Életet a léleknek!
2002. április 14.       A Szentlélek templom lapja            Húsvét 3. vasárnapja

                                                 „Az Isten akarata az,
                          hogy ami történt abból az ember győztesen kerüljön ki.
                                      A győztesek pedig azok,
                       akik a kialakult helyzetet a maguk javára tudják fordítani!”
 

                     „Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak!”

Tartalom

Vasárnapi Szentírási szakaszok
A festő és modellje
Krisztus lelke és emberi tudása
A nap és a felhők
Melyek a húsvéti időszak fő gondolatkörei?
Alig lehet megköszönni, Kedves Atyánk
Ezentúl csak Téged akarlak
Rövid gondolatok
Imádság gonosz gondolatok ellen
Melyik az erősebb?
Hirdetéseink, Ünnepeink

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról


Olvasmány: ApCsel 2,14.22-28

Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan!
Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta
előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt végbe köztetek. Ezt az embert az Isten
elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta
a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr
mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el.
Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. Az élet útját mutattad meg nekem, és
örömmel töltesz el színed előtt.

 

Szentlecke: 1Pét 1,17-21

Ha Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei alapján, éljetek istenfélelemben zarándoklástok
idején. Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott
értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán. Őt (Isten) előre, már a
világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt
a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen.

 

Evangélium: Lk 24,13-35

Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.
Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott
hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak.
Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott
ezekben a napokban.” „Micsoda?” - kérdezte. „A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban
az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig,
hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is
megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok
jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy
az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”
Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta
nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De
marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a
szemük elől. „Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában
útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban
feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a
kenyértöréskor.

Vissza az elejére

 
A festő és modellje

Leonardo da Vinci elvállalta, hogy nagy freskót fest Milánóban a Santa Maria delle Grazie monostor ebédlőjének falára, amely
Jézus utolsó vacsoráját ábrázolja majd apostolaival.

Mesterműnek szánta a készülő freskót, ezért higgadtan és nagy figyelemmel dolgozott. A mű ezért nagyon lassan haladt, a
barátok sürgetése ellenére. Jézus arcához Leonardo hónapokon át keresett modellt, aki minden követelménynek megfelelne.

Olyan arcot, amely erőt és gyengédséget, mély lelkiséget és sugárzó intenzitást egyaránt kifejez.

Végül megtalálta: Jézus arcának Angello vonásait adta, egy olyan egyenes lelkű és tiszta tekintetű emberét akivel az utcán
találkozott.

Egy évvel később Leonárdo a város rosszhírű negyedeibe és a legkétesebb kocsmákba, gyanús ivókba kezdett eljárni. Olyan
arcot keresett ezúttal, amely nyugtalanságot, bizalmatlanságot és kiábrándultságot fejez ki, olyan ember arckifejezést, aki képes
a legjobb barátját elárulni. Különböző gazfickók között eltöltött sok-sok éjszakai keresés után rátalált arra, aki Júdás
modelljéül szolgálhatott. El is vitte magával a kolostorba, és nekilátott, hogy lefesse, amikor modellje szemében könnyet látott
megcsillanni.

- Ugyan miért? – kérdezte Leonárdo a sötét zord arcra tekintve.

- Angello vagyok – morogta a csavargó -, ugyanaz, aki ezelőtt Krisztus arcának modelljéül szolgált.

Forradalom a kozmetikumok világában: bebizonyosodott, hogy az emberi arcot legszebbé a szép lélek teszi.

                                                                                          (DZ-né)

