Életet a léleknek!


 
2002. augusztus 18.A Szentlélek templom lapjaÉvközi 20. vasárnap

Szent István és Szent Imre Ágnes királyné diptychonán.
A berni városi múzeumban
 

„Istenünk, Te Szent István királyt itt a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted. Add kérünk, hogy aki a keresztény hit terjesztője volt hazánkban, legyen Egyházad védelmezője a mennyben.”

(Incze Dénes)
 

 - vissza -

„Szabjátok tetteitek az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom!”

Olvasmány: Iz 56,1.6-7
Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt: szabjátok tetteitek az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom. Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz.

 
 

Szentlecke: Róm 11,13-15.29-32

Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok, úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.
 
 

Evangélium: Mt 15,21-28

Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.

Szemléljük figyelmesen Isten végtelen jóságát és két dolog legyen fontos: a nagy kincs, a lélek, ami él bennünk, amiért Isten emberré lett: a másik a nagy rossz, a bűn, amelyért Jézus vállalta a kereszthalált. Urunk szenvedésével és halálával tett bennünket Isten fiaivá, saját testvéreivé és testének tagjaivá.

(Don Bosco)

Túrmezei Erzsébet:
Ámon, az ács

Két szálfát hoztak Ámon udvarára 

és szólt a főpap: ,,Ámon, jól figyelj: 

Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. 

Durva, nehéz... Ne faragj rajt' sokat. 

Sürgős.'' És Ámon munkához fogott. 

Fejszecsapások hullottak a fára. 

Akkor hajnalodott. 

Felkelt az asszony is, a gyermek is. 

,,Édesapám, milyen két furcsa fa. 

Mi lesz belőle?'' ,,Eriggy Salomé, 

ne is kérdezd!''- döbben föl az apa 

Kis Salomé vidáman elszalad. 

Milyen erős a nemrég béna láb! 

De jó is volt Jézushoz vinni őt, 

követve szívük halk sugallatát. 

Csodálatos volt az a pillanat! 

Ámon dolgozik. Készül a kereszt. 

Nehéz a szíve. Ki is hordja majd? 

Valami gyilkos, lator, lázadó 

nyomorult emberteste függ le rajt. 

Akárkié, annak nem hirdetett 

bocsánatot szelíd Názáreti, 

mint őneki. 

A kis Salomé sírva jő megint: 

,,Édesapám, ne ácsold azt a fát, 

valami úgy fáj a szívem körül.'' 

Ámon, az ács, verejtéket törül. 

És két pribék cipeli már tova. 

,,Hová, emberek? Csak azt, hogy hova 

kinek? Szóljatok! Két kérges kezem 

keresztet, mást mindennap annyit ácsolt, 

de soha semmit ilyen nehezen!'' 

,,Eh, valami hamis próféta volt. 

Jézus. Hiszen hallhattad a nevét. 

Nem emlékszel rá?'' ,,Jaj! emlékezem.'' 

,,Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt. 

Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki. 

Ha igazán Isten fia, ne félj, 

majd leszáll róla a Názáreti. 

Őrajta lesz, nem a te válladon.'' 

Ámon csak áll, csak áll, s két szót dadog 

szünettelen: ,,Nem adom. Nem adom.'' 

,,Megvettük, Ámon. Mi közünk veled? 

Ácsolhatsz egyet önmagadnak is. 

Ma az ács fia, holnap meg az ács.'' 

,,Nem, nagyurak, kérlek, ma engemet. 

Énrám sújtson le ostor, kalapács! 

Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én. 

A gyermekemet gyógyította meg! 

Ha vért akartok, itt van az enyém!'' 

,,Elég volt, Ámon. Vidd a pénzedet.'' 

Kavargó, lármás, gyülevész menet. 

Látni akarnak, egymáson taposnak. 

,,Ni hogy' vérzik! Ni már megint verik! 

Odanézzetek, már megint leroskad!'' 

Ki hederítne rá, hogy valaki 

ott tördeli kezét a vad menetben: 

,,Nem az övé! Az enyém, az enyém! 

Nekem adjátok! Az az én keresztem!'' 

Csak másnap reggel vetődik haza. 

Semmit se szól, semmit se kérd az asszony. 

A nagy kereszt ott állt a Golgotán 

s ő fenn maradt, hogy álmatlan virrasszon, 

és faggassa a kereszt titkait, 

a nagy keresztét... hiszen az övé volt... 

ő ácsolta... Virrasztott végtelen, 

míg el nem kezdett pirkadni az égbolt. 

Most hazajött. Az asszony is remeg. 

Egymásra néznek; sír bennük a bánat. 

Szívükbe hasít az a kacagó, 

boldog gyermekhang. Szegény Salomé, 

szegény, ó mit se sejt. ,,Édesapám, 

álmomba' láttam ám édesapámat! 

Ékes királyi széket faragott 

két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült. 

Koronája volt. De egész olyan volt, 

mint mikor meggyógyította a lábom. 

Fényes angyalok álltak körülötte 

és uralkodott az egész világon. 

Édesapám, úgy-e gyönyörű álom?'' 

Ámon sötét szeme látóra tágul: 

,,Királyi széket... faragtam neki... 

és uralkodik az egész világon? 

Királyi szék lesz véres keresztfábul... 

A te váltságod az Ő vére, Ámon. 

Igen, kis Salomém, egyetlen lányom, 

gyönyörű álmod volt: próféta-álom!'' 

Érintés I. (Az érintés tudománya)

A modern pszichológia egy ága az érintés tudománya.

Ha valaki el szeretne végezni egy ilyen kurzust, rengeteg pénzt kell kifizetni érte.

Szükségünk van nekünk erre?

2000 éve köztünk jár az, aki igazán megtaníthat bennünket az érintés tudományára. Néha szoktunk énekelni egy dalt, melynek refrénje alatt körbejárunk és megérintünk mindenkit: „Mikor áthalad közöttünk a Názáreti Jézus, megérint ő engem, megérint Ő téged…” 

Jézus valóban megérintette az embereket, az evangéliumban számtalan utalást találhatunk erre. A betegekre rátette kezét, a kisgyermekeket magához ölelte, megáldotta, megsimította az embereket. Ő maga is engedte, hogy megérintsék. 

A tudósok ma úgy gondolják, hogy valami újat fedeztek fel, de az igazi titkot csak Jézusra tekintve, a szívünkkel fedezhetjük fel. 

A pszichológusok egy könyvtárba elvégeztek egy kísérletet: a könyvtáros minden második embernek megsimítottaa kezét. Ha valamit kérdeztek tőle, ő nem válaszolt, csak a fejét rázta, vagy bólintott. A kijáratnál megkérdezték az olvasók véleményét a könyvtárról. Azok, akiket megérintettek, csupa pozitív dolgot mondtak el, míg a többiek átlagosnak találták a könyvtárat. Ilyen varázsa lenne egy érintésnek? Az emberi test legérzékenyebb szerve a bőr. Nagyon sok idegvégződést tartalmaz, így, ha megérintjük (érintés alatt kizárólaga tiszta szeretetből fakadót értsd) jó érzést kelt a másikban. Egy tiszta érintéssel nem csak a másik bőrét simogatjuk meg, hanem a lelkét is. Sőt még ennél is többet teszünk: azzal, hogy érintésünkkel jó érzést keltünk a másikban, olyan kémiai anyagokat szabadítunk fel, amelyek erősítik a szervezet védekező mechanizmusát. Így érintésünk valóban „gyógyít”, ellenállóba teszi a másikat a betegségekkel szemben! A tudósok megállapították, hogy az az ember, akit ritkán érintenek meg, depresszióssá válik, később fizikailag is beteggé lesz! 

Gondolkodjunk el azon, hogy mennyi-mennyi embert van közöttünk, akit egy szeretetteljes simogatással boldogabbá és egészségesebbé tehetünk! 

Folytatjuk!

Marcsi
13 jó tanács az élethez

1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted. 

2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni. 

3. Csak, mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja. 

5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. 

6. Sose felejts el mosolyogni.Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba. 

7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot. 

8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse. 

9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte. 

10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént. 

11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos! 

12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged. 

13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

MINDENNEK OKA VAN, AMI TÖRTÉNIK VELÜNK


Szent X. Piusz

Giuseppe Sarto 1835-ben a Treviso mellett fekvő Riese nevű falucskában látta meg a napvilágot. Édesapja egy elsze­gényedett földműves és egyben a helység postása volt. Giu­seppe hűséges ministránsa volt a falu papjának. Tizenkét éves korától naponta gyalog tette meg a 7 km utat az iskoláig. Később Padovában tanult és ott végezte el a teológiát.

