2004. augusztus 1. A Szentlélek templom lapja Évközi 18. vasárnap
Mi jut az embernek mindabból, amit szerzett
a nap alatt?
(LIGUORI SZENT ALFONZ)
,, Az odafent való
dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel! ''
,,Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!
hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi
munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság,
sőt nagy baj! Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve
gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt? Minden napja csupa szenvedés és
bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?
Ezért tehát, ha
feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van,
Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a
földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben.
Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek
vele együtt a dicsőségben. Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a
paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a
kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik
levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az
újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt
nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség,
nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.
Evangélium: Lk 12,13-21
Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy
ossza meg velem az örökséget!'' Ő azt felelte neki: ,,Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá
közöttetek?'' Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok és őrizkedjetek minden
kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.''
Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést
hozott. Akkor így gondolkozott magában: ,,Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a
termésemet.'' Majd azt mondta: ,,Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat,
nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt
mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál,
egyél, igyál, élvezd az életet!'' Isten azonban így szólt hozzá: ,,Esztelen!
Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?''
Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.''
Vatikán állam alapításának és alkotmányának 75.
évfordulója
1929. február 11-én az olasz
kormány és az Apostoli Szentszék közötti megegyezés, szerződés három okmányát a
római Lateráni palotában Pietro Gasparri bíboros-államtitkár és Benito Mussolini
miniszterelnök írta alá, ezzel megszüntetve az úgynevezett „római kérdést”,
elismerve a pápai felségjogot a kicsiny állam felett. A konkordátum értelmében
visszaállították a mintegy fél négyzetkilométernyi (44 hektár) Egyházi Államot.
A Stato della cittá del
Vaticano nevet viselő állam területe magába foglalja a Szent Péter bazilikát és
a mellette levő pápai palotákat (a Vatikánt és a Lateránt), a múzeumokat és a
kerteket. Ugyanakkor a vatikáni állam és Olaszország kölcsönösen nagykövetet
cserélt. A lateráni egyezményekkel teljes lett az egyetértés az olasz állam és
a pápa – akkor XI. Piusz – között.
1926 nyarán indultak meg a
tárgyalások, amelyek 110 találkozást igényeltek a felek részéről, s amelyeken
fontos szerepet játszott Francesco Pacelli jogász, a későbbi XII. Piusz pápa testvére. „A pápaság és az olasz állam kiegyezésének feltételeit
az alkotmányosság válságának megszüntetése és a hivatásának eleget tevő állam
létrejöttének lehetősége teremtette meg” – írja A pápaság története című
könyvében Gergely Jenő.
Századokon
keresztül a pápák úgymond teljhatalmat gyakoroltak a kiterjedt pápai
államokban. Amikor 1870-ben az Olasz Királyság bekebelezte ezeket az államokat,
a pápák sikertelenül követeltek kártérítést. Erre csak 1929-ben, a megegyezés aláírásával
egyidejűleg kerülhetett sor.
A
lateráni egyezség biztosította az egyház szabadságát, a katolikus vallást pedig
államvallásnak nyilvánította. A Szentszék szabad kapcsolatban áll a
klérussal, az egész katolikus világgal. Ugyanakkor az egyháziak mentesültek a
katonai szolgálat alól. A püspökök és érsekek kinevezése (kiválasztása) az
Apostoli Szentszék joga.
Ugyancsak
75 esztendeje, 1929. június 7-én tették közzé a Vatikán alkotmányát, s
megtervezték a pápai állam zászlaját. Ez két egyforma nagyságú, függőlegesen
elválasztott mezőből áll, az egyik arany, a másik ezüst színű. Az ezüst mezőben
látható a pápai címer: a hármas korona a két keresztbe tett kulccsal.
A
helyreállított egyházi állam jelentőségét XI. Piusz pápa 1929 végén kiadott
Quinquagesimo ante anno kezdetű körlevelében méltatta. A konkordátummal az 1870
óta tartó viszályból a pápaság elvi engedmények nélkül került ki.
A Vatikán a Mons
Vaticanuson, Rómának a „nyolcadik dombján” fekszik, nem messze a Tevere
(Tiberis) jobb partjától. Lakosságát 700, különböző nemzetiségű – főleg olasz –
személy alkotja, ezek egy része rendelkezik vatikáni állampolgársággal –
körülbelül 400-an –, további körülbelül 300 személynek pedig tartózkodási
engedélye van, miközben megőrizték eredeti állampolgárságukat. Az állam
kormányzási formája választó monarchia, az államfő a pápa, aki teljes
törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatási hatalmat gyakorol.
