2009. február 15. A Szentlélek
templom lapja Évközi 6. Vasárnapja
Olvasmány Lev 13,1-2.45-46
Így szólt továbbá
az Úr Mózeshez és Áronhoz: ,,Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség,
vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell
vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához. Mindaz pedig, akit a lepra
tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített, megszaggatott ruhában s hajadon
fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ,,Tisztátalan,
tisztátalan!'' Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron
kívül.
Tehát akár
esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.
Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának,
mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami
nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek. Legyetek a követőim,
amint én Krisztus követője vagyok.
Akkor odajött
hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz
tisztítani engem.'' Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette,
s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!'' Amikor ezt kimondta, azonnal
eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Nagyon ráparancsolt, és mindjárt
elbocsátotta őt: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg
magadat a papnak [Lev 13,49], és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt,
bizonyságul nekik.'' De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot,
úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken
tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
Boldog, akinek
gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek
az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam,
csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett
kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat
el nem rejtettem. Elhatároztam: ,,Megvallom magam ellen hűtlenségemet az
Úrnak.'' És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát
minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te
vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével.
Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom
szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és
zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri
a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és
vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!
Egy régi
történet mai embereknek
Él egy régi
történet egy fiatalemberről, akinél egy éjjel megjelent egy angyal és
csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség
adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, megtalálja az
igaz szerelmet és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
A fiatalember
egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem
történt semmi és végül egyedül, szegényen halt meg. Amikor a Mennyország
kapujához ért, meglátta az angyalt,aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta
álmában, és felelősségre vonta: "Te - hatalmas vagyont ígértél nekem,
társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt
semmi.,,
"Én neked
nem ezt ígértem - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a LEHETŐSÉGÉT
ígértem neked, de Te elmulasztottál élni velük."
Az ember
megdöbbent. ,,El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de Te féltél, hogy nem sikerül,
ezért nem tettél semmit?" - kérdezte az angyal. Az ember bólintott.
"Mivel Te visszautasítottad a megvalósítást, ezeket az ötleteket néhány év
múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől. Ha
visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a
környéken.
És arra
emlékszel-e, - folytatta az angyal - amikor a várost óriási pusztítás érte, sok
ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged
lett volna segíteni a bajbajutottakon, és a túlélőket kimenteni, de Te féltél,
hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat. Ezért
nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál."
Az ember
szégyenkezve bólintott. "Ez nagy lehetőség volt, hogy száz és száz ember
életét megmentsd, és a város összes életben maradt lakója tisztelt volna érte.
- mondta az angyal. És emlékszel arra az asszonyra, aki neked annyira tetszett?
Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben
találkoztál, de azt gondoltad, hogy sohase menne férjhez egy olyan emberhez,
mint Te vagy. Féltél, hogy elutasít, és inkább lemondóan elmentél mellette.” Az
ember újra bólintott, de már küszködött a könnyeivel.
"Igen
barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lehetett volna, vele sok gyermeket
neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben."
Attól, hogy belső képzetünkben a bennünk
élő Istent lerúgjuk a képzeletbeli trónjáról, attól még az élet nem lesz jobb,
sőt.
Önbizalom az, hogy bár tudom tökéletlen vagyok
megengedhetem magamnak, hogy bízzak magamban, hogy ezt vagy azt meg tudom
csinálni, vagyis hogy bizalmat szavazzak magamnak.
Az egészséges önbizalom, nem gőg, nem az
alázat elleni vétek, hanem a keresztény élet része, de ez hogyan lehetséges?
Assisi Szent
Ferenc fiatalkorában ösztönösen
irtózott a sebektől, fertőzött emberektől, és elsősorban a leprásoktól, akik a
tizenharmadik században is koldulva állottak az útszélen Umbria derűs ege
alatt. A már férfivá érett Francesco újra és újra megvallotta, akkor tért meg
igazán és végleg, amikor egy szembejövő leprás előtt letérdelt, és megcsókolta
a lábát. Bizonyára ez a leprás a továbbiakban ugyanúgy szenvedett, mint addig
tette, a kiközösítése sem változott meg. Lehet, hogy számára ennek a fiatalembernek
a gesztusa semmit sem jelentett. Mégis érzed, látod, hogy ettől a nagylelkű
mozdulattól a rossz egy szempillantás alatt Isten dicsőítésévé változott. Ha a
magam gondját-baját úgy általánosítom az életemben, hogy magam válok az életem
középpontjává, akkor soha, semmit sem fogok érteni, megérteni ebből a világból.
Ha elfogadom a tényt, hogy Isten maga. És az ő dicsősége a teremtett világ, no
meg az én középpontom, akkor meglátom a perikopa Jézus előtt leboruló leprásában,
hogy minden úgy történik, ahogy ő akarja Jézus azt akarja, hogy boldog legyél,
és ez a boldogságod ne a körülményeken múljon. Tehát akár eszel, akár iszol,
akár szenvedő beteg vagy, akár kisemmizett dolgozó: boldog lehetsz, ha te is
úgy akarod... Úgy akarod, mint Jézus, az Isten Fia.
„Mutasd meg magad a papnak!”
Akik látták filmen a
Ben Hurt, vagy figyelemmel kísérik a tv-híradó képsorait az ázsiai vagy
etiópiai lepratelepekről, azok némi fogalmat tudnak alkotni maguknak a
lepráról. A borzalmas kór szétmállasztja a testet, szétroncsolja az embert. Ma
már van gyógyszer e betegségre, csak nagyon drága, és ezért kevesen élnek vele.
A testi lepránál azonban van egy súlyosabb betegség is, a lelki lepra, a
bűn. Erre az Úr Jézus ajánl az évközi 6. vasárnap evangéliumában egy hatásos
gyógymódot, amely ráadásul ingyenes. Azt üzeni a bűnösnek, mint az evangéliumi
leprásnak: „Menj és mutasd meg magad a papnak!” Bárcsak a „lelki leprások”
élnének ezzel a gyógyulási lehetőséggel!
A lelki
megtisztulás lépcsőfokai azonosak a testi gyógyuláséval.
I. Ismerjük el bűnösségünket
A leprás elismerte
betegségét. Nem akarta letagadni. A törvény előírása szerint az utcán
kiáltoznia kellett: „Tisztátalan vagyok!” A lelki leprásnak is a gyógyulás első
foka: ne tagadja le önmaga előtt bűnösségét. Sajnos a bűntudat korunkban
elhalványodott. A legsúlyosabb vétkek után is azt mondjuk: „Nem tettem semmi
rosszat!” Ösztönökről, örökletes tulajdonságokról beszélünk, de személyi
felelősséget nem érzünk tetteinkért. Aki nem ismeri el lelki lepráját, az nem
is fog megszabadulni tőle.
II. Keressük
a Jézussal való találkozást
A leprás rádöbbenve
tragédiájára, megértette, hogy számára egyetlen út kínálkozik a gyógyulásra: ha
Jézussal találkozik. Ezért kiáltozott felé, leborult előtte, és kérte a gyógyítást.
A bűnnel terhelt ember számára sincs más kiút a megtisztulásra, mint találkozni
az irgalmas Jézussal. Egyedül az Úrnak van hatalma a bűnöktől való megszabadításra.
És Ő nem is utasítja vissza. Kijelenti: „Akarom, tisztulj meg!” De ezzel még
nem zárul le az ügy. Mert Jézus elküldi a tisztulni vágyót: „Menj, mutasd meg
magad a papnak!” Ennek a felszólításnak minden szaván hangsúly van!
III.
MUTASD meg magad a papnak
Mintha azt mondaná:
„Mutatkozz be a pap előtt!” A gyónásnál tehát „be kell mutatkoznunk”. Persze
nem a nevünket kell megmondanunk! De ha azt akarjuk, hogy a bűnbocsánat
szentsége ne csak sztereotip formula legyen, hanem lélektanilag is életalakító
tényező, akkor hasznos – főképp, ha a gyóntató személyesen nem ismer – hogy
megmondjuk állapotunkat, hivatásunkat, és a gyónási alkalmat. Egészen más
tanácsokat fog adni a gyóntató egy diáknak, mint a házas férjnek, egy magányos
özvegynek, mint a szerzetesnővérnek. A szülők jelezzék, hány gyermekük van és
mekkorák. Sok hosszas kérdezgetésnek lehet ezzel elejét venni.
Jó, ha megmondjuk,
milyen alkalomból végezzük a gyónást. Sokkal egyénibben eltalálja a buzdítást a
pap, ha tudja, miért gyónunk. Elég egy félmondat: „kórházba megyek, veszélyes
operáció előtt állok”, „ma lesz az egyetemi felvételi vizsgám”, „most temettem
el a férjem”, „rendszeres havi gyónásomat végzem”.
IV. Mutasd MEG
magad a papnak
Nem elég, ha
külsőleg mutatkozunk be, a lelkünket is tárjuk fel. Belsőleg. Vagyis ne a lelki
tükrök személytelen stílusában soroljuk fel a kategóriákat, hanem ahogyan
elkövettük azokat. Az igényes hívek joggal elvárják papjuktól, hogy ne
közhelyeket, üres szólamokat mondjon, hanem egyéni, nekik szóló, személyes
jellegű tanácsokat adjon. De hogyan élje bele magát a pap a gyónó
lelkiállapotába sablon gyónás esetén?
V. Mutasd meg
MAGAD a papnak
Tehát ne mást, hanem
magad mutasd meg. Főleg a sok megpróbáltatáson keresztülment, sokat szenvedett
embereknél nagy erre a kísértés. Akiket itt a földön már senki sem ért meg, a
gyónásban akarják kisírni magukat. Ez nem baj. Megkönnyebbülnek, megvigasztalódnak.
Csak a bajok felsorolása közben megvádolják az egész világot. A lakó, a
szomszéd, a rokon, a főnök, a tisztviselő, az árus, a hangoskodó gyerek tetteit
panaszolja, és már észre sem veszi, hogy mások hibáit gyónja.
A teológiai
irodalomban manapság sok szó esik a bűnbánat szentségének reformálásáról.
Próbálkoznak közösségi bűnbánati ájtatosságok bevezetésével. Beszélnek arról,
hogy a gyónás liturgiáját is ki kellene fejleszteni, mert a kézföltétel és a
feloldozás szavainak elsuttogása túl egyszerű annak kifejezésére, ami ott
történik. A gyóntatószéket is át szeretnék alakítani. Ne legyen szűk,
barátságtalan bútordarab, hanem inkább beszélő szoba jellegű legyen. Ezek mind
szépek és hasznosak. De ne várjuk mi magunk se tétlenül a Szent
Rítuskongregáció döntéseit. Saját közreműködésünkkel is járuljunk hozzá a
bűnbánat szentségének megújításához. Talán éppen a most megbeszélt elvek
átgondolásával és alkalmazásával.
Jókai nem volt
katolikus ember. Írásaiban sokszor csipkelődve szólt sok katolikus
intézményről. A gyónásról azonban a „Tengerszemű Hölgy” című írásában meglepő
értékelést ad: „Van a katolikus egyháznak egy intézménye, amely egymaga elég
volna, hogy az egész világon elterjedjen, ahol szenvedő emberek élnek. Ez a
gyónás. Nagy hiba volt Kálvin Jánostól, hogy nem tartotta meg hívei számára. Nem
ismerte a szíveket.” Valóban, ha pusztán csak mint pszichológiai intézményt
tekintjük, akkor is remekműnek kell tartanunk. Nekünk katolikusoknak rendelkezésünkre
áll a lelki leprából való megtisztulás eszköze. Éljünk vele, és akkor remélhetjük,
hogy gyónásaink nem lesznek sablonosak, hanem életalakító tényezővé válnak
lelki életünk fejlődésében.
A beszélő léggömb
Egy néger kisfiú
szájtátva nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus, jó üzletember lévén,
eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, hogy egy sereg kis,
fiatal, reménybeli vásárlót vonzzon oda. Aztán felengedett egy kéket, majd egy
sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek
a szem elől. A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd
megkérdezte:
- Uram, ha
elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra mint a többi?
A léggömbárus
megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegét, és miközben az
felszállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a
színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.
Ne
csodálkozzunk, ha halljuk, hogy XY belépett valamelyik szektába, pedig már
megőszült egyházunkban. Hogy hát mily jámbor, hű és áldozatkész volt, és most
pártot változtatott. Nincs semmi különös benne. Milyen igaz ember volt Saul
király, és mert Dávidra irigykedett, ez tette tönkre. Dávid az Úr szíve
szerinti férfi, gyilkos és házasságtörő lett. A bölcs Salamont oktalan
asszonyok vezették a bálványimádásba. A félrelépés nemcsak az ő privilégiumuk.
Ha egy püspök, pap vagy szerzetes hitehagyott lesz, vagy valamelyik egykori
szeminarista szektavezérré növi ki magát, ez nem bizonyítéka a szekták
erejének. Ez csak egy állandó jelenség Isten országában. Volt egy barátom, akinek
papi hivatásához hozzá járultam én is. Püspök lett belőle. Most paraguayi
államelnök. Úgy vélte, hogy politikával jobban javítani tudja az embereket,
mint a vallással.
Csak
az üdvözül, aki mindvégig kitart. Mert emberek vagyunk, másoknál csak a
külsőségeket látjuk. Jézus viszont tudja, mi van az ember szívében.
(Jn 2,25) A jó pásztor ismeri övéit. Kezében van szórólapátja, és megtisztítja
szérűjét: „összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan
tűzzel elégeti." (Mt 3,12) A könnyű hit pelyváját a szelek
elviszik a gabonaszemek közül.
Vitapont
a szektáknál Jézus jelenléte az Oltáriszentségben. Mikor Jézus ezen tanítását „meghallották,
a tanítványai közül sokan azt mondták: Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?"
(Jn 6,60) „Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem
jártak vele. (Jn 6,66) Júdás is áruló lett. Az evangélista ezen a
tényen nem botránkozik, hanem csak azt jegyezte meg távozásakor: „Éjszaka
volt." (Jn 13,30) Bizony aki elhagyja Jézus egyházát, a sötétbe megy.
Gyümölcseikről
ismerik meg őket. - Menjetek,
hozzatok gyümölcsöt. (Jn.15.16) Ne csak a vasárnapi szentmisén, nemcsak
otthon az esti imánál. Hisz a küldetés nemcsak számotokra érvényes. A küldetés
tanítása az egész világnak szól, reményeivel, vágyaival. Hozzatok gyümölcsöt.
Ne csak az oltárra rakott virágok legyetek, hogy a templomot díszítsétek
jelenlétetekkel. A tavaszi virág nem öncél, a tavaszi virágnak át kell alakulni
lisztté, cukorrá, gyümölcsé. A virág elhervad, gyümölcsnek kell nyomában teremnie.
Nem elég a személyes növekedés, hanem az egész világnak növekednie kell
általad. A világban kell megvalósítanotok Isten üdvözítő tervét, és hirdetni az
embereknek, hogy az Isten szereti őket. Ha csak vasárnapi meggyújtott gyertyák
vagytok az oltáron, akkor ugyan tudtok ájtatosságot és fényt adni, de a
világiak feladatai nem annyira a templomban vannak, hanem a világban.
Otthonod
nem egy elszigetelt létesítmény a világűrben, kapcsolat nélkül a többiekkel.
Összeköttetésben állsz más személyekkel, találkozol más emberekkel. Krisztus
küld, hogy köztük teremj gyümölcsöt. Légy gyümölcstermő nemcsak a vasárnapi miselátogatásnál,
hanem otthon a családban, a munkakörödben, de még azokkal is, akikkel az utcán
találkozol. Minden elmondott szavad tanúság Isten szeretetéről.
Krisztus
hív minket. Az Isten országának nincsenek nyugdíjasai. Szabadságot vehetünk
magunknak a munkától, a közösségtől, a családtól, de sohasem keresztény voltunktól.
Sokkal kevésbé apostoli feladatainktól. Ha ki akarjuk sugározni Krisztust az emberek
közé, akkor dolgozzunk, hogy meglegyen a testvériség, a kölcsönös segítség. Alkossuk
meg a szolgálat tudatát, hogy szolgáljunk szeretetben egymásnak. Mutassátok meg
a remény üzenetét az életté vált testvériség által. (LG 36). (P. Gaál Jenő SVD)
Azt mondtam egy angyalnak, aki az új év kapujánál fogadott :
- "Adj nekem egy lámpást, hogy biztos léptekkel mehessek szembe a
bizonytalansággal ! "
Ő így válaszolt :
-" Indulj csak szembe a bizonytalansággal,
tedd a kezedet Isten kezébe, ez jobb mint egy lámpás és biztosabb mint egy
ismert út !
Mit mond a Biblia a tetoválásról és a
piercingről?
Az ószövetségi
törvény azt parancsolta a zsidóknak: “Ne vagdaljátok be testeteket halottért,
és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az ÚR!” (3 Móz 19:28) Tehát,
bár a mai hívők nincsenek az ószövetségi törvény alatt (Róm 10:4; Gal 3:23-25;
Ef 2:15), a tény, hogy volt törvény a tetoválás ellen, elgondolkoztató. Az
Újszövetségben nincs róla szó, hogy egy hívőnek legyen vagy ne legyen
tetoválása.
A tetoválással és
piercinggel kapcsolatban jó teszt végiggondolni, hogy tudjuk-e őszintén, tiszta
lelkiismerettel kérni Istent, hogy áldja meg és használja ezt a saját céljaira.
“ Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten
dicsőségére tegyetek.!” (1 Kor 10:31) A Biblia nem parancsol a tetoválás és testékszer
ellen, de arra a hitre sem ad okot, hogy Isten tetoválásokat vagy
testékszereket akar rajtunk.
– Egyszer egy kis gyermeknek próbálták
megmagyarázni, mi a különbség a remete és a zarándok között:
-A remete olyan,
mint egy csiga, mert a csigának csak éppen akkora háza van, amekkora kell neki.
A zarándok pedig olyan, mint a mezítelen csiga, mert neki nincs, csak az Isten
a háza.
– Nem dohányzom, soha nem is dohányoztam,
mégis számtalan dologról kell szinte naponta lemondanom, például a többiek elismerésének
és szeretetének a kereséséről. Sok erőt ad az emberek elismerése és a szeretete,
de ha nincs, akkor tudni kell nélküle is élni.
Hirdetéseink,
ünnepeink
§
Ma,
vasárnap este a 6 órai szentmise után képviselő testületi gyűlés lesz.
§
A jövő
vasárnapi perselygyűjtés a katolikus iskolák javára lesz. Püspök atya külön
engedélyével, plébániánkon az összegyűlt adományt az Apor Iskola javára utaljuk
át.
§
Február
21-én jövő szombaton lesz az Apor Iskolában a szokásos felnőttek farsangi
bálja, szeretettel várjuk rá templomunkba járó híveket. Jegyeket itt a
plébánián, vagy az iskola portáján lehet vásárolni.
§
Az adó 1
%-át a 0011-es technikai számon lehet a Magyar Katolikus Egyház javára
fölajánlani. A másik 1 %-ot felajánlására az Apor Vilmos Római Katolikus Iskola
alapítványnak az 19112958-1-08 a SZENTLELEK Templom és Otthonfenntartó
alapítvány javára 18529681-2-08 adószámra lehet felajánlani, rendelkező
nyilatkozatok a templom előcsarnokában találhatók.
Nagyböjti
lelkigyakorlat már végzett cursillistáknak (férfiaknak és nőknek):
Március
26-29
Jelentkezést a plébánián kérjük leadni