2007. január
Sion miatt nem hallgathatok, és
Jeruzsálem miatt nem nyugodhatom, míg elő nem jön igazsága, mint a fény, és
szabadítása, mint fáklya, fel nem gyullad. Látni fogják a nemzetek igazságodat,
és a királyok mindnyájan dicsőségedet; új néven hívnak majd téged, melyet az Úr
szája határoz meg. Ékes korona leszel az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened
tenyerén. Nem mondanak többé téged elhagyottnak, és országodat nem mondják
többé pusztaságnak; hanem így neveznek téged: ,,Kedvem telik benne'', és
országodat: ,,Férjes asszony''; mert kedvét találja benned az Úr, és országod
férjhez megy. Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a
te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked
Istened.
A kegyelmi
adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de
az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt
mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja,
hogy használjon vele. Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a
tudományét ugyanattól a Lélektől. Más valaki a hitet kapja ugyanabban a
Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő
hatalmat, prófétálást, a szellemek megítélését, a nyelveken való beszédet vagy
a nyelveken való beszéd értelmezését. Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli,
mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja.
Harmadnapon menyegző volt a galileai
Kánában. Ott volt Jézus anyja, és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre
tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá:
,,Nincs boruk!'' Jézus azt felelte neki: ,,Mi közünk ehhez, asszony? Még nem
jött el az én órám!'' Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: ,,Tegyétek meg, amit
mond!'' A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három
mérős. Jézus azt mondta nekik: ,,Töltsétek meg az edényeket vízzel!'' Színig
töltötték őket. Ekkor így szólt hozzájuk: ,,Most merítsetek, és vigyetek belőle
a násznagynak!'' Azok vittek neki. Amint a násznagy megízlelte a borrá vált
vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való -- de a szolgák, akik a vizet
merítették, tudták --, odahívta a vőlegényt, és azt mondta neki: ,,Minden ember
a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te
mindeddig tartogattad a jó bort!'' Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a
galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott
maradtak néhány napig.
A szentségimádás
Kétségtelen tény, hogy az első
évezredben nem volt szokásban a szentségimádás. Az eucharisztiát csak azért
őrizték, hogy azt el tudják vinni a betegeknek is. Csak a XIII. századtól vált
általánossá a gondolat, hogy az oltáriszentséget, vagyis a szentségi Jézust imádni
kell, és főként a reformációt követően erősödött meg a szentségimádás szokása.
Az elmúlt évszázadokban a szentségimádás főként a valóságos jelenlét
megvallására szolgált, és arra, hogy az imádási kötelezettségünket megadjuk a
szentségi Jézusnak. A mai szentségimádásokban már egyéb szempontok kerülnek
előtérbe. Nagyon sokszor a szentségkitételnek, illetve a szentségimádásnak
egyszerűen csak az a célja, hogy a szentségi Jézus jelenléte segítsen bennünket
abban, hogy az egyéni és közösségi imádság előtt jobban tudatosítsuk Isten
jelenlétét és közelségét. Egyébként az említett dokumentum is beszél a
szentségimádás egyéb céljairól, amikor azt mondja, hogy az eucharisztia által
Krisztus közöttünk van, neveli erkölcseinket, táplálja erényeinket, vigasztalja
a szomorkodókat, erősíti a gyengéket, és mindenkit a maga követésére serkent,
aki csak elébe járul, hogy így mindenki az ő példája nyomán tudjon szelíd és
alázatos szívű lenni, és ne a magáét keresse, hanem azt, ami Istené.
A II. vatikáni zsinat után kezdett
háttérbe szorulni a szentségimádás gondolata, mert egyesek túlzottan azt
hangsúlyozták, hogy a szentmise és a szentáldozás fontosabb, mint a megmaradó
eucharisztia és annak imádása, hiszen Jézus azt mondta: "Vegyétek és egyétek..."
Mostanában gyakran hangoztatjuk, hogy az eucharisztia hozza létre és építi az
egyházat: a Krisztusban hívők közössége az eucharisztiából él. Amikor ezt
állítjuk, elsősorban a szentmise megünneplésére és a szentáldozásra szoktunk gondolni.
Nyugodtan, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az eucharisztia a szentségimádás
által is alakítja az egyházat. Ha csendben és hosszabb időre megállunk a
szentségi Jézus előtt, megértjük velünk kapcsolatos szándékát, felhagyunk saját
elképzeléseinkkel, hogy átadjuk helyüket Krisztus elgondolásainak: Isten kegyelme
megjelenik az életünkben, és átalakít bennünket. Azt kellene megértenünk, hogy
a szentségimádás önmagában is kapcsolatteremtés az oltáriszentségben jelen lévő
Jézussal és rajta keresztül, a Szentlélek által az Atyához való felemelkedés
képessége, vagy pontosabban, adománya. És ez a megvalósuló kapcsolat átalakít
és átformál minket.
A szentségimádáskor, amikor
Jézust szemléljük az eucharisztiában, beteljesedik a jövendölés: "Föltekintenek
arra, akit keresztülszúrtak" (Jn 19,37). Sőt, az ilyen szemlélődő
imádság maga is prófécia, mert előrevetíti azt, amit a mennyei Jeruzsálemben
fogunk tenni, ahol már soha nem fog megszűnni az értünk feláldozott Bárány
szemlélése. Amikor a tabernákulum előtt térdelünk, már a mennyei egyházzal
vagyunk közösségben: ők a színről színre látásban, mi pedig a hitben tekintünk
fel arra, akihez a hit és a keresztség által hozzákapcsoltuk az életünket.
Az ószövetségi Szentírásban
olvassuk, hogy "amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről, nem tudta, hogy
arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt" (Kiv 34,29). Mózes nem tudta,
és mi sem fogjuk tudni, de talán velünk is megtörténik majd, hogy amikor az
ilyen pillanatokból, a szentségimádás órájáról visszatérünk az emberek közé,
valaki észreveszi, hogy arcunk ragyog, mivel az Urat szemléltük. Ez lesz
a legszebb adomány, amivel megajándékozhatjuk embertársainkat.
Dolhai Lajos
95.
Zsoltár
Énekeljetek az Úrnak új éneket,
énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek
napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között,
csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden
istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr
azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében
ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr
dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati
ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen
előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!'' Megerősítette
a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket.
Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt;
Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden
fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli
meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.
Szent
Sebestyén vértanú
Ünnepe:
január 20
Diokleciánusz
császár kedvelt tisztje (a praetoriánusok I. korszakának centuriója) volt. Keresztény
hite miatt a császár egy réten fához köttette, és saját katonáival nyilaztatta.
Egy keresztény matróna, Iréne ápolta. Felgyógyulása után szemrehányást tett a
császárnak kegyetlensége miatt, ezért az súlyos dorongokkal agyonverette. Holttestét
a római szennyvízcsatornába dobták. Lucina nevű matróna - látomása révén -
rátalált, és a Via Appián temettette el. Ezen a helyen áll a róla elnevezett
Szent Sebestyén bazilika. Vértanúságának erejét csodáljuk a szentmise
kezdőénekével: " Ez a szent haláláig küzdött Istenének törvényéért, nem
félt a gonoszok szavától, mert életének alapja szilárd kőszikla volt."
„A világot nem a nagy társadalmi átalakulások teszik jobbá,
hanem a kicsi jótettek, amelyeket mindenkinek Isten nagy szeretetének nevében
tennie kell.”
Venite adoremus
Dominum! – Jöjjetek, imádjuk az Urat!
Január 13. –
egyházközségünk Szentségimádási napja
A
szentatya szívből buzdítja a keresztény közösségeket és a lelkipásztorokat, hogy
az évi szentségimádási napok megtartásával merítsenek lángoló hitet és szeretetet
a Szent Eucharisztiából. VI. Pál pápa ajánlotta, hogy minden templomban legyen
legalább egyszer egy évben hosszabb ideig tartó, ünnepélyes szentségkitétel, hogy
a helyi közösség e szent titkot mélyebben átelmélkedje és imádja. Amikor az Oltáriszentség
előtt időzünk, tárjuk fel előtte a szívünket, imádkozzunk szeretteinkért, az egyházközségért,
hazánkért, egyházunkért. Szentségimádás idején, a Szentlélekben Krisztussal
egyesülve, felajánljuk életünket a Mennyei Atyának. Ebből a csodálatos kapcsolatból
növekszik hitünk, reményünk és szeretetünk. Különösen nagy örömmel készülünk
idei szentségimádásunkra, hisz templomunk felszentelésének 20. évfordulójára
készülvén, ebben a jubileumi esztendőben, hálát adhatunk mindazon kegyelmekért,
melyekkel a Mennyei Atya elhalmozott bennünket és lelkünk templomát is
felkészíthetjük az ünnepre.
A
szentségimádás napjának beosztása:
8.00
szentmise, szentségkitétel
9.00
cursillista csoport (nyugdíjasok)
10.00
Szent Anna Otthon lakói
11.00
cursillista csoport (nők)
12.00
csend, lehetőség egyéni imádásra
13.00
Rózsafüzér Társulat
14.00
az Apor iskola és a Szent Anna Otthon dolgozói
15.00
férfiak (képviselőtestületi tagok, cursillisták, …)
16.00
az Apor iskola 1-6. évfolyama
17.00
az Apor iskola 7-12. évfolyama (zenés, vetített képes
meditációs
imaóra a szeretetről)
18.00
ünnepi szentmise (celebrálja Dr. Németh Gábor teológiai tanár,
szemináriumi
prefektus)
A
szentségimádási órákat a felsorolt csoportok vezetik, de kérjük a kedves
híveket, hogy reggel 8 és este 6 között jöjjenek be a Szentségi Jézushoz
bármikor, a templom nyitva áll, Jézus pedig tárt karokkal vár mindannyiunkat!