 
Vissza az elejére

 
Krisztus lelke és emberi tudása

Az emberi lélek, amelyet Isten Fia magára vett, valódi emberi megismeréssel rendelkezett. E megismerés, mint ilyen önmagában
nem lehetett határtalan: térben és időben folyó életének történelmi körülményei között valósult meg. Ezért Isten emberré lett Fia
gyarapodhatott bölcsességben, korban és kedvességben, sőt érdeklődnie kellett olyan dolgok iránt, melyeket emberi
mivoltában tapasztalati úton kellett megtanulnia. Ez megfelelt annak, hogy a szolgai alakjában önként kiüresítse önmagát.
Ugyanakkor Isten Fiának e valóban emberi megismerése személyének isteni életét fejezte ki. Isten Fia mindent tudott,
mégpedig azáltal, aki azt az embert magára öltötte; nem természete szerint, hanem mert az Igével egyesült, az emberi természet,
mert egyesült az Igével, minden isteni dolgot is tudott, mégpedig Fölségének megfelelően. Ez elsősorban arra a bensőséges és
közvetlen megismerésre vonatkozik, amellyel Isten emberré lett Fia rendelkezik az Atyáról. A Fiú emberi megismerésében is
megmutatta azt az átható isteni megismerést, mellyel az emberek szívének titkos gondolatairól tudott.
Krisztus emberi megismerése (a megtestesült Ige személyében az isteni Bölcsességgel való egysége miatt) teljesen tudta azokat
az örök terveket, amelyeknek kinyilatkoztatására jött. Amiről e tekintetben azt mondja, hogy nem tudja, arról másutt
magyarázatul adja, hogy nem kapott rá küldetést, hogy feltárja.

                                                                    (A katolikus egyház katekizmusából)
 

Vissza az elejére

 
A nap és a felhők

Egyik nap korábban ébredtem fel. A nap a keleti égbolton a fák közül akkor bukkant éppen elő. Vörösen izzott, majd ellökve
magát a horizonttól, megkezdte szokásos napi útját az égbolton. Ahogy ezt a csodálatos természeti jelenséget figyeltem, a
Mennyei Atya szeretetére gondoltam.

Mennyei Atyánk! Te a természet csodái által mutatod meg magadat. Te vagy az a hatalmas, aki kegyelmed sugaraival
bevilágítasz az emberek lelkébe. Aki nyitva hagyja lelkét előtted, azt kegyelemmel töltöd meg. Ahogy a nap sem tudja
megakadályozni, hogy ne adjon fényt és meleget, úgy Te sem tagadod meg tőlünk a hit világosságát. Állandóan sugárzol, nem
adod fel, hiszen tudod, hogy nekünk szükségünk van a Te szeretetedre. Szeretnénk elvinni magunkkal világosságodat az
emberek közé, de Te tudod, hogy ez nem mindig úgy sikerül, ahogy szeretnénk. Néha egy-egy felhő feltűnik az égen és bizony
ilyenkor már nem úgy teljesítünk, ahogy elvárod tőlünk. A mindennapok kisebb-nagyobb megbotlásaiban, eleséseiben a Te
Fiadról, Jézusról kell példát vennünk, aki háromszor elesett, de háromszor felállt és folytatta útját bűneink súlya alatt felfelé a
Golgotán. Tudjuk, amikor a felhők eltakarják előlünk a napot, a nap akkor is ott van a felhők mögött. Urunk, ne rejtsd el
előlünk arcodat, legyen életünkben minél kevesebb felhős időszak. Amikor a vékony felhők mögött süt a nap, ilyenkor
belenézhetünk a napba. Talán ezek a felhők a bocsánatos bűneink, melyeken keresztül megtapasztaljuk megbocsátó
kegyelmedet. Tekintetünket Rád emelhetjük és a szentmise elején apró bűneinket megbocsátva, méltón járulhatunk
asztalodhoz. A zivatarfelhőktől, melyek villámlással, mennydörgéssel vannak tele, mentsd meg Uram minket! Nagy a Te
jóságod, aki felvirrasztod napodat jókra és gonoszakra, hiszen Te pontosan ismered gyarló mivoltunkat. Ne hagyj bennünket
sokáig a lelki viharokban és a bűn rabságában, hanem mielőbb küld reménysugarat felénk. Ahogy a zivatarok után felfrissül a
levegő és új erőre kap a természet, ahogy eltűnik a por az utakról, úgy töröld el vétkeink sokaságát. Jó látni Isten és ember
kiengesztelődésének ajándékát, a szivárványt, amely a napsütés és az eső különleges ajándéka. Köszönöm Uram, hogy
megérhettem ezt az új napot. Vajon hányan és hányan vannak, akik szerették volna megérni ezt a napot, de már nem láthatták
meg. Uram, milyen jó tudni azt, hogy a felhők felett mindig süt a nap! Amen.

                                                                                     (NF és NGK)

Vissza az elejére

 
Melyek a húsvéti időszak fő gondolatkörei?

