Életet a léleknek!



2002. augusztus 4.A Szentlélek templom lapjaÉvközi 18. vasárnap
 
 

- vissza -

„A boldogság más, mint az öröm.

A boldogsághoz hozzátartozik

a küzdelem, a kitartás, a teljesítmény.”

(George Sheehan)


 

„Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek!”

Olvasmány: Iz 55,1-3

 
Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet. Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek. Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek.
Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak megígért irgalom jegyében.

Szentlecke: Róm 8,35.37-39

Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Evangélium: Mt 14,13-21

A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a városokból. Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” „Csak öt kenyerünk van, és két halunk” - felelték. „Hozzátok ide!” - mondta, s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

Arathatsz-e nagyobb győzelmet embertársad felett, mint ha udvariasságban vered meg?

(Josh Billings)
Ady Endre:

A régi Isten

Hatvany Lajosnak szeretettel 

Ha egy kicsinyt is megmaradnék,

Maradékok vén maradéka,

Ördögök mai színjátéka

Nehogy kiforgasson magamból.

Nehogy holnap vánszorgó léha

Legyek az Ember bolondultán.

Legyek csak az, mindenek multán,

Aki voltam.

Olyan hitek, bűnök, szerelmek útján

Járjak az utolsó jaj-percig,

Miként eddig küszködve jártam,

De egy gyönyörű Nyárban.

Nyárban és hitben

Legyen velem a régi Isten,

Ha egy kicsinyt is megmaradnék,

Legyen velem a régi Isten.

„Ez az a nap, melyet az Úr rendelt!”

Június 22-én a Kisstadionban került megrendezésre az ökumenikus dicsőítő nap, amelyen tízezer ember vett részt, köztük néhányan Győrből is.

Csodálatos érzés, amikor több ezer ember imádkozik és énekel együtt.

Rekkenő volt a hőség, árnyékban is 35-36 oC –ot mértek, a szervezők néhány teherautó műhóval próbálták enyhíteni a kánikulát. A tömeg ellenére érezhető volt, hogy a jelenlévők odafigyeltek egymásra, sem a jégdarabokkal, sem tánc közben nem okoztak sérülést senkinek.

Sok népszerű dicsőítő csoport és előadó szolgált ezen a délutánon és estén. Azt hiszem mindnyájunk számára a legmegdöbbentőbb élményt Pintér Béla és a csemeték éneke jelentette. Modern, sok helyen rap stílusban szólnak a dalok, amelyekhez a vokált több mint félezer gyermek szolgáltatta. „Ami most bevonul a stadionba, az a jövő!” - hallottuk a hangszórókból. Annak ellenére, hogy ezek az énekek gyermekeknek szólnak, és gyermekek éneklik, szövegeiken valamennyiünknek érdemes elgondolkodni. Nagyon sok szólt a kábítószerek ellen.

Azt hiszem az ő láttukon érdemes elgondolkodni a saját szolgálatunkon is. 

Ezek a kis apróságok és nagyobbacskák óriási lelkesedéssel, ragyogó arccal, szívből énekeltek bele a világba, hogy mindenki hallgassa. Nagyon sokan kértük azon az estén Istentől, hogy ezek a gyermekek felnőttként is maradjanak meg ilyen lelkesnek és hívőnek.

Jézus sokszor állította példának a gyermekeket. ”Aki nem fogadja Isten országát úgy, mint egy kisgyermek, nem megy be oda!” –mondta Jézus. Tanuljunk meg gyermeki lelkesedéssel kérni, örülni, adni és szeretni. És persze énekelni…

Marcsi

Urunk színeváltozása
Urunk színeváltozásának ünnepét kezdetben csak a keleti keresztények ülték meg. III. Kallixtusz pápa általánossá tette annak emlékére, hogy Hunyadi János a keresztes hadat to­borzó Kapisztrán Szent János segítségével 1456-ban felsza­badította a török ostrom alól Nándorfehérvárt, a középkori Magyarország egyik legjelentősebb déli végvárát.

Istenünk, te egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozása­kor Mózes és Illés tanúságtételével erősítetted meg hitünk szent titkait, és csodálatos reménységet nyújtottál, hogy gyermekeiddéfogadsz minket. Add meg nekünk, hogy sze­retett Fiad szavára hallgatva, társörökösei lehessünk Krisztusnak.

Szent Edit Stein

Edit a Nagy Szent Teréz által megreformált sarutlan kar­melita nővérek legújabb szent virága. Szerzetesi neve: a Ke­resztről nevezett Benedicta Terézia. 1891. október 12-én született Boroszlóban. Édesapja buz­gó zsidó fakereskedő volt. A családban tizenegy gyermek szü­letett, ebből hét leány és négy fiú. A vallásos édesapa fiatalon halt meg, így a gyermekek nevelése az édesanya vállaira ne­hezedett.

Edit kiskorától kitűnt képességeivel, az osztályban a leg­jobb tanuló volt. Szerette a zenét és a színházat, és sokat ol­vasott. Nyelvészeti és filozófiai tanulmányait a breslaui, majd a göttingeni egyetemen folytatta. Az első világháború kitöré­sekor elvégezte az ápolónői tanfolyamot, és hat hónapig az ausztriai Weisskirchenben ápolta a sebesült katonákat. A freiburgi egyetemen doktorátust szerzett filozófiából, summa cum laude, a legnagyobb dicsérettel minősítették.

Vallásilag teljesen közömbös volt. Az ószövetségi zsidó vallásban sem talált kielégülést. A kereszténységgel csak ké­sőbb találkozott. Amikor az egyik tanára elesett a háború­ban, annak özvegye bámulatos megnyugvással fogadta a hírt. Edit ekkor döbbent rá, hogy ennek az asszonynak a ka­tolikus hit adta az erőt. Elolvasta az evangéliumot, de továb­bra is közömbös maradt. Mégis sokat gondolkodott és töp­rengett. Egyik barátnőjénél találomra levett a polcról egy könyvet, Avilai Nagy Szent Teréz önéletrajza volt. Egy szusz­ra olvasta el, késő éjszaka lett mire a könyv végére ért, s ek­kor így kiáltott fel: „Ez az igazság!" Reggel aztán jelentkezett a legközelebbi katolikus papnál, keresztséget kért.

1922. január 1-én megkeresztelkedett. Édesanyja és csa­ládja értetlenül fogadta a hírt. Edit minden reggel szentáldo­záshoz járult. Február 2-án megbérmálták. Nagyon boldog­nak mondta magát. Ezután a speyeri domonkos nővérek is­kolájában tanított német nyelvet. Rendkívül szerették. Köz­ben filozófiai munkákat írt, Aquinói Szent Tamás foglalkoz­tatta. Különböző városokba hívták előadásokat tartani. Edit azonban a visszavonult életre vágyakozott. Ezért úgy döntött, hogy csatlakozik a sarutlan karmelitákhoz. 1933. október 15-­én, Nagy Szent Teréz ünnepén lépett be a rendbe. Örök fo­gadalmat 1938. április 2-án tett. Édesanyja halála után Róza nővére is a Kármel lakója lett.

Németországban is elkezdődtek a zsidóüldözések. A Stein nővéreket sikerült átmenekíteni Hollandiába, az echti zárdába. Hitler azonban Hollandiát is lerohanta. Ekkor megpróbáltak Svájcba menekülni, de ez már nem sikerült. 1942. augusztus 2-án mindkettőjüket elhurcolták a nácik. Augusztus 6-án azon a vonaton voltak, melynek úti célja a hírhedt haláltá­bor, Auschwitz volt. Edit útközben az egyik állomáson egy kis cédulát dobott ki. Augusztus 9-én végezték ki őket ciklon­gázzal, majd testüket elégették a krematóriumban.

Edit tudatosan vállalta a halált. Már jóval előtte felajánlot­ta magát áldozatul népéért. II. János Pál pápa avatta bol­doggá Kölnben 1987-ben, 1998. október 11-én pedig a szentek sorába iktatta.

„Jó, hogy vagy!”

Egy bölcs atya egyszer azt mondta: „szeretni annyit jelet, mint azt mondani a másik embernek: Jó, hogy itt vagy! Jó, hogy vagy!”

A legnagyobb lecke az élettől az, hogy megtanuljuk egyszerűen elfogadni a másikat anélkül, hogy megpróbálnánk saját elképzeléseink szerint alakítani. Meg kell tanulnunk egyszerűen örülni a másiknak és örülni a másik mosolyának és törekedni arra, hogy ne múljék el arcáról a mosoly.

Istennek itt a földön nincsen karja, hogy öleljen, a miénkre van szüksége; nincsen hangja, hogy vigasztaljon, a miénkre van szüksége; nincsen lába, hogy bárkihez is elmehessen, a miénkre van szüksége; nem tudja letörölni a könnyeket, de arra kér minket, hogy tegyük meg az Ő nevében!

Jó, hogy vagytok! Üres lenne az életem nélkületek!

Marcsi

Szent Lőrinc

Szent Lőrinc egyike a legjelentősebb római vértanúknak, s egyben a legnagyobb tisztelettel körülvett szenteknek. Év­századokon át nevét ott imádkozták a szentmise római ká­nonjában és a régi római naptárban is kiemelt ünnep volt vértanúsága napja.
Életéről, de haláláról is alig maradt reánk néhány meg­bízható adat. De annál több a csodálatos legenda. Szent Cip­rián karthágói püspök egyik levelében lejegyezte II. Szixtusz pápa (257-258) és négy diakónusa vértanúságát, de Lőrincet nem említi. Mindez azonban nem kisebbít azon a tényen, hogy ő volt a pápa fődiakónusa, aki néhány nappal Szixtusz pápa után halt vértanúhalált. Ezt erősíti meg Szent Ambrus, Milánó püspökének írása is, amelyben így ír: „Amikor Lőrinc látta, hogy püspökét halálba viszik, sírni kezdett. Nem azért, mintha sajnálta volna, vagy féltette volna őt, hanem mert úgy látszott, hogy ő nem kísérhette a vértanúságba. Ezért így szólt hozzá: „Atyám, hová mész a fiad nélkül? Szent püspököm, hova sietsz a szerpapod nélkül? A szentmiseáldozatot soha­sem mutattad be nélkülem. Valami kivetnivalót látsz bennem? Méltatlan vagyok arra, hogy most is magaddal vigyél? Vizsgálj csak meg, hogy mindig is hűségesen szolgáltalak. Szolgádra bíztad Krisztus vérét, és most meg akarod tagadni tőle, hogy a te véredben is része legyen? Vigyázz, nehogy szóbeszéd érje a bátorságodat, hiszen elutasítottad tanítványodat, s ez a Mes­ternek nem válik dicsőségére. A nagy férfiak tanítványaik har­cában legalább úgy győztek, mint a magukéban. Így ajánlotta fel a fiát áldozatul Ábrahám, így bocsátotta maga előtt a vér­tanúságba Péter apostol Istvánt.” Akkor Szixtusz pápa így vá­laszolt: „Nem, fiam, nem mellőzlek, és nem is hagylak magad­ra. Rád nagyobb küzdelmek várnak. Mint idős ember, én könnyebben harcba indulok. Megjössz hamarosan te is, ne sírj tovább. Még három nap és követni fogsz. A gyenge tanítvá­nyok megelőzik mesterüket, az erősek a nyomában járnak.” A jóslat bevált. 258-ban a pápát elfogták. Mivel Lőrinc volt a római egyház vagyonkezelője, a pogány prefektus tőle követelte az egyház vagyonát. De ez már régen szét volt osztva a szegények között. A legenda szerint 3 napot kért és megígérte, hogy elhozza az egyház kincseit. Mikor a kisza­bott három nap letelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával, beteggel és ezt mondta a bírónak: „Íme, itt vannak az egyház kincsei!" A vérig sértett bíró azonnal átadta a hóhéroknak, tüzes rostélyon való lassú halálra ítélve.

Szent Ambrus az átvett hagyományok nyomán leírja, hogy elevenen tüzes rostélyon égették meg. A lángok között így szólt a hóhérjához: „Ez az oldalam már megsült, fordíts meg és egyél belőlem!" Szentképeinken rostéllyal szokták ábrá­zolni. A hívő nép pedig az augusztus 10-e körül látható hul­lócsillagokat „Szent Lőrinc könnyeinek" nevezte el. Sírja he­lyén Nagy Konstantin császár bazilikát építtetett, amely ma is Róma hét főtemplomának egyike.

Néhány szó az evangéliumhoz

(Vö.: Mk 6,31-44; Lk 9,10-17; Jn 6,1-113.) Jézus működése annyira magára vonta Heródes Antipás figyelmét, hogy hajón otthagyta a környéket s egy puszta helyre ment, Betszaida vidékére ez ugyanis Fülöp hatalma alá tartozott. Jézus a missziós munkából visszatért apostolokkal egy puszta helyre, hogy ott megbeszélje velük a dolgot és egyszersmind kipihenjék magukat. A tömeg azonban utána ment. A kenyérszaporítás csodája előkészítése az oltáriszentségnek. Ugyanazokat a szavakat használja itt („feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyeret”), mint az utolsó vacsorán, s János e csoda utánra helyezi a kafarnaumi zsinagógában elmondott beszédet, amelyben megígérte az oltáriszentséget. A nép azonban megtudta, s odasietett. A kenyérszaporításnál zöld gyepre telepítik le a népet, ami arra utal, hogy tavasszal történt a dolog, még húsvét előtt, mert már május végére teljesen kiég Palesztinában a fű. A csodálatos kenyérszaporítás és a vízen való járás azok közé a kevés számú helyek közé tartozik, melyekben Szent János evangélista megismétli azt, amit a megelőző három is leírt, de itt sem írja le szóról szóra a már ismert történetet, hanem elmond olyan részleteket, melyekről a többi hallgat, s főleg hozzáfűzi azt a hosszú beszédet, melyet Jézus e két csoda után mondott.

Egy bögre tej

Mózes találkozott a sivatagban egy pásztorral. Ott maradt vele egész nap és segített megfejni a juho­kat. Mózes látta, hogy estefelé a pásztor egy bög­rébe öntött a finom tejből. A sátor közelében egy kőrakásra helyezte.

Mózes megkérdezte a pásztort, mire való ez a cse­lekedet.

- Mindennap félreteszek Istennek egy bögrébe a legjobb tejből.

Mózes úgy érezte, hogy a pásztor naivnak tűnő hi­tét ki kell javítani és megkérdezte.

- És az Isten tényleg megissza a tejet?

- Hát természetesen - hangzott a válasz.

Mózes megmagyarázta, hogy Isten egy tökéletes szellem, és nem iszik tejet. A pásztor nem hitte el neki. Mózes ajánlotta, hogy helyezze el a tejet a megszokott kőre, húzódjon meg egy bokor mö­gött, és figyelje meg, hogy Isten tényleg megis­sza-e a tejet.

A pásztor így is tett. Leszállt az éj és a hold vilá­gánál látja ám a pásztor, hogy egy róka vidáman kocog a sivatag felől. Széttekintett nincs-e veszély és mohó kortyolással elfogyasztotta a tejet. Dolga végeztével eltűnt a sivatagban.

Másnap látta ám Mózes a lógó orrú pásztort. - Valami baj van? - kérdezte tőle.

Igazad volt - mondta keserves hangon. - Isten valóban egy tiszta szellem és nem iszik tejet. Mózes kissé elcsodálkozva mondta:

- Pedig nyugodt lehetnél. Most legalább többet tudsz valamivel Istenről mint pár nappal ezelőtt! - Nyugodt is vagyok. Csak az fáj, hogy az egyet­len mód, hogy kimutassam iránta való szeretete­met, füstbement.

Mózes megértette. Visszavonult a magányba és minden erejével imádkozott. Éjszaka idején Isten megjelent neki és így szólt:

-Mózes, hibáztál. Igaz, hogy tiszta szellem va­gyok, de azért elfogadom a pásztor szívből adott adományát; igaz, nekem nem volt szükségem a tejre. Ezért adtam oda a torkos rókának.

Hirdetéseink, ünnepeink

·Soron következő cursilló (háromnapos, bentlakásos keresztény tanfolyam, lelkigyakorlat), melyre nagy szeretettel várunk mindenkit: 

aug. 8-11 és nov 21-24 férfi; nov 7-10 női. Jelentkezéseket az előcsarnokban kihelyezett jelentkezési lapokon lehet megtenni.

·Augusztus 31-én szombaton 10 órai kezdettel lesz a templomunkban, a győrii cursillisták nagy találkozója az ultreyaja, mindenkit nagy szeretettel várunk.

·A mai vasárnap a? 11-es nagymise után tartjuk a szokásos járműáldást a templom előtti parkolóban, hogy a közlekedőket minden útjukon Szent Kristóf az utazók védőszentje segítse.

·Ma, vasárnap a két délutáni szentmise között orgonahangverseny lesz.

·Ünnepeink

kedd: Urunk színeváltozása

szerda:Szent II. Szixtusz pápa és társai vértanú

csütörtök: Szent Domonkos áldozópap

Péntek: A keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta (Edit Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje

Szombat: Szent Lőrinc vértanú

 - vissza -