2003. november 30. A
Szentlélek templom lapja Advent
1. vasárnap
„Abban az időben kisarjasztom Dávid igaz sarjadékát.”
,, Íme, jönnek napok amikor
valóra váltom azt a jó igét!”
Tartalom
Vasárnapi Szentírási szakaszok
Átutazóban
RORATE
A Sziget
Kozma László: Az első
gyertya
XAVÉRI SZENT FERENC
Erdő Péter
bíboros újabb pápai megbízása
Az Adventről
Tátrainé Körmendy E.
Katalin: Karácsony közeleg
Pilinszky János Adventi
Gondolata
Új Bazilika
Fatimában - Hirdetéseink, Ünnepeink
Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr, --
amikor valóra váltom azt a jó igét, amelyet Izrael házáról és Júda házáról
mondottam. Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok
Dávidnak, aki majd jogot és igazságot szolgáltat az országban. Azokban a
napokban megszabadul Júda, és Jeruzsálem biztonságban lakik; így fogják
nevezni: Az Úr a mi igazságunk.
Szentlecke: 1Tessz 3,12 - 4,2:
Titeket pedig gyarapítson, és tegyen
gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket,
s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt,
amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen. Egyébként, testvérek, az Úr
Jézusban kérünk és intünk titeket arra, amit tőlünk tanultatok, hogy hogyan
kell élnetek és Isten kedvében járnotok. Éljetek is úgy, hogy előrehaladásotok
mind nagyobb legyen. Hiszen ismeritek a parancsokat, amelyeket az Úr Jézus
által adunk nektek.
Evangélium: Lk 21,25-28.34-36:
Jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, és a
földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az
emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a földkerekséggel
történik, mert az egek erői megrendülnek. Akkor meglátják az Emberfiát, amint
eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Mikor pedig ezek
elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van
a ti megváltástok.'' Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek
a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne
lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik
az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok,
hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az
Emberfia előtt.''
Egy turistának
megengedik, hogy a karthauzika kolostorában éjszakázzon. Az illető megdöbben a cellák spártai berendezése
láttán, és megkérdezi a szerzetesektől: Hol van a bútoruk? A szerzetesek
talpraesetten visszakérdeznek: „És hol van a maga bútora?” „Az enyém? Kérdezi
döbbenten a turista. „Én csak átutazóban vagyok itt!” „Hát ez az” -, mondják a
szerzetesek-, mi is.”
S. Arnold Klára
Szeretet nélkül
mivé lesz a lelkünk?
Ha a jó szándék is
kihal belőlünk!
Szívünk mily hamis lett!
Legbensőbb világunk,
dobogó lakásunk
talaja gyűlölet!
Ölünk és pusztítunk,
kevélyek vagyunk,
emberhez méltónak
alig-alig látszunk!
Testünk? Ó hányszor
szennynek és bűnnek
rozoga tanyája –
aljas vágynak, ösztönöknek
szörnyű fellegvára!
Teremtőnk! Istenünk!
Örvénylő mélységbe
elveszünk… elveszünk…!
Hova jut a lelkünk,
ha Téged feledünk?
Vágyunk a harmatra!
Mindig lehajoló
szelíd irgalmadra…
újjáalakító…
léleknyitogató,
megmentő Szavadra!
Jöjj Urunk, Életünk,…
szívünk éled már…!
Bűnösen, … betegen…
megváltóra vár.
Volt egyszer nagyon régen egy sziget,
ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet
is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed Ezért
valamennyien előkészítették hajóikat és
elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy
luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok
aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a
Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is
vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ?
válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a
hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot
is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Oh, Szeretet ? mondta a Bánat ? én
olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet
mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet
kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang: -Gyere
Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az
öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal
tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített
nekem?
-Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért
segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen
fontos az életben a SZERETET!?
Az első gyertya
Ragyog a szeretet-titok.
Az életeden úgy dereng át
Van még egy teljes hónapod.
A tetteidben ami jó van,
Gyűjtsél össze gondolatot.
Szíved a gyertyafénybe lobban –
Van még egy teljes hónapod.
És árnya nincs ennek a fénynek
Lángol a szeretet-titok.
Mit viszel a karácsony-éjbe?
Van még egy teljes hónapod.
Ünnepe: december 3.
XAVÉRI SZENT FERENC 1506-ban született
Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt.
Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos
karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.
Párizsban tanult, és csak nehezen
tudta megoldani, hogy egy rosszszándékú tanára hatására az erényes életútjáról
le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon
nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett.
