2007. november
Olvasmány:
Bölcs 11,23 - 12,2
Mert az
egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre
hulló
hajnali harmatcsepp, mégis könyörülsz mindenen, mert módodban
áll
minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, mert szereted mindazt,
ami van,
semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél
volna
bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna. Hogy is
maradhatna
meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn,
amit nem
hívtál létre? Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben
leled
örömedet! De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben! Ezért a
tévelygőket
megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és
lelkükre
kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!
Szentlecke:
2Tessz 1,11 - 2,2
Ezért
imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket
meghívására.
Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és
a hit erőteljes
munkájának, hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön
bennetek,
és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.
Urunk,
Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk
dolgában
kérünk titeket, testvérek, ne tántorodjatok el egyhamar józan
felfogásotoktól,
és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd,
sem
állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel
volna.
Evangélium:
Lk 19,1-10
Ezután
bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű
férfi,
aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki
az a
Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.
Előre
futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett
elmennie.
Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és
ezt
mondta neki: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell
megszállnom.''
Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt
látták,
mindannyian zúgolódva mondták: ,,Bűnös embernél száll
meg!''
Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: ,,Uram, íme, vagyonom
felét a
szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam,
négyannyit
adok helyette.,, Jézus azt mondta neki: ,,Ma üdvösség köszöntött
erre a
házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött,
hogy
megkeresse és megmentse, ami elveszett.''
HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van
mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény
mindenik percünk És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk,
gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető
álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi
szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor
feledtet A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a
sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető
álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1
ÚJ
ÉLET
Így
van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik
romolhatatlanságban;
elvettetik gyalázatban, feltámasztatik
dicsőségben;
elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. (1Kor 15,42-
43)
Amint a
teraszon tartottam korareggeli áhítatomat, éreztem, hogy a
nyár a
végéhez közeledik. Még lesz pár meleg nap, néhány gyümölcsöt és
zöldséget
be kell takarítani. De hamarosan eljön az ősz. A fák gyönyörű
színeket
öltenek, majd jön a fagyás, és minden, kivéve az örökzöldek, lehullajtják
leveleiket.
A virágok is kiszáradnak, majd meghalnak.
Ez
olyan, mint az életem, gondoltam. Koromat tekintve még több produktív
év áll
előttem. Ha beáll az ősz, jócselekedeteim színes palettája gazdagíthatja az
életemet. Végül
képességeim
fokozatosan csökkennek, és elérkezik életem tele.
De itt
nincs vége az életemnek. Még a halál sem vet véget neki. Mint
ahogy
tavasszal kihajtanak a növények és rügyeznek a fák, én is
élni fogok.
Jézus mondta, hogy azért, mert ő él, én is élni fogok. Ahogyan
eljön a
tavasz, a feltámadáskor számomra is új élet kezdődik Krisztussal.
A hívő
ember számára a sír nem végállomás. Jézus azt mondta, hogy új
testet
és örök életet kapunk. Van remény. Nem halunk meg, hanem élni
fogunk,
és minden újjá lesz. Imádság: Istenünk, segíts, hogy ne
féljünk
a haláltól, hanem bízzunk a Krisztusban való örök élet ígéretében.
Ámen
Mindenszentek
ünnepe
"Örvendezzünk
mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén Mindenszentek
tiszteletére."
Ha
Mindenszentek ünnepének bölcsőjét keressük, Rómába, az egyetlen
épen
maradt "pogány" templomba, a Pantheonba kell mennünk. Ez a közel
kétezer
éves épület Mars és Vénusz, valamint a többi pogány istenség tiszteletére
épült.
Csodálatos és egyedülálló, ahogy a pogány Róma építészeti
remekét
"megkeresztelik". Minden más pogány templomot lebontottak,
hogy
oszlopaiból, köveiből épüljenek fel a keresztény Róma új bazilikái. A
Pantheon
azonban megmaradt, csupán a pogány mitológiai hősök, istenségek
szobrai
helyébe kerültek a keresztény hősök oltárai, a vértanúk
ereklyéi,
a nagy szentek freskói és szobrai. A keresztény templom születése
a 7.
századra tehető, amikor IV. Bonifác pápa a hajdani pogány Pantheont
felszenteli
Máriának, a vértanúknak és minden szenteknek
közös
tiszteletére. 830. november 1-én IV. Gergely pápa már itt ülte meg
először
az összes Szentek ünnepét. Az ünnep eredete mellett még
fontosabb
számunkra Mindenszentek üzenete: milyen kapcsolatban lehetünk
mi, a
zarándokegyház tagjai a diadalmas, illetve a szenvedő egyházzal?
