Életet a léleknek!
 
2002. szeptember 21. A Szentlélek templom lapja  Évközi 25. vasárnapja

 „ Uram, te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna.”
                                                                                     (Zsolt 4,7b-8)

„Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan.!”

Tartalom

Vasárnapi Szentírási szakaszok
A szentatya 2001. szeptember 11-ére emlékezett
Jézus vár terád...
A Dalok Lelke
Szalézi Szent Ferenc: Istentől kapott kereszted
Jézus szeretete
Gyerekek mondták
Hirdetéseink, Ünnepeink

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról

Olvasmány: Iz 55,6-9

Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös;
térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. Hiszen az én gondolataim nem a
ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival
magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál.
 

Szentlecke: Fil 1.20a-24.27a

Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most
is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. Mind a kettő vonz: Szeretnék
elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb
szükség van. Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan.
 

Evangélium: Mt 20,1-16

„A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. Miután napi egy
dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is
ácsorognak ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. Azok ki
is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált
ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki
ti is a szőlőmbe - mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add
ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt
kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor
átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint
velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot.
Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem
tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg
utolsók.”

Vissza az elejére

 
                        A szentatya 2001.

                                    szeptember 11-ére emlékezett
 

Vatikán: Szerdán, szeptember 11-én délelőtt fél 11-kor II. János Pál pápa a VI. Pál teremben tartotta meg a szokásos
általános kihallgatást, amelyet ezúttal teljes egészében az Ikertornyok elleni merénylet évfordulójának szentelt és amelyet a hívek
közös imája zárt le.
„Ma a világ minden részén gondolatban sokan felkeresik New York városát, ahol tavaly szeptember 11-én a World Trade
center Ikertornyai egy rettenetes merénylet következményeként romba dőltek, maguk alá temetve sok ártatlan testvérünket” –
kezdte beszédét a szentatya. „Egy évvel később ismét emlékezünk a terrorizmusnak ezekre az áldoztaira, és Isten irgalmába
ajánljuk őket. Ugyanakkor ismét lelki közelségünkről biztosítjuk családjaikat és szeretteiket. Szólni kívánunk azoknak a
lelkiismeretéhez is, akik kiterveltek és másokkal végrehajtattak egy ilyen végtelenül barbár és kegyetlen tervet. 2001.
szeptember 11-e után egy évvel ismételten leszögezzük, hogy semmiféle igazságtalan helyzet, csalódottság, frusztráció,
semmiféle filozófia vagy vallás sem igazolhat effajta eltévelyedést. Minden embernek joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák
életét és méltóságát, amelyek sérthetetlen javak. Ezt mondja Isten, ezt szentesti a nemzetközi jog, ezt hirdeti az emberi
lelkiismeret, ezt igényli a polgári együttélés.” A pápa leszögezte: a terrorizmus mindig is az embertelen brutalitás megnyilvánulása
és az is marad. Éppen ezért, mint ilyen, soha nem oldhatja meg az emberek közötti konfliktusokat. Mások kisemmizése, a
fegyveres erőszak, a háború, olyan választások, amelyek gyűlöletet és halált okoznak és terjesztenek. Csak az értelem és a
szeretet lehetnek olyan értékek, eszközök, amelyek leküzdik és megoldják a személyek és a népek közötti vitákat. Sürgetően
szükséges, hogy egybehangzó és határozott erőfeszítéseket, új politikai és gazdasági kezdeményezéseket valósítsanak meg,
amelyek képesek az igazságtalanság és elnyomás botrányos helyzeteinek megoldására. Ezek ugyanis továbbra is sújtják az
emberi család számos tagját, kedvező feltételeket teremtve a bosszúvágy ellenőrizhetetlen kitörései számára. Amikor megsértik
az alapvető jogokat, akkor az emberek könnyen a gyűlölet és az erőszak kísértésének prédájává válhatnak. Közösen kell
építeni a szolidaritás globális kultúráját, amely visszaadja a fiataloknak a jövőbe vetett reményt. „Szeretném mindenkinek
elismételni a Biblia szavait. Közeledik az Úr, jön, hogy kormányozza a Földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és
hűségesen a népek fölött. Csak az igazságból és igazságosságból fakadhat szabadság és béke. Csak ezekre az értékekre lehet
emberhez méltó életet építeni. Ezeken kívül csak pusztulás és pusztítás létezik. Ezen a végtelenül szomorú évfordulón emeljük
Istenhez imánkat, hogy a szeretet helyettesíthesse a gyűlöletet, és minden jóakaratú ember elkötelezettségével az egyetértés és a
szolidaritás megvalósulhasson a Föld minden részén”.
Végül a szentatya, köszöntést intézve az egyes nemzetek zarándokcsoportjaihoz, így fohászkodott: „Szentatyánk, végtelenül
irgalmas Isten, légy kegyes azzal a sok igazságtalansággal szemben, amely foltot ejt az emberi nem lelkiismeretén. Minden
ember szívébe áraszd ki Szent lelked erőteljes leheletét, hogy együtt, nap mint nap, növekedjenek az egyetértésben és egyetlen
nagy családot alkossanak, amelyben mindenkit gyermekedként fogadjanak be és ismerjenek el. A Mi Urunk, a Te fiad, Jézus
Krisztus, a Szeplőtelen Szűz Fia által, ki örökké él és uralkodik.”

