Életet a léleknek!
2002. január 20. A Szentlélek templom lapja        Évközi 2. Vasárnapja

                                 AZ IDŐ KAPUJA
                                   Az ember egyszer küszöbére lép.
                                     Az Isten keze nyitja a kaput.
                                   A kapu: titok. És nincs rajta rés,
                                   bár szeretnénk azon túl is látni:
                                          Utunk merre visz? S hosszú-e az út?…Fazekas Lajos

„ Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”

Tartalom

Vasárnapi Szentírási szakaszok
A hűség
A VENDÉG
Gyökössy Endre: Egy beteg barátomnak
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma
Néhány szó János evangéliumában Jézus megkeresztelkedéséről
Gyerekek levele a Jóistenhez
Drága Jézus!
Szombathelyen...
Fájdalomból kiált                  Viszontlátásra
Hirdetéseink, Ünnepeink

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról

Olvasmány Iz 49,3.5-6
S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni! ”Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az
erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt
köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek
világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”

Szentlecke 1Kor 1,1-3
Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér, Isten korintusi egyházának, a Krisztus
Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus
Krisztusnak, a mi Urunknak nevét. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!

Evangélium Jn 1,29-34
János másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla
mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel
keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a
mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a
Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”

Vissza az elejére

 
A hűség

Hűséges az aki adott szavát megtartja. Hűséges az, aki szeretetben elfogadott barátját el nem hagyja, feleségét vagy férjét egy életen át
segíti, kitart mellette, becsüli. Hűséges az, aki hazáját „rendületlenül” szereti, és akkor is vállalja, ha az nehéz.
A hűség ragaszkodás, kitartó ragaszkodás valakihez, valamihez, eszméhez, eszmékhez, hivatáshoz, feladathoz minden körülmények
között, nem csupán akkor, amikor könnyű, amikor érdek, érdem, dicsőség, győzelem. Erény a hűség önmagunkhoz: értékesnek
megismert és elfogadott énünk megvalósításán kitartóan dolgozni. Erény az élethez való hűség. Az élethez hű elfogadja és végig éli az
életet. Az öngyilkosság hűtlenség az egyetlen élethez. „A föladott leckét elfogadni és megoldani – ez a bölcsesség iskolája, az erények
kezdete.” (Pilinszky) Kezdete? Lényege – melynek ruhája a hűség.
Hűség nélkül bizonytalanná válik a szeretet, a szerelem, a barátság, az ületi vállalkozás. A hűség reménye, elvárása, feltételezése nélkül
nem jöhet létre igazi emberi kapcsolat, és nem és nem teremheti meg azokat a gyümölcseit, melyek életünket emberivé tennék.
Napjainkban tapasztalt elszegényedése kapcsolatainknak sok esetben éppen a hűtlenség következménye.
H ű s é g. Kezet nyújtani – de soha el nem engedni!
Megszeretni – és megszerettetni – de kitartani egy életen át a kapcsolatban! Vállalni a hűséget, mely nem elszegényít, hanem a hűség
ideje alatt felfedezteti velünk azt, amit eddig nem ismertünk meg a másikban. Új értékvonatkozásokat meglátni az igazságokban éppen
az igazsághoz történő hűség segít!
Mennyi szerződést kötünk jog alapján, jogszabálynak megfelelően, jogászok segítségével. Mindez csak papír tinta, festék, pecsét,
szavak, ha nincs „aranyfedezete”, mely nem más, mint hűség a vállalt kötelezettséghez.
A hűséges annyira hűséges, hogy a szívében soha el nem árult értékért az árulás és az elítéltetés szégyenét is kész vállalni s érte
meghalni. A hűség a becsületből következik. A történelem folyamán mindig volt, van és lesz értéke a hűségnek. Soha nem volt olyan
idő, mikor az árulást, a hűtlenséget hosszabb ideig tisztelték, fogadták volna el.
Ha mindezt átgondoltad, akkor vállalod, hogy:
Hű leszel ÖNMAGADHOZ, hogy bízni tudj magadban;
Hű leszel BARÁTAIDHOZ, hogy megbízzanak benned;
Hű leszel SZAVAIDHOZ, hogy hiteled legyen mások előtt;
Hű leszel MUNKÁDHOZ, hogy teljesítsd, amit vállaltál;
Hű leszel SZERELMEDHEZ, hogy a szerelem szép legyen;
Hű leszel HAZÁDHOZ, ESZMÉIDHEZ, ESZMÉNYEIDHEZ, VALLÁSODHOZ, HITEDHEZ… Hűség töltse be szíved.
                                                                                          (NL küldte)
Vissza az elejére

 
A VENDÉG

    Együtt ülnek a jó meleg konyhában a terített asztalnál. Vacsoráznak. A négy éves Magdi még nem nyúlt az ételhez. Halkan dudorászik.
Tágranyílt szeme és ez a kicsiny dallam elbolyongó gyermeki lelkét tükrözi. Szinte megriadt, mikor anyja rászól:
- Miért nem eszel, kisleányom? Elhűl az étel!
- Mert gondolkozni kell!
Ha egy négyéves gyermeknek „gondolkozni kell” mindig megéri, hogy az ember meg tudakolja:
- Ugyan min kell neked gondolkozni?
- Hát azon, hogy evés előtt mindig azt imádkozzuk, jöjj el Jézus, légy vendégünk, de a Jézuska sohasem jön el mihozzánk.
Sanyi már nagyobbacska gyerek. Ez is, az is megtörténik vele. Bizonyára a lelkiismeret apró doboló jeleit is hallja esténként a szívében,
mikor eloltják a lámpát. Éppen ezért ő így magyarázza a dolgot:
- Biztosan azért nem jön, mert rosszak voltunk! Mindig csak kárt teszünk! A lakatkulcsot is elvesztettük, meg a falat is összefirkáltuk a
szénnel.
Magdi nem törődik bele a magyarázatba, és másutt keresi a dolog nyitját!
- Ugye édesanyám, azért nem jön, mert nekünk nincsen is olyan székünk, amire leülhetne, se olyan tányérunk… se olyan ételünk… Mit
eszik a Jézuska?
- Egyetek gyerekek!…
Most már Sanyinak is jobban ízlik a felvetett téma, mint a zöldbabfőzelék, mert elkezd lelkesedni: - Én tudom, hogy mit!
Kürtöskalácsot!… Egyszer , mikor sütöttünk, édesapa azt mondta, hogy ez olyan finom, még az angyalok is megnyalintanák utána az
ujjukat.
Ez így megy tovább az evés alatt, a gyerekek egyre jobban belemelegszenek, nem hagyják abba. Nem segít más: édesapának kell
megmagyarázni, hogy az az okos és jó gyermek, aki úgy viselkedik az asztalnál, mintha ott volna a Jézuska is. Meg azután, hogy az
Úristen nem a tányért, az asztalt, meg a széket nézi, hanem a szíveket. Hogy azok meg vannak-e terítve jóságra, szeretetre vagy éppen
a mi segítségünkre rászoruló emberek számára. És így fejezi be:
- Majd egyszer még beszélgetünk erről Most ne törjétek rajta a fejetek… Nem tudom, mit szólnátok hozzá, ha egyszer valami álruhában
betoppanna közénk a Jézuska és leülne az asztalunkhoz?
Alig fejeződött be a vacsora, kopogtak az ajtón. Egy alacsony, torzonborz ember szólt be a félig nyitott ajtón:
- Nyírfaseprűt tessék venni, fakanalat…
Megvevődik egy nyírfaseprű, két fakanál. Közben bejön az ajtón ez a fura ember. A gyermekek alaposan végignézik és főként az a
kabátnak már nem nevezhető ruhadarab érdekli őket, ami a derekán egy vastag kenderkötéllel van átkötve. Folyton ezt a kötelet nézik és
hátrább húzódnak. A jövevény egyáltalán nem hasonlít semmiféle szentkép alakjához, Magdika mégis valami ijedt áhítattal nézi, és
félénken visz feléje széket, hellyel kínálja.
Faluhelyen kevés ház akad, ahol az ilyen jövevényt anélkül engedik tovább, hogy meg ne kínálnák meleg étellel. Az öregember
hálálkodik. Letelepszik az asztalhoz, hörpöli az ételt. Lassanként a gyermekek is közelednek feléje, oda is ülnek s adagolják a keze alá a
kenyeret, a sót, töltik pohárba a vizet. Tágrameredt szemekkel csüngnek a jövevény minden mozdulatán. Mikor elmegy, sokáig néznek
utána az ajtóból. A hátára vett nyírfaseprű kötegén megcsillan az udvari lámpa fénye, azután eltűnik. Magdika, amikor később a
mosogatótál mellé áll és szokása szerint babrálgat a meleg vízben, titokban – hogy a többiek meg ne hallják – súgva kérdi az anyjától:
- Ugye ebből evett?
Kis kezében sokáig forgatja azt a tányért, mintha valami jelet keresne rajta.

                                                                                    Magyar Ferenc (NLnéV)

Vissza az elejére

 
                Gyökössy Endre:
                                       Egy beteg barátomnak,

    akinek nem sok kapcsolata volt Istennel, egyházzal, elérkezett utolsó néhány hete. Addig is látogattam, biztatgattam, sőt eltréfálkoztam
vele, s vittem, amit ilyenkor szokás: gyümölcsöt, kompótot, süteményt. De a rossz hír hallatára, nem kis szorongással elővettem az
evangéliumot, s vagy három alkalommal felolvastam belőle és eldadogtam egy imát. Közvetlen a halála előtti napokban is. Amikor
felnéztem a Bibliából, láttam: könnyes a szeme. Csak ennyit mondott:
-          Miért ilyen későn…
Azóta tudom, hogy az örömhírt nem szabad a végére hagynom.

Vissza az elejére

 
                    Mindennapi kenyerünket
                                        add meg nekünk ma,
 
és engedd, kérünk, hogy a világ földi javaiban -a becsületes munkával szerzett jövedelemben s az abból vásárolt élelmiszerekben- meg
egy darabka kenyérben is - a Te gondviselésedet tudjuk felfedezni: hiszen azért éltetsz minket, hogy megváltó szereteted tanúi legyünk,
S a munkás megérdemli a maga bérét. De vajon hogy szolgálhatnánk Téged jól táplált fizikai életünkkel, ha lelki életünket nem
táplálnánk ugyanúgy lelki kenyérrel, az Élet igéivel? Bárcsak lelkünk is olyan ellenállhatatlan elemi erővel követelné meg éhségében a
lelki eledelt, ahogy testünk megköveteli az anyagi táplálékot! Te azonban nem így rendelted és ezzel is szabadságunkat tiszteled. Senkit
sem kényszerítesz arra, hogy igéiddel táplálkozzon, mert Te nem ,,kényszermunkásokat", hanem önkénteseket hívsz munkatársul az
aratásba.
Kérünk, szítsd fel bennünk az éhséget igéid iránt!
                                                                                              (SA)
 vissza az elejére

Néhány szó János evangéliumában Jézus megkeresztelkedéséről

Mivel Szent János tudja azt, hogy az ő evangéliumának olvasói ismerik Keresztelő János személyének és működésének adatait, azért már az előszóban is csak általánosságban beszél róla. Röviden leírja, miként teljesítette hivatását, s miként tett tanúbizonyságot világosan és félreérthetetlenül Jézus megváltói szerepe és isteni méltósága mellett. Az első tanúbizonyság ideje Jézus negyvennapos böjtje s a Jordánban való megkeresztelkedése utánra teendő 
(Mt 3,13-17). Keresztelő János ekkor a Jordánon túli Betániában működött. Ennek a helységnek pontos helyét ma már nem tudjuk megállapítani, de a név jelentéséből

(hajónak a háza) arra következtethetünk, hogy a Jordánnak azon a részén rév volt, ahol az embereket átszállították a folyón. A zsidók szó Szent János evangéliumában Jézus Krisztussal szembenálló, hitetlen népet és vezetőit jelöli meg. A zsidó nép legfőbb vallási testületének, a főtanácsnak küldötteiről van szó. János nyíltan és világosan megvallja, hogy nem ő a Megváltó, a Krisztus. Mivel pedig abban az időben a zsidók azt hitték, hogy a Messiás eljövetele előtt újra el fog jönni Illés próféta, azért a küldöttek az iránt is érdeklődtek, nem ő-e a visszatért Illés. Mert nem ő az a nagy Tanító, akinek eljöveteléről Mózes jövendölt (MTörv 18,15-18). Keresztelő János másnap már nem a küldöttek, hanem a köréje sereglő egész nép előtt tesz tanúbizonyságot Jézus mellett, amikor a feléje közeledő Krisztus Urunkra rámutat: „Nézzétek, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!” E szavakkal megmondja, hogy Izajás jövendölése Jézus Krisztusban teljesedik be. Jézus az, aki utána lépett föl ugyan, de aki már nemcsak vízzel, hanem egyszersmind Szentlélekkel keresztel, akinek a keresztsége meghozza a bűnök
bocsánatát és a Szentlélek kegyelmét árasztja szét a hívő lelkében.
                 (AT küldte)

vissza az elejére

Gyerekek levele a Jóistenhez

 
Kedves Isten!
Néha még akkor is gondolok rád, amikor nem imádkozom.                     Elliot
 
Kedves Isten!
Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.       Mickey
 
Kedves Isten!
Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakk készletem.
                                                                                          Raphael
 
Kedves Isten úr!
Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van és kaptam injekciót is.    Janet
 
Kedves Isten!
Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam.                  Joyce
 
                                                                                (Olvasónk küldte az internetről)

vissza az elejére

Drága Jézus!

Szentségimádásunk végén szeretnék beszélgetni Veled egy kicsit. A cursilloról. Valahogy úgy, ahogy Zakeussal beszélgettél, mikor
sokak megbotránkozására őt választottad, hogy házába térj. Engem is kiválasztottál s ezen is sokan megbotránkoztak. A cursillo volt az
ösvény, amelyen keresztül betértél hozzám, s én ezért nagyon hálás vagyok. Csoda-e, ha szívvel lélekkel elkötelezettje lettem és
igyekszem legalább töredékét megszolgálni annak a rengeteg kegyelemnek, amelyben részesítettél? Az egyre mélyülő hit, a Veled egyre
szorosabb kötelék, az öröm, a béke, a meghallgatott imák, a szeretetedbe való kapaszkodás, az erő, a lángolás, az apostoli lelkület… és
még sorolhatnám. S én csak egyike vagyok sokaknak, akikhez mindez a cursillon keresztül jutott el.
Csodálatos élmény megtapasztalni, ahogy a kisebb-nagyobb kereszteket cipelő lelkek megszabadulnak terheiktől abban a három napban,
megjelennek a mosolyok, az arcok sugározni kezdenek. Szerinted, Jézus, miért van, hogy sokan ódzkodnak elfogadni ezt lehetőséget,
és nem akarják elfogadni feléjük nyújtott kezed? Tudom, ez csak egy lehetőség a sok közül, de nekünk ezt küldted. Mikor láttad, hogy
sokan keressük az utat, de nem találjuk, tévelygünk. Akkor gondviselő szereteteddel belenyúltál életünkbe:
- hívod a cursillora az egyházközség híveit, hogy itt helyben legyen lehetőségünk hitükben megújulni, töltekezni, új imaközösségeket
létrehozni;
- hívod a cursillora az Apor iskola tanárait, a Szent Anna otthon dolgozóit, hogy megtaníts minket példamutató keresztény életet élni;
- hívod a cursllora végzős diákjainkat, hogy megtanulják a mi ösztönzésünk nélkül is megélni hitüket, hogy útravalót kapjanak az
élethez;
- hívod a cursillora a szülőket, akik talán nem elsősorban saját hibájukból – nem, vagy csak alig ismernek Téged, de lassan rájönnek, ha
gyermekeiknek jót akarnak, akkor Hozzád kell vezetni őket. Vársz tehát mindenkit, akiben a vágy egy parányi szikrája is felcsillan, mint
annak idején Zakeusban, hogy meglásson Téged.
Engem pedig arra szólítasz, hogy testvéreimmel együtt, próbáljam meg ezeket az emberek Eléd vinni. Rendben van, Uram, de kérlek
segíts, hogy úrrá legyek gyarlóságaimon, amelyekkel Tőled lelkeket riaszthatok el. Ne legyek vízesés, amely türelmetlenül zúdul alá a
sziklákra; csak semmibe vesző buborék az eredmény. Legyek vízcsepp amely szelíden, de biztos eredménnyel ostromolja és vágja ki a
sziklát! Uram, Te azt várod tőlem hogy a Tőled kapott talentumaimmal környezetem kovásza legyek. Elveszve az emberek tömegében
Te tudod milyen jelentéktelen porszem vagyok. Gyakran gondolok arra, hogy valóban tudok-e erőt sugározni. De kegyelmed
segítségével ez a kovász valahol érni, hatni kezd, talán anélkül, hogy tudomást szereznék róla. Kérlek Jézus, életemnek Te légy
kovásza, járj át legbensőmig, hogy kegyelmeddel eltelve környezetem és a cursillo szolgálatára lehessek. Amen.           (BKZS)
 

vissza az elejére

    Szombathelyen a Főtérnek a Kőszegi utcával határos részén parkol az autós. Vele van az édesanyja és még egy utas. Amikor
visszatérnek az autóhoz, jön a rendőr. Bizony tilosba parkoltak. A vezetőtől kérte a jogosítványát - „Az enyémet kérje” – fordul a
rendőrhöz az édesanyja. Inkább ővele történjen az a rossz, ami a fiával most bizonnyal történni fog – gondolta magában. – A rendőr
szép, nyugodt mozdulattal, szótlanul nyújtja a vezetőnek a jogosítványt. Meghatódott rendőrarc. Nem felejtem. Tisztelgett. Igen,
tisztelgett, de nem katonásan, hanem lágyan, mint egy gyermek. Most érezte, hogy ő is egy anya gyermeke. Szelíden néz még az
édesanyára. Szó nélkül elmegy onnét. Az anyaság titka lengte be a szombathelyi Főteret. Minden olyan csendes, nyugodt, szép volt. És
ahogyan nagy titkok világához illik, óvatosan csendesen fordítottam a slusszkulcsot. A Trabant is mintha hangtalanul gördült volna a
tilosból. De olyan szabadnak kötetlennek éreztem magamat, amilyennek ritkán érzi magát egy anyaszülte. – a búsongó magyar lány
énekli, hogy szeretne a császárral beszélni, és megmondaná a császárnak magának, ami a szívén van… De szeretnék azzal a rendőrrel
beszélni. Megmondanám neki, hogy köszönöm azokat a mély élményt hagyó szép perceket.
                                                                                      (olvasónktól kaptuk)

vissza az elejére

FÁJDALOMBÓL KIÁLT
Fájdalomból kiált az ember
az Istenhez kegyelemért.
És lehajol az Isten mindig
a vívódó emberért

                                                                              Fazekas Lajos (olvasónktól kaptuk)

            Viszontlátásra

 
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek –
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
 
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra – holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután
Vagy ha nem akkor – hát majd azután.
És ha aztán sem – talán egy év múlva.
S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a Hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán –
„Vidám viszontlátásra” mégis, mégis!
                                           Reményik Sándor (H.Gyné küldte)
 
 

Lelkem mécses, tehát világít,
szívem tűzhely, tehát melegít.
Jót teszek másokkal,
segítve, nemesítve, bíztatva
hatok rájuk.
Aki így él, higgye, hogy
ő a világ világossága!
Higgye! Krisztus mondta!

                                                                                      (Prohászka Ottokár)
 

vissza az elejére

Hirdetéseink, ünnepeink

hétfő: Szent Ágnes szűz és vértanú
kedd: Szent Vince diakónus és vértanú
csütörtök: Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító
péntek: Szent Pál apostol megtérése
szombat: Szent Timóteusz és Szent Titusz püspökök
    ·Soron következő cursillók (háromnapos, bentlakásos keresztény tanfolyam, lelkigyakorlat), melyre nagy szeretettel várunk mindenkit:  márc.
14-17 női,
  Január 31-febr. 3, márc. 07-10 férfi.
Az előcsarnokban kihelyezett jelentkezési lapokat kitöltve, a plébánián kérjük leadni.
    ·A mostani női cursillo záróünnepsége ma ? 4-kor lesz a győrújbaráti lelkigyakorlatos házban, melyre szeretetettel várjuk a már cursilliót
végzetteket és a hozzátartozókat.
    ·Január 26-án szombaton délután 2 órakor lesz a következő továbbképző iskola, várjuk rá a cursillistákat.
    ·Az EURO bevezetésével megmaradt használaton kívüli valuta aprópénzeket az erre a célra kihelyezette perselyben el lehet helyezni a templom
előcsarnokában, melyet a Magyar Karitász szervezésében, a Battyányi alapítványnak továbbítjuk vak és gyengénlátó gyermekek megsegítésére.
    ·Hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik kivették részüket templomunk múlt heti szentségimádásán, különösen a cursillistáknak a Szent Anna otthon lakóinak, és az Apor iskolásoknak. Talán eddig az egyik legszebb ilyen napunk volt, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus áldása kísérjen mindenkit az egész év során.                 Ferenc atya

 
vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu