Életet a léleknek!

2007. november 4. A Szentlélek templom lapja      Évközi 31. Vasárnapja

 

Kezdőlap

Olvasmány: Bölcs 11,23 - 12,2

Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre

hulló hajnali harmatcsepp, mégis könyörülsz mindenen, mert módodban

áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, mert szereted mindazt,

ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél

volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna. Hogy is

maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn,

amit nem hívtál létre? Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben

leled örömedet! De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben! Ezért a

tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és

lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!

 

Szentlecke: 2Tessz 1,11 - 2,2

Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket

meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és

a hit erőteljes munkájának, hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön

bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.

Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk

dolgában kérünk titeket, testvérek, ne tántorodjatok el egyhamar józan

felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd,

sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel

volna.

 

Evangélium: Lk 19,1-10

Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű

férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki

az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.

Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett

elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és

ezt mondta neki: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell

megszállnom.'' Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt

látták, mindannyian zúgolódva mondták: ,,Bűnös embernél száll

meg!'' Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: ,,Uram, íme, vagyonom

felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam,

négyannyit adok helyette.,, Jézus azt mondta neki: ,,Ma üdvösség köszöntött

erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött,

hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.''

 

 

HALOTTAK NAPJÁN

Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk,

Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk!

-- Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón...

Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!...

Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk --

-- Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

1899 november 1

 

ÚJ ÉLET

Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik

romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik

dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. (1Kor 15,42-

43)

Amint a teraszon tartottam korareggeli áhítatomat, éreztem, hogy a

nyár a végéhez közeledik. Még lesz pár meleg nap, néhány gyümölcsöt és

zöldséget be kell takarítani. De hamarosan eljön az ősz. A fák gyönyörű

színeket öltenek, majd jön a fagyás, és minden, kivéve az örökzöldek, lehullajtják

leveleiket. A virágok is kiszáradnak, majd meghalnak.

Ez olyan, mint az életem, gondoltam. Koromat tekintve még több produktív

év áll előttem. Ha beáll az ősz, jócselekedeteim színes palettája gazdagíthatja az életemet. Végül

képességeim fokozatosan csökkennek, és elérkezik életem tele.

De itt nincs vége az életemnek. Még a halál sem vet véget neki. Mint

ahogy tavasszal kihajtanak a növények és rügyeznek a fák, én is

élni fogok. Jézus mondta, hogy azért, mert ő él, én is élni fogok. Ahogyan

eljön a tavasz, a feltámadáskor számomra is új élet kezdődik Krisztussal.

A hívő ember számára a sír nem végállomás. Jézus azt mondta, hogy új

testet és örök életet kapunk. Van remény. Nem halunk meg, hanem élni

fogunk, és minden újjá lesz. Imádság: Istenünk, segíts, hogy ne

féljünk a haláltól, hanem bízzunk a Krisztusban való örök élet ígéretében.

Ámen

 

 

Mindenszentek ünnepe

"Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén Mindenszentek

tiszteletére."

Ha Mindenszentek ünnepének bölcsőjét keressük, Rómába, az egyetlen

épen maradt "pogány" templomba, a Pantheonba kell mennünk. Ez a közel

kétezer éves épület Mars és Vénusz, valamint a többi pogány istenség tiszteletére

épült. Csodálatos és egyedülálló, ahogy a pogány Róma építészeti

remekét "megkeresztelik". Minden más pogány templomot lebontottak,

hogy oszlopaiból, köveiből épüljenek fel a keresztény Róma új bazilikái. A

Pantheon azonban megmaradt, csupán a pogány mitológiai hősök, istenségek

szobrai helyébe kerültek a keresztény hősök oltárai, a vértanúk

ereklyéi, a nagy szentek freskói és szobrai. A keresztény templom születése

a 7. századra tehető, amikor IV. Bonifác pápa a hajdani pogány Pantheont

felszenteli Máriának, a vértanúknak és minden szenteknek

közös tiszteletére. 830. november 1-én IV. Gergely pápa már itt ülte meg

először az összes Szentek ünnepét. Az ünnep eredete mellett még

fontosabb számunkra Mindenszentek üzenete: milyen kapcsolatban lehetünk

mi, a zarándokegyház tagjai a diadalmas, illetve a szenvedő egyházzal?

