Életet a léleknek!

2007. január 14. A Szentlélek templom lapja          Évközi 2. Vasárnapja

 

Kezdőlap

Olvasmány: Iz 62,1-5

Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugodhatom, míg elő nem jön igazsága, mint a fény, és szabadítása, mint fáklya, fel nem gyullad. Látni fogják a nemzetek igazságodat, és a királyok mindnyájan dicsőségedet; új néven hívnak majd téged, melyet az Úr szája határoz meg. Ékes korona leszel az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén. Nem mondanak többé téged elhagyottnak, és országodat nem mondják többé pusztaságnak; hanem így neveznek téged: ,,Kedvem telik benne'', és országodat: ,,Férjes asszony''; mert kedvét találja benned az Úr, és országod férjhez megy. Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

 

Szentlecke: 1Kor 12,4-11

A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a Lélektől. Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megítélését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja.

 

Evangélium: Jn 2,1-12

Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: ,,Nincs boruk!'' Jézus azt felelte neki: ,,Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!'' Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: ,,Tegyétek meg, amit mond!'' A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. Jézus azt mondta nekik: ,,Töltsétek meg az edényeket vízzel!'' Színig töltötték őket. Ekkor így szólt hozzájuk: ,,Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!'' Azok vittek neki. Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való -- de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták --, odahívta a vőlegényt, és azt mondta neki: ,,Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!'' Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig.

 

A szentségimádás

Kétségtelen tény, hogy az első évezredben nem volt szokásban a szentségimádás. Az eucharisztiát csak azért őrizték, hogy azt el tudják vinni a betegeknek is. Csak a XIII. századtól vált általánossá a gondolat, hogy az oltáriszentséget, vagyis a szentségi Jézust imádni kell, és főként a reformációt követően erősödött meg a szentségimádás szokása. Az elmúlt évszázadokban a szentségimádás főként a valóságos jelenlét megvallására szolgált, és arra, hogy az imádási kötelezettségünket megadjuk a szentségi Jézusnak. A mai szentségimádásokban már egyéb szempontok kerülnek előtérbe. Nagyon sokszor a szentségkitételnek, illetve a szentségimádásnak egyszerűen csak az a célja, hogy a szentségi Jézus jelenléte segítsen bennünket abban, hogy az egyéni és közösségi imádság előtt jobban tudatosítsuk Isten jelenlétét és közelségét. Egyébként az említett dokumentum is beszél a szentségimádás egyéb céljairól, amikor azt mondja, hogy az eucharisztia által Krisztus közöttünk van, neveli erkölcseinket, táplálja erényeinket, vigasztalja a szomorkodókat, erősíti a gyengéket, és mindenkit a maga követésére serkent, aki csak elébe járul, hogy így mindenki az ő példája nyomán tudjon szelíd és alázatos szívű lenni, és ne a magáét keresse, hanem azt, ami Istené.

A II. vatikáni zsinat után kezdett háttérbe szorulni a szentségimádás gondolata, mert egyesek túlzottan azt hangsúlyozták, hogy a szentmise és a szentáldozás fontosabb, mint a megmaradó eucharisztia és annak imádása, hiszen Jézus azt mondta: "Vegyétek és egyétek..." Mostanában gyakran hangoztatjuk, hogy az eucharisztia hozza létre és építi az egyházat: a Krisztusban hívők közössége az eucharisztiából él. Amikor ezt állítjuk, elsősorban a szentmise megünneplésére és a szentáldozásra szoktunk gondolni. Nyugodtan, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az eucharisztia a szentségimádás által is alakítja az egyházat. Ha csendben és hosszabb időre megállunk a szentségi Jézus előtt, megértjük velünk kapcsolatos szándékát, felhagyunk saját elképzeléseinkkel, hogy átadjuk helyüket Krisztus elgondolásainak: Isten kegyelme megjelenik az életünkben, és átalakít bennünket. Azt kellene megértenünk, hogy a szentségimádás önmagában is kapcsolatteremtés az oltáriszentségben jelen lévő Jézussal és rajta keresztül, a Szentlélek által az Atyához való felemelkedés képessége, vagy pontosabban, adománya. És ez a megvalósuló kapcsolat átalakít és átformál minket.

A szentségimádáskor, amikor Jézust szemléljük az eucharisztiában, beteljesedik a jövendölés: "Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak" (Jn 19,37). Sőt, az ilyen szemlélődő imádság maga is prófécia, mert előrevetíti azt, amit a mennyei Jeruzsálemben fogunk tenni, ahol már soha nem fog megszűnni az értünk feláldozott Bárány szemlélése. Amikor a tabernákulum előtt térdelünk, már a mennyei egyházzal vagyunk közösségben: ők a színről színre látásban, mi pedig a hitben tekintünk fel arra, akihez a hit és a keresztség által hozzákapcsoltuk az életünket.

Az ószövetségi Szentírásban olvassuk, hogy "amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről, nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt" (Kiv 34,29). Mózes nem tudta, és mi sem fogjuk tudni, de talán velünk is megtörténik majd, hogy amikor az ilyen pillanatokból, a szentségimádás órájáról visszatérünk az emberek közé, valaki észreveszi, hogy arcunk ragyog, mivel az Urat szemléltük. Ez lesz a legszebb adomány, amivel megajándékozhatjuk embertársainkat.

Dolhai Lajos

95. Zsoltár

Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!'' Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

 

Szent Sebestyén vértanú

Ünnepe: január 20

Diokleciánusz császár kedvelt tisztje (a praetoriánusok I. korszakának centuriója) volt. Keresztény hite miatt a császár egy réten fához köttette, és saját katonáival nyilaztatta. Egy keresztény matróna, Iréne ápolta. Felgyógyulása után szemrehányást tett a császárnak kegyetlensége miatt, ezért az súlyos dorongokkal agyonverette. Holttestét a római szennyvízcsatornába dobták. Lucina nevű matróna - látomása révén - rátalált, és a Via Appián temettette el. Ezen a helyen áll a róla elnevezett Szent Sebestyén bazilika. Vértanúságának erejét csodáljuk a szentmise kezdőénekével: " Ez a szent haláláig küzdött Istenének törvényéért, nem félt a gonoszok szavától, mert életének alapja szilárd kőszikla volt."


„A világot nem a nagy társadalmi átalakulások teszik jobbá, hanem a kicsi jótettek, amelyeket mindenkinek Isten nagy szeretetének nevében tennie kell.”

 

 

 


Venite adoremus Dominum! – Jöjjetek, imádjuk az Urat!

 

Január 13. – egyházközségünk Szentségimádási napja

A szentatya szívből buzdítja a keresztény közösségeket és a lelkipásztorokat, hogy az évi szentségimádási napok megtartásával merítsenek lángoló hitet és szeretetet a Szent Eucharisztiából. VI. Pál pápa ajánlotta, hogy minden templomban legyen legalább egyszer egy évben hosszabb ideig tartó, ünnepélyes szentségkitétel, hogy a helyi közösség e szent titkot mélyebben átelmélkedje és imádja. Amikor az Oltáriszentség előtt időzünk, tárjuk fel előtte a szívünket, imádkozzunk szeretteinkért, az egyházközségért, hazánkért, egyházunkért. Szentségimádás idején, a Szentlélekben Krisztussal egyesülve, felajánljuk életünket a Mennyei Atyának. Ebből a csodálatos kapcsolatból növekszik hitünk, reményünk és szeretetünk. Különösen nagy örömmel készülünk idei szentségimádásunkra, hisz templomunk felszentelésének 20. évfordulójára készülvén, ebben a jubileumi esztendőben, hálát adhatunk mindazon kegyelmekért, melyekkel a Mennyei Atya elhalmozott bennünket és lelkünk templomát is felkészíthetjük az ünnepre.


A szentségimádás napjának beosztása:

 

8.00 szentmise, szentségkitétel

9.00 cursillista csoport (nyugdíjasok)

10.00 Szent Anna Otthon lakói

11.00 cursillista csoport (nők)

12.00 csend, lehetőség egyéni imádásra

13.00 Rózsafüzér Társulat

14.00 az Apor iskola és a Szent Anna Otthon dolgozói

15.00 férfiak (képviselőtestületi tagok, cursillisták, …)

16.00 az Apor iskola 1-6. évfolyama

17.00 az Apor iskola 7-12. évfolyama (zenés, vetített képes

meditációs imaóra a szeretetről)

18.00 ünnepi szentmise (celebrálja Dr. Németh Gábor teológiai tanár,

szemináriumi prefektus)

 

A szentségimádási órákat a felsorolt csoportok vezetik, de kérjük a kedves híveket, hogy reggel 8 és este 6 között jöjjenek be a Szentségi Jézushoz bármikor, a templom nyitva áll, Jézus pedig tárt karokkal vár mindannyiunkat!

 

vissza az elejére

   

Kezdőlap|  Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!