Fodor
György
.
A keresztény család
Egyszer egy
harminc év körüli, második gyermekét váró édesanya megkérdezte lelkiatyjától,
mit kell tennie, hogy jó keresztény feleség és édesanya tudjon lenni. A pap válasza:
Asszonyom, már rég elkésett ebben a tenniakarásban. Legalább 18 éves korában
kellett volna nekifognia saját önnevelése által, hogy mostanra jó édesanya és
jó feleség lehessen. A pap felelete kissé furcsán hangzik, de a tapasztalat
neki ad igazat. Az életben általában mindenre fel szoktak készülni az emberek.
A diák készül, hogy jó eredményei által továbbtanulhasson. A mesterember hosszú
évekig tanulja szakmája legkülönbözőbb fogásait. A középkorban évekig
vándoroltak a segédek, hogy minél több ismeretre tegyenek szert. A sportoló kemény
munkával, sok lemondással készül a dobogó felé. S ami a legfontosabb lenne, a
családalapításra készülnek a legfelületesebb módon. Első látásra szerelem
jeligével kötnek nagyon sokan házasságot. Nem a szív vagy az isteni sugallat
vezérli sokukat, hanem a testi vágyak vagy anyagi haszon. Jegyesoktatás alkalmával
sok az olyan rossz tapasztalat, hogy a fiatalok arról, amire készülnek, a
család lényegéről, Istentől eredő céljáról és küldetéséről keveset tudnak. Az
elmúlt tizenkét év alatt azok közül a fiatalok közül, akik korábban is
rendszeresen jártak hittanórára, s a rendszerváltás után megalakult ifjúsági csoportok
tagjai voltak, most nagyon sokan jelentkeznek házasságra. A házassági
felkészítőkön messze kimagaslanak azon társaik közül, akik sem régebben, sem a
közelmúltban nem vették komolyan lelki életüket, saját személyiségük
formálását.
A tennivaló
egyértelmű. Ahhoz, hogy minél több igazi keresztény családdal bővüljenek
egyházközségeink, nagyon komolyan és intenzíven kell foglalkozni a fiatalokkal.
A házassággal, a családdal kapcsolatban nem merülhet fel tabutéma. Nyíltan és
őszintén kell beszélni velük, amit el is várnak. Nem elégedhetünk meg csupán a
bérmálási felkészítőkkel. Az iskolai hitoktatásba föltétlen be kell iktatni – különösen
a végzősöknél – a párkapcsolatokról való beszélgetést, a szexualitás keresztény
elvek szerinti értelmezését. Erre nem elég csupán a hitoktató, főleg ha pap az
illető. Szakemberek bevonásával, gyakorló keresztény idősebb emberek segítségére
is szükség van. Nem kell attól félni, hogy egy idősebb embertől nem szívesen fogadják
a fiatalok az információt. Tapasztalat bizonyítja, hogy megfelelő személy – még
ha idősebb is – meg tudja nyerni a bizalmukat. S több eredményt érhet el, mint
egy pap.
Ebben a nevelő
munkában nagy segítséget adhatnak a szülők. A mai negyven-ötven évesek nagy
része ugyanolyan kevés vagy helytelen ismerettel rendelkezik e téren, mint
gyermekei. Ebből természetszerűleg következik, hogy a keresztény családok
kialakításának másik fontos területe a házasok nevelése, nagy figyelemmel és
türelemmel történő pasztorálása. A lelkipásztor ezt a munkát sem vállalhatja teljesen
magára, sőt nem is tud olyan hiteles és hatásos nevelő munkát végezni, mint
amire a jó keresztény, gyakorló vallásos családok tagjai képesek. Ezt a célt
szolgálják a Házas hétvégék. Főegyházmegyénkben ismerős e mozgalom, jó
eredményeket könyvelhetünk el.
Mint
keresztényeknek, mint keresztény családoknak, Jónáshoz hasonló küldetésünk van:
beszélnünk kell a családban, gyermekeinknek, szomszédainknak, a munkahelyen,
egész életünk az evangéliumtól átitatott beszéd kell hogy legyen. A keresztény
családok akkor töltik be igazi hivatásukat, ha életük nem szorul a négy fal
közé. Kilépnek saját otthonukból, felfigyelnek az elesettekre, az Istenről
megfeledkezőkre. Nem térítő munkát kell végezni, nem a szektásokat kell utánozni,
hanem Krisztus szavait követni. „Arról ismerje meg mindenki, hogy
tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn13,35).
Arról ismerik meg a szomszédok, a munkatársak, hogy igazi keresztény család
vagytok, ha észreveszitek a másikat, ha odafigyeltek embertársaitokra, s mindenkiben
felismeritek a testvért.
A Miatyánk
szövege erre is figyelmeztet. A megszólítás többes számban van. Nem az én Atyám, hanem mindnyájunké. Tehát mindenkihez van valami közöm.
Egy jó keresztény család sok esetben többet tud tenni, mint egy lelkipásztor. A
világi hívek oda is eljuthatnak, ahová esetleg a pap nem, vagy ahol nem nézik
jó szemmel jelenlétét.
A keresztény család akkor teljesíti igazi hivatását, ha
felismeri a család Istentől eredését, és Isten tervei szerint éli mindennapi
életét. Élő egyházközségről nem beszélhetünk élő keresztény családok nélkül. A
főegyházmegye megújulásához új emberekre, megújult családokra van szükség. A
társadalom megújulásához a Szentírásra épülő családokra van szükség. Reménytkeltőnek
ebben a sokszor kilátástalan világban szólaljon meg Wass Albert buzdítása: Üzenem
a háznak, mely fölnevelt,/ ha egyenlővé teszik is a földdel/ nemzedékek
őrváltásaira/jönnek majd újra boldog építők/ és kiássák a fundamentumot./ S az
erkölcs ősi hófehér tövére/ emelnek falat, tetőt, templomot.
Kovács Sándor
ISTEN SZERET
1.
Ha Jézus értem halt meg, ha Isten szeret:
Akkor bizony nyitott kapukat döngetek!
Nem az Úr haragszik, megbékélt már régen;
én kételkedtem az Ő szeretetében.
2.
Egyet elég tudni a boldogsághoz,
igen, egyet:
bár nem voltál jó, de Jézusért, látod,
Isten szeret!
3.
ISTEN SZERET. Kóstolgatom
a szavakat s a gondolatot;
feldob e hír, bár régen tudom,
most mégis boldog vagyok
Mire ébredünk holnap?
„Senki sem
szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,
vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti” (Mt 6, 24-34). Ez a mondat
első olvasásra értelmetlen. Ezt nem a gazda(g)ság elsődlegességét valló ember
logikájával írták. Istennek és a mammonnak nem lehet egyszerre szolgálni. Az
evangéliumban az ember foglalja el a legfontosabb helyet. A figyelem központjában
Isten képmása áll szakrális életterével. A furfangos pénzgyűjtés, mások
becsapása, piac és profit, spekulációk a háttérbe szorulnak. Az evangélium
sorai mintha egy másik világban, más kultúrkörben íródtak volna. Nyugalomra
szólítják fel az olvasót. Elég a napnak a maga baja. Hagyd a bankszámládat,
hagyd a gyűjtést, az agresszív hajszát! Nem ez tesz boldoggá. A
mammon, a gazdasági túlkapások, a mohóság és fukarság, az anyagias világszemlélet
frusztrációt, elégedetlenséget, csalást és a lélek halálát idézi elő. Nem éri
meg. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke
kárát vallja?!
A kereszténység
mélypontját éli. A mammon annyira behálózta hétköznapjainkat, hogy alig tűnik
fel. A cselekedetek eltávolodtak a szavaktól, a szavak pedig nem fedik a gondolatokat.
Ezért eltávolodik a figyelem központjából Isten képmása szakrális életterével,
és helyébe kerül a termelő és fogyasztó idióta, aki semmibe veszi környezetét,
és egy célja van csupán: minél többet felhalmozni, s minél többet birtokolni. A
közösségi felelősség helyét elfoglalja az öngondoskodás. Aki pedig ebben az
embertelen létharcban alulmarad, az elvész. Vae victis! Jaj a legyőzötteknek!
