Életet a léleknek!
2002. november 10. A Szentlélek templom lapja   Évközi 32. vasárnap

                                 „Embertársainktól jön élet és halál.
                                    Ha megnyertünk egy testvért,
                                        megnyertük az Istent
                                     Ha bűnre csábítunk valakit,
                                       Krisztus ellen vétünk.”
                                                                               (Remete Szent Antal)

 

„Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!”

Tartalom

Vasárnapi Szentírási szakaszok
A Lateráni-bazilika
November 10, Mécs László halálának évfordulója
Óbecsei István: Szeressétek az öregeket
Tours-i Szent Márton
Ez már haladás
A hold
A Szalézi Szent mondta...
Hirdetéseink, Ünnepeink

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról

Olvasmány: Bölcs 6,12-16

A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. Már előre
megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá. Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja. Róla
elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól. Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik
méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.
 

Szentlecke: 1Tessz 4,13-18

Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek,
akiknek nincsen reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is,
akik Jézusban hunytak el. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk,
nem előzzük meg az elhunytakat. A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a
mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt
elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!

Evangélium: Mt 25,1-13

A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig
okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek
korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény,
menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis
olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek.
Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen
voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram,
nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok
sem a napot, sem az órát.

Vissza az elejére

 
A Lateráni-bazilika


A Lateráni-bazilika (másik neve: Szent János-bazilika) a pápa székesegyháza. Ezt a címet viseli: „A földkerekség minden
egyházának anyja és feje." A hozzáépült Lateráni palotában székeltek a pápák a 4. századtól a 16. századig. A bazilikát
Konstantin császár építette és I. Szilveszter pápa szentelte fel 324-ben. Az idők folyamán a palota tűzvész, földrengés és
fosztogatás áldozata lett. Ezért XIII. Benedek pápa 1726-ban újra felszentelte és a november 9-ére tette a szentelés
évfordulójának megünneplését. Az egyház iránti szeretet és a Péter egyházához való hűség jeleként ezt a napot az egész
általános egyház megünnepli.

Vissza az elejére

 
            November 10-én van

                                  Mécs László halálának évfordulója

 

Életéről Guy Chastel a francia költők párizsi folyóiratának mellékletében 1936. november 25-én ezt írta:
„Észak-Magyarországon egy kis faluban (Hernádszentistván), mint pásztorfiúcska őrizte nyáját. Ott szívta magába a természet
szeretetét, amely verseinek mélyén honol. Apja tanító volt, és László is ezt a pályát választotta. Tanulmányait a budapesti
egyetemen végezte, és ekkor küldte első verseit néhány folyóiratba. Kitört a háború, amely komollyá tette a fiatalokat, és
felforgatta hazáját. A felfordulás közepette Mécs küldetése tudatára ébred, amely kitágítja költészetét. A premontreiek
rendjébe lép, pappá lesz, és jelenleg (1936) csehszlovák területen egy magyar nyelvű községben, Királyhelmecen plébános.
Mint lelkipásztor, folytatja juhainak őrzését. És hogy jelképességét fokozza, felcseréli Martoncsik József családi nevét Mécs
Lászlóra. Mécs, azaz mécses."

Egy huszonöt éves, művelt pap számára, a szellemi magány falusi száműzetésnek felel meg. Mécs ezt a magányt a világ
közepébe helyezi. Szoros kapcsolatban van a mindennapi élettel, közvetlenül szemléli a munkákat és a napokat, és a lelkek
munkálásában kettős gazdagodást talál: a költő kincsei kitárulnak, és ugyanakkor a pap szíve is meggazdagszik. E kettős
kivirágzást nem lehet egymástól elválasztani. Ezek nála ikervirágként jelentkeznek. Mécs lelkét könnyen elfogja a vágy, hogy
örömet szerezzen, és ebben mindenkit részletesen részesítsen. Ha tehetné, az egész világot maga köré vonná. Amikor ezt
mondja: „Én tükre vagyok minden mosolyoknak" - ez nem irodalom, az ember érzi benne az adományozás türelmetlenségét.

