Életet a léleknek!

2004. augusztus 1.   A Szentlélek templom lapja   Évközi 18. vasárnap

 

Mi jut az embernek mindabból, amit szerzett a nap alatt?

 

(LIGUORI SZENT ALFONZ)

 

,, Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel! ''

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról

 

Olvasmány: Préd 1,2.2,21-23

 

,,Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!

hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj! Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt? Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?

 

Szentlecke: Kol 3,1-5.9-11

 

Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.

 

Evangélium: Lk 12,13-21

 

Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!'' Ő azt felelte neki: ,,Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?'' Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.'' Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: ,,Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.'' Majd azt mondta: ,,Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!'' Isten azonban így szólt hozzá: ,,Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?'' Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.''

 


 
 

 

 

Vatikán állam alapításának és alkotmányának 75. évfordulója

 

1929. február 11-én az olasz kormány és az Apostoli Szentszék közötti megegyezés, szerződés három okmányát a római Lateráni palotában Pietro Gasparri bíboros-államtitkár és Benito Mussolini miniszterelnök írta alá, ezzel megszüntetve az úgynevezett „római kérdést”, elismerve a pápai felségjogot a kicsiny állam felett. A konkordátum értelmében visszaállították a mintegy fél négyzetkilométernyi (44 hektár) Egyházi Államot.

A Stato della cittá del Vaticano nevet viselő állam területe magába foglalja a Szent Péter bazilikát és a mellette levő pápai palotákat (a Vatikánt és a Lateránt), a múzeumokat és a kerteket. Ugyanakkor a vatikáni állam és Olaszország kölcsönösen nagykövetet cserélt. A lateráni egyezményekkel teljes lett az egyetértés az olasz állam és a pápa – akkor XI. Piusz – között.

1926 nyarán indultak meg a tárgyalások, amelyek 110 találkozást igényeltek a felek részéről, s amelyeken fontos szerepet játszott Francesco Pacelli jogász, a későbbi XII. Piusz pápa testvére. „A pápaság és az olasz állam kiegyezésének feltételeit az alkotmányosság válságának megszüntetése és a hivatásának eleget tevő állam létrejöttének lehetősége teremtette meg” – írja A pápaság története című könyvében Gergely Jenő.

Századokon keresztül a pápák úgymond teljhatalmat gyakoroltak a kiterjedt pápai államokban. Amikor 1870-ben az Olasz Királyság bekebelezte ezeket az államokat, a pápák sikertelenül követeltek kártérítést. Erre csak 1929-ben, a megegyezés aláírásával egyidejűleg kerülhetett sor.

A lateráni egyezség biztosította az egyház szabadságát, a katolikus vallást pedig államvallásnak nyilvánította. A Szentszék szabad kapcsolatban áll a klérussal, az egész katolikus világgal. Ugyanakkor az egyháziak mentesültek a katonai szolgálat alól. A püspökök és érsekek kinevezése (kiválasztása) az Apostoli Szentszék joga.

Ugyancsak 75 esztendeje, 1929. június 7-én tették közzé a Vatikán alkotmányát, s megtervezték a pápai állam zászlaját. Ez két egyforma nagyságú, függőlegesen elválasztott mezőből áll, az egyik arany, a másik ezüst színű. Az ezüst mezőben látható a pápai címer: a hármas korona a két keresztbe tett kulccsal.

A helyreállított egyházi állam jelentőségét XI. Piusz pápa 1929 végén kiadott Quinquagesimo ante anno kezdetű körlevelében méltatta. A konkordátummal az 1870 óta tartó viszályból a pápaság elvi engedmények nélkül került ki.

A Vatikán a Mons Vaticanuson, Rómának a „nyolcadik dombján” fekszik, nem messze a Tevere (Tiberis) jobb partjától. Lakosságát 700, különböző nemzetiségű – főleg olasz – személy alkotja, ezek egy része rendelkezik vatikáni állampolgársággal – körülbelül 400-an –, további körülbelül 300 személynek pedig tartózkodási engedélye van, miközben megőrizték eredeti állampolgárságukat. Az állam kormányzási formája választó monarchia, az államfő a pápa, aki teljes törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatási hatalmat gyakorol.

Fodor György

.