                                                                                        (VR/MK)

Vissza az elejére

 
„Jézus vár terád…”

 

S én nem megyek. Már nem tudok naponta szentmisére menni a Szentlélek templomba, s nagyon nehezen élem ezt meg. Szinte
mindennap estig tanítok, s bár reggelente részt veszek az iskolai szentmiséken (amiket szintén nagyon szeretek!), az mégsem
ugyanaz.

Most, a tizenötödik évforduló kapcsán átgondoltam, mi is köt ennyire ide? Hiszen annyi helyen jártam már a világban, sok-sok
templomba imádkoztam Jézushoz, mindenütt éreztem a jelenlétét, de ide hazajövök!

Itt megnyugszom, itt feltöltődök, itt mindig helyrezökken a lelki egyensúlyom és megtalálom a lelki békém. Talán azért, mert itt
bátorkodtam végre megfogni Jézus felém nyújtott kezét? S amikor lazulni érzem a köteléket, elszállni készül a bátorságom,
elillanni az állhatatosságom, csak átszaladok, Hozzád bújok a lelkemmel, s máris rendbe jövök? Talán.

Szeretem a templomot a nyáresti misék idején. Akkor senki sem kötelességből jön. A Szűzanya alakja tündököl a lenyugvó
nap fényében. Csend van, béke és mély átadottság. Egész valómmal énekelhetem: „Jöjj el, jöjj el, siess már, Jézus, Téged
szívem vár.”

Szeretem a templomot a csütörtök esti szentségimádások idején. A szentségi Jézus tekintete perzseli a lelkem. Sokszor majd
meggyulladok. Egy idő után le kell hajtanom a fejem, teljesen megsemmisülök Jézus tökéletessége előtt. Porszemnél is
kisebbnek érzem magam.

Szeretem a templomot, ha rossz idő van. Olyankor kevesen vagyunk, pedig nagyon érződik az oltalom, a biztonság. Jézus
vigyáz ránk.

Szeretem a templomot a szombat esti gitáros misék idején. Igaz, nem éppen gregorián dallamok, de a szövegük! Mintha
mindegyik a lelkemből fakadt imádság lenne! Szeretek énekelni, s gyakorlatilag mindig énekelek. Néha „kihallatszik”, néha
nem. Nem véletlenül mondják, hogy aki énekel, duplán imádkozik. Mindig a lelkem mélyéből jön.

Szeretem a templomot a plébánián tartott cursillok idején. Reggel, ha tudok, hamarabb lejövök mint a többiek. Jézus és én.
Nagyon meghitt a hangulat. Soha nem látott szögből süt be a Nap, ragyog a tabernákulum s Jézus az oltár fölötti kereszten. A
Szűzanya szobra körüli fal ezer színben pompázik.

Szeretem, mikor a cursillon az első sorban ülünk a szentmisén. Már amúgy is emelkedett a lélek, s az oltár, a szentségi Jézus
közelsége, hogy mindent annyira közelről láthatunk, különösen átélhetővé teszi a Szentmise áldozatot.

Szeretem a keresztutakat, a virrasztásokat. Újabban már azt is, ha tele van a templom. Mekkora örömet jelenhet ez Jézusnak!

Szeretem, ha megkapom a kegyelmet, hogy fiatalokat hozhatok ide szentségimádásra, szentmisére, cursillora. Hisz Jézus
nagyon szereti őket, s leginkább itt ébredhetnek ennek tudatára!

