek. Az igazi pusztában csak a sziporkázó kék ég van és kősivatag.

Ez a pusztaság csak külső pusztaság, amely utal a belső pusztaságra, melyet lelkünkben kell kialakítani. Lelkünkből is el kell távolítani minden olyan dolgot, amely fölöslegesen leköti figyelmünket. Csak egyetlen egy dolog maradhat ott: Isten.

Jézus negyven napig maradt a pusztában, mert minden kikapcsolt maga körül, hogy egyedül csak Istennel legyen, hogy felkészüljön arra ami előtte áll, és annak befejezésére a húsvétra. Mi a szent negyvennapban Jézussal együtt igyekszünk mindent kikapcsolni magunk körül ami elterelheti figyelmünket az Istennel való kapcsolatról. A katolikus templomok is ilyenkor azért vesztik el díszüket, az oltárokat díszítő virágokat, a pompás festményeket, szobrokat azért takarják el, mert egyedül most csak Istenre akarunk figyelni, s Jézussal akarunk készülni a húsvétra.

Egyvalaki azonban nem akarja, hogy Istennel való találkozásunk és felkészülésünk sikeres legyen: a sátán. A sátán már Jézusnál is vette a bátorságot és zaklatta őt kísértésével: hogy változtassa a követ kenyérré - ez az ösztönök kísértése, hogy ugorjon le a Templom szédületesen magas párkányáról - ez az önzés kísértése; hogy imádja a sátánt, cserében az világ összes országáért - ez a hatalom kísértése.

Ezek a kísértések a Jézussal együtt pusztába vonuló Isten népét is érik. Hiszen ha a sátán már Jézust, az Istenembert megkísértette, akkor minket miért ne.

Mik ezek a kísértések és hogyan győzhetők le? Erre irányítsuk most figyelmünket, Jézus válaszai és az Egyház évszázados gyakorlata alapján.

Az első kísértés: a köveket kenyérré változtatni: az ösztönök kísértése. Itt arról van szó, hogy az ember maradéktalanul elégítse ki a különböző ösztöneit. A minket körülvevő XX. század végi európai környezet minden erejével erre biztat a reklámok, az igénytelen filmek által: éljük ki ösztöneinket, élvezzük az életet, mert azért van. És különben is senki sem tilthatja meg, mert ehhez már csak jogunk van.

Erre a kísértésre adja Jézus által az Egyház az ellenszerét, a böjtöt: „Nemcsak kenyérrel él az ember” - nemcsak ösztönökből áll az ember. A böjtölésben - aminek leggyakoribb formája az ételböjt - az ember megéli emberi méltóságát azzal, hogy tud uralkodni testének vágyain. Ezen túl megtapasztalja teremtettségét, törékenységét, s ez alázatra indítja Teremtője előtt, akinek létének minden percét köszönheti. Az ember test és lélek egysége, s amikor böjtöl, akkor mintegy testével imádkozik.

De ott a veszély a böjtölésben, hogy az ember öncélú sportteljesítményt csinál belőle, amelyet mások előtt fitogtat. Óriási veszély a böjtben, hogy azt az ember afféle fizetési eszköznek, mennyei valutának tekinti az Istennél, amivel kikényszeríthet belőle kérések teljesítését, mert hát megfizetett érte. Ez a magatartás tulajdonképpen farizeusság, amelyet Jézus működésekor nem győzött kárhoztatni.

A második kísértés: ugorjon le Jézus a templomról, majd elkapják az angyalok: az önzés kísértése ez. Az önzésé, mert ha Jézus leugrik, akkor abban az a lényeg, hogy ő jól érezze magát, s majd mások, az angyalok ehhez segédkeznek.

Ma az ember félretolja ezt a csodálatos Isten által teremtett és neki ajándékozott világot és egy másik, saját maga által alkotott világot épít, mert meg van győződve róla, hogy ő jobbat tud csinálni, amiben majd ő jól érzi magát. Amikor pedig baj van, akkor persze segítsen az Isten. Egyéni életünkben ez úgy jelentkezik, hogy senkivel és semmivel nem törődve éljük életünket, harcolunk a boldogságunkért, de ha baj van akkor rögtön Istenhez fordulunk segítségét, akire megharagszunk, ha nem segít azonnal.