Először is, november 1. az ecclesia triumphans, a diadalmas, győzelmes

egyház ünnepe. Azokat ünnepeljük együtt, akik Krisztus révén már

a mennyei örök dicsőségbe, Isten színről-színre látására jutottak el. Mi,

a még úton lévők, föltekintünk rájuk, a már célba érkezettekre. Senkit sem

akarunk figyelmen kívül hagyni, ezért ezen a napon a sok névtelen szentre is

gondolunk, akiknek nevét egyedül csak Isten ismeri. Bizalommal kérjük

közbenjárásukat mindennapi életünk küzdelmeihez, hisz egykor ők is hozzánk

hasonlóan éltek és küzdöttek. Másodszor, már Mindenszentek

ünnepének estéjétől gondolnunk kell imádságban azokra is, akik

lényegében már üdvözültek, a másvilágra jutottak, de még a

tisztítóhelyen szenvednek. Ők alkotják az ecclesia patiens-t, a

szenvedő egyházat. Halottainkért már Mindenszentek napjától különös

módon imádkozhatunk és ezzel búcsút nyerhetünk nyolc napon át,

valamint szentmisét ajánlhatunk fel értük. Így elhunyt testvéreink számára

büntetés-elengedést, magunk számára pedig kegyelmet, bűnbocsánatot és

erényt nyerhetünk. Végül, az ünnep nekünk is szól,

rólunk is szól. Bár mi még csak vándorként élünk, úton vagyunk, mint az

ecclesia peregrinans et militans, vagyis a zarándok és küzdő egyház

tagjai, de már most a szentek polgártársai és Krisztus örökösei. Bizalommal

ismerjük fel a szentekben nagyobb testvéreinket, akik előttünk

jártak Krisztus Urunk nyomában, és bennünket is bátor követésére sarkallnak.

Segítő közbenjárásukat pedig ne csak a mi magunk, hanem elhunyt

szeretteink számára se szűnjünk meg kérni: Istennek minden szentjei -

könyörögjetek érettünk!

Bognár István teol. tanár

 

 

Zakeus

Zakeus története diszkrét humorral megírt, tanító elbeszélés. Már a főszereplő

neve is rövidítés - az eredetileg Zakariásként ismert próféta nevének

kicsinyített változata -, olvashatnánk így is: "Zakariácska". Az eredeti jelentése:

az Úr megemlékezik. Ezt a filológiai kódot figyelembe véve azt is

mondhatjuk, most azt jelenti a főszereplő neve: "Isten a legkisebbről is

megemlékezik", erről a vámszedőről, aki termetét tekintve kisebb volt, mint

a többi ember, és ez így értendő erkölcsileg is. A kivetettség

keserűsége és a pénzemberek titkos hatalmának gőgje együtt volt jelen

benne. Nem mindennapi kíváncsisága merészséggel is párosult. Azt a

galileai mestert akarta közelről látni, akit beszédei és tettei tettek nagygyá.

Őt akarta látni ez az ember, aki kevés erkölcsi nagysággal találkozott bérelt

vámszedői hivatalában, ahol a csalás mindennapi dolog volt, sőt, azt is

tudta, hogy a legtöbb ember, amikor pénzügyekről van szó, ritkán

tekinthető egyenesnek és nagylelkűnek.

Zakeus tehát szegény gazdag volt.

Mindene megvolt, és mégis kifosztottnak érezte magát. Tudta: tekintélye

látszólagos, csak pénze és hatalma fogytáig tart.

A történet ironikus légköre egy pillanatra megváltozik, amikor Jézus

megszólítja a fölötte kapaszkodó Zakeust. Feltehetően a tömegben is

megfagyott a légkör, amikor a prófétai feddő beszéd helyett Jézus kinyilvánította,

hogy Zakeus házában akar megszállni. Jézus szándékának kinyilvánítása

egyben megvilágítja a vámszedők fejének méltatlanságát is. Érzi

ezt a megszólított is, aki tudja: a tömeghangulat a megdöbbenéstől a

gyűlölet vagy a lelkesedés irányába fordulhat, ami elpusztítja vagy felmentheti

őt. Jézus ura a helyzetnek, de Zakeus nem. Az első méltatlankodó

hangok meg is szólalnak: "Bűnös ember!"(19,7) Zakeusnak

tennie kell valamit, hogy a lincshangulat megváltozzék. Vallomást

tesz, és elégtételt akart adni vétkeiért. Zakeus ekkor felnő Jézus erkölcsi

kihívásnak is számító vendégségéhez. Tudja, nem a vendéglátás nagyszerűségéről

kell beszélnie, hanem önmaga alkalmasságát kell bizonyítania.

És ez sikerül is neki. Jézus elismerése végül feloldja a lincshangulatot,

a tömeg gyűlöletét képes a megtérés feletti örömre változtatni.

Jézus visszaveszi Izrael közösségébe a vámost, amikor kimondja:

"Ábrahámnak ő is igaz gyermeke" (19,9). A történet Jézus összegzésével

zárul, amely már nem Zakeusra, hanem Jézus missziójára vonatkozik.

Azért jött, hogy "keresse, ami elveszett" (19,10).

A történet minden mögöttes utalás nélkül rögzült az evangéliumban,

mégis modelltörténetté változott. Az újszövetségi írók felismerték benne a

megtérés lélektani drámáját. Ez a történet nagyszerűen szemlélteti,

hogy a bűn soha nem pusztán egyéni ügy, és a megtérés sohasem csak

személyes esemény. Az egyén bűne az egész közösséget megnyomorítja,

az egyén megtérése az egész közösségnek erkölcsi katarzist okoz.