 

 


A keresztény család

 

Egyszer egy harminc év körüli, második gyermekét váró édesanya megkérdezte lelkiatyjától, mit kell tennie, hogy jó keresztény feleség és édesanya tudjon lenni. A pap válasza: Asszonyom, már rég elkésett ebben a tenniakarásban. Legalább 18 éves korában kellett volna nekifognia saját önnevelése által, hogy mostanra jó édesanya és jó feleség lehessen. A pap felelete kissé furcsán hangzik, de a tapasztalat neki ad igazat. Az életben általában mindenre fel szoktak készülni az emberek. A diák készül, hogy jó eredményei által továbbtanulhasson. A mesterember hosszú évekig tanulja szakmája legkülönbözőbb fogásait. A középkorban évekig vándoroltak a segédek, hogy minél több ismeretre tegyenek szert. A sportoló kemény munkával, sok lemondással készül a dobogó felé. S ami a legfontosabb lenne, a családalapításra készülnek a legfelületesebb módon. Első látásra szerelem jeligével kötnek nagyon sokan házasságot. Nem a szív vagy az isteni sugallat vezérli sokukat, hanem a testi vágyak vagy anyagi haszon. Jegyesoktatás alkalmával sok az olyan rossz tapasztalat, hogy a fiatalok arról, amire készülnek, a család lényegéről, Istentől eredő céljáról és küldetéséről keveset tudnak. Az elmúlt tizenkét év alatt azok közül a fiatalok közül, akik korábban is rendszeresen jártak hittanórára, s a rendszerváltás után megalakult ifjúsági csoportok tagjai voltak, most nagyon sokan jelentkeznek házasságra. A házassági felkészítőkön messze kimagaslanak azon társaik közül, akik sem régebben, sem a közelmúltban nem vették komolyan lelki életüket, saját személyiségük formálását.

A tennivaló egyértelmű. Ahhoz, hogy minél több igazi keresztény családdal bővüljenek egyházközségeink, nagyon komolyan és intenzíven kell foglalkozni a fiatalokkal. A házassággal, a családdal kapcsolatban nem merülhet fel tabutéma. Nyíltan és őszintén kell beszélni velük, amit el is várnak. Nem elégedhetünk meg csupán a bérmálási felkészítőkkel. Az iskolai hitoktatásba föltétlen be kell iktatni – különösen a végzősöknél – a párkapcsolatokról való beszélgetést, a szexualitás keresztény elvek szerinti értelmezését. Erre nem elég csupán a hitoktató, főleg ha pap az illető. Szakemberek bevonásával, gyakorló keresztény idősebb emberek segítségére is szükség van. Nem kell attól félni, hogy egy idősebb embertől nem szívesen fogadják a fiatalok az információt. Tapasztalat bizonyítja, hogy megfelelő személy – még ha idősebb is – meg tudja nyerni a bizalmukat. S több eredményt érhet el, mint egy pap.

Ebben a nevelő munkában nagy segítséget adhatnak a szülők. A mai negyven-ötven évesek nagy része ugyanolyan kevés vagy helytelen ismerettel rendelkezik e téren, mint gyermekei. Ebből természetszerűleg következik, hogy a keresztény családok kialakításának másik fontos területe a házasok nevelése, nagy figyelemmel és türelemmel történő pasztorálása. A lelkipásztor ezt a munkát sem vállalhatja teljesen magára, sőt nem is tud olyan hiteles és hatásos nevelő munkát végezni, mint amire a jó keresztény, gyakorló vallásos családok tagjai képesek. Ezt a célt szolgálják a Házas hétvégék. Főegyházmegyénkben ismerős e mozgalom, jó eredményeket könyvelhetünk el.

Mint keresztényeknek, mint keresztény családoknak, Jónáshoz hasonló küldetésünk van: beszélnünk kell a családban, gyermekeinknek, szomszédainknak, a munkahelyen, egész életünk az evangéliumtól átitatott beszéd kell hogy legyen. A keresztény családok akkor töltik be igazi hivatásukat, ha életük nem szorul a négy fal közé. Kilépnek saját otthonukból, felfigyelnek az elesettekre, az Istenről megfeledkezőkre. Nem térítő munkát kell végezni, nem a szektásokat kell utánozni, hanem Krisztus szavait követni. „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn13,35). Arról ismerik meg a szomszédok, a munkatársak, hogy igazi keresztény család vagytok, ha észreveszitek a másikat, ha odafigyeltek embertársaitokra, s mindenkiben felismeritek a testvért.

