2005. február 13. A Szentlélek templom lapja Nagyböjt 1. vasárnapja
Távozz, Sátán! Mert írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj”. Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.
Tartalom
Vasárnapi Szentírási szakaszok
Akkor az Úristen
megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így
lett az ember élőlénnyé. Az Úristen kertet
telepített Édenben,
keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből
mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre
szép és táplálkozásra
alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a
rossz tudásának a fáját. A kígyó
ravaszabb volt a föld
minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: „Valóban
mondta Isten, hogy nem ehettek
a kert valamennyi
fájáról?” Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből
ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa
gyümölcséről mondta: Ne
egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” Erre a kígyó így beszélt az
asszonyhoz: „Semmi esetre
sem fogtok meghalni.
Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok
lesztek, mint az istenek, akik ismerik
a jót és a rosszat.” Az
asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás
megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből,
megette, adott
férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük,
észrevették, hogy meztelenek.
Szentlecke: Róm 5,12-19
Amint tehát egy ember
által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál
minden embernek osztályrésze lett,
mert mindnyájan
vétkeztek... Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn,
ha nincs törvény, nem számít bűnnek.
Mindamellett a halál
Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a törvényt megszegve,
mint Ádám, aki az Eljövendőnek
előképe. A kegyelemmel
azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan
meghaltak, Isten kegyelme,
s az egy embernek,
Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra. A
kegyelemmel tehát másképpen van, mint
az egy ember bűnével.
Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok
vétekből megigazulásra vezet. Mert ha
egynek bűnbeesése
következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az
egy Jézus Krisztus által az életben
azok, akik a kegyelem
és megigazulás bőséges ajándékát kapják. Amint tehát egynek vétke minden
emberre kárhozatot hozott,
ugyanúgy egynek
üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.
Ahogy egy embernek engedetlensége
miatt sokan bűnössé
váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.
Evangélium: Mt 4,1-11
Akkor a Lélek a pusztába
vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt,
végül megéhezett. Odalépett
hozzá a kísértő, és így
szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Azt
felelte: „Meg van írva:
Nemcsak kenyérrel él az
ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” Most a szent
városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy -
mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott
angyalainak, a kezükön
hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” Jézus így válaszolt: „Az is meg van
írva: Ne kísértsd
Uradat, Istenedet.”
Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ
minden országát és
dicsőségüket. „Ezt mind
neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz
sátán! Meg van írva:
Uradat, Istenedet
imádd, s csak neki szolgálj!” Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a
szolgálatára.
A
nagyböjt, azaz a Szent Negyvennap kialakulása egészen az őskeresztény időkig
vezethető vissza.
A
2-3. század keresztényei Krisztus feltámadására, a Húsvét titkának ünneplésére
36 napos böjttel készültek. A 4. századra már kialakul a nagyböjt liturgiája,
amelyhez hozzátartozott a táplálékról való lemondás is. A böjti fegyelmet
vidékenként változó szigorral tartották meg. Általános előírás volt a napi egy
étkezés, a hústól és az állati eredetű táplálékoktól (tej, vaj, tojás, hal)
való tartózkodás. Ezidő alatt bort és alkoholos italt nem fogyasztottak. A
nagyhét folyamán még szigorúbb vezekléssel készültek, sokszor csak vizet és
kenyeret vettek magukhoz, de csak alkonyat után.
A
8-9. században alakul ki a 40 napos böjt, Jézus pusztai böjtölésére emlékezve.
A szigorúság idővel némileg mérséklődött, sok helyütt a sajt, a tej, a vaj és a
hal már böjtös eledelnek számít.
A
12. századtól az életfeltételek alakulásával rugalmasabb lett a böjti fegyelem.
Bár a böjt minden értelmét használni tudó keresztényt kötelezett, már nem
kötelező az alkonyatig való böjtölés. Előbb a kemény fizikai munkát végzők,
később egyre többen kaptak engedményt. A betegek, a szegények és a koldusok
számára a hústilalmat is feloldották.