Zakeus tette egyben visszaállította az erkölcsi rend sértetlenségében való

hitet. Egy megnyomorított, sok igazságtalanságot tapasztalt közösség

számára semmi sem nyomasztóbb, mint az a tudat, hogy a bűnösök diktálják

a szokásokat és az értékrendet. Ez a felismerés nyomorúságosabb,

mint magának a bűnnek a tudata. Zakeus és fügefája a megtérés

lehetőségét hirdeti Lukács közösségének és nekünk is. Minden felolvasás

után várjuk a történet ismétlődését és folytatását.

Benyik György

 

 

 

Gondolat a mai evangéliumhoz

Szeretnéd te is szemtől szemben látni Jézust? Mit mondanál neki? Mit mondana

neked? E kérdést gyakran felteszem lelkigyakorlatozóknak, de

magamnak is. Zakeus ebből a szempontból példakép. Esete roppant

tanulságos! Bizony fel kell mászni arra a bizonyos fára, hogy meglásson

Jézus! S ki ne lenne büszke, ha elmondhatná: Jézus felnézett rám!

Zakeus ezt elmondhatta. Azt is, hogy Jézus az ő vendége volt. Szívesen

hivatkozunk persze ilyen-olyan akadályokra. A tömeg kétségtelenül

ilyen akadály. De lám, van megoldás. Ki kell válni a tömegből, és

"meglesni" Jézust, az úton, amelyen ő jár! A legfontosabb azonban a vágy. A

vágy teszi, hogy előrefussunk! A történet második fele azonban

legalább olyan tanulságos! A találkozásnak Jézussal következménye is

vannak, nem csak előzményei! Fel kell hagynunk addigi életünkkel,

bűneinkkel, tékozló, gondatlan életvitelünkkel. Szolidárissá kell válnunk

a szegényekkel és jóvá kel tennünk a károkat, amiket okoztunk.

Talán ezért is nem sietünk Jézus elé, mint Zakeus tette? S méltatlankodunk,

ha más helyettünk és minket megelőzve Jézus elé siet, és Jézus

betér hozzá?

Kiss Ulrich SJ

 

 

 

HALOTTAK NAPJÁN

Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk,

Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk!

-- Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón...

Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!...

Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk --

-- Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

1899 november 1

 

 

Anthony de Mello:

A Mester és tanítványai

A Mester a folyóparton sétált néhány tanítványával.

- Látjátok, hogy a halak hogyan fickándoznak

kedvük szerint. Ez az, amit igazán szeretnek.

Egy idegen is meghallotta ezt a megjegyzést, s így szólt:

- Honnan tudod, hogy mit szeretnek a halak? Te nem vagy hal.

A tanítványok oktalanságnak vélték az idegen szavait. A Mester pedig

mosolygott, mert úgy vélte, hogy ez egy bátor, kutató szellemű ember.

Kedvesen válaszolt:

- S te, barátom honnan tudod, hogy én nem vagyok hal? Te nem vagy én.

A tanítványok nevettek, mert azt hitték, hogy ez egy jól megérdemelt rendreutasítás

volt. Csak az idegen hökkent meg a válasz mélységén.

Egész nap ezen gondolkodott, míg végül estére kelve, a kolostorba ment,

s így szólt:

- Talán nem is különbözöl annyira a halaktól, mint ahogy gondoltam. De

én sem tőled.

 

 

A VÉGRENDELET

A zárdában az apácafőnök a halálos ágyán fekszik. A nővérek körbeveszik,

imádkoznak fölötte, egyikük egy pohár langyos tejjel kínálja a

szenvedőt, de az nem kér inni. Ekkor a nővérnek eszébe jut, hogy van a

konyhában egy üveg whisky, amit még tavaly karácsonykor kaptak.

Kimegy és beleönt egy nagy adagot a tejbe, aztán újból megkínálja a haldoklót.

Az apácafőnök kortyol egyet… Majd egy még nagyobbat…

Végül kiüríti az egész poharat, és megkönnyebbülten hanyatlik vissza a

párnára. Így szól hozzá az egyik nővér:

– Anyám, kérem, adjon nekünk egy utolsó tanácsot!

- Ezt a tehenet el ne adjátok!

 

Hirdetés

 

November 7 -én, szerdán reggel 6 órától csütörtök reggel 6 óráig 24

órás szentségimádás lesz a Szent Anna Otthon kápolnájában. Mindenkit

szeretettel hív és vár Jézus a Legszentebb Oltáriszentségben.

 

November 8 -án, csütörtökön az esti szentmise a Rózsafüzér Társulat

szándékára lesz, a tagok a titokcseréről ne feledkezzenek meg!

Szívesen várjuk a jelentkezőket társulatunkba!

 

Ünnepeink a jövő héten

november 5. hétfő: Szent Imre (ünnep)

november 9. péntek: A Lateráni Bazilika Felszentelése (ünnep)

november 10. szombat: Nagy Szent Leó Pápa

vissza az elejére

Kezdőlap|  Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!