„Az Isten akarata az,
hogy ami történt abból az ember győztesen kerüljön ki.
A győztesek pedig azok,
akik a kialakult helyzetet a maguk javára tudják fordítani!”
„Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak!”
Tartalom
Vasárnapi
Szentírási szakaszok
A festő és modellje
Krisztus
lelke és emberi tudása
A
nap és a felhők
Melyek
a húsvéti időszak fő gondolatkörei?
Alig
lehet megköszönni, Kedves Atyánk
Ezentúl
csak Téged akarlak
Rövid
gondolatok
Imádság
gonosz gondolatok ellen
Melyik
az erősebb?
Hirdetéseink,
Ünnepeink
Péter
a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk:
„Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan!
Vegyétek
tudomásul és hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak! Halljátok meg
szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta
előttetek
a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt
végbe köztetek. Ezt az embert az Isten
elhatározott
terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve
elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta
a
halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva
tartsa, hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr
mindenkor,
ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Örül hát szívem és nyelvem énekel,
sőt testem is reményben nyugszik el.
Mert
nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
Az élet útját mutattad meg nekem, és
örömmel
töltesz el színed előtt.
Szentlecke: 1Pét 1,17-21
Ha
Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei
alapján, éljetek istenfélelemben zarándoklástok
idején.
Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki
az atyáitoktól rátok hagyományozott
értéktelen
életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a
drága vére árán. Őt (Isten) előre, már a
világ
teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok.
Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt
a
halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben
legyen.
Evangélium: Lk 24,13-35
Ketten
közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől
hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.
Az
eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak
maga Jézus közeledett, és csatlakozott
hozzájuk.
De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettetek
itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak.
Aztán
az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen
Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott
ezekben
a napokban.” „Micsoda?” - kérdezte. „A názáreti Jézus esete - felelték
-, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban
az
Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra
ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig,
hogy
ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.
Igaz, még néhány közülünk való asszony is
megrémített
minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét,
azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok
jelentek
meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek
a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy
az
asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”
Erre
így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták
jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett
elszenvednie
a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen elkezdve az összes
prófétánál megmagyarázta
nekik,
amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak.
Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De
marasztalták:
„Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát,
és velük maradt. Amikor az asztalhoz
ültek,
kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor
megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a
szemük
elől. „Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és
kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában
útra
keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s
társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban
feltámadt
az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről,
meg arról, hogyan ismerték fel a
kenyértöréskor.
Leonardo
da Vinci elvállalta, hogy nagy freskót fest Milánóban a Santa Maria delle
Grazie monostor ebédlőjének falára, amely
Jézus
utolsó vacsoráját ábrázolja majd apostolaival.
Mesterműnek
szánta a készülő freskót, ezért higgadtan és nagy figyelemmel dolgozott.
A mű ezért nagyon lassan haladt, a
barátok
sürgetése ellenére. Jézus arcához Leonardo hónapokon át keresett modellt,
aki minden követelménynek megfelelne.
Olyan arcot, amely erőt és gyengédséget, mély lelkiséget és sugárzó intenzitást egyaránt kifejez.
Végül
megtalálta: Jézus arcának Angello vonásait adta, egy olyan egyenes lelkű
és tiszta tekintetű emberét akivel az utcán
találkozott.
Egy
évvel később Leonárdo a város rosszhírű negyedeibe és a legkétesebb kocsmákba,
gyanús ivókba kezdett eljárni. Olyan
arcot
keresett ezúttal, amely nyugtalanságot, bizalmatlanságot és kiábrándultságot
fejez ki, olyan ember arckifejezést, aki képes
a
legjobb barátját elárulni. Különböző gazfickók között eltöltött sok-sok
éjszakai keresés után rátalált arra, aki Júdás
modelljéül
szolgálhatott. El is vitte magával a kolostorba, és nekilátott, hogy lefesse,
amikor modellje szemében könnyet látott
megcsillanni.
- Ugyan miért? – kérdezte Leonárdo a sötét zord arcra tekintve.
- Angello vagyok – morogta a csavargó -, ugyanaz, aki ezelőtt Krisztus arcának modelljéül szolgált.
Forradalom a kozmetikumok világában: bebizonyosodott, hogy az emberi arcot legszebbé a szép lélek teszi.
(DZ-né)
Az
emberi lélek, amelyet Isten Fia magára vett, valódi emberi megismeréssel
rendelkezett. E megismerés, mint ilyen önmagában
nem
lehetett határtalan: térben és időben folyó életének történelmi körülményei
között valósult meg. Ezért Isten emberré lett Fia
gyarapodhatott
bölcsességben, korban és kedvességben, sőt érdeklődnie kellett olyan dolgok
iránt, melyeket emberi
mivoltában
tapasztalati úton kellett megtanulnia. Ez megfelelt annak, hogy a szolgai
alakjában önként kiüresítse önmagát.
Ugyanakkor
Isten Fiának e valóban emberi megismerése személyének isteni életét fejezte
ki. Isten Fia mindent tudott,
mégpedig
azáltal, aki azt az embert magára öltötte; nem természete szerint, hanem
mert az Igével egyesült, az emberi természet,
mert
egyesült az Igével, minden isteni dolgot is tudott, mégpedig Fölségének
megfelelően. Ez elsősorban arra a bensőséges és
közvetlen
megismerésre vonatkozik, amellyel Isten emberré lett Fia rendelkezik az
Atyáról. A Fiú emberi megismerésében is
megmutatta
azt az átható isteni megismerést, mellyel az emberek szívének titkos gondolatairól
tudott.
Krisztus
emberi megismerése (a megtestesült Ige személyében az isteni Bölcsességgel
való egysége miatt) teljesen tudta azokat
az
örök terveket, amelyeknek kinyilatkoztatására jött. Amiről e tekintetben
azt mondja, hogy nem tudja, arról másutt
magyarázatul
adja, hogy nem kapott rá küldetést, hogy feltárja.
(A katolikus egyház katekizmusából)
Egyik
nap korábban ébredtem fel. A nap a keleti égbolton a fák közül akkor bukkant
éppen elő. Vörösen izzott, majd ellökve
magát
a horizonttól, megkezdte szokásos napi útját az égbolton. Ahogy ezt a csodálatos
természeti jelenséget figyeltem, a
Mennyei
Atya szeretetére gondoltam.
Mennyei
Atyánk! Te a természet csodái által mutatod meg magadat. Te vagy az a hatalmas,
aki kegyelmed sugaraival
bevilágítasz
az emberek lelkébe. Aki nyitva hagyja lelkét előtted, azt kegyelemmel töltöd
meg. Ahogy a nap sem tudja
megakadályozni,
hogy ne adjon fényt és meleget, úgy Te sem tagadod meg tőlünk a hit világosságát.
Állandóan sugárzol, nem
adod
fel, hiszen tudod, hogy nekünk szükségünk van a Te szeretetedre. Szeretnénk
elvinni magunkkal világosságodat az
emberek
közé, de Te tudod, hogy ez nem mindig úgy sikerül, ahogy szeretnénk. Néha
egy-egy felhő feltűnik az égen és bizony
ilyenkor
már nem úgy teljesítünk, ahogy elvárod tőlünk. A mindennapok kisebb-nagyobb
megbotlásaiban, eleséseiben a Te
Fiadról,
Jézusról kell példát vennünk, aki háromszor elesett, de háromszor felállt
és folytatta útját bűneink súlya alatt felfelé a
Golgotán.
Tudjuk, amikor a felhők eltakarják előlünk a napot, a nap akkor is ott
van a felhők mögött. Urunk, ne rejtsd el
előlünk
arcodat, legyen életünkben minél kevesebb felhős időszak. Amikor a vékony
felhők mögött süt a nap, ilyenkor
belenézhetünk
a napba. Talán ezek a felhők a bocsánatos bűneink, melyeken keresztül megtapasztaljuk
megbocsátó
kegyelmedet.
Tekintetünket Rád emelhetjük és a szentmise elején apró bűneinket megbocsátva,
méltón járulhatunk
asztalodhoz.
A zivatarfelhőktől, melyek villámlással, mennydörgéssel vannak tele, mentsd
meg Uram minket! Nagy a Te
jóságod,
aki felvirrasztod napodat jókra és gonoszakra, hiszen Te pontosan ismered
gyarló mivoltunkat. Ne hagyj bennünket
sokáig
a lelki viharokban és a bűn rabságában, hanem mielőbb küld reménysugarat
felénk. Ahogy a zivatarok után felfrissül a
levegő
és új erőre kap a természet, ahogy eltűnik a por az utakról, úgy töröld
el vétkeink sokaságát. Jó látni Isten és ember
kiengesztelődésének
ajándékát, a szivárványt, amely a napsütés és az eső különleges ajándéka.
Köszönöm Uram, hogy
megérhettem
ezt az új napot. Vajon hányan és hányan vannak, akik szerették volna megérni
ezt a napot, de már nem láthatták
meg.
Uram, milyen jó tudni azt, hogy a felhők felett mindig süt a nap! Amen.
(NF és NGK)
1.
A megváltással és feltámadással feltárta nekünk Krisztus az ő kimondhatatlan
gazdagságát, kegyelmi ajándékait, s e
gazdagságot
az Egyház kincsestárában halmozta föl nekünk. A szentírás szívesen használja
ennek jelzéséül az “ország,
birodalom,
város” képeket. Krisztus is többnyire az “Isten országa, mennyek országa”
megjelölést használta az általa hozott
megváltásra:
“JERTEK ATYÁM ÁLDOTTAI ÉS VEGYÉTEK AZ ORSZÁGOT…” ezért olvassa az Egyház
a Jelenések
Könyvét,
ennek az országnak az életéről szóló látomásokat. S ezért térünk vissza
a szentségeknek, a kegyelemnek, a
feltámadás
ígéretének és más húsvéti javaknak dicséretéhez.
2.
Mint a tanítványok, úgy mi is csak a feltámadás fényében értjük meg igazán
Krisztust, az ő személyét, tanítását és műveit.
Ezért
énekeljük: “ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR…”, mi az ő nyája vagyunk, mely megismeri
és követi “pásztorának
hangját”
(Ján 10, 3-5). Ezért olvastatja velünk az Egyház ebben az időben
a búcsúbeszédről szóló evangéliumi szakaszokat.
Ezért
szemléli és dicsőíti szívesen és sokféle képben az ő megdicsőült Urát és
Fejét.
3.
A Húsvét egyben kötelezettség is az Egyház számára: el kell vinnie a feltámadás
jóhírét az egész világnak. Ezért énekeljük:
“ÖRVENDEZŐ
SZÓVAL HIRDESSÉTEK A FÖLDNEK VÉGSŐ HATÁRÁIG: SZABADDÁ TETTE AZ ÚR AZ Ő
NÉPÉT…”
ezért olvassa e szent időben az Egyház folyamatosan az Apostolok Cselekedeteit,
az ősegyház missziós életének
történetét.
Éneklő egyház (NL)
Alig
lehet megköszönni, kedves Atyánk, hogy ha mi elvetettük a magot
jól, rosszul, de Isten királyi uralma alatt, az Ő
szentséges
szent kényszerítésére, belső inspirációjára, akkor az magától beérik. Talán
nem érjük meg, talán mi már odaát
leszünk
Nálad, de a Kegyelem, ez a csodálatos “magától”, beérleli a harminc-hatvan-százannyit.
Még akkor is, ha az arány:
három
az egyhez; még akkor is, ha sokszor türelmetlenkedünk, és nem tudunk alázatosan
várni.
Mert
Te megáldod a vetéseket, amit hittel és a Te kegyelmed, szereteted, jóságod
alatt vetünk. Ha belefáradunk, juttasd
eszünkbe
ezt az Igét. Ha elbukunk, tudjunk újra felállni, és újból kezdeni! Ha elfogy
a türelmünk, szólj ránk, ha sírunk, vigasztalj
bennünket
Szentlelkeddel, ha haragszunk, csitíts, szólj, beszélj a szívünkkel és
könyörülj rajtunk, hogy újra és újra átélhessük:
nemcsak
ezen a zajos földön élünk halálunkig, hanem Isteni királyi uralma alatt
odaát is mindörökké. Ámen
(NLnéV)
Ó szívem
Istene, ó Isten az én örökrészem! Lehet egyáltalában téged megismerni és
nem szeretni? Te mindent felülmúlsz
szépségben,
erényben, nagyságban, hatalomban, jóságban, nagylelkűségben, minden tökéletességben
és abban, ami engem a
legközelebbről
érdekel: az irántam való szeretetben. Fel tudja mindezt egyáltalában fogni
egy teremtett lélek? Akkora
közöttünk,
közted és köztem a különbség, a távolság, hogy ez már visszatart. De te
nemcsak, hogy megengeded, hanem
parancsolod
nekem, hogy szeresselek téged. Ezek után, Uram, többé már nem ismerem magam
és nem rendelkezem magam
felett.
Ó szent szeretet, megsebzed a szívemet. Gyere, gyógyítsd meg, vagy inkább
vágj rajta mélyebb, még élőbb sebet.
Válassz
el engem minden teremtménytől. Nekem ezek alkalmatlanok, hasztalanok. Egyedül
te egészítesz ki engem, csak téged
akarlak
ezentúl! A föld esztelen szerelmesei valóságos önkívületbe esnek bolond
szenvedélyükbe; és mi téged csak kicsikét és
mértékkel
szeressünk? Nem, nem, Istenem, nem lehet, hogy a földi szeretet legyőzze
az Isten iránti szeretetet! Teljes hatalmad
van
szívünk fölött. Előtted nyitva van, ismered minden rejtekét. Tudod, hogy
kegyelmed képes felgyújtani. Csak egyedül
akaratom
beleegyezését várod. Ezerszer megadom. Végy el egészen! Gyújts fel, eméssz
el! Gyenge, tehetetlen teremtmény
vagyok,
csak szeretetem tudom neked adni. Uram ezt növeld bennem, tégy méltóvá
magadhoz! Ó ha hatalmas lehetnék arra,
hogy
nagy dolgokat vigyek végbe érted! Ó, ha tökéletesen fel tudnám áldozni
magam érted! De mindaz, amire egyáltalán képes
vagyok,
az semmi. Sóhajtozni, epedni, szeretni és meghalni, hogy mindig jobban
tudjalak szeretni, ezentúl ez minden , amit
akarok.
A leggazdagabbak
azok az emberek, akik mindenről le tudnak mondani.
“A csoda mindig valószínűtlen, de minduntalan megtörténik.”
“Mindig a közösségi szempont a fontos, nem az egyéni érdek.”
“A jó Isten soha sincsen a gonosszal!”
„Aki pedig örömét leli a bűnben; az, nem csoda, ha fél a haláltól meg az ítélettől.
Uram,
Istenem, ne távozzál el tőlem,
Istenem,
siess segítségemre,
mert
mindenféle rossz gondolat
és
nagy félelmek szakadtak rám,
ezek
gyötrik a lelkemet.
Hogy
gázolhatok át közöttük sértetlenül?
Hogyan
törhetem át őket?
Én-
mondja az Úr – előtted járok,
és
evilág nagyjait megalázom,
megnyitom
a börtön ajtaját,
és
föltárom előtted a titkok titkait.
Tedd,
Uram, amit mondasz,
és
fussanak el orcád elől mind-mind
az
én rossz gondolataim.
Ez
az én reménységem és egyetlen vigasztalásom,
hogy
minden zaklatottságomban hozzád fordulok,
Beléd
vetem bizalmamat,
szívem
legbelsejéből téged szólítalak,
és
türelmesen várom vigasztalásodat.
Melyik
az erősebb?
És
mégis! Resurrexit tertia die!
Pálmaág
és szőnyeg
lépted
elé a porba.
Hozsanna,
alleluja!
Köztünk
jár a próféta!
Tövisből
koszorú, korbács
hátadon
a húsba.
Barrabás!
Barrabás!
Nem
kell nékünk próféta!
Egy
nyújt kendőt, más vállat
osztozni
sorsban.
Ó,
Isten! Ó, Isten!
Hát
nincs, nincs már próféta?
Ruhád
kockára tétetett,
ecet
szomjad nem oltja el.
A
bal lator halva.
Hát
vesszen ő is, a próféta!
Asszonyok
könnye mosdat,
József
sírja betakar.
Ó,
Isten! Ó, Isten!
Hát
nincs, nincs már a próféta?
Álmod
őrzi ellened.
Hazudik,
ha kell; akár melletted.
Pénzt
te nem adtál borra.
Pokolra,
véled, próféta!
És
mégis! És mégis!
Resurrexit
tertia die!
Hozsanna!
Alleluja!
Újra
él a próféta!
Köztünk
jár az Isten fia!
Győr,
2002. március 8.
Tátrainé
dr Körmendy E. Katalin
·Kedden
Sourbirous Szent Mária szűz ünnepe lesz
·Ezen a hétvégén Cursilliós imaóránkat vasárnap délután 18 órakor tartjuk, melyre szeretettel várunk mindenkit.
·Szeptembertől
indul az Apor Vilmos iskolaközpontban a katolikus óvoda, melyre várjuk
az óvodáskorúak jelentkeztetését,
hogy
már kis korban elindulhasson a gyermekek keresztény nevelése.
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@matavnet.hu