Jézus válasza a kísértésre: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” - hogy ő cselekedjen helyetted. Az Egyház a jócselekedeteket adja kezünkbe ezen kísértés ellenszereként, hogy másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson múlik, a tettekben megnyilvánuló önzetlen szeretetből fakadó jócselekedetekben.

Veszélyforrás a jócselekedetek terén, hogy megrontja az önzés: csak azért teszek jót, hogy népszerű legyek. Azért adok másoknak, hogy szükség esetén én is kapjak tőlük, ha rászorulok. Jézus soha nem azért segített az embereken, hogy népszerű legyen, vagy azért, hogy majd adott esetben hálára legyenek kötelezve vele szemben. Ebben az értelemben mondjuk azt, Jézus egyetlen csodát sem tett magáért. S ha ő nem tett, akkor mi se kívánjunk magunknak önző érdekekből.

A harmadik kísértés a hatalom kísértése: Jézusé lesz a világ összes országa, ha leborulva imádja a sátánt.

A hatalom ősi kísértés. A hatalomvágyban tulajdonképpen az ember végtelen utáni vágyának a sátán által félremanipulált változatát figyelhetjük meg. A végtelen utáni vágy a hatalomban úgy jelentkezik, hogy az ember legyen az isten. Mindenkin, vagy legalább minél több emberen uralkodjék. Magát tegye meg az őt körülvevő világ középpontjának. Kultúrvilágunkban kifinomított változatát karriernek hívják, ahol a vezető beosztás megszerzésében a képlet ugyanaz: minél több embernek parancsolni.

Az ellenszere ennek a kísértésnek az imádság: „Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Az imádságban az ember kapcsolatba lép Istennel és rádöbben, hogy nélküle semmi, hogy és semmit nem tehetne. Előtte minden hatalom a porszemnél is kevesebbet ér.

Most nagyböjtben azt ajánlja az Egyház, hogy imádkozzunk többet. Ez azonban még csak véletlenül sem a mennyiség növelését jelenti, hanem a minőségét. Mert ott a veszély az imában, hogy hatalomvágyunkat ide is bevisszük: Isten kéréseink, követeléseink, elképzeléseink kivitelezője lesz, akit imádságunkkal mintegy lefizetünk. A legjobb ima az, ha csendben vagyunk és engedjük végre az Istent is megszólalni a csendben, hogy szóljon hozzánk.

Az Egyház a mai vasárnapon kezünkbe adja a felkészülés kíséréseinek ellenszereit: a böjtöt, a jócselekedeteket, és az imádságot. Gyakoroljuk ezeket, hogy hitünk nagy eseményére méltón felkészüljük, és a felkészülésünk eredményeképpen lelki megerősödést és életet jelentsen a húsvét közelgő ünnepe. Azonban ne csak ezen szent negyvennapon cselekedjünk így, hanem egész életünk folyamán, hogy az örök húsvét, a mi feltámadásunk örömére is felkészüljünk.

 

Az értékesen töltött vasárnap tízparancsolata

 

1. Kezdjük el az ünnepet előző este. Ez ősi keresztény szokás (vesperás, vigília). Készítsük ki a másnapi, ünnepi ruhákat. Ez a gyerekekre különösen is hatással van. Zene, olvasás, játék, vidámság, a szokottnál kissé ünnepélyesebb vacsora jellemezze a szombatot.

2. Vasárnapra tegyünk félre minden kenyérkereső, pénzgyarapító munkát. A testi-lelki felüdülés legyen a cél.

3. A szentmise legyen a nap központi cselekménye.

4. Forduljunk e napon mások felé. Szerezzünk másoknak örömet, adjunk tovább valamit lelki derünkből.

5. Zsidó közmondás: ,,Bűn, ha valaki ünnepnapon szomorú''. Örüljünk mindennek, aminek örülhetünk, igyekezzünk másoknak vigasztalást nyújtani, ha van beteg ismerősünk, látogassuk meg.

6. Tartóztassuk meg magunkat az epés kritikától. A vasárnap a ,,pozitívumok napja'' legyen, amikor csak a jó és a szép felé akarunk nyitottak lenni.

7. Keressük az emberi közösséget, ne húzódjunk vissza magányunkba. Baráti vagy rokoni körben közös asztal, közös kirándulás, igényes szórakozás - ennek is ideje a vasárnap.

8. De legyen időnk a csendes imára is. A meditáció a lélek vonzódása a ,,központ'' felé. Biztosítsuk a lélek meghitt, ünnepi találkozását Istennel. Az ájtatosságok halmozása azonban nem szerencsés, sokkal többet ér, amit másokén teszünk.

9. A házaspárok kettesben sétáljanak egy nagyot. Beszélgessék át a hetet, figyelmesen hallgassák meg egymást, és határozzák meg az elkövetkező hét célkitűzéseit.

10. Mi oltja ki az ünnep meghitt, békés hangulatát? Minden hajsza és minden agyon-jóllakás, ami nemcsak az evés-ivásra vonatkozik, de minden léha szórakozásra is.

 

G. Palau SJ: Krisztus útján

 

Kedves fiam, nem azért állítottalak magasra, hogy elfeledkezzél arról, mit köszönhetsz alantabb álló testvéreidnek.

Tehetségeid, jó tulajdonságaid, vagyonod az én bőkezűségemet bizonyítják.

Az egyéni javaknak is a közjót kell szolgálni.

A kezeknek segíteni kell a lábakat; a lábaknak segíteni kell a kezeket.

Nincs oly kis teremtmény, amely nem tehetne valami szolgálatot.

Mikor én oly bőkezű voltam és vagyok veled szemben: te fösvény akarsz lenni irántam?

Az örök dicsőség olyan nagy dolog, hogy méltányos azt a földön drágán megfizetni.

Szívem különös kegyelmekben részesíti azokat, kik feláldozzák magukat másokért.

Ha javaidat biztosítani kívánod, fordítsd azokat a szerencsétlenek fölsegítésére.

És ne véld, hogy itt csak az anyagi segítségre gondolok; nem, hanem minden segítségre: a lelkire és a természetfölöttire is.

Tanítsd a pazarlókat takarékosságra.

Tanítsd a vigyázatlanokat óvatosságra.

Tanítsd a rendetleneket fegyelemre.

Tanítsd azokat, kik testükkel visszaélnek, a lelki egészségre.

Tanítsd a könnyelműeket megfontolásra.

Tanítsd a szenvedélyeseket a szív megfékezésére.

Tanítsd azokat, kik csak tanulni akarnak, a maguk megjavítására.

Tanítsd azokat, kik nem tudnak élni, a meghalásra.

 

Ünnepeink, hirdetések

 

14. hétfő: Szent Cirill és Metód

 

ë A nagyböjti időben minden péntekeken 1/2 6 órától keresztútra várjuk a híveket.

ë A 18 órai esti szentmise után képviselőtestületi gyűlésre várjuk a tagokat.

ë Szintén az esti szentmise után a Rózsafüzér Társulatot és a ministránsokat várjuk fényképezésre a templomba.

ë Férfi cursillora várjuk még a jelentkezéseket, ennek időpontja február 17 - 20.

ë A már cursillot végzettek részére lelkigyakorlat lesz március 17  - 20 között. Erre is várjuk már a jelentkezéseket.

ë Az adó 1% -ról rendelkező nyilatkozatok átvehetők a bejáratnál. Az adó egy százalékával támogassuk a Katolikus Egyházat, illetve az Apor, vagy a Szentlélek alapítványokat.

ë Továbbra is várjuk még a leendő első osztályosok jelentkezését az Apor iskolába.

 

 


vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu
 

 Kezdőlap| Fórum| Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!