1855-ben szentelték pappá. Káplán, majd plébános, az­tán Trevisóban kanonok, szemináriumi tanár és a püspök ál­talános helynöke lett. Ötven éves volt, amikor XIII. Leó pá­pa 1884-ben kinevezte mantuai püspökké. Tíz évvel ké­sőbb, 1894-ben velencei pátriárka lett és bíboros. Egy érde­kes táviratát őrzik ezekből az időkből. Amikor táviratilag megkérdezték tőle, hogy elfogadná-e velencei kinevezését, ezt táviratozta vissza: „Pontosan ez hiányzik nekem, Sarto".

Tíz év múlva, 1903-ban Rómába indult a pápaválasztás­ra. Velencei hívei sírva búcsúztak tőle. Ő így válaszolt nekik: „Élve vagy halva, de visszajövök!" Szerénységében gondolni sem mert arra, hogy őt választják meg római pápának. Még a vonatra is menettérti jegyet váltott, mint aki hamar vissza­tér. Azonban nem így történt. A Szentlélek őt szemelte ki, és augusztus 4-én pápává választották. A X. Piusz nevet vet­te fel. Jelmondata: „Mindent megújítani Krisztusban!" (Om­nia restaurare in Christo!)

Mint pápa, minden erejével az egyház belső megújulása felé fordult. Első enciklikájában írta: „Egész pápaságunk cél­kitűzése, hogy mindent megújítsunk Krisztusban azért, hogy Krisztus legyen mindenben! Ezt igyekezett megvalósítani. Kitűnő gyakorlati pasztorációs érzéke volt. Bevezette a gya­kori szentáldozást, megengedte a gyermekek korai első szentáldozását, megújította az egyházi életet, nevezetesen a liturgiát, a szent zenét, valamint az egyházjogot. Elítélte a modernista eretnekséget és küzdött a tévtanítás felé hajló eszmék ellen. 1910-ben elrendelte az ún. antimodernista es­küt, amelyet évente minden klerikusnak le kellett tennie a Szent Péter székéhez és tanításához való hűség bizonyításá­ra. Átszervezte a pápai kúriát, szabályozta a pápaválasztást, melybe a világi hatalom többé nem szólhatott bele. Kiadta az új Egyházi törvénykönyvet. Az évi kötelező ünnepek szá­mát nyolcra csökkentette. Megújította a papnevelést és ki­adta az Új katekizmustA pápai székben is lelkipásztor maradt, nagy imádkozó és szent segítő. Prófétaként előre megmondotta az első világháború kitörését, amelyet még megért. Gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök is barátja volt.

1914. augusztus 20-án halt meg. Utolsó kívánságát tiszte­letben tartva holttestét nem balzsamozták be. De amikor 1951-ben, a boldoggá avatásakor felnyitották sírját, testét teljes épségben találták. Három év múlva, 1954. május 29-én XII. Piusz pápa szentté avatta. Ha élve nem is, de holtában egy napra valóban visszatért Velencébe, ugyanis 1959-ben XXIII. János pápa egy napra visszavitte a pápa földi maradvá­nyait a lagúnák városába. Sírja a Szent Péter-templomban, az első bal oldali mellékkápolnában látható. Végrendeletében ezt írta: „Szegénynek születtem, szegényen éltem, és biztos va­gyok benne, hogy nagyon szegényen fogok meghalni." Ez beteljesedett. De annál gazdagabb papi szíve és élete. Minden állomáshelyén igazi jó pásztora volt nyájának.

A plébánosok, az eszperantisták, 1955-től a Szent Gyermekség pápai művének védőszentje.

(Incze Dénes)

Esti ima

Befejezem, Atyám!

Befejezem mára,

minden kegyelmedért

legyen örök hála,

tisztelet, dicsőség,

imádás, dicséret:

Neked, fölséges Atya,

Fiú, Szentlélek!

Áldlak, én Istenem,

szenteiddel áldlak,

mert megadtad létét

tegnapnak és mának…

add, hogy a holnapot

szent Neveddel kezdjem,

Uram, én Teremtőm,

Megváltóm, Istenem!

Befejezem, Atyám!

Mára befejezem,

örök jóságodért

örök hála legyen!

Adjon hálát érte

minden teremtményed,

és bocsásd meg, kérlek, -

a mi vétkeinket!

Atyám, erre kérlek! Amen.

(N-né Mariann)

Limai Szent Róza

Született: Lima, 1586. április 20.

Meghalt: Lima, 1617. augusztus 24.

Élt: 31 évet.

Harmadrendi domonkos nővér volt. 1586-ban született Limában. A dél-amerikai kontinensen olyan nagy a jelen­tősége, mint Itáliában Sienai Szent Katalinnak. A kereszt­ségben az Izabella nevet kapta, de a család egyik indián szol­gálója Rózának becézte és a név rajta ragadt. Ezt a nevet választotta bérmanévnek is.

Irtózással kerülte a bűnt. Egész életében vezekelt. Levágat­ta a haját, hogy ne tudják férjhez adni. Kezeit oltatlan mésszel csúfította el. Derekán súlyos vezeklőövet viselt, fején vasból készült koronát. Ostorozta magát. Ágya kemény volt; szülei házából kiköltözött a kertbe egy saját maga készítette kunyhó­ba. Ez a szokatlan életmód, amely ugyan a szentek között nem meglepő, a világ szemében kit csodálatra, kit botránko­zásra indított. Mindent megtett azért, hogy a felebaráti szere­tetet, mint a legfontosabb parancsot, gyakorolhassa.

1606-ban belépett a domonkosrendi apácák közé, így ő lett az első domonkos apáca Peruban. Örökre Krisztusnak szentelte magát. Csodálatos életéhez az ima adott erőt. Naponta akár 12 órát is elmélkedett és imádkozott. Ezenkí­vül font, szőtt, hímezett, kertet művelt, egyszóval imádkozott és dolgozott. Bilbaói Louis így írt róla: „Róza Isten lelkének irányítása alatt állt, betöltötte őt a bölcsesség Lelke, és kü­lönleges, beléöntött tudás volt a birtokában."

Róza is, mint a többi nagy szent, sokat szenvedett az egy­házért. Gyötrelmeit maga írta le: „Az életgyónás igen nagy szenvedést jelentett. Szorongás, vigasztalanság, elkeseredés, kísértés, harc, meghazudtolás a gyóntató atyák részéről, meg nem értés az emberektől, betegségek, fájdalmak és láz!"

Utolsó szavai ezek voltak: „Jézusom, Jézusom, maradj mellettem!" E perctől kezdve általános tisztelettel vették körül Limától Madridig. Életét felajánlotta népe megtéréséért és engeszte­lésül a spanyol hódítók véres tetteiért. 1668. február 12-én avatta boldoggá XI. Kelemen pápa. Így lett „Dél-Amerika első virága", vagyis kanonizált szentje. 1671-ben avatták szentté.

(Incze Dénes)

Hirdetéseink, ünnepeink

·Soron következő cursilló (háromnapos, bentlakásos keresztény tanfolyam, lelkigyakorlat), melyre nagy szeretettel várunk mindenkit: nov 21-24 férfi;

nov 7-10 női. Jelentkezéseket az előcsarnokban kihelyezett jelentkezési lapokon lehet megtenni.

·Augusztus 31-én szombaton 10 órai kezdettel lesz a templomunkban, a győri cursillisták nagy találkozója az ultreya, mindenkit nagy szeretettel várunk. Előtte szerdán és csütörtökön reggel 7-kor és este 7-kor a templom és a plébánia takarítása, pénteken este 7-kor a terítés az lesz ultreyára, melyre várjuk a segítőket.

·Kérjük a lakótelepi iskolába járókat és szüleiket, hogy jelentkezzenek a plébánián a hitoktatásara, akár a templomban, akár az iskolában szertnének hitoktatásban részt venni.

·Augusztus 20-án, Szent István ünnepén vasárnapi miserend lesz templomunkban.

·Ünnepeink

Hétfő: Szent Bernát apát és egyháztanító

Kedd: Szent István király, Magyarország fővédőszentje

Szerda: Szent X. Piusz pápa

Csütörtök: Boldogságos Szűz Mária királynő

Péntek: Limai Szent Róza szűz

Szombat: Szent Bertalan apostol

 - vissza -