Lelki fejlődését szobatársai is
segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba
került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is
a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i
Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol,
majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére
bocsátja.
A zarándokút elején Velencében pappá
szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a
Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a
szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt,
tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: "Lelkeket, lelkeket
adj nekem Uram!" Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat
használt az induló rendnek.
A portugál király kérésére és Loyolai Szent
Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott.
Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában,
Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket,
gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat
térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a
sok szertartásba és imatanításba.
Kínába is elindult, mert látta, hogy a
japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai
határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian
szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552 –ben.
Teste Goában nyugszik.
A missziók védőszentje.
Példája: tanulj, légy szorgalmas!
Erdő Péter
bíboros újabb pápai megbízása
Vatikán: A szentatya az utolsó,
október 21-én kreált bíborosokat kinevezte a római kúria egy vagy több
dikasztériumának tagjai közé. Mint ismeretes, az új bíborosok között volt Erdő
Péter, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása is. Erdő Pétert a
Katolikus Nevelés Kongregációja, valamint az Egyházi Törvényszövegeket
értelmező Pápai Tanács tagjává nevezte ki a szentatya. VR/MK
A Biblia legvégén feltör a szívből
fakadó kérés: jöjj el, Uram Jézus. A valamiképp már Istenre talált és ezért
Istent még inkább kereső ember kívánsága ez. Oly mély, hogy ránk maradt arám eredetije:
maranatha: Jöjj el, Uram Jézus! Az advent szó ennek a latin megfelelője. Az
egyház nyelvén Úr-jövetet jelent. Az Úr: a názáreti Jézus Krisztus, akiben
Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiaként adta Őt nekünk, hogy
mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Eljövetelét több
szinten érthetjük:
A keresztény ókor két eljövetelére
gondolt: s történelmi és a világvégire. A történelmire, a már megtörténtre,
hogy Jézus közénk született, vállalta emberi mivoltunkat, mai szóval:
szolidáris velünk. Ezzel lehetővé tette számunkra, hogy megszabaduljunk
vétkeink nyomasztó terhétől. Jézus világvégi eljövetelét ekkoriban második
eljövetelének mondták, s olyan komolyan vették, ahogy Jézus a virrasztásra és
készenlétre tanított minket. Aki virraszt, azért van ébren, hogy az éjszakában
élve, ne legyen az éjszaka fia. S ebben valami remény, valami öröm csillan meg:
közel már az Úr! Adventi liturgiánk ma is csupa líra, bensőség, bizalom.
Egyedülálló a vallások világban, hogy egy böjtös jellegű időszakban külön
vasárnapja van az örvendezésnek.
A középkor már hármas Úr-jövettel
számolt: a történelmivel, az ezentúl kihangsúlyozott kegyelmivel és az
eszkatológikus világvégivel, amint ezt pl. Szent Bernát l2.Szent.i beszédei már
tükrözik. A kegyelmi advent Krisztusnak a jelenbeli valamiképpeni eljövetelét
hangsúlyozza: Ő az idő szövetének az idei 1989. Karácsonyán is megérinthet
minket. És ennek a szemléletnek a gyökerei talán a legrégibbek advent
átélésében: ugyanis az ősadvent a 4 Szent.-ban egy Vízkereszt előtti háromhetes
keresztségi felkészítő időszak volt. Jellemző, hogy a középkorban, - hazánkban
is - advent első vasárnapján Jézus virágvasárnapi bevonulását olvasták
evangéliumként. Ezzel azt akarták mondani, hogy Ő állandóan időszerű, hogy mint
a századok ura lép be az új egyházi évbe s ezen át életünkbe. Számomra érdekes
felfedezés, hogy Bálint Sándor, a neves vallási néprajz-kutató szerint a budai
ciszterci Szent Imre templomban egy időben felújították azt az ősi szokást,
amelynek erejében advent kezdetét éjféli harangszóval jelezték.
Az adventi harangok egy 4 vasárnappal
összefogott időszak komolyan vételére hívnak, hogy felkészüljünk Jézus
születésnapjára az elébb mondott hármas értelemben. A liturgia ugyancsak
nevelően válogatja össze mondanivalóját. Ezt elmélyítheti az adventi koszorú
gyertyáinak fokozatos meggyújtása, - akár a családi otthonokban is. - A
hétköznapok jellegzetes élménye a keményen, de meleg szívvel vállalt hajnali
mise, régi nyelvünkön aranyos mise, roráté. A templomi lelki napok, bűnbánati
alkalmak mellett népi jellegű imaórákat tartanak sokfelé házaknál, több család
együtt: "Szállást keres a Szentcsalád"... .
Nekem ilyenkor boldogult Szüleim
jutnak eszembe: míg Anyám a cserépkályha mellett zoknijaimat javítgatta, Apám Piusz
Parsch híres könyvét olvasgatta hangosan: Az üdvösség évét. Ez a napi szentmise
mondanivalóját magyarázgatta korszakalkotó, zsinatra készítő módon. Másnap
meglestem a könyvet - a képeiért. Karácsony küszöbén egy olyan hatalmas
zsilipet ábrázolt a vázlatos rajz, amelyet már kezdenek felvonni s beárad az
éltető víz. Nyelvünkön: az üdvösség folyama, Isten szeretete, megváltása.
Képben kifejezve ez az advent! Hogy ne mondanám őszülő fejjel is: jöjj el Uram,
Jézus!
Karácsony közeleg
November vége,
Advent kezdete.
Elmúlt a sok szép virág,
s mégis csodára vár a világ.
Gyertya fénye,
bűnbánat ereje.
Kinyitottad a szívedet?
Kisöpörted a lelkedet?
Fenyő illata,
kórusok hangja.
Csalogatod az embert,
készíted az ünnepet.
Titkok csendje,
imádság ideje.
A kis Jézus megszületett,
ágya megint jászol lesz?
Fejet hajtok,
kaput nyitok.
Csak egy szóval mondd...,
s lesz hol megszállnod.
Győr, 1997. november 22.
Pilinszky János adventi gondolata
Advent a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulni vágyakozni
azután, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami
biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel
sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint
hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. (...)
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár,
- jól várakozik, s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki
hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az
övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen
éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami
a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen
vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem,
amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, mint amire vár.
(Szög és olaj 371)
Új bazilikát terveznek
Fatimába, hogy helyet adjon a növekvő számú zarándokoknak. Az alapkő letételét decemberre
tervezik. Az új bazilika terveit, Alexandros Tombazis görög, ortodox vallású
építész készítette el, aki a fény és technológia előnyeit kihasználva, köralakú
szerkezetet szeretne felépíteni. Évente zarándokok százezrei érkeznek Fatimába,
ahol 1917. május 17-én a Szűzanya megjelent a három pásztorgyereknek, közülük
Lucia, kármelita nővérnek, aki még ma is él egy coimbrai kolostorban.
A vasárnapi szentmiséken Fatimában tízezer ember vesz részt, míg a jelenlegi
mindössze 900 férőhelyes. A négy évvel ezelőtt meghirdetett pályázatot a görög
építész nyerte meg. Az Avvenire olasz napilapnak adott nyilatkozatában Tombazis
azt mondta, hogy ortodox hite nem jelentett akadályt, hisz egy építésznek
tudnia kell különböző igényeknek megfelelően terveznie.
Az új, tízezer férőhelyes bazilika a mostani bazilikával szemben, a sétány
másik oldalán épül majd. 2007. május 13-ára tervezik az új bazilika
felszentelését, a Fatimai jelenés 90. évfordulójára. VR/MK
Hirdetéseink, ünnepeink
··Jövő vasárnap (december 7-én) tartjuk az Apor Iskolában a
hagyományos Adventi vásárunkat.
··December 7-én 17 órai kezdettel tarjuk szokásos vasárnapi
orgonakoncertünket .
··December 4-7 között adventi
lelkigyakorlatot tartunk a cursilliót végzett nők és férfiak számára, várjuk a
jelentkezéseket a plébánián.
··A múlt hétvégén volt a Karitasz
gyűjtés, a szegények megsegítésére, Szent Erzsébet ünnepe kapcsán. A jó hívek
115.780,-Ft-ot adományoztak, melyet ezúton is köszönünk, a Jó Isten fizesse meg
nagylelkűségüket.
··Az adventi gyertyagyújtásokat
egyházközségünkben, a szokásnak módon, a szombat esti 6 órai misével
kapcsolatosan tartjuk, jöjjünk el mindannyian, hogy még teljesebb legyen a
lelki felkészülésünk karácsonyra.
··A soproni év végi hálaadó ultreya
december 27-én szombaton lesz 10 órai kezdettel a Szt. István templomban,
melyre várjuk a jelentkezőket.
··A karácsonyi díszítésre szánt adományaikat a kihelyezett
perselybe helyezzék el, vagy kérjük adják le a plébánián, az adományokat előre is köszönjük.
··szerda: XAVÉRI SZENT RENEC ÁLDOZÓPAP
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@matavnet.hu