Először
is, november 1. az ecclesia triumphans, a diadalmas, győzelmes
egyház
ünnepe. Azokat ünnepeljük együtt, akik Krisztus révén már
a mennyei
örök dicsőségbe, Isten színről-színre látására jutottak el. Mi,
a még
úton lévők, föltekintünk rájuk, a már célba érkezettekre. Senkit sem
akarunk
figyelmen kívül hagyni, ezért ezen a napon a sok névtelen szentre is
gondolunk,
akiknek nevét egyedül csak Isten ismeri. Bizalommal kérjük
közbenjárásukat
mindennapi életünk küzdelmeihez, hisz egykor ők is hozzánk
hasonlóan
éltek és küzdöttek. Másodszor, már Mindenszentek
ünnepének
estéjétől gondolnunk kell imádságban azokra is, akik
lényegében
már üdvözültek, a másvilágra jutottak, de még a
tisztítóhelyen
szenvednek. Ők alkotják az ecclesia patiens-t, a
szenvedő
egyházat. Halottainkért már Mindenszentek napjától különös
módon
imádkozhatunk és ezzel búcsút nyerhetünk nyolc napon át,
valamint
szentmisét ajánlhatunk fel értük. Így elhunyt testvéreink számára
büntetés-elengedést,
magunk számára pedig kegyelmet, bűnbocsánatot és
erényt
nyerhetünk. Végül, az ünnep nekünk is szól,
rólunk is
szól. Bár mi még csak vándorként élünk, úton vagyunk, mint az
ecclesia
peregrinans et militans, vagyis a zarándok és küzdő egyház
tagjai,
de már most a szentek polgártársai és Krisztus örökösei. Bizalommal
ismerjük
fel a szentekben nagyobb testvéreinket, akik előttünk
jártak
Krisztus Urunk nyomában, és bennünket is bátor követésére sarkallnak.
Segítő
közbenjárásukat pedig ne csak a mi magunk, hanem elhunyt
szeretteink
számára se szűnjünk meg kérni: Istennek minden szentjei -
könyörögjetek
érettünk!
Bognár
István teol. tanár
Zakeus
Zakeus
története diszkrét humorral megírt, tanító elbeszélés. Már a főszereplő
neve is
rövidítés - az eredetileg Zakariásként ismert próféta nevének
kicsinyített
változata -, olvashatnánk így is: "Zakariácska". Az eredeti
jelentése:
az Úr
megemlékezik. Ezt a filológiai kódot figyelembe véve azt is
mondhatjuk,
most azt jelenti a főszereplő neve: "Isten a legkisebbről is
megemlékezik",
erről a vámszedőről, aki termetét tekintve kisebb volt, mint
a többi
ember, és ez így értendő erkölcsileg is. A kivetettség
keserűsége
és a pénzemberek titkos hatalmának gőgje együtt volt jelen
benne.
Nem mindennapi kíváncsisága merészséggel is párosult. Azt a
galileai
mestert akarta közelről látni, akit beszédei és tettei tettek nagygyá.
Őt akarta
látni ez az ember, aki kevés erkölcsi nagysággal találkozott bérelt
vámszedői
hivatalában, ahol a csalás mindennapi dolog volt, sőt, azt is
tudta,
hogy a legtöbb ember, amikor pénzügyekről van szó, ritkán
tekinthető
egyenesnek és nagylelkűnek.
Zakeus
tehát szegény gazdag volt.
Mindene
megvolt, és mégis kifosztottnak érezte magát. Tudta: tekintélye
látszólagos,
csak pénze és hatalma fogytáig tart.
A
történet ironikus légköre egy pillanatra megváltozik, amikor Jézus
megszólítja
a fölötte kapaszkodó Zakeust. Feltehetően a tömegben is
megfagyott
a légkör, amikor a prófétai feddő beszéd helyett Jézus kinyilvánította,
hogy
Zakeus házában akar megszállni. Jézus szándékának kinyilvánítása
egyben
megvilágítja a vámszedők fejének méltatlanságát is. Érzi
ezt a
megszólított is, aki tudja: a tömeghangulat a megdöbbenéstől a
gyűlölet
vagy a lelkesedés irányába fordulhat, ami elpusztítja vagy felmentheti
őt. Jézus
ura a helyzetnek, de Zakeus nem. Az első méltatlankodó
hangok
meg is szólalnak: "Bűnös ember!"(19,7) Zakeusnak
tennie
kell valamit, hogy a lincshangulat megváltozzék. Vallomást
tesz, és
elégtételt akart adni vétkeiért. Zakeus ekkor felnő Jézus erkölcsi
kihívásnak
is számító vendégségéhez. Tudja, nem a vendéglátás nagyszerűségéről
kell
beszélnie, hanem önmaga alkalmasságát kell bizonyítania.
És ez
sikerül is neki. Jézus elismerése végül feloldja a lincshangulatot,
a tömeg
gyűlöletét képes a megtérés feletti örömre változtatni.
Jézus
visszaveszi Izrael közösségébe a vámost, amikor kimondja:
"Ábrahámnak
ő is igaz gyermeke" (19,9). A történet Jézus összegzésével
zárul,
amely már nem Zakeusra, hanem Jézus missziójára vonatkozik.
Azért
jött, hogy "keresse, ami elveszett" (19,10).
A
történet minden mögöttes utalás nélkül rögzült az evangéliumban,
mégis
modelltörténetté változott. Az újszövetségi írók felismerték benne a
megtérés
lélektani drámáját. Ez a történet nagyszerűen szemlélteti,
hogy a bűn
soha nem pusztán egyéni ügy, és a megtérés sohasem csak
személyes
esemény. Az egyén bűne az egész közösséget megnyomorítja,
az egyén
megtérése az egész közösségnek erkölcsi katarzist okoz.
Zakeus
tette egyben visszaállította az erkölcsi rend sértetlenségében való
hitet.
Egy megnyomorított, sok igazságtalanságot tapasztalt közösség
számára
semmi sem nyomasztóbb, mint az a tudat, hogy a bűnösök diktálják
a
szokásokat és az értékrendet. Ez a felismerés nyomorúságosabb,
mint
magának a bűnnek a tudata. Zakeus és fügefája a megtérés
lehetőségét
hirdeti Lukács közösségének és nekünk is. Minden felolvasás
után
várjuk a történet ismétlődését és folytatását.
Benyik
György
Gondolat
a mai evangéliumhoz
Szeretnéd
te is szemtől szemben látni Jézust? Mit mondanál neki? Mit mondana
neked? E
kérdést gyakran felteszem lelkigyakorlatozóknak, de
magamnak
is. Zakeus ebből a szempontból példakép. Esete roppant
tanulságos!
Bizony fel kell mászni arra a bizonyos fára, hogy meglásson
Jézus! S ki
ne lenne büszke, ha elmondhatná: Jézus felnézett rám!
Zakeus ezt
elmondhatta. Azt is, hogy Jézus az ő vendége volt. Szívesen
hivatkozunk
persze ilyen-olyan akadályokra. A tömeg kétségtelenül
ilyen
akadály. De lám, van megoldás. Ki kell válni a tömegből, és
"meglesni"
Jézust, az úton, amelyen ő jár! A legfontosabb azonban a vágy. A
vágy teszi,
hogy előrefussunk! A történet második fele azonban
legalább
olyan tanulságos! A találkozásnak Jézussal következménye is
vannak, nem
csak előzményei! Fel kell hagynunk addigi életünkkel,
bűneinkkel,
tékozló, gondatlan életvitelünkkel. Szolidárissá kell válnunk
a
szegényekkel és jóvá kel tennünk a károkat, amiket okoztunk.
Talán ezért
is nem sietünk Jézus elé, mint Zakeus tette? S méltatlankodunk,
ha más
helyettünk és minket megelőzve Jézus elé siet, és Jézus
betér
hozzá?
Kiss
Ulrich SJ
HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van
mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény
mindenik percünk És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk,
gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető
álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi
szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor
feledtet A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a
sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető
álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1
Anthony de Mello:
A Mester és
tanítványai
A Mester a folyóparton
sétált néhány tanítványával.
- Látjátok, hogy a
halak hogyan fickándoznak
kedvük szerint. Ez az,
amit igazán szeretnek.
Egy idegen is
meghallotta ezt a megjegyzést, s így szólt:
- Honnan tudod, hogy
mit szeretnek a halak? Te nem vagy hal.
A tanítványok
oktalanságnak vélték az idegen szavait. A Mester pedig
mosolygott, mert úgy
vélte, hogy ez egy bátor, kutató szellemű ember.
Kedvesen válaszolt:
- S te, barátom honnan
tudod, hogy én nem vagyok hal? Te nem vagy én.
A tanítványok nevettek,
mert azt hitték, hogy ez egy jól megérdemelt rendreutasítás
volt. Csak az idegen hökkent
meg a válasz mélységén.
Egész nap ezen
gondolkodott, míg végül estére kelve, a kolostorba ment,
s így szólt:
- Talán nem is
különbözöl annyira a halaktól, mint ahogy gondoltam. De
én sem tőled.
A
VÉGRENDELET
A
zárdában az apácafőnök a halálos ágyán fekszik. A nővérek körbeveszik,
imádkoznak
fölötte, egyikük egy pohár langyos tejjel kínálja a
szenvedőt,
de az nem kér inni. Ekkor a nővérnek eszébe jut, hogy van a
konyhában
egy üveg whisky, amit még tavaly karácsonykor kaptak.
Kimegy és
beleönt egy nagy adagot a tejbe, aztán újból megkínálja a haldoklót.
Az apácafőnök
kortyol egyet… Majd egy még nagyobbat…
Végül
kiüríti az egész poharat, és megkönnyebbülten hanyatlik vissza a
párnára. Így
szól hozzá az egyik nővér:
– Anyám,
kérem, adjon nekünk egy utolsó tanácsot!
- Ezt a
tehenet el ne adjátok!
Hirdetés
November 7 -én,
szerdán reggel 6 órától csütörtök reggel 6 óráig 24
órás szentségimádás
lesz a Szent Anna Otthon kápolnájában. Mindenkit
szeretettel hív és vár
Jézus a Legszentebb Oltáriszentségben.
November 8 -án,
csütörtökön az esti szentmise a Rózsafüzér Társulat
szándékára lesz, a
tagok a titokcseréről ne feledkezzenek meg!
Szívesen várjuk a
jelentkezőket társulatunkba!
Ünnepeink a jövő
héten
november 5. hétfő:
Szent Imre (ünnep)
november 9. péntek: A
Lateráni Bazilika Felszentelése (ünnep)
november 10. szombat:
Nagy Szent Leó Pápa