Életet a léleknek!

 

 2007 február 25. A Szentlélek templom lapja       Nagyböjt 1. Vasárnapja


A keresztfához megyek,

mert máshol nem lelhetek

nyugodalmat lelkemnek...

 

„Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat”

 

Olvasmány: MTörv 26,4-10

 

Erre vegye el a pap a kosarat kezedből, s tegye az Úr, a te Istened oltára elé. Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: ,,Kóborló arám volt az én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté. Ám az egyiptomiak sanyargattak és üldöztek minket, s felette nehéz terheket raktak ránk. Erre mi az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s ő meghallgatott minket, s látta megalázásunkat, fáradalmainkat és szorongatásunkat, és erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból, s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a tejjel s mézzel folyó földet. Éppen azért, íme most bemutatom annak a földnek a terméséből a zsengét, amelyet az Úr nekem adott.” Így tedd le azt az Úr, a te Istened színe előtt, s imádd az Urat, a te Istenedet.

 

Szentlecke: Róm 10,8-13

 

Az Írás viszont mit mond? ,,Közel van hozzád az ige, a szádban és szívedben” [MTörv 30,14], tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. Ha tehát a száddal vallod, hogy ,,Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: ,,Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül” [Iz 28,16]. Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

 

Evangélium: Lk 4,1-13

 

Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. Ekkor az ördög ezt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.” Jézus ezt felelte neki: ,,Írva van: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember” [MTörv 8,3]. Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és így szólt az ördög: ,,Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” Jézus ezt válaszolta neki: ,,Írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj” [MTörv 5,9; 6,13]. Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. Mert írva van: ,,Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged”, és ,,kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat” [Zsolt 91,11-11]. Jézus ezt felelte neki: ,,De azt is mondták: ,,Ne kísértsd Uradat, Istenedet” [MTörv 6,16]. Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.

 

A szent negyven nap

 

A Lélek arra indítja Jézust, hogy a pusztai magányban készüljön fel küldetésére. Mivel a Lélek minket is hasonlóra ösztönöz, csatlakozunk Jézushoz. Keressük az elmélyülés lehetőségét, alkalmas idejét és körülményeit. „Elvonulásunk” oka tehát nem az, hogy meguntuk körülményeinket, nem is az izgága ember legújabb próbálkozása, hanem az igaz és gyümölcsöző találkozás utáni vágyakozás. Jézus is, mi is azt tapasztaljuk, hogy a gonosz-lélek megkísérli áthúzni számításainkat: azért megyünk a pusztába, hogy Istennel találkozzunk, Vele egyeztessünk. S a gonosz ezt a legszentebb elhatározásunkat használja ki, fordítja ellenünk. Jézus a hivatására készül, a gonosz pedig azzal szembesíti, hogy "úrrá lehet" a böjt és a lemondás okozta nehézségeken, csak éljen isteni hatalmával, azzal, ami jár neki. Amikor ugyanezt nekünk ajánlja fel, még hamisabban cseng a kínálat, hiszen tőlünk csak azt várhatja, hogy nemlétező hatalmunkkal éljünk vissza.

S már záporoznak is a lelkiismeret-furdalást kiváltó vádak felénk, hogy megtörjünk, kedvünket veszítsük. Aztán stílust vált és dicsér, hogy önelégültségünkben elteljünk magunkkal. Ebben az összezavart lelki állapotban már nehéz józanul mérlegelni s felismerni a „mindenki így csinálja” kezdetű megtévesztést: a birtoklás őrületét („ez jár neked!”), a hatalmi mámort („tudd már, ki is vagy te!”), a test („ez az élet feltétele!”) és az érzékiség („mi rossz van abban, hiszen azt is Isten oltotta beléd!”) vágyódásának megkísértettségét. S miközben ezek kellőképpen lefoglalják figyelmünket, valószínűleg már kevésbé törődünk jövetelünk céljával, s lelkünk eredeti irányultsága homályba veszett.

Pedig az Úr ott vár ránk, ahol éppen a legnagyobb bajban érezzük magunkat. Az első századok remetéi is mind átélték a megrázó és lelket felrázó kísértéseket. Sivatagi Szent Antal - akinek talán a legtöbb jutott ezen próbatételekből - a sátáni zaklatás elmúltával így panaszkodott az Úrnak: Hol voltál mostanáig? Ő pedig azt válaszolta: Itt álltam melletted, s figyeltem, mit teszel akkor, amikor azt hiszed, magadra maradtál.

Megkísértett és kiszolgáltatott helyzetünkben, egyéni nyomorúságunkban megnyugtató arra gondolni, hogy Jézus ebben is közösséget vállalt velünk: a kísértés terhét is magára vette. Olyan valaki áll tehát mellettünk, aki „maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.” (Zsid 2,18; vö. 4,15) Ez erőt ad és döntésre jutunk: helytállunk Érte. Tanulunk Jézustól, aki nem alkudozik a sátánnal, hanem a Szentírásra hivatkozik. Erre a gonosz átveszi Jézus módszerét, és ő is a Biblia szavait használja arra, hogy támadja Őt. Valami hasonló alattomosságra számíthatunk mi is: amelyik védelmi rendszerünkről el tudja vonni figyelmünket, azzal támad hátba minket; akár saját lelki fegyverzetünkkel. Ha reményünket felhígítjuk langyos bizakodássá, ha hitünk „úgy hiszem”-mé korcsosul, és szeretetünk romantikává színeződik, a sátán úgy tekint minket, mint szabad prédát, aki már önmaga sem gondolja krisztusinak magát.

Minket azért hívott az Úr életünk pusztaságába, hogy a tempó gyorsaságától és túl merész vágyainktól felzaklatott lelkünket megnyugtassuk, sebeinkből meggyógyuljunk, és veszteségeinkért elégtételt nyújtsunk Istennek és kárpótlást nyerjünk lelkünknek. Lehet, hogy ez a puszta szokatlan helyzetet teremt számunkra: zavarba jövünk, mert hiányoznak megszokott „búvóhelyeink”, kikapcsolódásnak kikiáltott figyelemelterelő tevékenységeink. De jól van ez így, - végre szembe kell néznünk a Másik Világ értékrendjével, meg kell hallanunk az Úr hangját, és el kell döntenünk, mit feleljünk rá.

Már napok óta hangoljuk lelkünket a megtérésre. Arra, hogy érzékeljük, hogyan illeszkedhetünk egyre teljesebben a megváltásunkat szerző Krisztushoz. Naponta más-más arcvonásunkban akarunk megújulni, s felölteni az „eredetit”, a teremtésben nyert, a szembehelyezkedésben azonban elveszített istenképiséget. A naponkénti érlelődés apró változásai nekünk talán fel se tűnnek. De akik látnak, akik találkoznak velünk, nekik annál inkább! Tehát ne érezzük magunkat lemaradottnak, ha mi nem észleljük magunkon a változásokat! Tegyünk minden nap valami olyat, amiből mások észlelik: egy lelki megnyílásnak, fölemelkedésnek, megérésnek lehetnek tanúi! S talán követői is. De érintettjei - akiket ezen isteni kihívás nem hagy passzivitásukban tovább nyugodni - biztosan.

 

Kísértésekről

 

Kísértéseket ne kívánj, mert ez vakmerőség volna; azonban mindig készen légy és várd, mígnem elérkeznek és győzd le, mikor megtámadnak... A kísértésben nem annyira cselekszünk, mint szenvedünk, és ha abban nem gyönyörködünk, abból bűn vagy vétség nem ragadhat ránk. Bűnné csak akkor válik bennünk, ha okai mi vagyunk. Mindig becstelen és undok a rút dolognak helyt adni akár a szándékban, akár a szívben: a becstelenség pedig annyira a szív és szándék ráállásában, egyetértésében áll, hogy e nélkül a test „egyetértése” bűn nem lehet.

Mint ahogy a szüzek addig férjet nem kapnak, ameddig mondják: nem akarok férjhez menni: - úgy az ostrom és háborgatás alatt szenvedő lélek sem vall kárt mindaddig, amíg mondja: Nem akarok egyetérteni, ellenkezem! Jóllehet a kemény és erőszakos kísértéseknek legyőzhetetlen és tántoríthatalan szívvel szükség ellenállni, és a rajtuk nyert győzelem fölötte hasznos, de talán mégis hasznosabb és nyereségesebb a kicsinyeknek ellenszegülni, mert valamint a nagyok minőségben fölülhaladják a kicsinyeket, úgy ezek számban és mennyiségben annyira győznek, hogy a rajtuk nyert győzelem majdnem egyenlő a legnagyobbal. A farkasok és medvék kétségkívül veszélyhozóbbak a legyeknél, de mégsem oly alkalmatlanok és nem veszik annyiszor igénybe figyelmünket, mint a legyek. (Szalézi Szent Ferenc: Filótea, 4:2, 4:8)

Tűz az aranynak próbája, az igaz embernek pedig a kísértés. (Kempis Tamás)

Erényed mit ér, ha még ki nem próbálta a kísértő harca? Nincs harc ellen nélkül, győzelem harc nélkül! (Nagy Szent Leó)

 

Nagyböjti imádság

 

Urunk, Jézus Krisztus,

föltámadásod ünnepéig

a nagyböjti időszakban élünk.

Arra szólít minket ez az idő,

hogy megtérjünk és megújuljunk

keresztény életünkben,

hogy többet imádkozzunk,

és odaadóbban gyakoroljuk

a testvéri szeretet

nagyszerű tetteit.

Ezért kérünk téged:

Segíts minket,

hogy minden, amit teszünk,

veled kezdődjék el,

és veled végződjék.

Erősíts minket jó szándékunkban,

hogy a nagyböjti gyakorlatok által

mindennap egyre jobbak legyünk.

Ámen.

 

Theodor Burzer nyomán

Előkészületi imádság az elmélkedéshez Jézus szenvedéséről és haláláról

 

Urunk, Jézus Krisztus, Megváltónk és Üdvözítőnk, áldott szent kereszted előtt térdelek.

Megnyitom szívemet és lelkemet drága szenvedésed szemlélésére. Keresztedet állítom szegény lelkem elé, hogy jobban megértsem és szívembe véssem, mit tettél és szenvedtél értem. Kegyelmed segítsen, hogy elűzzem szívem tompaságát és közömbösségét. És elfelejtsem mindennapjaimat ebben a félórában, amikor szeretetem, bánatom és hálám nálad időzik. Szívek királya, megfeszített szereteted karolja át gyönge, szegény, fáradt és meggyötört szívemet. Adj nekem bensőséges érzelmet irántad. Ébreszd föl bennem, aminek híjával vagyok: a részvétet és szeretetet irántad, a figyelmet és hűséget, hogy támogassanak, amikor szent szenvedésedről és halálodról elmélkedem.

                                   Karl Rahner

 

Két zsebkendő

 

A kis óvodás minden reggel két zsebkendőt vitt magával. Az óvónő megkérdezte, hogy miért teszi:

- Az egyiket azért viszem, mert abba fújom ki az orromat. A másikat pedig azért, hogy felszárítsam vele a síró társaim könnyét.

- Van nálad két zsebkendő?

 

A böjt

 

A nagyböjt kezdetén jó újra átgondolni, mi is a böjt. A böjt erkölcsi indítóokból eredő önmegtagadás, főként érzéki élvezetektől való megtartóztatás. Szoros értelemben ételtől való megtartóztatás. Hármas célt szolgál: a testi vágyak megfékezése, bűnbánat kifejezése, a lélek felemelése.

Az év minden péntekje böjti nap, Jézus szenvedésére, kereszthalálára emlékezve. A nagyböjt különösen is az önmegtagadások ideje.

A mai kor emberétől távol áll a böjt, a lemondás gondolata. Minden azt sugallja, hogy minél többet megszerezni, minél többet birtokolni.

A keresztény böjt évezredes hagyományai ma is sokat mondanak mindenki számára.

1. Az ősegyház gyakorlata

Az egyház nem maga találta fel a böjtöt, hanem átvette és tovább fejlesztette a zsidó gyakorlatot, és a görög-római világnak a böjtöléssel kapcsolatos nézeteit.

A zsidók egyrészt úgy értelmezték a böjtölést, mint az Istenhez intézett esdeklő kérést, mint annak jelét, hogy imádságukat komolyan gondolják; másrészt pedig mint vezeklést és bűnbánati gyakorlatot.

A kereszténység átveszi, és átalakítja ezt a gyakorlatot. A heti két böjti nap - szerda és péntek - mellett korán megjelenik a húsvéti előkészületül szolgáló böjt is. Először 1-3 napig, majd a IV. századtól 40 napon keresztül. Így a böjt a bűnbánat jele, és az előkészület eszköze lesz. Az előkészület nemcsak a húsvéti előkészületet jelentette, hanem más nagy alkalmakra készülve is szívesen böjtöltek. Didaché: a keresztelés előtt böjtöljön a keresztelendő, a keresztelő és más személyek.

Az ősegyház számára nem volt magánügy a böjtölés, hanem összefüggött a liturgiával, és rendszerint közösen gyakorolták.

2. A böjt, mint a test és a lélek gyógyszere

Az antik világ böjtölésének egyik oka a démonoktól való félelem, a másik pedig a böjt erősítő hatása.

Az ókeresztény atyák is fontosnak tartják a böjt gyógyító hatását. Ami első pillantásra primitív népi gyógymódnak tűnik, azt a mai orvostudomány igazolja. Éppen ezért egyeseknek előírnak gyógyító koplalást. A test lebontja a felesleges és zavaró sejtállományokat. A böjt hatásos fegyver a szenvedélyek ellen. Aki testét kézben tudja tartani, az könnyebben harcol a szenvedélyek, a kísértés ellen.

A böjthöz szorosan kapcsolódik az imádság. Nem mindegy, hogy a böjt során felszabadult időt az ember mire használja. Sokan a böjtölésben megtakarított pénzt a szegényeknek adják.

3. Böjt ma

I. A böjtölés veszélyeket rejt magában, ha a helyes mérték veszendőbe megy.

- Az élet tagadása. A lemondás olyan negatív életfelfogáshoz vezet, amelyben már nincs helye az ünnepek megtartásának, ahol a többieket is saját lemondásuk mértékével mérik, és végső soron mindent sajnálnak tőlük.

- A test tagadása. A böjt beteges koplaláshoz vezet. Az ember elutasítja testét úgy, ahogy Isten megteremtette. Így Isten kedvéért Isten ellen fordul. Az egészséges böjt mindig a test elfogadásával jár.

- Böjt és félelem. Attól fél, hogy valami ártalmasat eszik. Egészséges táplálkozás kell, de ez nem válhat ideológiává.

 

II. Böjtölésünk során elevenítsük fel a hagyományokat, és keressük a megvalósítás mai formáit. A nagyböjt legyen valódi böjt, testtel és lélekkel való böjtölés. Föl kellene eleveníteni a nagyhetet, mint a húsvétra való előkészület idejét. Ezt közösségben lenne jó tenni, mert a megszokott környezetben egyedül böjtölni nehéz. Mindenkinek meg kell találni a maga számára megvalósítható böjtölési formát.

A böjt nem öncél. A böjt a lelki aszkézis jól bevált eszköze, mely az imádsággal és az alamizsnálkodással elvezet az emberekkel szembeni helyes magtartáshoz. A böjt testtel-lélekkel való imádkozás. Megmutatja, hogy jámborságunknak testileg is ki kell fejeződnie. A böjtben testünkkel-lelkünkkel nyújtózunk Isten felé, testünkkel-lelkünkkel imádjuk őt.

 

Kalkuttai Teréz anya 8 életszabálya

 

1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy perc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs!   

2. Ha valakinek segítesz, furcsán néznek rád az emberek. Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rád!

3. Ha mindent megteszel a világért, helyébe rúgást fogsz kapni. Ne törődj

    vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

5. A becsületesség, tisztaság és igazmondás támadhatóvá tesz.  Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!

6. Az emberek ésszerűtlenül gondolkodnak, helytelenül cselekszenek és önzők. Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat! 

7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik, hogy hátsó szándék vezet. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

8. Ha ezek a céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek. Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

 

A keresztények azok az emberek, akiken átsüt a napfény!

 

Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat, amelyek különböző színes képekből álltak össze. A kisfiú mindig kérdezgette édesanyját: „Ez mi? Kik vannak ott? Miért beszél a bácsi?”. Éppen imádság következett, mire az asszony meghajtotta a fejét, de a kisfiú továbbra is fészkelődött és megkérdezte anyjától: „Anyukám, nézd ott, kik azok? Majd a tanítványokra mutatott az ablaküvegre. Édesanyja próbálta csitítani kisfiát és megpróbálta röviden kielégíteni kíváncsiságát. „Azok ott kisfiam a keresztények".

Az iskolában másnap hittanóra volt. Ahol a kereszténységről beszélgettek. Felszólították a kisfiút, hogy mondja meg ki a keresztény. A válasz így hangzott: „A keresztények azok az emberek, akiken átsüt a napfény!”

 

Kilátszik?

 

Kisgyermek, kinek sokat beszéltek szülei Istenről, faggatja apját:

- Apu! Azt mondtad, hogy Isten mindenkinél nagyobb.

- Így igaz. Válaszolt az apa.

- De apu! azt is mondtad, hogy Isten itt lakik bennünk.

- Így igaz felelt az apa.

- De apu! Ha Isten mindenkinél nagyobb, és itt lakik bennünk, nem kéne, hogy kilátsszon belőlünk?

 

Vajon tudunk-e olyan életet élni, hogy Isten kilátsszon belőlünk?

 

Ünnepeink, hirdetéseink

 

Ezen a hétvégén folyik a gyűjtés a templomokban a katolikus iskolák javára. A püspök atya engedélyével a templomunkban összegyűlt adományokat az Apor-iskola javára fordíthatjuk. A hívek nagylelkűségét előre is köszönjük.

 

Március 1. Elsőcsütörtök. Az esti szentmisét a Rózsafüzér Társulat szándékára ajánljuk fel, a tagok a titokcseréről ne feledkezzenek meg. A szentmisét követő szentségimádáson közös rózsafüzét imádságot tartunk.

 

Március 2. Elsőpéntek. A szentmise előtt fél hattól - mint minden nagyböjti pénteken - keresztutat imádkozunk.

 

Március 3. Elsőszombat. Az esti szentmise előtt negyed hattól szentolvasót imádkozunk a fatimai Szűzanya szándékára.

 

Március 1 - 4 között cursillot tartunk férfiak számára. Már előre jelezzük, hogy a cursillisták nagyböjti lelkigyakorlata március 25 és 28 között lesz a baráti lelkigyakorlatos házban.

A most folyó női cursillio záróünnepsége délután 3 órakor lesz, szeretettel várjuk a cursillista testvéreket.

 

Szemináriumi nyílt nap lesz a február 24-én, melyre 13 - 18 év közötti fiúkat várnak. A nap során bepillantást nyerhetnek a papságra készülő fiatalok életébe.  

· 

 

 

 - Vissza -