„Költészetének kezdetén kevéssel is megelégszik: egy kis közönséges eset, a hordár gesztusa, aki elviszi csomagját, a vasúti
kocsiban vele utazó gyermek tekintete, az anya bizalma, aki útközben elmondja neki fia hazatérését, és a költő a legegyszerűbb
realizmusból elindulva hirtelen lendülettel az örök szimbólum felé emelkedik. Egy szív dobog, és az egész nemzet szíve lüktet, a
legcsekélyebb mindennapi esemény a szociális kérdést tolja előtérbe. Feltör egy érzelem, és az emberiség kezd az ajkán
beszélni. Az élet sodrásából folyó részlet eset hirtelen világszenzációvá válik!"

Első kötete, a Hajnali harangszó, 1923-ban jelent meg. Majd sűrű egymásutánban a többi: Rabszolgák énekelnek (1925),
Vigasztaló (1927), Az ember és árnyéka (1930), Üveglegenda (1930), Bolond Istók bábszínháza (1931), Legyen
világosság! (1933), Válogatott versek (1934), Megdicsőülés (1935), Fehéren és kéken (1937), Élőket nézek (1938),
Forgószínpad (1940); 1941-ben jelenik meg összes verseinek vaskos kötete. Ezt követi az Aranygyapjú (1971), Vissza a
csendbe (1976), Üzenet (1982), Aranygyapjú (1987) bővített kiadás, Magyarok misekönyve (1991), és az Anya kell (1993)
kötete.

Szavaló körútjain magyarul hódította meg közönségét, szuggesztív külsejével és sajátos szavalásmódjával. Így Erdélyt is, ahová
maga Gr. Majláth Gusztáv Károly püspök is többször hívta. Számos versét idegen nyelvre lefordították. Hazai irodalmi
társaságok választott tagja, a régi Vigíliának kezdettől fogva főmunkatársa, később főszerkesztője is volt. Itt jelent meg
1942-ben bátor Hitler-ellenes verse, az Imádság a nagy lunátikusért.

Életében a premontrei rend mélyen érző, imádságos, szépet szerető, titokban elmélyedő lelkisége a gyakorlati szeretettől
átitatott lelkipásztor igehirdető és karitatív érzékével párosult. Huszonöt éves felvidéki plébánosságából a kis történetek tucatját
tudta mesélni elbeszélő jókedvében, miután Pannonhalmára kerülve nekilátott önéletrajza megírásához. A hívek, különösen a
szegények, a kisemberek sokat beszélhetnének róla.

A rendszerváltás után a Bakonyban bujkált. 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták, 1956 szeptemberében rehabilitálták.
Utána káplán lett az Árpád híd melletti óbudai templomban. 1961-től haláláig csendes visszavonultságban élt Pannonhalmán.
Magába fordulva, párbeszédben Istennel és a szenvedés csendjében élt. A kommunisták uralma alatt verseit Amerikában adták
ki. Megérte nyolcvanadik születésnapját és gyémántmiséjét. Emlékiratain dolgozott és sokat imádkozott, három szentolvasót is
elmondott naponta. 1978. október 30-án karja lebénult, ágynak esett. Tüdőgyulladást kapott és 10 nap múlva csendesen
elhunyt.

Befejezetlen önéletrajzában írja, hogy kezdő káplánként az egyik haldokló paraszt ezt a tanácsot adta neki: „Legyen olyan
egyszerű, mint az országút, hogy mindenkihez elmehessen. Legyen jó, mint a kenyér, hogy mindenkit etethessen. Legyen vidám,
mint a bor, hogy mindenkit megnevettessen!" Azt hiszem, hogy Mécs László ezt szó szerint megvalósította...

                                  Uram, ha egyszer összeesek holtan,
                                   a számadáson ne sokat kérj tőlem
                                       én csak tilinkó voltam.
                                     Fáradt szívükre ráhajoltam,
                                     szebb életről nekik daloltam:
                                     egyszerű falusi pap voltam.
                                                                                     (Mécs László)

 

Vissza az elejére

 
        Óbecsei István

        Szeressétek az öregeket

 

Nagyon szépen kérlek titeket: szeressétek az öregeket!
A reszkető kezű, hős apákat, a hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos és eres kezeket, az elszürkült, fáradt szemeket!
Simogassátok meg a deres fejeket, csókoljátok meg a ráncos kezeket!
Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet!
Szenvedtek ők már eleget, a vigasztalóik ti legyetek!
Ne tegyétek őket szűk odúkba, ne rakjátok őket otthonokba!
Hallgassátok meg a panaszukat, enyhítsétek meg bánatukat!
Legyen hozzájuk szép szavatok, legyen számukra mosolyotok.
Ők is sokat küzdöttek értetek, amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget, hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is s elfogadtak titeket, mikor Isten közéjük ültetett.
Ha majd az Örök Szeretet elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket, mert ti lesztek az öregek!
És mindazt, mit nekik tettetek, azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket: Szeressétek az Öregeket!