A
16. században már csak a 21. életév után kellett böjtölni. Elfogadott lett a
napi kétszeri étkezés, a felmentések imával, zarándoklással, alamizsnával és
önmegtagadási gyakorlatokkal válthatók ki.
A
18. század körül természetes lett a napi háromszori étkezés, a tej, tojás, hal
fogyasztása a nagyböjt alatt.
A
II. Vatikáni Zsinat a böjt fontosságát hangsúlyozva - az Úr példája nyomán -
önfegyelemre, mértékletességre és engesztelésre inti a híveket. Ma az Egyház elsősorban
az önálló kezdeményezésre, a szabadon választott lemondásra, a szeretet
cselekedeteinek gyakorlására ösztönöz minket.
Az
előírások szerint ma a 14. évüket betöltött keresztények a nagyböjt péntekjein
tartózkodjanak a hús fogyasztásától, és igyekezzenek a bűnbánat cselekedeteivel
megnyitni szívüket Isten felé. Az év többi péntekje tanácsolt, de nem kötelező
hústalan nap, ilyenkor más jócselekedettel, imával, ill. más lemondással
helyettesíthető a böjt. Hamvazószerdán és Nagypénteken a 21. évüket betöltött,
60 évesnél fiatalabb hívek tartanak szigorú böjtöt, azaz a napi háromszori
étkezésből csak egyszer lakhatnak jól. A böjti fegyelem alól felmentést a
betegség, az öregséggel járó gyengeség és a különösen nehéz fizikai munka ad.
Forrás:
Kovács A.: Törd meg kenyered az éhezőnek c. könyve
Az
elmúlt hét hamvazószerdájával kezdetét vette a nagyböjt. Az a nagyböjt,
amelynek neve igazából ez: a húsvéti előkészület szent negyvennapja. Ez az
igazi név jelzi, hogy ebben az időszakban nem is a böjtölésen van a hangsúly,
hanem az előkészületen. A szent negyvennap önmagában nem állja meg a helyét.
Értelmét a húsvétra irányultságában kapja meg.
A
húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe. Keresztény hitünk magva, az emberi lét
értelmének kulcsa. Hitünk minden tanítása és megnyilvánulása a húsvét titkában
forrásozik. A húsvét az igazi örömmel tölti el a hívőt. Azzal az örömmel, amely
emberi létünk alapvető félelmének, a halállal kapcsolatban érzett félelemnek a
homlokegyenest ellenkezője és kioltója. Örömünk pedig a közösségi ünneplésben
lesz kézzelfoghatóvá.
Erre
a nagy ünnepre fel kell készülni. Egy bálra is készül az ember, vagy egy
színházlátogatásra. Hát akkor mennyire fel kell készülni az emberi létünk
értelmét feltáró ünnepre a húsvétra.
Jézus
egész élete a húsvétra való készület volt. De amikor rejtett názáreti évei után
kilép a nyilvánosság elé, akkor különösen felkészül. A megkeresztelkedése után
a pusztaságba vonul, pontosabban a Lélek, a Szentlélek vitte őt oda. A
pusztaság az a hely, ahol nincs semmi, vagy legalábbis sokkal szegényebb az
élővilága, változatossága egy ilyen helynek, mint mondjuk egy erdőnek. A puszta
egy ingerszegény környezet, ahol az embert figyelmét nem kötik le a különféle
fizikai ingerek. Az igazi pusztában csak a sziporkázó kék ég van és kősivatag.
Ez
a pusztaság csak külső pusztaság, amely utal a belső pusztaságra, melyet
lelkünkben kell kialakítani. Lelkünkből is el kell távolítani minden olyan
dolgot, amely fölöslegesen leköti figyelmünket. Csak egyetlen egy dolog
maradhat ott: Isten.
Jézus
negyven napig maradt a pusztában, mert minden kikapcsolt maga körül, hogy
egyedül csak Istennel legyen, hogy felkészüljön arra ami előtte áll, és annak
befejezésére a húsvétra. Mi a szent negyvennapban Jézussal együtt igyekszünk
mindent kikapcsolni magunk körül ami elterelheti figyelmünket az Istennel való
kapcsolatról. A katolikus templomok is ilyenkor azért vesztik el díszüket, az
oltárokat díszítő virágokat, a pompás festményeket, szobrokat azért takarják
el, mert egyedül most csak Istenre akarunk figyelni, s Jézussal akarunk
készülni a húsvétra.
Egyvalaki
azonban nem akarja, hogy Istennel való találkozásunk és felkészülésünk sikeres
legyen: a sátán. A sátán már Jézusnál is vette a bátorságot és zaklatta őt
kísértésével: hogy változtassa a követ kenyérré - ez az ösztönök kísértése,
hogy ugorjon le a Templom szédületesen magas párkányáról - ez az önzés
kísértése; hogy imádja a sátánt, cserében az világ összes országáért - ez a
hatalom kísértése.
Ezek
a kísértések a Jézussal együtt pusztába vonuló Isten népét is érik. Hiszen ha a
sátán már Jézust, az Istenembert megkísértette, akkor minket miért ne.
Mik
ezek a kísértések és hogyan győzhetők le? Erre irányítsuk most figyelmünket,
Jézus válaszai és az Egyház évszázados gyakorlata alapján.
Az
első kísértés: a köveket kenyérré változtatni: az ösztönök kísértése. Itt arról
van szó, hogy az ember maradéktalanul elégítse ki a különböző ösztöneit. A
minket körülvevő XX. század végi európai környezet minden erejével erre biztat
a reklámok, az igénytelen filmek által: éljük ki ösztöneinket, élvezzük az
életet, mert azért van. És különben is senki sem tilthatja meg, mert ehhez már
csak jogunk van.
Erre
a kísértésre adja Jézus által az Egyház az ellenszerét, a böjtöt: „Nemcsak
kenyérrel él az ember” - nemcsak ösztönökből áll az ember. A böjtölésben -
aminek leggyakoribb formája az ételböjt - az ember megéli emberi méltóságát
azzal, hogy tud uralkodni testének vágyain. Ezen túl megtapasztalja
teremtettségét, törékenységét, s ez alázatra indítja Teremtője előtt, akinek létének
minden percét köszönheti. Az ember test és lélek egysége, s amikor böjtöl,
akkor mintegy testével imádkozik.
De
ott a veszély a böjtölésben, hogy az ember öncélú sportteljesítményt csinál
belőle, amelyet mások előtt fitogtat. Óriási veszély a böjtben, hogy azt az
ember afféle fizetési eszköznek, mennyei valutának tekinti az Istennél, amivel
kikényszeríthet belőle kérések teljesítését, mert hát megfizetett érte. Ez a
magatartás tulajdonképpen farizeusság, amelyet Jézus működésekor nem győzött
kárhoztatni.
A
második kísértés: ugorjon le Jézus a templomról, majd elkapják az angyalok: az
önzés kísértése ez. Az önzésé, mert ha Jézus leugrik, akkor abban az a lényeg,
hogy ő jól érezze magát, s majd mások, az angyalok ehhez segédkeznek.
Ma
az ember félretolja ezt a csodálatos Isten által teremtett és neki ajándékozott
világot és egy másik, saját maga által alkotott világot épít, mert meg van
győződve róla, hogy ő jobbat tud csinálni, amiben majd ő jól érzi magát. Amikor
pedig baj van, akkor persze segítsen az Isten. Egyéni életünkben ez úgy
jelentkezik, hogy senkivel és semmivel nem törődve éljük életünket, harcolunk a
boldogságunkért, de ha baj van akkor rögtön Istenhez fordulunk segítségét,
akire megharagszunk, ha nem segít azonnal.
Jézus
válasza a kísértésre: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” - hogy ő cselekedjen
helyetted. Az Egyház a jócselekedeteket adja kezünkbe ezen kísértés
ellenszereként, hogy másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve
megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson múlik, a tettekben megnyilvánuló
önzetlen szeretetből fakadó jócselekedetekben.
Veszélyforrás
a jócselekedetek terén, hogy megrontja az önzés: csak azért teszek jót, hogy
népszerű legyek. Azért adok másoknak, hogy szükség esetén én is kapjak tőlük,
ha rászorulok. Jézus soha nem azért segített az embereken, hogy népszerű
legyen, vagy azért, hogy majd adott esetben hálára legyenek kötelezve vele
szemben. Ebben az értelemben mondjuk azt, Jézus egyetlen csodát sem tett
magáért. S ha ő nem tett, akkor mi se kívánjunk magunknak önző érdekekből.
A
harmadik kísértés a hatalom kísértése: Jézusé lesz a világ összes országa, ha
leborulva imádja a sátánt.
A
hatalom ősi kísértés. A hatalomvágyban tulajdonképpen az ember végtelen utáni
vágyának a sátán által félremanipulált változatát figyelhetjük meg. A végtelen
utáni vágy a hatalomban úgy jelentkezik, hogy az ember legyen az isten.
Mindenkin, vagy legalább minél több emberen uralkodjék. Magát tegye meg az őt
körülvevő világ középpontjának. Kultúrvilágunkban kifinomított változatát
karriernek hívják, ahol a vezető beosztás megszerzésében a képlet ugyanaz:
minél több embernek parancsolni.
Az
ellenszere ennek a kísértésnek az imádság: „Uradat, Istenedet imádd és csak
neki szolgálj!” Az imádságban az ember kapcsolatba lép Istennel és rádöbben,
hogy nélküle semmi, hogy és semmit nem tehetne. Előtte minden hatalom a
porszemnél is kevesebbet ér.
Most
nagyböjtben azt ajánlja az Egyház, hogy imádkozzunk többet. Ez azonban még csak
véletlenül sem a mennyiség növelését jelenti, hanem a minőségét. Mert ott a
veszély az imában, hogy hatalomvágyunkat ide is bevisszük: Isten kéréseink,
követeléseink, elképzeléseink kivitelezője lesz, akit imádságunkkal mintegy
lefizetünk. A legjobb ima az, ha csendben vagyunk és engedjük végre az Istent
is megszólalni a csendben, hogy szóljon hozzánk.
Az
Egyház a mai vasárnapon kezünkbe adja a felkészülés kíséréseinek ellenszereit:
a böjtöt, a jócselekedeteket, és az imádságot. Gyakoroljuk ezeket, hogy hitünk
nagy eseményére méltón felkészüljük, és a felkészülésünk eredményeképpen lelki
megerősödést és életet jelentsen a húsvét közelgő ünnepe. Azonban ne csak ezen
szent negyvennapon cselekedjünk így, hanem egész életünk folyamán, hogy az örök
húsvét, a mi feltámadásunk örömére is felkészüljünk.
1.
Kezdjük el az ünnepet előző este. Ez ősi keresztény szokás (vesperás, vigília).
Készítsük ki a másnapi, ünnepi ruhákat. Ez a gyerekekre különösen is hatással
van. Zene, olvasás, játék, vidámság, a szokottnál kissé ünnepélyesebb vacsora
jellemezze a szombatot.
2.
Vasárnapra tegyünk félre minden kenyérkereső, pénzgyarapító munkát. A
testi-lelki felüdülés legyen a cél.
3.
A szentmise legyen a nap központi cselekménye.
4.
Forduljunk e napon mások felé. Szerezzünk másoknak örömet, adjunk tovább
valamit lelki derünkből.
5.
Zsidó közmondás: ,,Bűn, ha valaki ünnepnapon szomorú''. Örüljünk mindennek,
aminek örülhetünk, igyekezzünk másoknak vigasztalást nyújtani, ha van beteg
ismerősünk, látogassuk meg.
6.
Tartóztassuk meg magunkat az epés kritikától. A vasárnap a ,,pozitívumok
napja'' legyen, amikor csak a jó és a szép felé akarunk nyitottak lenni.
7.
Keressük az emberi közösséget, ne húzódjunk vissza magányunkba. Baráti vagy
rokoni körben közös asztal, közös kirándulás, igényes szórakozás - ennek is
ideje a vasárnap.
8.
De legyen időnk a csendes imára is. A meditáció a lélek vonzódása a ,,központ''
felé. Biztosítsuk a lélek meghitt, ünnepi találkozását Istennel. Az
ájtatosságok halmozása azonban nem szerencsés, sokkal többet ér, amit másokén
teszünk.
9.
A házaspárok kettesben sétáljanak egy nagyot. Beszélgessék át a hetet,
figyelmesen hallgassák meg egymást, és határozzák meg az elkövetkező hét
célkitűzéseit.
10.
Mi oltja ki az ünnep meghitt, békés hangulatát? Minden hajsza és minden
agyon-jóllakás, ami nemcsak az evés-ivásra vonatkozik, de minden léha
szórakozásra is.
G.
Palau SJ: Krisztus útján
Kedves
fiam, nem azért állítottalak magasra, hogy elfeledkezzél arról, mit köszönhetsz
alantabb álló testvéreidnek.
Tehetségeid,
jó tulajdonságaid, vagyonod az én bőkezűségemet bizonyítják.
Az
egyéni javaknak is a közjót kell szolgálni.
A
kezeknek segíteni kell a lábakat; a lábaknak segíteni kell a kezeket.
Nincs
oly kis teremtmény, amely nem tehetne valami szolgálatot.
Mikor
én oly bőkezű voltam és vagyok veled szemben: te fösvény akarsz lenni irántam?
Az
örök dicsőség olyan nagy dolog, hogy méltányos azt a földön drágán megfizetni.
Szívem
különös kegyelmekben részesíti azokat, kik feláldozzák magukat másokért.
Ha
javaidat biztosítani kívánod, fordítsd azokat a szerencsétlenek fölsegítésére.
És
ne véld, hogy itt csak az anyagi segítségre gondolok; nem, hanem minden
segítségre: a lelkire és a természetfölöttire is.
Tanítsd
a pazarlókat takarékosságra.
Tanítsd
a vigyázatlanokat óvatosságra.
Tanítsd
a rendetleneket fegyelemre.
Tanítsd
azokat, kik testükkel visszaélnek, a lelki egészségre.
Tanítsd
a könnyelműeket megfontolásra.
Tanítsd
a szenvedélyeseket a szív megfékezésére.
Tanítsd
azokat, kik csak tanulni akarnak, a maguk megjavítására.
Tanítsd
azokat, kik nem tudnak élni, a meghalásra.
14.
hétfő: Szent Cirill és Metód
ë A nagyböjti időben minden péntekeken 1/2 6 órától keresztútra várjuk a
híveket.
ë A 18 órai esti szentmise után képviselőtestületi gyűlésre várjuk a
tagokat.
ë Szintén az esti szentmise után a Rózsafüzér Társulatot és a
ministránsokat várjuk fényképezésre a templomba.
ë Férfi cursillora várjuk még a jelentkezéseket, ennek időpontja február
17 - 20.
ë A már cursillot végzettek részére lelkigyakorlat lesz március 17 - 20 között. Erre is várjuk már a
jelentkezéseket.
ë Az adó 1% -ról rendelkező nyilatkozatok átvehetők a bejáratnál. Az adó
egy százalékával támogassuk a Katolikus Egyházat, illetve az Apor, vagy a
Szentlélek alapítványokat.
ë Továbbra is várjuk még a leendő első osztályosok jelentkezését az Apor
iskolába.
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@matavnet.hu