Hazudj, rabolj, gyilkolj, politizálj a polis ellen, tipord el a másikat, csapd
be a fél világot, rombold le az ember természetes környezetét, semmisítsd meg a
hagyományos értékeket. Csak így tudsz fennmaradni, csak így tudsz gyűjteni,
csak így tudsz halmozni. Csak így tudsz olyan lénnyé válni, aki eléggé modern
ahhoz, hogy vakon és süketen haladjon el az emberiséget egyre jobban
veszélyeztető létkérdések mellett. A helyzet paradoxona abban áll, hogy mindaz,
ami ezt a folyamatot megfordíthatná, maradinak, korlátoltnak, butának és
értelmetlennek van elkönyvelve.
Számos
gondolkodó, közgazdász, ökológus, filozófus kongatja a vészharangot. Az
emberiség válaszúthoz érkezett, de akkora a zaj és a programozott propaganda,
hogy kevesen veszik észre a zsákutcát jelző táblát. A pillanatra és a
fogyasztás maximalizálására irányított figyelem elsiklik a lényeg mellett.
Saint Exupéry szerint a lényeg láthatatlan. Isten és a mammon, láthatatlan
lényeg és látható realitás: halk az egyik, hangos a másik. A nagy hangzavarban
pedig egyre fáradtabbak és kiábrándultabbak az emberek. Azok az emberek, akik
mindezt megváltoztathatnák. A lopást, butítást, csalást értékként feltüntető társadalomban
egyre több a depressziós, életunt, pszichikailag sérült ember. Az aggodalom a
holnapért általános társadalmi jelenség. A Mt 6, 24-34 evangéliumi rész sorai
valósággal zavarják a modern embert. Nem kell ilyesmi. Fölösleges,
mert nem hasznos. Fölösleges, mert nem modern. Fölösleges, mert nem áll összefüggésben
a bűn struktúráival. Nem nyugalom kell, hanem globalizált népbutítás és profit,
profit, profit. Újra profit.
A jövőt az ember alakítja. Nem mindegy, hogy holnap mire
ébredünk.
Szakács Ferenc Sándor
Mécs László
A mesterek utcájában
Megyek az utcán. Egy öreg cipész
épp műhelyének ajtajában
áll,
s egész lényemből, mint egy
műítész
csak a cipőmet nézi:
mosolyog.
A két orcámon enyhe pír
remeg:
igaz, cipőm nem éppen
műremek.
Tovább megyek. A ruhák
mestere
azt vallja, hogy az embert a
ruha
teszi s vizsgálgat válltól
lefele,
civilruhámat nézi: mosolyog.
A két orcámon enyhe pír
remeg:
igaz, ruhám nem éppen
műremek.
A borbély áll a borbélybolt
előtt,
víg szarkafészek-vágyú
tincseim
táncát szemléli és sem
agyvelőt,
se hírt nem véve számba,
mosolyog.
A két orcámon enyhe pír
remeg:
igaz, hajam nem éppen
műremek.
Kék égboltjából,
csillag-ablakon
kikönyököl a szívek mestere,
Isten szemével ember-alakom
átröntgenezve csöndbe
mosolyog.
Egész külsőm-belsőm
beléremeg:
Mester, milyennek látod
szívemet?
1938
Első tanítási nap
A
kisfiút anyja az iskola kapujában várja az első tanítási nap után.
-
Na, mit tanultatok ma? - kérdi tőle.
-
Képzeld, megtanultam írni! - feleli a kisfiú büszkén.
-
Igen? Egyetlen nap alatt? És mit írtál?
- Hát azt nem tudom, olvasni még nem tanultam meg.
Mi
az abszolút teológiai ellentmondás?
-???
-Menny
a pokolba!
2. hétfő Vercelli Szent Özséb
4. szerda: VIANNEY SZENT JÁNOS
5. csütörtök Szűz Mária római főtemploma - Havas Boldogasszony
6. péntek: URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA
7. szombat Szent II.Szixtusz és vértanútársai, Szent Kajetán,
Szent Donát
·Most vasárnap (augusztus 1.)
a fél 11-es szentmisét követően a templom előtti parkolóban megáldjuk a
járműveket, szent Kristóf –az utazók védőszentjének- közbenjárását kérve minden
utazóra és járműveikre.
·Következő orgonakoncertünk
jövő vasárnap (augusztus 8-án) lesz délután 18 órakor a két szentmise között.
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@matavnet.hu