Életet a léleknek!

2007. január 21. A Szentlélek templom lapja          Évközi 3. Vasárnapja

 

Kezdőlap

                            Ünnepnap a Szentlélek templomban                    

 

Január 13

Drága Annuska!

Szentségimádási napunkon mindig szoktam Neked levelet írni, miért ne tenném ma is? A Lélek-ugyanúgy mint az Örökkévalóságba költözésed napján-majd utánad viszi e sorokat.

Ugye velünk imádkoztál?Egészen biztosan a Szűzanya is ezt tette:éreztük,hogy mosolyogtatok ránk!Mi pedig Jézust imádtuk,köszöntöttük,ünnepeltük egész nap. Jézust, aki húsz éve költözött-ez általad is épített-templom falai közé. S aki kereste a Vele való találkozást,aki hagyta magát megérinteni általa,azon mennyit tudott alakítani kegyelmével!Tudod,most magamra is gondolok. Néha,mikor kívülről próbálom nézni magam,egészen hihetetlennek tűnik,de „Istennél semmi sem lehetetlen”.Egy ilyen nap tíz évvel ezelőtt szinte semmit sem jelentett számomra. S ma?Hol is kezdjem? A reggeli szentmisén magunkhoz vettük az Úr Szent Testét,hogy Ő maga tegyen minket méltóvá imádására. Aztán jöttek a különböző csoportok különböző karizmákkal. Azt mondják imádkozva tanulunk imádkozni. Ez biztosan így is van, hisz minél jobban elmerülünk Isten jelenlétében,annál jobban vágyakozunk utána. Szeretek egyénileg imádkozni,és közösségben is. Mindegyiknek más a gyümölcse, mindegyik más kegyelmet közvetít. Szeretek idősekkel imádkozni, jó volt belekapcsolódni nyugdíjas cursillistáink órájába. Szeretem a rózsafüzért és szeretem a titkokhoz kapcsolódó elmélkedéseket. Jó volt imádkozni Rózsafüzér Társulatunk elhunyt és távollevő tagjaiért. Szeretek belekapcsolódni mások imáiba lélekben. Szeretem látni az ártatlan kisgyermekeket Jézus előtt. Milyen könnyen belelkesíthetők! Természetesen szüleik nem engedhetik el őket egyedül a templomba,így, valahol kis apostolokként ők hozzák szüleiket az Úr elé. Nagyon szeretek énekelve imádkozni. Jó volt belekapcsolódni iskolánk és otthonunk dolgozóinak énekébe. Néhány éve diákjaink még a hívek felé fordulva imádkoztak,ma már ők is tudják,hogy Jézussal „társalgunk.” Mikor a fiatalokkal készültünk,elmondtam nekik,ez nem szereplés,nem az a cél,hogy telezsúfoljuk olvasnivalóval a Jézusnak szánt időt,hanem próbáljunk meg személyes kapcsolatot teremteni Vele,és lassan imádkozzunk,hogy lélekben azok is csatlakozhassanak hozzánk akik velünk együtt vannak az Úr előtt. Milyen szép volt mikor otthonunk lakói gondozóikért és iskolánk nevelőiért imádkoztak, hogy Veronikaként mi is kapjuk meg az Úr Jézus képmását,akit életünkkel, tetteinkkel, imáinkkal tudjunk megmutatni a ránk bízottaknak. S aztán, este jöttek a diákjaim(mégiscsak ők a szívem csücskei)-s ha a technika ördöge ott ólálkodott is körülöttünk(halk mikrofon)megható volt lélekből fakadó imáikat hallgatni és közben képeken szemlélni az Isten teremtette csodálatos világ képeit.  Az Úr mindannyiunknak bőségesen osztott személyre szóló kegyelmet is. Ezekről majd máskor mesélek.

Az ünnepi szentmisében Németh Gábor atya nagyon szépen beszélt az Oltáriszentségről! Méltó befejezése volt a napnak s fantasztikus érzés volt végignézni a teli templomon. Ma nagyon sokan megfordultak itt és ha hozzávesszük azok számát akiket imáinkban idehoztunk,hát,a tömeg akkorára nő mint mikor Jézus megszaporította a kenyeret. Hazaindultunk, mi is azzal a jézusi utasítással, hogy „ti adjatok nekik enni”. Hoztuk a Jézus által megszaporított kevéske szeretetünket, megbocsátásunkat, türelmünket, irgalmasságunkat a templom falain kívüli világba.

Most fizikailag nagyon fáradt vagyok, mintha egész nap keményen dolgoztam volna, de tele a lelkem csordultig az Úr iránti hálával és szeretettel. S hálás vagyok a családomnak is akik lehetővé tették, hogy ott legyek szinte egész nap.

Annuska, te már tudod mit jelent a szentek társaságában színről színre imádni az Urat. Mi ma egy pici ízelítőt kaptunk ebből, még akkor is, ha bűneink,gyarlóságaink vissza is
húztak az Úr pedig Kenyér Színében volt jelen. Kérlek imádkozz értünk továbbra is, én is ezt teszem amikor rád gondolok.

                     Imádságos szeretettel: Zsuzsa(BKZS)

 

 

  Olvasmány: Neh 8,1-6.8-10

Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Vízkapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Vízkapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, - magasabban állt ugyanis az egész népnél - és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: ,,Ámen, ámen.'' Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent. Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: ,,Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!'' Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát. Azt mondta nekik: ,,Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr kardja a ti erőtök!''

 

Szentlecke: 1Kor 12,12-30

Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: ,,Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része'', vajon akkor nem lenne a test része? És ha azt mondaná a fül: ,,Nem vagyok szem, nem vagyok a test része,,, vajon akkor nem lenne a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: ,,Nincs rád szükségem!'', sem a fej a lábaknak: ,,Nincs rátok szükségem!'' Sőt azok, amelyek a test gyöngébb tagjainak látszanak, sokkal inkább szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül. Amelyek tisztességtelen tagjaink, azoknak nagyobb tisztességük van, tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus  teste vagytok, és egyenként tagjai. Az egyházban Isten egyeseket előszöris apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát. Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt?

 

Evangélium: Lk 1,1-44,14-21

Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak. Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: ,,Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét'' [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.''

 

 

Ima

Mindenható Atyánk!  Küldj  sok  megszentelt  életű  férfit  és  nőt,  hogy megmutassák a világnak a te szentségedet. Küldj szőlődbe szent munkásokat,   akik lángoló szeretettel dolgoznak, és a Szentlélektől indíttatva elviszik Krisztus megváltását egészen a föld végső határáig. Ámen.

 

 

 

Jézus első missziós lépései

XXIII. János pápa megválasztása után a bíborosi testület az Egyház reformjáról tárgyalt. A pápa egyszer csak felállt és bejelentette: „Egyetemes zsinatot fogok összehívni!” A jelenlévők a meglepetéstől elnémultak, hiszen száz éve nem volt zsinat. A pápa később elárulta, hogy legjobban ő maga lepődött meg szavaitól. Abban a pillanatban támadt az ötlete és a Szentlélek sugalmazásának tulajdonította. Nem csak Krisztus földi helytartóját vezeti a Szentlélek, hanem magát Jézust is. Az Evangélium tanúsága szerint a Szentlélek készítette fel az Urat a megváltás művének kezdetén és irányította első missziós lépéseiben. Ezt igazolja az évközi 3. vasárnap szentmiséje tanulságul az Egyház mai missziós lelkületű hívei számára.

A Szentlélek irányítja Jézust missziója kezdetén

Lukács evangéliumának kezdetén háromszor is találkozunk a Szentlélekre történő hivatkozással: A Jordánban rászállt a Szentlélek. Megkeresztelkedésekor fehér galambhoz hasonló formában lebegett felette és „felkente” messiási működésére. A gyermek Jézus már 12 éves korában szerette volna megkezdeni a megváltást. De akkor még a Szentlélek nem árasztotta el őt. Ezért szépen hazament szüleivel Názáretbe. De a keresztelés betöltötte. Megadta neki a belső sugallatot a feladat teljesítéséhez.

A Szentlélek minket is irányít, vezet sugallataival. Ez a belső Hang ösztönöz a missziós munkára. Halljuk megcsendülni lelkünkben: add tovább a kezedben hordozott lángot, sugározd környezetedre felhalmozott értékeidet, hogy „ne csak a tiéd, de mindenkié legyen!”

A keresztség után kivitte a puszta csendjébe. A Szentlélek késztette a 40 napos lelkigyakorlat végzésére. Hogy felkészüljön a gigantikus műre. Böjt, ima közepette az Atyával való tervegyeztetés a Lélek segítségével történt.

Nekünk is fel kell készülnünk az apostolkodó életre. Mert azt nem lehet improvizálni. Tervszerű munkát kíván. Összhangba kell hoznunk az Atya szándékaival. Meg kell alaposan imádkoznunk. Pótolhatatlan a bérmálás szentségében való részesedés, ha eddig elmaradt volna. Nézzünk utána mikor és hol lesz legközelebb és mik a feltételei. Ha a Szentlélek hét ajándéka ránk áradt már e szentségben, szítsuk fel a Lélek parazsát, izzítsuk fel az apostoli tüzet, sürgessen az Ő kegyelme környezetünk újraevangelizálására. A Szentlélekkel való kapcsolat elmélyítésére szolgálnak még a lelkigyakorlaton, szentlelkes találkozókon, szemináriumokon való részvételek, bibliaórák, felnőtt katekézisek stb.

A názáreti zsinagógában a Lélek erejében hirdette meg az örömhírt. Kijelentette: „Az Úr Lelke küldött, hogy meghirdessem az örömhírt.” A Szentlélek sodorta Jézust. Valami hallatlan erő késztette az ige hirdetésére. Ajkán felhangzott a csodás üzenet: „Testvéreim! Jövök. Hozom az örömhírt!” Keresztelő János mivel kezdte szónoklatát? „Jaj nektek viperák fajzatai”. És Jézus? „Jöttem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek”. Itt valami egészen új kezdődött. Mit hirdetett meg Jézus?
– Jöttem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek. A kereszténység helye ma is a kicsinyek, a rászorulók, a kisemmizettek mellett van. Azok érdekében kell szót emelnie, akik önmagukon nem tudnak segíteni.
– Hogy megszabadítsam a foglyokat. Ez ma ott valósul meg, ahol a sorscsapások által sújtott emberek gondjait magunkra vesszük.
– Hogy megvilágosítsam a vakokat. Vakokon értjük a sötétben botorkáló, életcél nélkül ténfergő embertársainkat. Istenem! De sokan vannak ilyenek!

– Hogy meghirdessem az Úr kegyelmi esztendejét. Mózes törvénye szerint minden ötvenedik esztendőben meg kellett fújni a kürtöket és kihirdetni a „Jóbel évet”. Ekkor elengedték az adósságot, visszaadták az eltulajdonított földet, felszabadították a rabszolgákat, megnyitották az adósok börtönét. A krónikák Könyve szerint azonban ezt a parancsot soha sem tartották meg. És akkor Jézus azt mondja: „Én most megfújtam a kürtöt. És kihirdetem a teljes amnesztiát.” Itt valami hallatlan dolog történt. Nem csoda, hogy megállt a lélegzet is a zsinagóga híveiben. Jézus programját kell az Egyháznak folytatnia! Az örömhírt megcsillantani!

Az évezred fordulóján, a Szentév után a pápa bezárta a bazilika kapuit. De Krisztus szíve nyitva maradt. Térjek vissza a hétköznapi apostoli munkához, amelyet a Szentlélek ereje bátorít. Akkor elmondhatom a költővel: „A vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.”

 

 

 

Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld

Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.

A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.

Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára

kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.

A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,

az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,

dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.

A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.

Apokaliptikus, vad formája és nézése:

a fél szemére vak és helyén gödör van vésve,

haja nyíratlan, félősz, bozontos, mint szakálla,

bakkancsa és kabátja dróttal van összezárva.

A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi

vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?

Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:

"Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,

ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,

vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,

s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.

Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült

s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:

-Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,

harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:

s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták

ágyékok szép vetését... a földet letarolták...

fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,

hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog...

S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:

Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból,

midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:

vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!                                  (Mécs László)

 

 

 

 


Hirdetitek az evangéliumot

 a szegényeknek?

 

Ma Jézus kérdése talán így hangozhatna: mit akartok látni, amikor bekapcsoljátok a televíziót? Álhírességeket, showt? Vagy miért bámuljátok? Hogy púderezett vitatkozókat hallgassatok? Akik sportkocsin járnak, és nem ismerik a villamosjegy árát? Vagy hiteles embert? Igen, azt szeretnétek látni!

S kérdem: hány hiteles ember van ebben az országban? Ebben a világban? Akiről Jézus ma elmondhatná, hogy a legnagyobb az erkölcsben? Néhányunknak talán II. János Pál jutna eszébe. Ő nem hordott teveszőrruhát, és nem is kellett kimennie a pusztába, hogy meghallgassuk. Jött hozzánk, mindenütt a világon, ahova el kell vinni az örömhírt. S az ma is ugyanaz, mint egykor: akkor hiteles az üzenet, ha látható jelek kísérik. Ha megnyílik szemünk, és látjuk testvéreink nyomorát. Ha kimozdulunk kényelmünkből, és elébük sietünk testvéri öleléssel. Ha a tetszhalottak új életre kelnek, ha haldokló kultúránk feltámad. Itt-ott látni ennek jeleit. De nem elég! Ez ma pedig annak az ideje, hogy mindezt tudtul adjuk a szegényeknek. De előbb persze magunknak kell megnyílnunk.

 

 

 

"Teofil"

A Teofil nevével - amelynek jelentése: Isten barátja, Istenszerető - kétszer találkozunk az újszövetségi Szentírásban: Szent Lukács evangéliumában és az Apostolok Cselekedeteiben. Feltételezhetően fiatal volt. Bizonyára kereste az igazságot, a szabadságot, vágyakozott a barátságra és a szerelemre, fogékony volt a szépre, az életszentségre - mint megannyi mai fiatal. Nincs reménytelibb annál az egyházközségnél, amelyben helyük van a fiataloknak. Boldog az a család, ahol gyermekek veszik körül a vasárnapi asztalt. A katolikus életnek is akkor lehet jövője, ha eredményesen képes megszólítani az ifjúságot.

 

 

 

Szent Ágnes

 

Neve a latinban bárányt, a görögben pedig szüzet jelent. Származásáról és életéről nincsenek biztos adataink. Valószínűleg előkelő római családban született. Annyit tudunk teljes bizonyossággal, hogy egészen fiatalon áldozta életét keresztény hitéért, vagy Diocletianus, vagy még Valerianus császár idejében. Vértanúságának tényét egy római hagyomány őrizte meg, melyet a negyedik század végén írásban is rögzítettek.

A legendák szerint Ágnest tizenhárom éves korában elutasította egy városi prefektus fiának házassági ajánlatát, és Krisztusnak jegyezte el magát. Később a szerelmi bánattól szenvedő fiú jelentette fel. Hite miatt máglyán akarták elégetni, de a tűz kialudt. Végül karddal szúrták át a torkát. Sírjánál meggyógyult leprájából Ilona császárnő leánya, Konstancia. Tény, hogy emlékhelye Rómában a Via Nomentánán található, ahol Konstantin császár leánya, Konstantina bazilikát emeltetett, és hozzáépíttette saját mauzóleumát is.

Ágnes napjához fűződik a pallium készítése. Szent Ágnes napján a pápa megáldja azokat a bárányokat, amelyek gyapjából szövik a palliumot. (A fekete keresztekkel díszített, nyakban körbefutó szalagot Szent Péter ünnepén áldja meg a pápa és ajándékozzák az érsekeknek.)