1. A megváltással és feltámadással feltárta nekünk Krisztus az ő kimondhatatlan gazdagságát, kegyelmi ajándékait, s e
gazdagságot az Egyház kincsestárában halmozta föl nekünk. A szentírás szívesen használja ennek jelzéséül az “ország,
birodalom, város” képeket. Krisztus is többnyire az “Isten országa, mennyek országa” megjelölést használta az általa hozott
megváltásra: “JERTEK ATYÁM ÁLDOTTAI ÉS VEGYÉTEK AZ ORSZÁGOT…” ezért olvassa az Egyház a Jelenések
Könyvét, ennek az országnak az életéről szóló látomásokat. S ezért térünk vissza a szentségeknek, a kegyelemnek, a
feltámadás ígéretének és más húsvéti javaknak dicséretéhez.

2. Mint a tanítványok, úgy mi is csak a feltámadás fényében értjük meg igazán Krisztust, az ő személyét, tanítását és műveit.
Ezért énekeljük: “ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR…”, mi az ő nyája vagyunk, mely megismeri és követi “pásztorának
hangját” (Ján 10, 3-5). Ezért  olvastatja velünk az Egyház ebben az időben a búcsúbeszédről szóló evangéliumi szakaszokat.
Ezért szemléli és dicsőíti szívesen és sokféle képben az ő megdicsőült Urát és Fejét.

3. A Húsvét egyben kötelezettség is az Egyház számára: el kell vinnie a feltámadás jóhírét az egész világnak. Ezért énekeljük:
“ÖRVENDEZŐ SZÓVAL HIRDESSÉTEK A FÖLDNEK VÉGSŐ HATÁRÁIG: SZABADDÁ TETTE AZ ÚR AZ Ő
NÉPÉT…” ezért olvassa e szent időben az Egyház folyamatosan az Apostolok Cselekedeteit, az ősegyház missziós életének
történetét.

Éneklő egyház                                                        (NL)

 vissza az elejére

Alig lehet megköszönni, kedves Atyánk, hogy ha mi elvetettük a magot jól, rosszul, de Isten királyi uralma alatt, az Ő
szentséges szent kényszerítésére, belső inspirációjára, akkor az magától beérik. Talán nem érjük meg, talán mi már odaát
leszünk Nálad, de a Kegyelem, ez a csodálatos “magától”, beérleli a harminc-hatvan-százannyit. Még akkor is, ha az arány:
három az egyhez; még akkor is, ha sokszor türelmetlenkedünk, és nem tudunk alázatosan várni.

Mert Te megáldod a vetéseket, amit hittel és a Te kegyelmed, szereteted, jóságod alatt vetünk. Ha belefáradunk, juttasd
eszünkbe ezt az Igét. Ha elbukunk, tudjunk újra felállni, és újból kezdeni! Ha elfogy a türelmünk, szólj ránk, ha sírunk, vigasztalj
bennünket Szentlelkeddel, ha haragszunk, csitíts, szólj, beszélj a szívünkkel és könyörülj rajtunk, hogy újra és újra átélhessük:
nemcsak ezen a zajos földön élünk halálunkig, hanem Isteni királyi uralma alatt  odaát is mindörökké. Ámen

                                                                                         (NLnéV)
 

vissza az elejére

Ezentúl csak téged akarlak

 

Ó szívem Istene, ó Isten az én örökrészem! Lehet egyáltalában téged megismerni és nem szeretni? Te mindent felülmúlsz
szépségben, erényben, nagyságban, hatalomban, jóságban, nagylelkűségben, minden tökéletességben és abban, ami engem a
legközelebbről érdekel: az irántam való szeretetben. Fel tudja mindezt egyáltalában fogni egy teremtett lélek? Akkora
közöttünk, közted és köztem a különbség, a távolság, hogy ez már visszatart. De te nemcsak, hogy megengeded, hanem
parancsolod nekem, hogy szeresselek téged. Ezek után, Uram, többé már nem ismerem magam és nem rendelkezem magam
felett. Ó szent szeretet, megsebzed a szívemet. Gyere, gyógyítsd meg, vagy inkább vágj rajta mélyebb, még élőbb sebet.
Válassz el engem minden teremtménytől. Nekem ezek alkalmatlanok, hasztalanok. Egyedül te egészítesz ki engem, csak téged
akarlak ezentúl! A föld esztelen szerelmesei valóságos önkívületbe esnek bolond szenvedélyükbe; és mi téged csak kicsikét és
mértékkel szeressünk? Nem, nem, Istenem, nem lehet, hogy a földi szeretet legyőzze az Isten iránti szeretetet! Teljes hatalmad
van szívünk fölött. Előtted nyitva van, ismered minden rejtekét. Tudod, hogy kegyelmed képes felgyújtani. Csak egyedül
akaratom beleegyezését várod. Ezerszer megadom. Végy el egészen! Gyújts fel, eméssz el! Gyenge, tehetetlen teremtmény
vagyok, csak szeretetem tudom neked adni. Uram ezt növeld bennem, tégy méltóvá magadhoz! Ó ha hatalmas lehetnék arra,
hogy nagy dolgokat vigyek végbe érted! Ó, ha tökéletesen fel tudnám áldozni magam érted! De mindaz, amire egyáltalán képes
vagyok, az semmi. Sóhajtozni, epedni, szeretni és meghalni, hogy mindig jobban tudjalak szeretni, ezentúl ez minden , amit
akarok.

A leggazdagabbak azok az emberek, akik mindenről le tudnak mondani.
 

vissza az elejére

Rövid gondolatok

“A csoda mindig valószínűtlen, de minduntalan megtörténik.”

“Mindig a közösségi szempont a fontos, nem az egyéni érdek.”

“A jó Isten soha sincsen a gonosszal!”

„Aki pedig örömét leli a bűnben; az, nem csoda, ha fél a haláltól meg az ítélettől.

vissza az elejére

Imádság gonosz gondolatok ellen

Uram, Istenem, ne távozzál el tőlem,
Istenem, siess segítségemre,
mert mindenféle rossz gondolat
és nagy félelmek szakadtak rám,
ezek gyötrik a lelkemet.
Hogy gázolhatok át közöttük sértetlenül?
Hogyan törhetem át őket?
Én- mondja az Úr – előtted járok,
és evilág nagyjait megalázom,
megnyitom a börtön ajtaját,
és föltárom előtted a titkok titkait.
Tedd, Uram, amit mondasz,
és fussanak el orcád elől mind-mind
az én rossz gondolataim.
Ez az én reménységem és egyetlen vigasztalásom,
hogy minden zaklatottságomban hozzád fordulok,
Beléd vetem bizalmamat,
szívem legbelsejéből téged szólítalak,
és türelmesen várom vigasztalásodat.
 

vissza az elejére

Melyik az erősebb?
És mégis! Resurrexit tertia die!

 
Pálmaág és szőnyeg
lépted elé a porba.
Hozsanna, alleluja!
Köztünk jár a próféta!

 
Tövisből koszorú, korbács
hátadon a húsba.
Barrabás! Barrabás!
Nem kell nékünk próféta!

 
Egy nyújt kendőt, más vállat
osztozni sorsban.
Ó, Isten! Ó, Isten!
Hát nincs, nincs már próféta?

 
Ruhád kockára tétetett,
ecet szomjad nem oltja el.
A bal lator halva.
Hát vesszen ő is, a próféta!

 
Asszonyok könnye mosdat,
József sírja betakar.
Ó, Isten! Ó, Isten!
Hát nincs, nincs már a próféta?

 
Álmod őrzi ellened.
Hazudik, ha kell; akár melletted.
Pénzt te nem adtál borra.
Pokolra, véled, próféta!
 

És mégis! És mégis!
Resurrexit tertia die!
Hozsanna! Alleluja!
Újra él a próféta!
Köztünk jár az Isten fia!

Győr, 2002. március 8.
Tátrainé dr Körmendy E. Katalin

vissza az elejére


                                      Hirdetéseink, ünnepeink

 
·Kedden Sourbirous Szent Mária szűz ünnepe lesz

·Ezen a hétvégén Cursilliós imaóránkat vasárnap délután 18 órakor tartjuk, melyre szeretettel várunk mindenkit.

·Szeptembertől indul az Apor Vilmos iskolaközpontban a katolikus óvoda, melyre várjuk az óvodáskorúak jelentkeztetését,
hogy már kis korban elindulhasson a gyermekek keresztény nevelése.

  vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu