2009.
április 5. A Szentlélek templom lapja Virágvasárnap
Tartalom
Vasárnapi Szentírási szakaszok
PASSIO
Szent Márk evangélista szerint
EVANGÉLISTA: A mi Urunk Jézus Krisztus
kínszenvedés szent Márk evangélista szerint: Két nappal húsvét és a kovásztalan
kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el
Jézust csellel, hogy aztán megöljék. Egy dologban megállapodtak:
TÖMEG: "Ne az ünnepen, nehogy
zavargás támadjon a nép közt!"
EVANGÉLISTA: Amikor Betániában a leprás
Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben
valódi s igen drága nárdus olajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus)
fejére öntötte. Némelyek bosszankodtak magukban:
TÖMEG: "Miért kell a kenetet így
pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani
a szegények közt."
EVANGÉLISTA: És szemrehányást tettek az
asszonynak. Jézus azonban ezt mondta:
JÉZUS: "Hagyjátok! Mit
akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor
tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. Azt tette,
ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek,
bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is
megemlékeznek."
EVANGÉLISTA: Iskarióti Júdás, egy a
tizenkettő közül elment a főpaphoz, hogy elárulja. Amikor ezek tudomást
szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező
alkalmat, hogy a kezükre adhassa. A kovásztalan kenyér első napján, amikor a
húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték:
TÖMEG: "Mi a szándékod? Hová
menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?"
EVANGNÉLISTA: Erre elküldte két
tanítványát:
JÉZUS: "Menjetek a városba! -
mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába,
aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol
van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?
Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal
berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."
EVANGÉLISTA: A tanítványok elmentek, s a
városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a
húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Miután a
vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt:
JÉZUS: "Bizony mondom nektek,
egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem."
EVANGÉLISTA: Elszomorodtak és sorra
kérdezték:
TANÍTVÁNYOK: "Csak nem én?"
EVANGÉLISTA: Így válaszolt:
JÉZUS: "Tizenkettőtök közül az
egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg
van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett
volna neki, ha meg sem születik."
EVANGÉLISTA: Vacsora közben kezébe vette
a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik:
JÉZUS: "Vegyétek, ez az én
testem."
EVANGÉLISTA: Majd fogta a kelyhet, hálát
adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle.
Ő pedig így szólt:
JÉZUS: "Ez az én vérem, a
szövetségé, amely sokakért kiontattatik. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom
többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten
országában."
EVANGÉLISTA: Ezután elimádkozták a
hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére.
Ott Jézus megmondta:
JÉZUS: "Mindnyájan megbotránkoztok,
ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok. De feltámadásom
után majd előttetek megyek Galileába."
EVANGÉLISTA: Péter erősködött:
PÉTER: "Ha mindnyájan
megbotránkoznak is, én akkor sem."
EVANGÉLISTA: Jézus csak ennyit mondott:
JÉZUS: "Bizony mondom neked, hogy
még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz."
EVANGÉLISTA: Erre még jobban fogadkozott:
PÉTER: "Ha meg kell is veled halnom,
nem tagadlak meg!"
EVANGÉLISTA: Ugyanígy fogadkoztak a
többiek is. Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus)
tanítványaihoz:
JÉZUS: "Üljetek itt le, amíg
imádkozom."
EVANGÉLISTA: Magával vitte Pétert,
Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. Majd így szólt hozzájuk:
JÉZUS: "Halálos szomorúság fogta el
lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!"
EVANGÉLISTA: Valamivel odébb ment, leborult
a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra.
JÉZUS: "Abba, Atyám! - fohászkodott
-, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy
én akarom, hanem ahogyan te!"
EVANGÉLISTA: Visszament hozzájuk, de alva
találta őket. Megszólította Pétert:
JÉZUS: "Simon, alszol? Egy órát sem
tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne
essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge."
EVANGÉLISTA: Megint elvonult és előbbi szavait
ismételve imádkozott. Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen
elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. Harmadszor is visszament hozzájuk,
s azt mondta nekik:
JÉZUS: "Még mindig alusztok és
pihentek? Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek
fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!"
EVANGÉLISTA: Míg beszélt, odaért Júdás,
egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat,
amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. Az áruló így adott jelt:
JÚDÁS: "Akit megcsókolok, ő az.
Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!"
EVANGÉLISTA: Odaérve rögtön Jézushoz
lépett:
JÚDÁS: "Mester!" -
EVANGÉLISTA: szólt és megcsókolta. Erre
rátették kezüket és elfogták. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki
kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét.
EVANGÉLISTA: Jézus így szólt hozzájuk:
JÉZUS: "Kardokkal és dorongokkal
jöttetek elfogni, mint egy rablót. Naponta ott voltam köztetek a templomban s
tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie."
EVANGÉLISTA: Erre mindenki magára hagyta
és elmenekült. Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel
fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül
elfutott. Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és
írástudók. Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség
tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. A főpapok és az egész főtanács
bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. Ekkor
néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene
TÖMEG: "Hallottuk, amikor
kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt
másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása."
EVANGÉLISTA: De vallomásuk így sem vágott
egybe. Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz:
FŐPAP: "Semmit sem válaszolsz
azokra, amit ezek felhoznak ellened?"
EVANGÉLISTA: De ő hallgatott és nem
felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta:
FŐPAP: "Te vagy a Messiás, az áldott
(Isten) Fia?"
EVANGÉLISTA: Jézus így válaszolt:
JÉZUS: "Én vagyok. És látni
fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég
felhőin."
EVANGÉLISTA: A főpap erre megszaggatta
ruháját s felkiáltott:
FŐPAP: "Mi szükségünk van még
tanúkra? Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?"
EVANGÉLISTA: Mind méltónak ítélték a
halálra. Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel
verték, s közben kérdezgették:
TÖMEG: "Találd el, ki az!"
EVANGÉLISTA: Még az őrség tagjai is arcul
verték. Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója.
Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította:
SZOLGÁLÓ: "Te is a názáreti Jézussal
voltál."
EVANGÉLISTA: De ő tagadta:
PÉTER: "Nem tudom, nem is értem, mit
beszélsz."
EVANGÉLISTA: Ezzel kiment az
előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. A szolgáló észrevette, s újra mondta
az ott állóknak:
SZOLGÁLÓ: "Ez is közülük való."
EVANGÉLISTA: Ő megint tagadta. Nemsokkal
ezután, akik mellette álltak, szintén állították:
TÖMEG: "Valóban közéjük tartozol,
hiszen galileai vagy."
EVANGÉLISTA: Erre átkozódni és esküdözni
kezdett:
PÉTER: "Nem ismerem azt az embert,
akiről beszéltek!"
EVANGÉLISTA: A kakas másodszor is
megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai:
JÉZUS: "Mielőtt a kakas másodszor
megszólal, háromszor tagadsz meg."
EVANGÉLISTA: És könnyekre fakadt. Reggel
a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a
határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak.
EVANGÉLISTA: Pilátus megkérdezte:
PILÁTUS "Te vagy-e a zsidók
királya?"
JÉZUS: "Magad mondod" -
EVANGÉLISTA: válaszolta. A főpapok sok
vádat hoztak fel ellene. Pilátus újra megkérdezte:
PILÁTUS: "Nem felelsz semmit sem?
Nézd, mi mindennel vádolnak!"
EVANGÉLISTA: Jézus azonban nem válaszolt
semmit. Ez meglepte Pilátust. Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy
rabot, azt, akit kértek tőle. Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a
lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot
követtek el. Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. Pilátus
megkérdezte:
PILÁTUS: "Akarjátok, hogy szabadon
engedjem nektek a zsidók királyát?"
EVANGÉLISTA: Mert tudta, hogy a főpapok
csak irigységből adták kezére. Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább
Barabás szabadon bocsátását kérje. Pilátus ismét megkérdezte:
PILÁTUS: "Mit csináljak hát azzal az
emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?"
EVANGÉLISTA: Azok újra ezt kiáltozták:
TÖMEG: "Keresztre vele!"
EVANGÉLISTA: Pilátus folytatta:
PILÁTUS: "Mi rosszat tett?"
EVANGÉLISTA: Azok annál hangosabban
kiáltották:
TÖMEG: "Keresztre vele!"
EVANGÉLISTA: Erre Pilátus, aki eleget
akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig
megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre. A katonák bekísérték a
palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyőrséget. Bíborba
öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére, és így köszöntötték:
TÖMEG: "Üdvözlégy, zsidók
királya!"
EVANGÉLISTA: A fejét náddal verték,
leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte. Azután, hogy így
kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá. Ezután
kivezették, hogy keresztre feszítsék. Az egyik arra menő embert, a cirenei
Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették,
hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya
hegyet jelenti. Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi
jusson. Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Az elítélésének okát
jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. Vele együtt két gonosztevőt is
fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. Így beteljesedett az
Írás: "A gonoszok közé sorolták."
EVANGÉLISTA: Az arra menők káromolták,
csóválták a fejüket s mondogatták:
TÖMEG: "Te, aki lerombolod a
templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a
keresztről!
EVANGÉLISTA: A főpapok és az írástudók
szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva:
TÖMEG: "Másokat megmentett, magát
nem tudja megmenteni. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről
a szemünk láttára, s akkor hiszünk!"
EVANGÉLISTA: Gyalázták azok is, akiket
vele együtt fölfeszítettek. Hat óra tájban az egész földre sötétség borult,
egészen kilenc óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott:
JÉZUS: "Eloi, Eloi, lamma
szabaktáni?"
EVANGÉLISTA: Ez annyit jelent:
JÉZUS: "Istenem, Istenem, miért
hagytál el?"
EVANGÉLISTA: Az ott állók közül néhányan
hallották, és megjegyezték:
TÖMEG: "Lám, Illést hívja."
EVANGÉLISTA: Valaki odafutott, s ecetbe
mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki.
TÖMEG: "Hadd lássuk
EVANGÉLISTA: - mondta -
TÖMEG: , eljön-e Illés, hogy
megszabadítsa!"
EVANGÉLISTA: Jézus hangosan felkiáltott,
és kilehelte lelkét.
/itt letérdelünk/
EVANGÉLISTA: A templom függönye ekkor
kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a százados, aki ott állt, látta,
hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia
volt." Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük
volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalómé. Ezek
már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még
többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Amikor
esteledett - előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt -, jött egy
előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten
országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Pilátus
csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte,
valóban meghalt-e. Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek
ajándékozta a holttestet. Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a
keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír
bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig
látták, hogy hová temette.