És még sokáig sorolhatnám. Szeretem ezt a templomot. Jézusért lángolok mindenhol, de ha kialudni készül a tűz a lelkemben, itt
mindig újra felizzik. Nem vettem részt az építkezésben, csak az Úr tudja miért irányítja úgy a sorsomat, ahogy. De
idetartozónak érzem magam, s bár látványos munkákat nem végeztem, most már az én imáim is beleivódnak a falakba. S a
lelkek (különösen a fiatal lelkek) építésében talán tudok segíteni, igaz, mégcsak nem is csavar, legfeljebb annak egy menete
lehetek a gépezetben. De boldogan vagyok az, mert az is fontos! Az Úr nekem ezt a feladatot szánta. A Szentlélek pedig vezet,
hogy mindig tudjam mit kell tennem.

Mérhetetlen hála és öröm van bennem, s imádkozom azért, hogy sokak számára ugyanazt a lelki otthont jelentse a Szentlélek
templom, mint számomra.

                                                                                         (BKZS)
 

Vissza az elejére

 
A Dalok Lelke


„Minden ember lelkében dal van, (…) s akinek szép lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”

Babits Mihály

Egyszer valaki megtanított arra, hogy milyen csodálatos dolog Istennek énekelni és megnyitni a szívemet egy csodálatos erőnek,
akit leggyakrabban Szentléleknek nevezünk. Én mégis leginkább a „Dalok Lelkének” szeretem hívni. Ha egyszer megnyitottuk a
szívünket, hangja többé nem hallgat el bennünk, még ha zajt keltve meg is próbáljuk elnyomni, vagy nem veszünk róla
tudomást, dala szüntelen hangzik lelkünk mélyén.

Amikor felépült ez a templom, mi voltunk itt az első bérmálkozók, akkor még a város összes fiatalját együtt bérmálták.

Karácsony előtt kóborolva kerestem egy helyet, ahol talán befogadnak. Mint ahogy Mária szállást keresve hordozta szíve alatt
a kis Jézust, éppúgy őrizgettem szívemben a „Szeretetet”, hogy megoszthassam másokkal. 12 évesen éppoly megszeppenve
álltam ezen a helyen, mint karácsonykor az énekkarosok között. Sohasem gondoltam volna, hogy visszatérek még ide!

Csodálatos volt végigélni a készülődést a jubileumi koncertre. Visszatekintve, minden pillanatnak – legyen az örömteli, vagy
keserű – meg volt a maga helye és szerepe mindannyiunk életében.

Amikor mindenki elhozta kedvenc dalait és kottáit, izgatottan hallgattuk végig ezeket..

A felkészülés néhány hete alatt előfordultak nagy nevetések, de voltak feszült pillanatok is. Mindannyian „emberből vagyunk” –
egyik barátom szokta ezt mondani – így elkerülhetetlenek a súrlódások. Sokszínű közösség ez: hétévestől a negyvenesekig,
vannak, akik már 10-15 éve együtt vannak és vagyunk, akik néhány hónapja tartozunk ide. Van azonban egy közös kincsünk:
a Dalok Lelke.

Sokszor éjszakába nyúlóan próbáltunk, mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges volt, mégsem ment tökéletesen. Eljött a
koncert estéje. Mindnyájan izgultunk. Egy közös imádság után átmentünk a templomba…

Azon az estén egy láthatatlan Erő helyére tett minden szót, minden mozdulatot, minden hangot. Egy „titokzatos kéz” gyönyörű,
harmonikus csokorrá rendezgette ezt a sokszínű virághalmazt, hogy Atyánknak öröme teljék bennünk. Mindegyikünk lelkében
van egy hang, egy dallam, egy dicsőítő zsoltár, amely eggyé forrt ezen az estén.

Az utolsó daloknál, amikor már mindenki velünk tapsolt, csupa ragyogó arcot láttam. Ugyanaz a tűz ragyogott a gondokkal
küzdő tekintetének megtört fényében, mint a lángoló fiatalság csillogásában.

Bárhogy is nevezzük, a Dalok lelke szüntelen énekel a lelkünk mélyén és ha elcsendesedünk, visszhangjaként meghallhatjuk a
másik lelkének énekét. Minden ember csodálatos és megismételhetetlen. Minél többen vagyunk, annál szebben szól az ének!
Minden dal egy imádság és a világon egyetlen ima sem hangzik el anélkül, hogy Isten meg ne hallgatná…

                                                                                         (Marcsi)

Vissza az elejére

 
Szalézi Szent Ferenc:
Istentől kapott kereszted

 

Ha minden angyal, a világ minden lángelméje
tanulmányozta volna,
mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben,
miféle szenvedés,
kísértés vagy fájdalmas veszteség,
nem találhattak volna
hozzád illőbbet,
mint azt ami ért.
Isten örök gondviselése
kezdettől fogva kigondolta,
hogy ezt a keresztet saját szívéből
értékes ajándékként neked adja.
 

Mielőtt elküldte volna,
mindentudó szemével megszemlélte,
isteni értelmével átgondolta,
bölcs igazságosságával megvizsgálta,
szerető irgalmával átmelegítette.
 

Minden két kezével megmérte,
hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
 

Azután megáldotta szent nevével,
felkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így most egyenesen az égből jön feléd,
mint Istennek hívása,
és könyörülő szeretetének ajándéka,
hogy egészen önmagaddá légy,
és Istenben megtaláld beteljesülésedet.

 vissza az elejére

Jézus szeretete


Jézus csak a tiszta emberi szereteten keresztül képes a világban jelen lenni és megérinteni a környezetünkben élőket. Ha nem
hiszünk a szeretet tisztaságában és nem próbáljuk megélni azt, akkor nincs bennünk semmi, ami megszentelődhessen. Ha
félünk, akár ügyetlen, emberi módon is szeretni, csak üresség van bennünk, nincs, amit megsokszorozhasson az Úr!

Soha ne féljünk szeretni, még ha a szeretet kockázatos is, mert védtelenné és sebezhetővé tesz. Kétezer éve szemünk előtt a
példa: a Szeretet a világba jött, kiszolgáltatta Önmagát. Nem fogadták be, megcsúfolták, megsebezték, halálra kínozták.
Harmadnapon újra eljött. Azóta szüntelenül körül jár a világban napról-napra újjászületve azokban, akik vállalják a kockázatot,
hogy csatornájává válva a Szeretetnek, napról-napra meghaljanak vele, amikor meggyalázza bennük a világ.

                                                                                         (Marcsi)
 

vissza az elejére

Gyerekek mondták

Mi a politika ?

A politika az, amikor emberek összegyűlnek és nagyon sokat beszélnek.

Mi a lélek ?

A lélek az, amikor anya süteményt tesz a tányéromra és hagy az öcsémnek is belőle.

Mi a szomorúság ?

A szomorúság az, amikor az egyik ember meglátogatja a másikat és sokat iszik.

vissza az elejére

Hirdetéseink, ünnepeink

 
·Soron következő cursillo (háromnapos, bentlakásos keresztény tanfolyam, lelkigyakorlat), melyre nagy szeretettel várunk
mindenkit: nov. 21-24 férfi; nov. 7-10 női. Jelentkezéseket az előcsarnokban kihelyezett jelentkezési lapokon lehet megtenni.

·Most szombaton megtartottuk a hittancsoportok beosztásával kapcsolatos szülői értekezletünket. Akiknek eddig még nem volt
módjuk hittanra jelentkezni, azok csatlakozzanak az induló hittancsoportokhoz, melyeknek a beosztását a hirdetőtáblára ki
fogjuk helyezni.

·Okt. 17-én, a csütörtöki szentségimádás keretében aporos diákok vezetésével imádkozunk rózsafűzért, közben énekelünk és
a Szűzanya medjugorjei üzeneteiből olvasunk fel néhányat. Mindenkit szeretettel várunk!

·Okt. 10-13 között ifjúsági cursillot tartunk az Apor iskola mintegy 90 végzős diákja számára. Kérjük a cursillistákat,
palancaikkal, süteménnyel segítsenek bennünket. Előre is köszönjük!

·Következő családi szentmisénk október második vasárnapján lesz.

·Ünnepeink

Kedd: Szent Gellért püspök és vértanú

Csütörtök: Szent Kozma és Szent Danján és vértanúk

Péntek: Páli Szent Vince áldozópap,

Szombat: Szent Vencel vértanú, Ruiz Szent Lőrinc és társai vértanúk

·Továbbra is várjuk a képeket, cikket, írásokat újságunkba.

 
vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu