2006. június
Olvasmány: Jób
38,1.8-11
És
felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta: Ki zárta el a tengert
kapukkal, mikor kitört, s az anyaméhből előjött, amikor felhővel ruháztam,
ködből pólyát adtam neki és körülvettem határaimmal, zárt és kapukat adtam
neki, és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább! Itt törjék meg hullámaid
gőgje!
Amikor
hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek, látták az Úr
cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel. Szavára szélvész
keletkezett, s az magasra verte a hullámokat. Ők az égig emelkedtek és a
mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben. Szédelegtek, tántorogtak,
mint a részeg, és minden bölcsességük odalett. De szorongatásukban az Úrhoz
kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket. Szélvészét szellővé változtatta,
és lecsendesedtek a habok. És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette
őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek. Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért;
Krisztus
szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt
mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy
akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és
feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha
Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki
Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.
Amikor
aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!'' Erre
azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a
bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok
becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében
egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?''
Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és
némulj el!'' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk
fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?'' Erre nagy félelem
fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is
engedelmeskedik neki?''
Szent Ireneusz püspök, vértanú
Ünnepe: június 28
130 körül született. Szmirnában
nevelkedett, a város püspökének, Szent Polikárpnak volt a tanítványa. 177-ben a
galliai Lyonban telepedett le, ahol pap, majd nem sokkal később a város püspöke
lett. Nem csak jelentős teológus, hanem tanúja is az apostoli tradíciónak. Ez
teszi írásait különösen értékessé. Ő irányította Kelet-Gallia misszionálását.
Egyike azon első egyházatyáknak, akik a római egyház elsőbbségét vallják.
"Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is." A hagyomány szerint 200.
körül szenvedett vértanúságot.
Örömujjongás
Milyen jól esik a focistáknak, amikor
jó teljesítményükért a lelkes közönség körülrajongja őket. Ha szép gólok
születnek, ha sikerülnek a merész cselek, ha az erős, ugyanakkor szabályos test
test elleni játék sikerhez vezet, és ha a pályán sportszerű gesztusok jellemzik
a játékot, akkor a stadionban kitör az ujjongás. Az őszintének hitt támogatás
tovább motiválja a játékosokat, akik újra „hisznek” magukban.
Urunk, Jézus Krisztus! Te is érezhettél ehhez hasonlót, amikor egy szamár hátán
bevonultál Jeruzsálembe, és a szent város lakói és látogatói ujjongva,
pálmaágakkal integetve üdvözöltek téged. Ők emlékeztettek téged nagy tetteidre,
beszédeidre, megbocsátó szeretetedre és csodáidra, amelyeket útjaidon az
emberek kedvéért mutattál. Csodálatos óra lehetett számodra, amely a
nagypénteki szenvedésedtől való félelmedet, legalább egy rövid időre bizonyára
háttérbe szorította.
A keresztények túl ritkán ujjonganak teljesítményed miatt, pedig minden okuk
meglenne rá, hogy megváltott emberként lelkesedjenek érted. A megváltásra és
örök életre tett ígéreted még mindig érvényes – változatlanul és koroktól
függetlenül. Nincs szükség trükkökre, csupán a Szentlélek munkájára, ami az
„egymással és egymásért” emberi viselkedésre épít. Gyújtsd meg minden emberben
szereteted tüzét és tápláld a benned és mennyei Atyánkban való hitet! Ámen.
Alexandriai szent Ciril püspök,
egyháztanító
Ünnepe: június 26
370-ben született. Szerzetesi életet
élt. Pappá szentelése után segítőtársa volt nagybátyjának, Alexandria
püspökének, akinek utóda is lett 412-ben. Szenvedélyes, lelkes és céltudatos
lelkipásztor-hittudós. Neve összekapcsolódott a 431-es efezusi zsinattal, ahol
hősiesen küzdött Nestorius tanítása ellen védve Mária istenanyai mivoltát.
Sokat írt a katolikus hit kifejtésére és védelmére. Alexandriában halt meg 444.
június 27-én. Mária, Jézus anyja. Az Istenszülő kifejezéssel azt a hitünket
valljuk meg, hogy Jézus az Isten Fia. Szent Ciril azért harcolt, azért
hangoztatta ezt a kifejezést, hogy erősödjön a Jézus Istenségébe vetett hit. A
kősziklára, Jézusra építjük életünket. Megvalljuk, hogy Jézus valóban az Isten
Fia, valóságos Isten.
Osztrák és magyar püspökök mariazelli
találkozója
Közel két
évszázad szünet után a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és az Osztrák
Katolikus Püspöki Konferencia együttes tanácskozást tartott Mariazellben. Az
ülésen szó volt a két helyi egyház kapcsolatáról és egyéb közép-európai
ügyekről. Áttekintették a család, a házasság és az életvédelem kérdéseit,
amelyek a két ország társadalmát foglalkoztatják. Elemezték az Európai Unióban
zajló folyamatokat, és egyetértettek abban, hogy az uniós alkotmányban jobban
kellene érvényesülnie annak az értékrendnek, amelyet a kereszténység kétezer
éve képvisel Európában.
A tanácskozás színhelyéül szolgáló
Mariazell mindkét ország és egész Közép-Európa számára egyedülálló lelki
központ, ahová egyre több magyar csoport érkezik. Az osztrák és a magyar
püspökök fontosnak tartják, hogy a jövőben még szervezettebbé és rendszeresebbé
tegyék a magyar zarándoklatokat, valamint hogy biztosítsák a magyar zarándokok
mariazelli lelkipásztori ellátását.
A két püspöki konferencia tagjai
június 20-án közös szentmisét mutattak be a kegytemplomban, a szentbeszédet Erdő
Péter bíboros mondta. A liturgiát követően Christoph Schönborn
bíboros, az Osztrák Katolikus Püspöki Konferencia elnöke jelentette be a nagy
létszámban jelenlevő zarándokoknak az örömhírt, hogy XVI. Benedek pápa Veres
András és Kiss-Rigó László személyében új magyarországi
megyéspüspököket nevezett ki.)
Támassz köztünk is béketeremtőket,
akiknek a környezetében kisimulnak a harag ráncai, kézfogásra szelídülnek az
ökölbe szorított kezek, és értelmét veszíti minden háborúság! Hallgass meg,
Urunk!
Köszönjük, hogy emberré lettél, hogy
minket magadhoz isteníts. Segíts célbajutni: megfelelni ennek a csodálatos
rendeltetésnek! Hallgass meg, Urunk!
Hogy imádságaink békét teremjenek
szívünkben s onnan szétsugározzon a béke mindenkire, akivel csak találkozunk!
Hallgass meg, Urunk!
Ha vannak olyanok, akiknek életünkben
nehéz volt megbocsátanunk, segíts, hogy halálukban egészen kibékülhessünk
velük. Adj minden elhunyt testvérünknek tökéletes békét és boldogságot!
Hallgass meg, Urunk!
.
Kedves Testvérek!
Jól ismert jelenetről hallottunk az
evangéliumban ma: Jézus lecsendesíti a vihart, amely már-már elsüllyedéssel
fenyeget. Olyan az egész történet, hogy egy kis fantáziával egy mesekönyvbe is
beleillene. Innentől kezdve az embernek az az érzése, hogy mintha meg sem
történt volna ez az egész, mintha tényleg csak mese lenne. S utána egy lépés
az, hogy azt mondjuk, hogy Jézus Krisztus csak egy nagy hatású ember volt,
akiről ilyen mesék terjedtek el halála után, sőt még egy lépés és azt lehet
mondani, hogy ez a Jézus talán nem is élt, egy kitalált mesefigura.
Tény az, hogy a mai evangéliumi
jelenet csak annak mond valamit, aki hittel, igaz hittel közelít az egészhez.
Aki hittel szemléli, az felteheti a kérdést: mit akar üzenni nekünk ma ez a
történet; miért került bele ez a Szentírásba a Szentlélek sugallatára, hiszem
még bizonnyal annyi más, hasonló eset történt Jézussal. Miért hát pont ez a
történet és pont így maradt ránk, ahogy ránk maradt?
Ha még egyszer végigpergetjük az
eseményeket figyelmes szemmel, akkor figyelemreméltó az, hogy Jézus a dühöngő
vihar kellős közepén nyugodtan alszik a bárka végében. A figyelmes szemlélőnek
itt felvillan az, hogy Jézus, az Isten Fia teljesen emberré lett értünk: őt sem
kímélték az emberi test elfáradásának törvényei. S igencsak kimerült lehetett,
hogy ilyen nyugalommal tud aludni, s igencsak sokat működhetett aznap, hiszen
mindez este történik.
Szélvihar dobálja a bárkát, s a
tanítványok halálra rémülnek. A figyelmes szemlélő itt ismét egy furcsasággal
találkozhat. Tudjuk, hogy Jézus tanítványi közül nem egy tapasztalt halász volt
pontosan azon a tavon, amelyen most éri őket ez a vihar. Vagyis nem először
kerülnek életükben ilyen helyzetbe, s azelőtt bizonnyal tapasztalattal és
hidegvérrel már megbirkóztak ilyen esetekkel. De most mégis halálra rémülnek a
tapasztalt halászok. Felköltik hát Jézust azzal, hogy "Mester, nem törődsz
azzal, hogy elveszünk?" Meglehetősen felnagyítva tálalják a helyzetet
Jézusnak, mert korántsem lehetett oly életveszélyes a helyzet nekik a
tapasztalt hajósoknak. S akkor Jézus lecsendesíti a vihart és agy feddi meg
tanítványait: "Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?"
Ennek az esetnek lelki történései megismétlődnek
a keresztény ember életében. Az olyan keresztényében, aki hitét igyekszik
komolyan megélni, de még az nincs egészen kiforrva. Megtapasztalja az illető
Isten jelenlétét életében, főleg imáiban. S ebben a légkörben felötlik benne az
a téves elképzelés: "Isten velem, engem semmi baj nem érhet". S ebben
a rózsaszín világban elég egy hétköznapi csapás. Nem kell valami nagyon
tragikus dologra gondolni, csak egy olyanra, ami bárkivel megesik. S a
csapástól ez a rózsaszín világ egy csapásra összeomlik benne: "Hol az
Isten? Miért engedte meg ezt az Isten? Isten, nem törődsz azzal, hogy
elveszek?" Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel. Aki ilyen
kérdéseket tesz fel, annak még kiforratlan, gyerekes a hite.
Jézus válasza az apostolokhoz neki is
szól: "Miért félsz? Még mindig nincs benned hit?"
Milyen ez a hit, melyet Jézus számon
kér? Ez a hit végtelen bizalom az Istenben. Annak tudatos megélése, hogy bármi
történik életemben, arról tud Isten, ahogy ő maga mondta: "nem vész el egy
hajszál sem fejetekről." S ami történik azt megengedi, mert, mert ő mindig
jót akar nekem. Az a bizalom ez, melynek jegyében Jézus angyali nyugalommal tud
aludni a dühöngő viharban, mert egy kis vihar nem tudja kizökkenteni őt az
Isten gondviselő jóságába vetett hitből.
Az a hit ez, amely tudja az, hogy
Isten az őt szeretőket próbára teszi. De nem szadizmusból, nem rossz
szándékból, hanem azért, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden
javukra válik".
Az a hit ez, melyet Jézus számon kér,
amely tudja azt, hogy Jézus azzal, hogy meghívta őt tanítványai közé nem vette
ki a világból, ahogy Jézus az utolsó vacsorán imádkozott: "Nem azt kérem
tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól".
Az a hit ez, amely nem ölbe tett
kézzel várja hogy ölébe repüljön a sült galamb, hanem tudja azt, hogy neki is
tennie kell valamit azért, hogy Isten Országa terjedjen a földön, hogy ez a
világ szebb, jobb és boldogabb legyen.
Amikor Jézus lecsendesíti a vihart,
az apostolokat félelem fogja el: "Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger
is engedelmeskedik neki?" Félelmük tükrözi, hogy még nem helyes
kapcsolatuk Istennel, még nem értették meg Jézus tanítását a mennyei Atyáról.
Mert a mi Istenünknél nincs helye a félelemnek.
A mai vasárnap erre a kérdésre adj
választ: neked milyen Istenképed van? Olyan a te Istened, akitől félni kell,
aki üvegbúra alá tesz ebben a világban, hogy semmi baj ne érjen? Olyan Istent
imádsz, aki nem is létezik? Ha valami hiányosságot találnál hitedben nem kell
feladnod: kérd Istent, hogy adja meg számodra azt a hitet, melyet Jézus számon
kért apostolaitól, az a hitet, amellyel az igazi létező és egyetlen Istent
megismerheted.
Szent László király
Ünnepe: június 27
SZENT LÁSZLÓ 1046 táján született
Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika
(Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt. Már 4-5 éves korában hazakerült
Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos
anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit
később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért
vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben
bátyjával Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon. A
püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A
pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek
hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben
1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi
trónt, folytatta Szent István útját. Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte
és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak
köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A
háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett,
szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai
érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig
Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére.
Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett. 1083-ban Szent
István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt,
nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem
valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július
29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba,
majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek,
legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva
1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté
avatta. A Debrecen-Nyiregyházi, valamint a Kaposvári egyházmegyéknek: Szent
László király, az egyházmegye védőszentje. Főünnep ez a nap számukra.
Ministránsok, irány Róma!
Nemzetközi ministráns találkozónak ad otthont
Róma augusztus 1-én és 2-án. A világ számos országából negyvenezer ministráns
részvételére számítanak a szervezők. Hazánkból és a környező országokból 1700
magyar ministráns érkezik az Örök Városba. Augusztus 1-én 18 órától a Szent
Péter téren a ministránsok miséjének főcelebránsa Christoph Scönborn
bécsi bíboros érsek lesz. Augusztus 2-án délelőtt ugyancsak a Szent Péter téren
XVI. Benedek pápával találkozhatnak a ministránsok. E napon 16 órakor
pedig a Santa Maria dei Angeli templomban a magyar közös szentmisén vesznek
részt. Az egyházmegyékben már kiválasztották a résztvevőket,
rátermettség, az oltárszolgálat lelkes végzése és különféle válogató események
alapján. Június elején elkészültek a magyar ministránsok pólói és sapkái. Még
készül a programfüzet, és az a nyakkendő, amelyet az összes Rómába érkező
ministráns viselni fog. A korábbi évek találkozóinak tapasztalata élteti a
reményt, hogy ministránsaink hitükben megerősödve érkeznek majd haza a római
zarándokútról.
Egy fiatalember gyónni megy a paphoz.:- Atyám, én vétkeztem.
- Mi a vétked, fiam?
- A hiúság bűnébe
estem. Naponta többször belenézek a tükörbe, és csodálom magam, hogy milyen
szép vagyok.
A pap megfordul, és
ránéz a fiúra:- Ez nem bűn, fiam, csak egyszerű tévedés.
Hirdetéseink,
ünnepeink
26. hétfő Alexandriai Szent Cirill, Szent János és Pál
27. kedd: SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ünnep
28. szerda: SZENT IRÉNEUSZ
29. csütörtök: SZENT PÉTER ÉS PÁL
APOSTOLOK főünnep
30. péntek A római egyház első szent vértanúi
1. szombat Szent Áron
·Szerdán,28-án,reggel 6-tól csütörtök
reggel 6-ig egész napos szentségimádást tartunk a Szent Anna Otthon
kápolnájában.Mindenkit hív és vár Jézus a Legméltóságosabb Oltáriszentségben
neten: szentlelek.extra.hu
gyertya.fw.hu
postaláda:
kalmankamo@axelero.hu