Ágnes a hit és a tisztaság vértanúja. Kérjük Szent Ágnes közbenjárását, hogy ifjúságunk, különösen a leányok ismerjék fel a házasság előtti tisztaság értékét.

 

 

Ha a testvérek veszekednek a körülállók húzzák a hasznot.             (régi kínai mondás)

 

 

 

 

Az Úr kedves esztendeje (Iz 61,1-2.8 )

 

Ennek az örömhírnek elfogadása kizár minden sötéten látást és reménytelenséget a világ végső sorsát illetően. A károgás ezek szerint nem Istentől való. Való igaz, hogy minden alapunk megvan rá, hogy egy ökológiai, társadalmi vagy világűrből jövő katasztrófa lehetőségével számoljunk. De Isten szavát adta, hogy – Vörösmarty kifejezésével – „lesz még egyszer ünnep a világon; majd ha elfárad a vész haragja”. Ezt hirdetteti meg a prófétával, ezt szentesíti Jézus megváltó művével, és ezt a reménységet kell hordoznia és képviselnie egyházának. Bizonyára nem valósulhat meg ez a jövőkép megrázkódtatások nélkül, de a végkifejlet felől nem lehet kétségünk.

Az ilyen hihetetlen reménységnek a valóra válása nem az ember alkalmasságán vagy elszántságán múlik, hanem egyedül Isten történelemformáló fáradozásán. Istennek ez a mindent meghatározó jelenléte a világban el van rejtve a mi gyarló tekintetünk elől. De a prófétai szolgálatnak éppen az a feladata, hogy a dolgok alakulásában feltárja Isten rejtett szándékát. Az Isten kezében vannak az események, de elhívott prófétái, apostolai által értelmezi azokat. Mondhatnánk: a próféta olyan politológus, aki az örökkévalóság jegyében, Isten szemszögéből ítéli meg a dolgok állását. Úgy tűnik, a prófétának a babiloni fogságból hazatért nép szemét kellett felnyitnia. A visszanyert szabadság sok megpróbáltatást is hozott. A prófétai szó világossá tette, hogy a történelmi fordulat mégis – Istentől ajándékba kapott – kedvező lehetőség egy emberibb élet megvalósítására. Amennyire igaz, hogy Isten teremti meg az alkalmakat, annyira vitán felül áll az is, hogy azokat nekünk kell kihasználnunk. Isten nem akarattalan bábokká, hanem munkatársaivá avatott minket. Ezért az olyan próféta, aki valóban Isten nevében szólal meg, nem rejti véka alá, hogy „Isten szereti az igazságot, gyűlöli a rablást és az álnokságot”, és ennek megfelelően bánik embertestvéreivel. Szövetségébe vonja azt, aki vállalja, amit ő szeret, hogy közösséget alkosson. Akkor jön el valóban a „kedves esztendő”, amikor az Úr „lesz az ő Istene, ő pedig népének tagja lesz” (vö. Jer 31,33).

 

 

 

 

Hirdetéseink, ünnepeink

 

szerda: SZALÉZI SZENT FERENC

csütörtök: SZENT PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE

péntek: SZENT TIMÓTEUS ÉS SZENT TITUSZ

·Ma délután ¼ 2-kor kezdődik a Soproni Szent Orsolya Gimnázium végzős fiúinak ifjúsági cursillós lelkigyakorlatának záró ünnepsége a győrújbaráti lelkigyakorlatos házban, melyre szeretettel várjuk a cursillistákat.

·Ma délután kettőkor az elsőáldozók, 3 órakor pedig a bérmálkozók szüleit várjuk megbeszélésre.

·Ma este a 6 órai szentmise után várjuk a képviselőtestület tagjait gyűlésre, a templomunk felszentelésének 20. évfordulójával kapcsolatos tervek megbeszélésre.

vissza az elejére

    neten:     szentlelek.extra.hu

                       gyertya.fw.hu

Kezdőlap|  Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!