                                            Kívánok:

Békét, csendet, mely elűz vihart,
Szent erőt, mely próba közt kitart,
Érző szívet, mely enyhít nyomort,
S mély alázattal porig hajolt,
Örömöt, mely napsugárként
Tud gondfelhők között is szórni fényt,
Bátorságot, mely meg nem remeg,
S kész odaadni kincset, életet,
Szívet, mely a bűnöst szereti,
Gyengeségét, vétkét elfeledi,
És hitet, mely mint a sasmadár
Fölfelé tart és az égbe száll,
Melynek nincs nehéz, nincs „nem lehet”…
Ezt kívánom! S kell-e több neked?

Vissza az elejére

 
Tours-i Szent Márton

 

Amikor Gallia nagy szentje a napvilágot meglátta, csak három éve múlt annak, hogy Nagy Konstantin római császár a
háromszáz éven át bujkáló és üldözött kereszténység­nek a 313. évi milánói rendeletével megadta a teljes vallás szabadságot.
A földalatti, katakomba egyház végre méltó helyére került. Minderről azonban Márton még ezekben az években nem sokat
tudott. Szülei pogányok voltak, édesapja a császári hadsereg tribunusa. A mai Szombathelyen, Saba­riában született, de nem
sokkal később átköltöztek Páviába és ott pogány környezetben nőtt fel. Tizenkét évesen szülei akarata ellenére katekumennek
jelentkezett, elsajátította a keresztény vallás tanítását és 6 évvel később megkeresztelkedett.

Mint veterán apa fiát, tizenöt éves korában besorozták a hadsereg lovas gárdájába, testőrtiszt lett. Már ekkor kitűnt társai
közül, mert egyszerű, tiszta és emberszerető volt. 334-ben Amiens város kapujánál kemény tél idején egy didergő koldussal
találkozott. Azonnal neki adta nagy katonai köpenyének felét. Éjszaka pedig ezt a fél köpenyt Krisztus vállán látta. Utána
hamarosan megkeresztelkedett, elhagyta a hadsereget és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hiláriushoz csatlakozott, aki nagy
hatással volt reá. Innen hazalátogatott szüleihez és megtérítette édesanyját. Remetéskedni kezdett Genova közelében. Ekkor
folytak a katolikus és ariánista viták, s az ariánus püspökök őt is bántalmazták, majd kiutasították. 375-ben megalapította
Tours közelében Marmoutier kolostorát, ezzel elindítva a gall-frank szerzetesség fejlődését.

Amikor 371-ben a tours-i püspök meghalt, a nép, a papság és a többi püspökök mind őt választották meg főpász tornak. Ettől
a perctől kezdve, mint jó pásztor vezette a nyáját. Látogatta őket, prédikált és csodáival is megdicsőítette Istent közöttük. Úgy
élt, mint a legszerényebbek egyike, miközben az ország gyógyításairól és az elhunytak feltámasztásairól beszélt. Mindezek
mellett azonban keményen harcolt az ősi szent hit tisztaságának megőrzéséért. Fáradhatatlanul hirdette az igét a még pogány
lakta területeken. Alázattal elviselte, amikor a kisebb klérus morgolódott ellene szegénységéért és szigorú életmódjáért, nem
kérte számon ezt tőlük. Egy alkalommal súlyosan megbetegedett, s már-már halálán volt, amikor szeretett hívei körülvették
ágyát, így sírtak, rimánkodtak: „Atyánk, ne hagyj minket!" Ekkor mondta híres szavait: „Ha még szükségük van rám híveimnek,
nem utasítom vissza a munkát!" (Non recuso laborem!) Ez volt Aron püspöknek is a jelszava. Isten visszaadta egészségét, és
tovább vezethette egyházmegyéjét. 397. november 8-án halt meg, és 11-én temették el Toursban. A nyugati egyházban Márton
az első nem vértanú szent. Több ezerre tehető a róla elnevezett hegyek, templomok, várak, kolostorok, helységek száma. Sírja
a középkorban zarándokhely volt.

 
 vissza az elejére

Ez már haladás

 
Amikor nagyanyám meglátogatta édesanyját, három napra volt szüksége. Egy nap oda lovas szekérrel, egy napot töltött ott.
Beszélgettek és meghallgatták a legújabb eseményeket. Dolgoztak egy kicsit a kertben és a konyhában. Harmadik napon
indulás haza.

Amikor édesanyám ment látogatóba anyjához, két napra volt szüksége. Vonaton utazott. Szerencsés esetben jó volt a
csatlakozás és az első nap ott maradt nála. Megbeszélték a legújabb eseményeket, és másnap irány haza.

Amikor én látogatom meg anyámat, elég egy fél óra. Autóval megyek és csak tíz percre állok meg, mert a gyerekek
nyugtalanok, unják magukat és valamit még vásárolni szeretnének.

Ha egy szép napon az én lányom jön el látogatóba, vajon mennyi időre lesz szüksége?
 
 

Utazó: Milyen időnk lesz ma?

Juhász: Olyan, amilyet én szeretek.

Utazó: Honnan tudod, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretsz?

Juhász: Miután rájöttem, uram, hogy nem lesz mindig olyan idő, amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így
aztán biztos vagyok benne, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretek.

A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől.

 

vissza az elejére

A hold

Volt egyszer egy leány, aki minden éjjel a holdat szemlélte. Mintha az ég szeme lett volna. Ezüstös tekintetéből érezte, hogy egy
ismeretlen fiú arca néz felé. Vagy talán csak egy álomkép volt? A leány várakozott és sóhajtozott.

A föld másik oldalán volt egy fiú, aki minden éjjel a holdat szemlélte. Az ég sápadt képernyőjén mintha egy gyönyörű és csábító
leány arcát látta volna. A fiú egy szegény vadász volt. Egy éjszakán megfeszítette legjobb íján a húrt. Elhelyezte rajta a
legerősebb íjvesszőt. Minden erejével megfeszítette és megcélozta a holdat. A vessző kemény volt, mint az acél és gyors, mint a
villám. Becsapódott a holdba és letört belőle egy darabot.

Az egyik a leány ölébe hullott, a másik a fiú lábai elé. A hold kis darabját, mint értékes drágakövet mindketten a nyakukba
akasztották. Találkoznak-e valaha? Talán.

Mi emberek olyanok vagyunk, mint a két fiatal: rohanunk a világban és visszük magunkkal az álom felét.

 

Biztosan nem tudod kinél van az álmod másik fele. Így nem hibázol, ha mindenkivel szemben udvarias vagy

vissza az elejére

A Szalézi Szent mondta…

 

(Isten akarata) • A rossz szokásokat le lehet győzni: erős akarat kell hozzá (MB VII. 190).
Az engedelmesség biztosít bennünket, hogy Isten akaratát tesszük (MB VII. 876).
A bölcsesség az a művészet, amely segít kormányozni akaratunkat (MB IX. 933).
Isten gazdagon megjutalmazza, ha áldozatot hozunk akaratának teljesítésében (MB XI. 243).
A fiatalok nevelésének alapja az akarat formálása (MB XV 78).
Amikor valaki lemond akaratáról, sok jót el lehet róla mondani (MB XVI. 197).
 

vissza az elejére

Hirdetéseink, ünnepeink

 

·Soron következő cursillo (háromnapos, bentlakásos keresztény tanfolyam, lelkigyakorlat), melyre nagy szeretettel várunk
mindenkit: nov. 21-24 férfi; Jelentkezéseket az előcsarnokban kihelyezett jelentkezési lapokon lehet megtenni.

·A mostani hétvégén zajló női cursillo záróünnepsége vasárnap 14 óra 30-kor lesz a Győrújbaráti Lelkigyakorlatos házban.

·Szombat esténként a 6 órai szentmise után szeretettel várjuk a már bérmálkozott fiatalokat ifjúsági hittanra a plébánia emeletére

·Mai családi szentmisénket vasárnap délután 4 órakor tartjuk.

A 4-8 éves gyerekeket a plébánián gyerekfoglalkozásra várjuk, melynek témája a szentmisén is elhangzó evangéliumi
részlet. A foglalkozásról a gyerekek a felajánláskor a templomba jönnek, a mise hátralevő részében együtt
imádkozunk, énekelünk.

·Ünnepeink

Hétfő: Toursi Szent Márton püspök (Szombathelyi Egyházmegye védőszentje)

Kedd: Szent Jozafát püspök és vértanú
 

 
vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu