Életet a léleknek!
2007 február
A keresztfához megyek,
mert
máshol nem lelhetek
nyugodalmat
lelkemnek...
„Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat”
Olvasmány: MTörv 26,4-10
Erre vegye el a pap a kosarat kezedből, s tegye az Úr, a te Istened
oltára elé. Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: ,,Kóborló arám volt az
én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként
kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté. Ám az
egyiptomiak sanyargattak és üldöztek minket, s felette nehéz terheket raktak
ránk. Erre mi az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s ő meghallgatott
minket, s látta megalázásunkat, fáradalmainkat és szorongatásunkat, és erős
kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel
kihozott minket Egyiptomból, s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a
tejjel s mézzel folyó földet. Éppen azért, íme most bemutatom annak a földnek a
terméséből a zsengét, amelyet az Úr nekem adott.” Így tedd le azt az Úr, a te
Istened színe előtt, s imádd az Urat, a te Istenedet.
Szentlecke: Róm 10,8-13
Az Írás viszont mit mond? ,,Közel van hozzád az ige, a szádban és
szívedben” [MTörv 30,14], tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. Ha tehát a
száddal vallod, hogy ,,Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten
feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal
való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: ,,Mindaz,
aki hisz benne, meg nem szégyenül” [Iz 28,16]. Nincsen ugyanis különbség zsidó
és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű
mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az
Úr nevét, üdvözül.
Evangélium: Lk 4,1-13
Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a
pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem
evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. Ekkor az ördög ezt mondta neki:
,,Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.” Jézus ezt felelte
neki: ,,Írva van: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember” [MTörv 8,3]. Majd felvitte
őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség
minden országát, és így szólt az ördög: ,,Mindezt a hatalmat és ennek
dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát
imádsz engem, mind a tiéd lesz.” Jézus ezt válaszolta neki: ,,Írva van:
,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj” [MTörv 5,9; 6,13]. Azután
Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: ,,Ha
Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. Mert írva van: ,,Angyalainak parancsol
felőled, hogy őrizzenek téged”, és ,,kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne
üssed lábadat” [Zsolt 91,11-11]. Jézus ezt felelte neki: ,,De azt is mondták: ,,Ne
kísértsd Uradat, Istenedet” [MTörv 6,16]. Miután mindezek a kísértések véget
értek, az ördög elhagyta őt egy időre.
A
szent negyven nap
A Lélek arra indítja Jézust, hogy a pusztai magányban készüljön fel
küldetésére. Mivel a Lélek minket is hasonlóra ösztönöz, csatlakozunk Jézushoz.
Keressük az elmélyülés lehetőségét, alkalmas idejét és körülményeit.
„Elvonulásunk” oka tehát nem az, hogy meguntuk körülményeinket, nem is az
izgága ember legújabb próbálkozása, hanem az igaz és gyümölcsöző találkozás utáni
vágyakozás. Jézus is, mi is azt tapasztaljuk, hogy a gonosz-lélek megkísérli
áthúzni számításainkat: azért megyünk a pusztába, hogy Istennel találkozzunk,
Vele egyeztessünk. S a gonosz ezt a legszentebb elhatározásunkat használja ki,
fordítja ellenünk. Jézus a hivatására készül, a gonosz pedig azzal szembesíti,
hogy "úrrá lehet" a böjt és a lemondás okozta nehézségeken, csak
éljen isteni hatalmával, azzal, ami jár neki. Amikor ugyanezt nekünk ajánlja
fel, még hamisabban cseng a kínálat, hiszen tőlünk csak azt várhatja, hogy
nemlétező hatalmunkkal éljünk vissza.
S már záporoznak is a lelkiismeret-furdalást kiváltó vádak felénk, hogy
megtörjünk, kedvünket veszítsük. Aztán stílust vált és dicsér, hogy
önelégültségünkben elteljünk magunkkal. Ebben az összezavart lelki állapotban
már nehéz józanul mérlegelni s felismerni a „mindenki így csinálja” kezdetű
megtévesztést: a birtoklás őrületét („ez jár neked!”), a hatalmi mámort („tudd
már, ki is vagy te!”), a test („ez az élet feltétele!”) és az érzékiség („mi rossz
van abban, hiszen azt is Isten oltotta beléd!”) vágyódásának megkísértettségét.
S miközben ezek kellőképpen lefoglalják figyelmünket, valószínűleg már kevésbé
törődünk jövetelünk céljával, s lelkünk eredeti irányultsága homályba veszett.
Pedig az Úr ott vár ránk, ahol éppen a legnagyobb bajban érezzük
magunkat. Az első századok remetéi is mind átélték a megrázó és lelket felrázó
kísértéseket. Sivatagi Szent Antal - akinek talán a legtöbb jutott ezen
próbatételekből - a sátáni zaklatás elmúltával így panaszkodott az Úrnak: Hol
voltál mostanáig? Ő pedig azt válaszolta: Itt álltam melletted, s figyeltem,
mit teszel akkor, amikor azt hiszed, magadra maradtál.
Megkísértett és kiszolgáltatott helyzetünkben, egyéni nyomorúságunkban
megnyugtató arra gondolni, hogy Jézus ebben is közösséget vállalt velünk: a
kísértés terhét is magára vette. Olyan valaki áll tehát mellettünk, aki „maga
is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.”
(Zsid 2,18; vö. 4,15) Ez erőt ad és döntésre jutunk: helytállunk Érte. Tanulunk
Jézustól, aki nem alkudozik a sátánnal, hanem a Szentírásra hivatkozik. Erre a
gonosz átveszi Jézus módszerét, és ő is a Biblia szavait használja arra, hogy
támadja Őt. Valami hasonló alattomosságra számíthatunk mi is: amelyik védelmi
rendszerünkről el tudja vonni figyelmünket, azzal támad hátba minket; akár
saját lelki fegyverzetünkkel. Ha reményünket felhígítjuk langyos bizakodássá,
ha hitünk „úgy hiszem”-mé korcsosul, és szeretetünk romantikává színeződik, a
sátán úgy tekint minket, mint szabad prédát, aki már önmaga sem gondolja
krisztusinak magát.
Minket azért hívott az Úr életünk pusztaságába, hogy a tempó
gyorsaságától és túl merész vágyainktól felzaklatott lelkünket megnyugtassuk,
sebeinkből meggyógyuljunk, és veszteségeinkért elégtételt nyújtsunk Istennek és
kárpótlást nyerjünk lelkünknek. Lehet, hogy ez a puszta szokatlan helyzetet
teremt számunkra: zavarba jövünk, mert hiányoznak megszokott „búvóhelyeink”,
kikapcsolódásnak kikiáltott figyelemelterelő tevékenységeink. De jól van ez
így, - végre szembe kell néznünk a Másik Világ értékrendjével, meg kell
hallanunk az Úr hangját, és el kell döntenünk, mit feleljünk rá.
Már napok óta hangoljuk lelkünket a megtérésre. Arra, hogy érzékeljük,
hogyan illeszkedhetünk egyre teljesebben a megváltásunkat szerző Krisztushoz.
Naponta más-más arcvonásunkban akarunk megújulni, s felölteni az „eredetit”, a
teremtésben nyert, a szembehelyezkedésben azonban elveszített istenképiséget. A
naponkénti érlelődés apró változásai nekünk talán fel se tűnnek. De akik
látnak, akik találkoznak velünk, nekik annál inkább! Tehát ne érezzük magunkat
lemaradottnak, ha mi nem észleljük magunkon a változásokat! Tegyünk minden nap
valami olyat, amiből mások észlelik: egy lelki megnyílásnak, fölemelkedésnek,
megérésnek lehetnek tanúi! S talán követői is. De érintettjei - akiket ezen
isteni kihívás nem hagy passzivitásukban tovább nyugodni - biztosan.
Kísértésekről
Kísértéseket ne kívánj, mert ez vakmerőség volna; azonban mindig készen
légy és várd, mígnem elérkeznek és győzd le, mikor megtámadnak... A kísértésben
nem annyira cselekszünk, mint szenvedünk, és ha abban nem gyönyörködünk, abból
bűn vagy vétség nem ragadhat ránk. Bűnné csak akkor válik bennünk, ha okai mi
vagyunk. Mindig becstelen és undok a rút dolognak helyt adni akár a szándékban,
akár a szívben: a becstelenség pedig annyira a szív és szándék ráállásában,
egyetértésében áll, hogy e nélkül a test „egyetértése” bűn nem lehet.
Mint ahogy a szüzek addig férjet nem kapnak, ameddig mondják: nem
akarok férjhez menni: - úgy az ostrom és háborgatás alatt szenvedő lélek sem
vall kárt mindaddig, amíg mondja: Nem akarok egyetérteni, ellenkezem! Jóllehet
a kemény és erőszakos kísértéseknek legyőzhetetlen és tántoríthatalan szívvel
szükség ellenállni, és a rajtuk nyert győzelem fölötte hasznos, de talán mégis
hasznosabb és nyereségesebb a kicsinyeknek ellenszegülni, mert valamint a
nagyok minőségben fölülhaladják a kicsinyeket, úgy ezek számban és mennyiségben
annyira győznek, hogy a rajtuk nyert győzelem majdnem egyenlő a legnagyobbal. A
farkasok és medvék kétségkívül veszélyhozóbbak a legyeknél, de mégsem oly
alkalmatlanok és nem veszik annyiszor igénybe figyelmünket, mint a legyek.
(Szalézi Szent Ferenc: Filótea, 4:2, 4:8)
Tűz az aranynak próbája, az igaz embernek pedig a kísértés. (Kempis
Tamás)
Erényed mit ér, ha még ki nem próbálta a kísértő harca? Nincs harc
ellen nélkül, győzelem harc nélkül! (Nagy Szent Leó)
Nagyböjti
imádság
Urunk, Jézus Krisztus,
föltámadásod ünnepéig
a nagyböjti időszakban élünk.
Arra szólít minket ez az idő,
hogy megtérjünk és megújuljunk
keresztény életünkben,
hogy többet imádkozzunk,
és odaadóbban gyakoroljuk
a testvéri szeretet
nagyszerű tetteit.
Ezért kérünk téged:
Segíts minket,
hogy minden, amit teszünk,
veled kezdődjék el,
és veled végződjék.
Erősíts minket jó szándékunkban,
hogy a nagyböjti gyakorlatok által
mindennap egyre jobbak legyünk.
Ámen.
Theodor Burzer nyomán
Előkészületi imádság az
elmélkedéshez Jézus szenvedéséről és haláláról
Urunk, Jézus Krisztus, Megváltónk és Üdvözítőnk, áldott szent kereszted
előtt térdelek.
Megnyitom szívemet és lelkemet drága szenvedésed szemlélésére.
Keresztedet állítom szegény lelkem elé, hogy jobban megértsem és szívembe
véssem, mit tettél és szenvedtél értem. Kegyelmed segítsen, hogy elűzzem szívem
tompaságát és közömbösségét. És elfelejtsem mindennapjaimat ebben a félórában,
amikor szeretetem, bánatom és hálám nálad időzik. Szívek királya, megfeszített
szereteted karolja át gyönge, szegény, fáradt és meggyötört szívemet. Adj nekem
bensőséges érzelmet irántad. Ébreszd föl bennem, aminek híjával vagyok: a
részvétet és szeretetet irántad, a figyelmet és hűséget, hogy támogassanak,
amikor szent szenvedésedről és halálodról elmélkedem.
Karl
Rahner
Két zsebkendő
A kis óvodás minden reggel két zsebkendőt vitt magával. Az óvónő
megkérdezte, hogy miért teszi:
- Az egyiket azért viszem, mert abba fújom ki az orromat. A másikat
pedig azért, hogy felszárítsam vele a síró társaim könnyét.
- Van nálad két zsebkendő?
A böjt
A nagyböjt kezdetén jó újra átgondolni, mi is a böjt. A böjt erkölcsi
indítóokból eredő önmegtagadás, főként érzéki élvezetektől való megtartóztatás.
Szoros értelemben ételtől való megtartóztatás. Hármas célt szolgál: a testi
vágyak megfékezése, bűnbánat kifejezése, a lélek felemelése.
Az év minden péntekje böjti nap, Jézus szenvedésére, kereszthalálára
emlékezve. A nagyböjt különösen is az önmegtagadások ideje.
A mai kor emberétől távol áll a böjt, a lemondás gondolata. Minden azt
sugallja, hogy minél többet megszerezni, minél többet birtokolni.
A keresztény böjt évezredes hagyományai ma is sokat mondanak mindenki
számára.
1.
Az ősegyház gyakorlata
Az egyház nem maga találta fel a böjtöt, hanem átvette és tovább
fejlesztette a zsidó gyakorlatot, és a görög-római világnak a böjtöléssel
kapcsolatos nézeteit.
A zsidók egyrészt úgy értelmezték a böjtölést, mint az Istenhez
intézett esdeklő kérést, mint annak jelét, hogy imádságukat komolyan gondolják;
másrészt pedig mint vezeklést és bűnbánati gyakorlatot.
A kereszténység átveszi, és átalakítja ezt a gyakorlatot. A heti két
böjti nap - szerda és péntek - mellett korán megjelenik a húsvéti előkészületül
szolgáló böjt is. Először 1-3 napig, majd a IV. századtól 40 napon keresztül.
Így a böjt a bűnbánat jele, és az előkészület eszköze lesz. Az előkészület
nemcsak a húsvéti előkészületet jelentette, hanem más nagy alkalmakra készülve
is szívesen böjtöltek. Didaché: a keresztelés előtt böjtöljön a keresztelendő,
a keresztelő és más személyek.
Az ősegyház számára nem volt magánügy a böjtölés, hanem összefüggött a
liturgiával, és rendszerint közösen gyakorolták.
Az antik világ böjtölésének egyik oka a démonoktól való félelem, a
másik pedig a böjt erősítő hatása.
Az ókeresztény atyák is fontosnak tartják a böjt gyógyító hatását. Ami
első pillantásra primitív népi gyógymódnak tűnik, azt a mai orvostudomány
igazolja. Éppen ezért egyeseknek előírnak gyógyító koplalást. A test lebontja a
felesleges és zavaró sejtállományokat. A böjt hatásos fegyver a szenvedélyek
ellen. Aki testét kézben tudja tartani, az könnyebben harcol a szenvedélyek, a
kísértés ellen.
A böjthöz szorosan kapcsolódik az imádság. Nem mindegy, hogy a böjt
során felszabadult időt az ember mire használja. Sokan a böjtölésben
megtakarított pénzt a szegényeknek adják.
3.
Böjt ma
I. A böjtölés veszélyeket rejt magában, ha a helyes mérték veszendőbe
megy.
- Az élet tagadása. A lemondás olyan negatív életfelfogáshoz vezet,
amelyben már nincs helye az ünnepek megtartásának, ahol a többieket is saját
lemondásuk mértékével mérik, és végső soron mindent sajnálnak tőlük.
- A test tagadása. A böjt beteges koplaláshoz vezet. Az ember
elutasítja testét úgy, ahogy Isten megteremtette. Így Isten kedvéért Isten
ellen fordul. Az egészséges böjt mindig a test elfogadásával jár.
- Böjt és félelem. Attól fél, hogy valami ártalmasat eszik. Egészséges
táplálkozás kell, de ez nem válhat ideológiává.
II. Böjtölésünk során elevenítsük fel a hagyományokat, és keressük a
megvalósítás mai formáit. A nagyböjt legyen valódi böjt, testtel és lélekkel
való böjtölés. Föl kellene eleveníteni a nagyhetet, mint a húsvétra való
előkészület idejét. Ezt közösségben lenne jó tenni, mert a megszokott
környezetben egyedül böjtölni nehéz. Mindenkinek meg kell találni a maga
számára megvalósítható böjtölési formát.
A böjt nem öncél. A böjt a lelki aszkézis jól bevált eszköze, mely az
imádsággal és az alamizsnálkodással elvezet az emberekkel szembeni helyes
magtartáshoz. A böjt testtel-lélekkel való imádkozás. Megmutatja, hogy
jámborságunknak testileg is ki kell fejeződnie. A böjtben testünkkel-lelkünkkel
nyújtózunk Isten felé, testünkkel-lelkünkkel imádjuk őt.
Kalkuttai
Teréz anya 8 életszabálya
1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy perc alatt romba dőlhet. Ne
törődj vele! Te csak építs!
vele! Te csak tedd, ami tőled
telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele!
Te csak tedd a jót!
6. Az emberek ésszerűtlenül gondolkodnak, helytelenül cselekszenek és
önzők. Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
A keresztények azok az emberek,
akiken átsüt a napfény!
Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély
csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat, amelyek
különböző színes képekből álltak össze. A kisfiú mindig kérdezgette édesanyját:
„Ez mi? Kik vannak ott? Miért beszél a bácsi?”. Éppen imádság következett, mire
az asszony meghajtotta a fejét, de a kisfiú továbbra is fészkelődött és megkérdezte
anyjától: „Anyukám, nézd ott, kik azok? Majd a tanítványokra mutatott az
ablaküvegre. Édesanyja próbálta csitítani kisfiát és megpróbálta röviden
kielégíteni kíváncsiságát. „Azok ott kisfiam a keresztények".
Az iskolában másnap hittanóra volt. Ahol a kereszténységről
beszélgettek. Felszólították a kisfiút, hogy mondja meg ki a keresztény. A
válasz így hangzott: „A keresztények azok az emberek, akiken átsüt a napfény!”
Kilátszik?
Kisgyermek, kinek sokat beszéltek szülei Istenről, faggatja apját:
- Apu! Azt mondtad, hogy Isten mindenkinél nagyobb.
- Így igaz. Válaszolt az apa.
- De apu! azt is mondtad, hogy Isten itt lakik bennünk.
- Így igaz felelt az apa.
- De apu! Ha Isten mindenkinél nagyobb, és itt lakik bennünk, nem kéne,
hogy kilátsszon belőlünk?
Vajon tudunk-e olyan életet élni, hogy Isten kilátsszon belőlünk?
Ünnepeink,
hirdetéseink
Ezen a hétvégén folyik a gyűjtés a templomokban a katolikus iskolák
javára. A püspök atya engedélyével a templomunkban összegyűlt adományokat az
Apor-iskola javára fordíthatjuk. A hívek nagylelkűségét előre is köszönjük.
Március 1. Elsőcsütörtök. Az esti szentmisét a Rózsafüzér Társulat
szándékára ajánljuk fel, a tagok a titokcseréről ne feledkezzenek meg. A
szentmisét követő szentségimádáson közös rózsafüzét imádságot tartunk.
Március 2. Elsőpéntek. A szentmise előtt fél hattól - mint minden
nagyböjti pénteken - keresztutat imádkozunk.
Március 3. Elsőszombat. Az esti szentmise előtt negyed hattól
szentolvasót imádkozunk a fatimai Szűzanya szándékára.
Március 1 - 4 között cursillot tartunk férfiak számára. Már előre
jelezzük, hogy a cursillisták nagyböjti lelkigyakorlata március 25 és 28 között
lesz a baráti lelkigyakorlatos házban.
A most folyó női cursillio záróünnepsége délután 3 órakor lesz,
szeretettel várjuk a cursillista testvéreket.
Szemináriumi nyílt nap lesz a február 24-én, melyre 13 - 18 év közötti
fiúkat várnak. A nap során bepillantást nyerhetnek a papságra készülő fiatalok
életébe.
·