Életet a léleknek!

2009. február 15. A Szentlélek templom lapja        Évközi 6. Vasárnapja

Kezdőlap

Olvasmány Lev 13,1-2.45-46

Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: ,,Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához. Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ,,Tisztátalan, tisztátalan!'' Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.

Szentlecke: 1Kor 10,31 - 11,1

Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának, mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek. Legyetek a követőim, amint én Krisztus követője vagyok.

Evangélium: Mk 1,40-45

Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.'' Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!'' Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Nagyon ráparancsolt, és mindjárt elbocsátotta őt: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49], és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.'' De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.

 

Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ,,Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.'' És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!


Egy régi történet mai embereknek

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, megtalálja az igaz szerelmet és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

A fiatalember egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt,aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta: "Te - hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.,,

"Én neked nem ezt ígértem - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a LEHETŐSÉGÉT ígértem neked, de Te elmulasztottál élni velük."

Az ember megdöbbent. ,,El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta. "Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de Te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit?" - kérdezte az angyal. Az ember bólintott. "Mivel Te visszautasítottad a megvalósítást, ezeket az ötleteket néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől. Ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.

És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon, és a túlélőket kimenteni, de Te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat. Ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál."

Az ember szégyenkezve bólintott. "Ez nagy lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, és a város összes életben maradt lakója tisztelt volna érte. - mondta az angyal. És emlékszel arra az asszonyra, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sohase menne férjhez egy olyan emberhez, mint Te vagy. Féltél, hogy elutasít, és inkább lemondóan elmentél mellette.” Az ember újra bólintott, de már küszködött a könnyeivel.

"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lehetett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben."

 

Attól, hogy belső képzetünkben a bennünk élő Istent lerúgjuk a képzeletbeli trónjáról, attól még az élet nem lesz jobb, sőt.

 

Önbizalom az, hogy bár tudom tökéletlen vagyok megengedhetem magamnak, hogy bízzak magamban, hogy ezt vagy azt meg tudom csinálni, vagyis hogy bizalmat szavazzak magamnak.

 

Az egészséges önbizalom, nem gőg, nem az alázat elleni vétek, hanem a keresztény élet része, de ez hogyan lehetséges?


Assisi Szent Ferenc fiatalkorában ösztönösen irtózott a sebektől, fertőzött emberektől, és elsősorban a leprásoktól, akik a tizenharmadik században is koldulva állottak az útszélen Umbria derűs ege alatt. A már férfivá érett Francesco újra és újra megvallotta, akkor tért meg igazán és végleg, amikor egy szembejövő leprás előtt letérdelt, és megcsókolta a lábát. Bizonyára ez a leprás a továbbiakban ugyanúgy szenvedett, mint addig tette, a kiközösítése sem változott meg. Lehet, hogy számára ennek a fiatalembernek a gesztusa semmit sem jelentett. Mégis érzed, látod, hogy ettől a nagylelkű mozdulattól a rossz egy szempillantás alatt Isten dicsőítésévé változott. Ha a magam gondját-baját úgy általánosítom az életemben, hogy magam válok az életem középpontjává, akkor soha, semmit sem fogok érteni, megérteni ebből a világból. Ha elfogadom a tényt, hogy Isten maga. És az ő dicsősége a teremtett világ, no meg az én középpontom, akkor meglátom a perikopa Jézus előtt leboruló leprásában, hogy minden úgy történik, ahogy ő akarja Jézus azt akarja, hogy boldog legyél, és ez a boldogságod ne a körülményeken múljon. Tehát akár eszel, akár iszol, akár szenvedő beteg vagy, akár kisemmizett dolgozó: boldog lehetsz, ha te is úgy akarod... Úgy akarod, mint Jézus, az Isten Fia.

 

„Mutasd meg magad a papnak!”

Akik látták filmen a Ben Hurt, vagy figyelemmel kísérik a tv-híradó képsorait az ázsiai vagy etiópiai lepratelepekről, azok némi fogalmat tudnak alkotni maguknak a lepráról. A borzalmas kór szétmállasztja a testet, szétroncsolja az embert. Ma már van gyógyszer e betegségre, csak nagyon drága, és ezért kevesen élnek vele. A testi lepránál azonban van egy súlyosabb betegség is, a lelki lepra, a bűn. Erre az Úr Jézus ajánl az évközi 6. vasárnap evangéliumában egy hatásos gyógymódot, amely ráadásul ingyenes. Azt üzeni a bűnösnek, mint az evangéliumi leprásnak: „Menj és mutasd meg magad a papnak!” Bárcsak a „lelki leprások” élnének ezzel a gyógyulási lehetőséggel!

A lelki megtisztulás lépcsőfokai azonosak a testi gyógyuláséval.

I. Ismerjük el bűnösségünket

A leprás elismerte betegségét. Nem akarta letagadni. A törvény előírása szerint az utcán kiáltoznia kellett: „Tisztátalan vagyok!” A lelki leprásnak is a gyógyulás első foka: ne tagadja le önmaga előtt bűnösségét. Sajnos a bűntudat korunkban elhalványodott. A legsúlyosabb vétkek után is azt mondjuk: „Nem tettem semmi rosszat!” Ösztönökről, örökletes tulajdonságokról beszélünk, de személyi felelősséget nem érzünk tetteinkért. Aki nem ismeri el lelki lepráját, az nem is fog megszabadulni tőle.

II. Keressük a Jézussal való találkozást

A leprás rádöbbenve tragédiájára, megértette, hogy számára egyetlen út kínálkozik a gyógyulásra: ha Jézussal találkozik. Ezért kiáltozott felé, leborult előtte, és kérte a gyógyítást. A bűnnel terhelt ember számára sincs más kiút a megtisztulásra, mint találkozni az irgalmas Jézussal. Egyedül az Úrnak van hatalma a bűnöktől való megszabadításra. És Ő nem is utasítja vissza. Kijelenti: „Akarom, tisztulj meg!” De ezzel még nem zárul le az ügy. Mert Jézus elküldi a tisztulni vágyót: „Menj, mutasd meg magad a papnak!” Ennek a felszólításnak minden szaván hangsúly van!

III. MUTASD meg magad a papnak

Mintha azt mondaná: „Mutatkozz be a pap előtt!” A gyónásnál tehát „be kell mutatkoznunk”. Persze nem a nevünket kell megmondanunk! De ha azt akarjuk, hogy a bűnbocsánat szentsége ne csak sztereotip formula legyen, hanem lélektanilag is életalakító tényező, akkor hasznos – főképp, ha a gyóntató személyesen nem ismer – hogy megmondjuk állapotunkat, hivatásunkat, és a gyónási alkalmat. Egészen más tanácsokat fog adni a gyóntató egy diáknak, mint a házas férjnek, egy magányos özvegynek, mint a szerzetesnővérnek. A szülők jelezzék, hány gyermekük van és mekkorák. Sok hosszas kérdezgetésnek lehet ezzel elejét venni.

Jó, ha megmondjuk, milyen alkalomból végezzük a gyónást. Sokkal egyénibben eltalálja a buzdítást a pap, ha tudja, miért gyónunk. Elég egy félmondat: „kórházba megyek, veszélyes operáció előtt állok”, „ma lesz az egyetemi felvételi vizsgám”, „most temettem el a férjem”, „rendszeres havi gyónásomat végzem”.

IV. Mutasd MEG magad a papnak

Nem elég, ha külsőleg mutatkozunk be, a lelkünket is tárjuk fel. Belsőleg. Vagyis ne a lelki tükrök személytelen stílusában soroljuk fel a kategóriákat, hanem ahogyan elkövettük azokat. Az igényes hívek joggal elvárják papjuktól, hogy ne közhelyeket, üres szólamokat mondjon, hanem egyéni, nekik szóló, személyes jellegű tanácsokat adjon. De hogyan élje bele magát a pap a gyónó lelkiállapotába sablon gyónás esetén?

V. Mutasd meg MAGAD a papnak

Tehát ne mást, hanem magad mutasd meg. Főleg a sok megpróbáltatáson keresztülment, sokat szenvedett embereknél nagy erre a kísértés. Akiket itt a földön már senki sem ért meg, a gyónásban akarják kisírni magukat. Ez nem baj. Megkönnyebbülnek, megvigasztalódnak. Csak a bajok felsorolása közben megvádolják az egész világot. A lakó, a szomszéd, a rokon, a főnök, a tisztviselő, az árus, a hangoskodó gyerek tetteit panaszolja, és már észre sem veszi, hogy mások hibáit gyónja. 

A teológiai irodalomban manapság sok szó esik a bűnbánat szentségének reformálásáról. Próbálkoznak közösségi bűnbánati ájtatosságok bevezetésével. Beszélnek arról, hogy a gyónás liturgiáját is ki kellene fejleszteni, mert a kézföltétel és a feloldozás szavainak elsuttogása túl egyszerű annak kifejezésére, ami ott történik. A gyóntatószéket is át szeretnék alakítani. Ne legyen szűk, barátságtalan bútordarab, hanem inkább beszélő szoba jellegű legyen. Ezek mind szépek és hasznosak. De ne várjuk mi magunk se tétlenül a Szent Rítuskongregáció döntéseit. Saját közreműködésünkkel is járuljunk hozzá a bűnbánat szentségének megújításához. Talán éppen a most megbeszélt elvek átgondolásával és alkalmazásával.

Jókai nem volt katolikus ember. Írásaiban sokszor csipkelődve szólt sok katolikus intézményről. A gyónásról azonban a „Tengerszemű Hölgy” című írásában meglepő értékelést ad: „Van a katolikus egyháznak egy intézménye, amely egymaga elég volna, hogy az egész világon elterjedjen, ahol szenvedő emberek élnek. Ez a gyónás. Nagy hiba volt Kálvin Jánostól, hogy nem tartotta meg hívei számára. Nem ismerte a szíveket.” Valóban, ha pusztán csak mint pszichológiai intézményt tekintjük, akkor is remekműnek kell tartanunk. Nekünk katolikusoknak rendelkezésünkre áll a lelki leprából való megtisztulás eszköze. Éljünk vele, és akkor remélhetjük, hogy gyónásaink nem lesznek sablonosak, hanem életalakító tényezővé válnak lelki életünk fejlődésében.

 

A beszélő léggömb

Egy néger kisfiú szájtátva nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus, jó üzletember lévén, eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, hogy egy sereg kis, fiatal, reménybeli vásárlót vonzzon oda. Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:

- Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra mint a többi?

A léggömbárus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegét, és miközben az felszállt a magasba, így szólt:

- Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.

Hitehagyás

Ne csodálkozzunk, ha halljuk, hogy XY belépett valamelyik szektába, pedig már megőszült egyházunkban. Hogy hát mily jámbor, hű és áldozatkész volt, és most pártot változtatott. Nincs semmi különös benne. Milyen igaz ember volt Saul király, és mert Dávidra irigykedett, ez tette tönkre. Dávid az Úr szíve szerinti férfi, gyilkos és házasságtörő lett. A bölcs Salamont oktalan asszonyok vezették a bálványimádásba. A félrelépés nemcsak az ő privilégiumuk. Ha egy püspök, pap vagy szerzetes hitehagyott lesz, vagy valamelyik egykori szeminarista szektavezérré növi ki magát, ez nem bizonyítéka a szekták erejének. Ez csak egy állandó jelenség Isten országában. Volt egy barátom, akinek papi hivatásához hozzá járultam én is. Püspök lett belőle. Most paraguayi államelnök. Úgy vélte, hogy politikával jobban javítani tudja az embereket, mint a vallással.

Csak az üdvözül, aki mindvégig kitart. Mert emberek vagyunk, másoknál csak a külsőségeket látjuk. Jézus viszont tudja, mi van az ember szívében. (Jn 2,25) A jó pásztor ismeri övéit. Kezében van szórólapátja, és megtisztítja szérűjét: „összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti." (Mt 3,12) A könnyű hit  pelyváját a szelek elviszik a gabonaszemek közül.

Vitapont a szektáknál Jézus jelenléte az Oltáriszentségben. Mikor Jézus ezen tanítását „meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?" (Jn 6,60) „Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. (Jn 6,66) Júdás is áruló lett. Az evangélista ezen a tényen  nem botránkozik, hanem csak azt jegyezte meg távozásakor: „Éjszaka volt." (Jn 13,30) Bizony aki elhagyja Jézus egyházát, a sötétbe megy.

 

Isten országának

nincsenek pihenői, nyugdíjasai

Gyümölcseikről ismerik meg őket. - Menjetek, hozzatok gyümölcsöt. (Jn.15.16) Ne csak a vasárnapi szentmisén, nemcsak otthon az esti imánál. Hisz a küldetés nemcsak számotokra érvényes. A küldetés tanítása az egész világnak szól, reményeivel, vágyaival. Hozzatok gyümölcsöt. Ne csak az oltárra rakott virágok legyetek, hogy a templomot díszítsétek jelenlétetekkel. A tavaszi virág nem öncél, a tavaszi virágnak át kell alakulni lisztté, cukorrá, gyümölcsé. A virág elhervad, gyümölcsnek kell nyomában teremnie. Nem elég a személyes növekedés, hanem az egész világnak növekednie kell általad. A világban kell megvalósítanotok Isten üdvözítő tervét, és hirdetni az embereknek, hogy az Isten szereti őket. Ha csak vasárnapi meggyújtott gyertyák vagytok az oltáron, akkor ugyan tudtok ájtatosságot és fényt adni, de a világiak feladatai nem annyira a templomban vannak, hanem a világban.

Otthonod nem egy elszigetelt létesítmény a világűrben, kapcsolat nélkül a többiekkel. Összeköttetésben állsz más személyekkel, találkozol más emberekkel. Krisztus küld, hogy köztük teremj gyümölcsöt. Légy gyümölcstermő nemcsak a vasárnapi miselátogatásnál, hanem otthon a családban, a munkakörödben, de még azokkal is, akikkel az utcán találkozol. Minden elmondott szavad tanúság Isten szeretetéről.

Krisztus hív minket. Az Isten országának nincsenek nyugdíjasai. Szabadságot vehetünk magunknak a munkától, a közösségtől, a családtól, de sohasem keresztény voltunktól. Sokkal kevésbé apostoli feladatainktól. Ha ki akarjuk sugározni Krisztust az emberek közé, akkor dolgozzunk, hogy meglegyen a testvériség, a kölcsönös segítség. Alkossuk meg a szolgálat tudatát, hogy szolgáljunk szeretetben egymásnak. Mutassátok meg a remény üzenetét az életté vált testvériség által. (LG 36).                       (P. Gaál Jenő SVD)

 

Azt mondtam egy angyalnak, aki az új év kapujánál fogadott :

- "Adj nekem egy lámpást, hogy biztos léptekkel mehessek szembe a bizonytalansággal ! "

Ő így válaszolt :

-" Indulj csak szembe a bizonytalansággal, tedd a kezedet Isten kezébe, ez jobb mint egy lámpás és biztosabb mint egy ismert út !


                                                           


Mit mond a Biblia a tetoválásról és a piercingről?

Az ószövetségi törvény azt parancsolta a zsidóknak: “Ne vagdaljátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az ÚR!” (3 Móz 19:28) Tehát, bár a mai hívők nincsenek az ószövetségi törvény alatt (Róm 10:4; Gal 3:23-25; Ef 2:15), a tény, hogy volt törvény a tetoválás ellen, elgondolkoztató. Az Újszövetségben nincs róla szó, hogy egy hívőnek legyen vagy ne legyen tetoválása.

A tetoválással és piercinggel kapcsolatban jó teszt végiggondolni, hogy tudjuk-e őszintén, tiszta lelkiismerettel kérni Istent, hogy áldja meg és használja ezt a saját céljaira. “ Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.!” (1 Kor 10:31) A Biblia nem parancsol a tetoválás és testékszer ellen, de arra a hitre sem ad okot, hogy Isten tetoválásokat vagy testékszereket akar rajtunk.

 

Egyszer egy kis gyermeknek próbálták megmagyarázni, mi a különbség a remete és a zarándok között:

-A remete olyan, mint egy csiga, mert a csigának csak éppen akkora háza van, amekkora kell neki. A zarándok pedig olyan, mint a mezítelen csiga, mert neki nincs, csak az Isten a háza.

 

Nem dohányzom, soha nem is dohányoztam, mégis számtalan dologról kell szinte naponta lemondanom, például a többiek elismerésének és szeretetének a kereséséről. Sok erőt ad az emberek elismerése és a szeretete, de ha nincs, akkor tudni kell nélküle is élni.

       

 

 Hirdetéseink, ünnepeink

 

§ Ma, vasárnap este a 6 órai szentmise után képviselő testületi gyűlés lesz.

§ A jövő vasárnapi perselygyűjtés a katolikus iskolák javára lesz. Püspök atya külön engedélyével, plébániánkon az összegyűlt adományt az Apor Iskola javára utaljuk át.

§ Február 21-én jövő szombaton lesz az Apor Iskolában a szokásos felnőttek farsangi bálja, szeretettel várjuk rá templomunkba járó híveket. Jegyeket itt a plébánián, vagy az iskola portáján lehet vásárolni.

§ Az adó 1 %-át a 0011-es technikai számon lehet a Magyar Katolikus Egyház javára fölajánlani. A másik 1 %-ot felajánlására az Apor Vilmos Római Katolikus Iskola alapítványnak az 19112958-1-08 a SZENTLELEK Templom és Otthonfenntartó alapítvány javára 18529681-2-08 adószámra lehet felajánlani, rendelkező nyilatkozatok a templom előcsarnokában találhatók.

 

Nagyböjti lelkigyakorlat már végzett cursillistáknak (férfiaknak és nőknek):

Március 26-29

Jelentkezést a plébánián kérjük leadni

 


 
vissza az elejére

Kezdőlap|  Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!