„ Uram, te örömmel töltöd
el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna.”
(Zsolt 4,7b-8)
„Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan.!”
Tartalom
Vasárnapi
Szentírási szakaszok
A szentatya 2001. szeptember 11-ére emlékezett
Jézus
vár terád...
A
Dalok Lelke
Szalézi
Szent Ferenc: Istentől kapott kereszted
Jézus
szeretete
Gyerekek
mondták
Hirdetéseink,
Ünnepeink
Keressétek
az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja
el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös;
térjen
vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
Hiszen az én gondolataim nem a
ti
gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Igen,
amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival
magasabbak
az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál.
Szentlecke: Fil 1.20a-24.27a
Bizakodom
és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom,
hogy Krisztus, mint mindig, most
is
megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen
számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
Ha
meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit
válasszak. Mind a kettő vonz: Szeretnék
elköltözni,
hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek
életben maradjak, arra nagyobb
szükség
van. Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan.
Evangélium: Mt 20,1-16
„A
mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat
fogadjon szőlejébe. Miután napi egy
dénárban
megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül
megint kiment, s látta, hogy mások is
ácsorognak
ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe,
és majd megadom, ami jár nektek. Azok ki
is
mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor
a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált
ott
ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem
fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki
ti
is a szőlőmbe - mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda
vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add
ki
bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik
óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt
kaptak.
Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is
csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor
átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak
- mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint
velünk,
akik viseltük a nap terhét és hevét. Barátom - felelte egyiküknek -, nem
követek el veled szemben igazságtalanságot.
Nem
egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak
is annyit szánok, mint neked. Vagy nem
tehetem
a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? Így
lesznek az utolsók elsők, az elsők meg
utolsók.”
szeptember 11-ére emlékezett
Vatikán:
Szerdán, szeptember 11-én délelőtt fél 11-kor II. János Pál pápa a VI.
Pál teremben tartotta meg a szokásos
általános
kihallgatást, amelyet ezúttal teljes egészében az Ikertornyok elleni merénylet
évfordulójának szentelt és amelyet a hívek
közös
imája zárt le.
„Ma
a világ minden részén gondolatban sokan felkeresik New York városát, ahol
tavaly szeptember 11-én a World Trade
center
Ikertornyai egy rettenetes merénylet következményeként romba dőltek, maguk
alá temetve sok ártatlan testvérünket” –
kezdte
beszédét a szentatya. „Egy évvel később ismét emlékezünk a terrorizmusnak
ezekre az áldoztaira, és Isten irgalmába
ajánljuk
őket. Ugyanakkor ismét lelki közelségünkről biztosítjuk családjaikat és
szeretteiket. Szólni kívánunk azoknak a
lelkiismeretéhez
is, akik kiterveltek és másokkal végrehajtattak egy ilyen végtelenül barbár
és kegyetlen tervet. 2001.
szeptember
11-e után egy évvel ismételten leszögezzük, hogy semmiféle igazságtalan
helyzet, csalódottság, frusztráció,
semmiféle
filozófia vagy vallás sem igazolhat effajta eltévelyedést. Minden embernek
joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák
életét
és méltóságát, amelyek sérthetetlen javak. Ezt mondja Isten, ezt szentesti
a nemzetközi jog, ezt hirdeti az emberi
lelkiismeret,
ezt igényli a polgári együttélés.” A pápa leszögezte: a terrorizmus mindig
is az embertelen brutalitás megnyilvánulása
és
az is marad. Éppen ezért, mint ilyen, soha nem oldhatja meg az emberek
közötti konfliktusokat. Mások kisemmizése, a
fegyveres
erőszak, a háború, olyan választások, amelyek gyűlöletet és halált okoznak
és terjesztenek. Csak az értelem és a
szeretet
lehetnek olyan értékek, eszközök, amelyek leküzdik és megoldják a személyek
és a népek közötti vitákat. Sürgetően
szükséges,
hogy egybehangzó és határozott erőfeszítéseket, új politikai és gazdasági
kezdeményezéseket valósítsanak meg,
amelyek
képesek az igazságtalanság és elnyomás botrányos helyzeteinek megoldására.
Ezek ugyanis továbbra is sújtják az
emberi
család számos tagját, kedvező feltételeket teremtve a bosszúvágy ellenőrizhetetlen
kitörései számára. Amikor megsértik
az
alapvető jogokat, akkor az emberek könnyen a gyűlölet és az erőszak kísértésének
prédájává válhatnak. Közösen kell
építeni
a szolidaritás globális kultúráját, amely visszaadja a fiataloknak a jövőbe
vetett reményt. „Szeretném mindenkinek
elismételni
a Biblia szavait. Közeledik az Úr, jön, hogy kormányozza a Földet. Igazságosan
uralkodik majd a földkerekségen és
hűségesen
a népek fölött. Csak az igazságból és igazságosságból fakadhat szabadság
és béke. Csak ezekre az értékekre lehet
emberhez
méltó életet építeni. Ezeken kívül csak pusztulás és pusztítás létezik.
Ezen a végtelenül szomorú évfordulón emeljük
Istenhez
imánkat, hogy a szeretet helyettesíthesse a gyűlöletet, és minden jóakaratú
ember elkötelezettségével az egyetértés és a
szolidaritás
megvalósulhasson a Föld minden részén”.
Végül
a szentatya, köszöntést intézve az egyes nemzetek zarándokcsoportjaihoz,
így fohászkodott: „Szentatyánk, végtelenül
irgalmas
Isten, légy kegyes azzal a sok igazságtalansággal szemben, amely foltot
ejt az emberi nem lelkiismeretén. Minden
ember
szívébe áraszd ki Szent lelked erőteljes leheletét, hogy együtt, nap mint
nap, növekedjenek az egyetértésben és egyetlen
nagy
családot alkossanak, amelyben mindenkit gyermekedként fogadjanak be és
ismerjenek el. A Mi Urunk, a Te fiad, Jézus
Krisztus,
a Szeplőtelen Szűz Fia által, ki örökké él és uralkodik.”
(VR/MK)
S én
nem megyek. Már nem tudok naponta szentmisére menni a Szentlélek templomba,
s nagyon nehezen élem ezt meg. Szinte
mindennap
estig tanítok, s bár reggelente részt veszek az iskolai szentmiséken (amiket
szintén nagyon szeretek!), az mégsem
ugyanaz.
Most,
a tizenötödik évforduló kapcsán átgondoltam, mi is köt ennyire ide? Hiszen
annyi helyen jártam már a világban, sok-sok
templomba
imádkoztam Jézushoz, mindenütt éreztem a jelenlétét, de ide hazajövök!
Itt
megnyugszom, itt feltöltődök, itt mindig helyrezökken a lelki egyensúlyom
és megtalálom a lelki békém. Talán azért, mert itt
bátorkodtam
végre megfogni Jézus felém nyújtott kezét? S amikor lazulni érzem a köteléket,
elszállni készül a bátorságom,
elillanni
az állhatatosságom, csak átszaladok, Hozzád bújok a lelkemmel, s máris
rendbe jövök? Talán.
Szeretem
a templomot a nyáresti misék idején. Akkor senki sem kötelességből jön.
A Szűzanya alakja tündököl a lenyugvó
nap
fényében. Csend van, béke és mély átadottság. Egész valómmal énekelhetem:
„Jöjj el, jöjj el, siess már, Jézus, Téged
szívem
vár.”
Szeretem
a templomot a csütörtök esti szentségimádások idején. A szentségi Jézus
tekintete perzseli a lelkem. Sokszor majd
meggyulladok.
Egy idő után le kell hajtanom a fejem, teljesen megsemmisülök Jézus tökéletessége
előtt. Porszemnél is
kisebbnek
érzem magam.
Szeretem
a templomot, ha rossz idő van. Olyankor kevesen vagyunk, pedig nagyon érződik
az oltalom, a biztonság. Jézus
vigyáz
ránk.
Szeretem
a templomot a szombat esti gitáros misék idején. Igaz, nem éppen gregorián
dallamok, de a szövegük! Mintha
mindegyik
a lelkemből fakadt imádság lenne! Szeretek énekelni, s gyakorlatilag mindig
énekelek. Néha „kihallatszik”, néha
nem.
Nem véletlenül mondják, hogy aki énekel, duplán imádkozik. Mindig a lelkem
mélyéből jön.
Szeretem
a templomot a plébánián tartott cursillok idején. Reggel, ha tudok, hamarabb
lejövök mint a többiek. Jézus és én.
Nagyon
meghitt a hangulat. Soha nem látott szögből süt be a Nap, ragyog a tabernákulum
s Jézus az oltár fölötti kereszten. A
Szűzanya
szobra körüli fal ezer színben pompázik.
Szeretem,
mikor a cursillon az első sorban ülünk a szentmisén. Már amúgy is emelkedett
a lélek, s az oltár, a szentségi Jézus
közelsége,
hogy mindent annyira közelről láthatunk, különösen átélhetővé teszi a Szentmise
áldozatot.
Szeretem a keresztutakat, a virrasztásokat. Újabban már azt is, ha tele van a templom. Mekkora örömet jelenhet ez Jézusnak!
Szeretem,
ha megkapom a kegyelmet, hogy fiatalokat hozhatok ide szentségimádásra,
szentmisére, cursillora. Hisz Jézus
nagyon
szereti őket, s leginkább itt ébredhetnek ennek tudatára!
És
még sokáig sorolhatnám. Szeretem ezt a templomot. Jézusért lángolok mindenhol,
de ha kialudni készül a tűz a lelkemben, itt
mindig
újra felizzik. Nem vettem részt az építkezésben, csak az Úr tudja miért
irányítja úgy a sorsomat, ahogy. De
idetartozónak
érzem magam, s bár látványos munkákat nem végeztem, most már az én imáim
is beleivódnak a falakba. S a
lelkek
(különösen a fiatal lelkek) építésében talán tudok segíteni, igaz, mégcsak
nem is csavar, legfeljebb annak egy menete
lehetek
a gépezetben. De boldogan vagyok az, mert az is fontos! Az Úr nekem ezt
a feladatot szánta. A Szentlélek pedig vezet,
hogy
mindig tudjam mit kell tennem.
Mérhetetlen
hála és öröm van bennem, s imádkozom azért, hogy sokak számára ugyanazt
a lelki otthont jelentse a Szentlélek
templom,
mint számomra.
(BKZS)
„Minden ember lelkében dal van, (…) s akinek szép lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”
Babits Mihály
Egyszer
valaki megtanított arra, hogy milyen csodálatos dolog Istennek énekelni
és megnyitni a szívemet egy csodálatos erőnek,
akit
leggyakrabban Szentléleknek nevezünk. Én mégis leginkább a „Dalok Lelkének”
szeretem hívni. Ha egyszer megnyitottuk a
szívünket,
hangja többé nem hallgat el bennünk, még ha zajt keltve meg is próbáljuk
elnyomni, vagy nem veszünk róla
tudomást,
dala szüntelen hangzik lelkünk mélyén.
Amikor felépült ez a templom, mi voltunk itt az első bérmálkozók, akkor még a város összes fiatalját együtt bérmálták.
Karácsony
előtt kóborolva kerestem egy helyet, ahol talán befogadnak. Mint ahogy
Mária szállást keresve hordozta szíve alatt
a
kis Jézust, éppúgy őrizgettem szívemben a „Szeretetet”, hogy megoszthassam
másokkal. 12 évesen éppoly megszeppenve
álltam
ezen a helyen, mint karácsonykor az énekkarosok között. Sohasem gondoltam
volna, hogy visszatérek még ide!
Csodálatos
volt végigélni a készülődést a jubileumi koncertre. Visszatekintve, minden
pillanatnak – legyen az örömteli, vagy
keserű
– meg volt a maga helye és szerepe mindannyiunk életében.
Amikor mindenki elhozta kedvenc dalait és kottáit, izgatottan hallgattuk végig ezeket..
A felkészülés
néhány hete alatt előfordultak nagy nevetések, de voltak feszült pillanatok
is. Mindannyian „emberből vagyunk” –
egyik
barátom szokta ezt mondani – így elkerülhetetlenek a súrlódások. Sokszínű
közösség ez: hétévestől a negyvenesekig,
vannak,
akik már 10-15 éve együtt vannak és vagyunk, akik néhány hónapja tartozunk
ide. Van azonban egy közös kincsünk:
a
Dalok Lelke.
Sokszor
éjszakába nyúlóan próbáltunk, mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges
volt, mégsem ment tökéletesen. Eljött a
koncert
estéje. Mindnyájan izgultunk. Egy közös imádság után átmentünk a templomba…
Azon
az estén egy láthatatlan Erő helyére tett minden szót, minden mozdulatot,
minden hangot. Egy „titokzatos kéz” gyönyörű,
harmonikus
csokorrá rendezgette ezt a sokszínű virághalmazt, hogy Atyánknak öröme
teljék bennünk. Mindegyikünk lelkében
van
egy hang, egy dallam, egy dicsőítő zsoltár, amely eggyé forrt ezen az estén.
Az
utolsó daloknál, amikor már mindenki velünk tapsolt, csupa ragyogó arcot
láttam. Ugyanaz a tűz ragyogott a gondokkal
küzdő
tekintetének megtört fényében, mint a lángoló fiatalság csillogásában.
Bárhogy
is nevezzük, a Dalok lelke szüntelen énekel a lelkünk mélyén és ha elcsendesedünk,
visszhangjaként meghallhatjuk a
másik
lelkének énekét. Minden ember csodálatos és megismételhetetlen. Minél többen
vagyunk, annál szebben szól az ének!
Minden
dal egy imádság és a világon egyetlen ima sem hangzik el anélkül, hogy
Isten meg ne hallgatná…
(Marcsi)
Ha
minden angyal, a világ minden lángelméje
tanulmányozta
volna,
mi
válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben,
miféle
szenvedés,
kísértés
vagy fájdalmas veszteség,
nem
találhattak volna
hozzád
illőbbet,
mint
azt ami ért.
Isten
örök gondviselése
kezdettől
fogva kigondolta,
hogy
ezt a keresztet saját szívéből
értékes
ajándékként neked adja.
Mielőtt
elküldte volna,
mindentudó
szemével megszemlélte,
isteni
értelmével átgondolta,
bölcs
igazságosságával megvizsgálta,
szerető
irgalmával átmelegítette.
Minden
két kezével megmérte,
hogy
egy milliméterrel se legyen nagyobb,
egy
milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután
megáldotta szent nevével,
felkente
kegyelmével,
beléje
lehelte vigaszát,
és
még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így
most egyenesen az égből jön feléd,
mint
Istennek hívása,
és
könyörülő szeretetének ajándéka,
hogy
egészen önmagaddá légy,
és
Istenben megtaláld beteljesülésedet.
Jézus
csak a tiszta emberi szereteten keresztül képes a világban jelen lenni
és megérinteni a környezetünkben élőket. Ha nem
hiszünk
a szeretet tisztaságában és nem próbáljuk megélni azt, akkor nincs bennünk
semmi, ami megszentelődhessen. Ha
félünk,
akár ügyetlen, emberi módon is szeretni, csak üresség van bennünk, nincs,
amit megsokszorozhasson az Úr!
Soha
ne féljünk szeretni, még ha a szeretet kockázatos is, mert védtelenné és
sebezhetővé tesz. Kétezer éve szemünk előtt a
példa:
a Szeretet a világba jött, kiszolgáltatta Önmagát. Nem fogadták be, megcsúfolták,
megsebezték, halálra kínozták.
Harmadnapon
újra eljött. Azóta szüntelenül körül jár a világban napról-napra újjászületve
azokban, akik vállalják a kockázatot,
hogy
csatornájává válva a Szeretetnek, napról-napra meghaljanak vele, amikor
meggyalázza bennük a világ.
(Marcsi)
Mi a politika ?
A politika az, amikor emberek összegyűlnek és nagyon sokat beszélnek.
Mi a lélek ?
A lélek az, amikor anya süteményt tesz a tányéromra és hagy az öcsémnek is belőle.
Mi a szomorúság ?
A szomorúság az, amikor az egyik ember meglátogatja a másikat és sokat iszik.
·Soron
következő cursillo (háromnapos, bentlakásos keresztény tanfolyam, lelkigyakorlat),
melyre nagy szeretettel várunk
mindenkit:
nov. 21-24 férfi; nov. 7-10 női. Jelentkezéseket az előcsarnokban kihelyezett
jelentkezési lapokon lehet megtenni.
·Most
szombaton megtartottuk a hittancsoportok beosztásával kapcsolatos szülői
értekezletünket. Akiknek eddig még nem volt
módjuk
hittanra jelentkezni, azok csatlakozzanak az induló hittancsoportokhoz,
melyeknek a beosztását a hirdetőtáblára ki
fogjuk
helyezni.
·Okt.
17-én, a csütörtöki szentségimádás keretében aporos diákok vezetésével
imádkozunk rózsafűzért, közben énekelünk és
a
Szűzanya medjugorjei üzeneteiből olvasunk fel néhányat. Mindenkit szeretettel
várunk!
·Okt.
10-13 között ifjúsági cursillot tartunk az Apor iskola mintegy 90 végzős
diákja számára. Kérjük a cursillistákat,
palancaikkal,
süteménnyel segítsenek bennünket. Előre is köszönjük!
·Következő családi szentmisénk október második vasárnapján lesz.
·Ünnepeink
Kedd: Szent Gellért püspök és vértanú
Csütörtök: Szent Kozma és Szent Danján és vértanúk
Péntek: Páli Szent Vince áldozópap,
Szombat: Szent Vencel vértanú, Ruiz Szent Lőrinc és társai vértanúk
·Továbbra is várjuk a képeket, cikket, írásokat újságunkba.
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@matavnet.hu