A Miatyánk szövege erre is figyelmeztet. A megszólítás többes számban van. Nem az én Atyám, hanem mindnyájunké. Tehát mindenkihez van valami közöm. Egy jó keresztény család sok esetben többet tud tenni, mint egy lelkipásztor. A világi hívek oda is eljuthatnak, ahová esetleg a pap nem, vagy ahol nem nézik jó szemmel jelenlétét.

A keresztény család akkor teljesíti igazi hivatását, ha felismeri a család Istentől eredését, és Isten tervei szerint éli mindennapi életét. Élő egyházközségről nem beszélhetünk élő keresztény családok nélkül. A főegyházmegye megújulásához új emberekre, megújult családokra van szükség. A társadalom megújulásához a Szentírásra épülő családokra van szükség. Reménytkeltőnek ebben a sokszor kilátástalan világban szólaljon meg Wass Albert buzdítása: Üzenem a háznak, mely fölnevelt,/ ha egyenlővé teszik is a földdel/ nemzedékek őrváltásaira/jönnek majd újra boldog építők/ és kiássák a fundamentumot./ S az erkölcs ősi hófehér tövére/ emelnek falat, tetőt, templomot.

Kovács Sándor

 

 

ISTEN SZERET

1.

Ha Jézus értem halt meg, ha Isten szeret:

Akkor bizony nyitott kapukat döngetek!

 

Nem az Úr haragszik, megbékélt már régen;

én kételkedtem az Ő szeretetében.

 

2.

Egyet elég tudni a boldogsághoz,

igen, egyet:

bár nem voltál jó, de Jézusért, látod,

Isten szeret!

 

3.

ISTEN SZERET. Kóstolgatom

a szavakat s a gondolatot;

feldob e hír, bár régen tudom,

most mégis boldog vagyok

 

 

Mire ébredünk holnap?

 

„Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti” (Mt 6, 24-34). Ez a mondat első olvasásra értelmetlen. Ezt nem a gazda(g)ság elsődlegességét valló ember logikájával írták. Istennek és a mammonnak nem lehet egyszerre szolgálni. Az evangéliumban az ember foglalja el a legfontosabb helyet. A figyelem központjában Isten képmása áll szakrális életterével. A furfangos pénzgyűjtés, mások becsapása, piac és profit, spekulációk a háttérbe szorulnak. Az evangélium sorai mintha egy másik világban, más kultúrkörben íródtak volna. Nyugalomra szólítják fel az olvasót. Elég a napnak a maga baja. Hagyd a bankszámládat, hagyd a gyűjtést, az agresszív hajszát! Nem ez tesz boldoggá. A mammon, a gazdasági túlkapások, a mohóság és fukarság, az anyagias világszemlélet frusztrációt, elégedetlenséget, csalást és a lélek halálát idézi elő. Nem éri meg. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja?!

A kereszténység mélypontját éli. A mammon annyira behálózta hétköznapjainkat, hogy alig tűnik fel. A cselekedetek eltávolodtak a szavaktól, a szavak pedig nem fedik a gondolatokat. Ezért eltávolodik a figyelem központjából Isten képmása szakrális életterével, és helyébe kerül a termelő és fogyasztó idióta, aki semmibe veszi környezetét, és egy célja van csupán: minél többet felhalmozni, s minél többet birtokolni. A közösségi felelősség helyét elfoglalja az öngondoskodás. Aki pedig ebben az embertelen létharcban alulmarad, az elvész. Vae victis! Jaj a legyőzötteknek! Hazudj, rabolj, gyilkolj, politizálj a polis ellen, tipord el a másikat, csapd be a fél világot, rombold le az ember természetes környezetét, semmisítsd meg a hagyományos értékeket. Csak így tudsz fennmaradni, csak így tudsz gyűjteni, csak így tudsz halmozni. Csak így tudsz olyan lénnyé válni, aki eléggé modern ahhoz, hogy vakon és süketen haladjon el az emberiséget egyre jobban veszélyeztető létkérdések mellett. A helyzet paradoxona abban áll, hogy mindaz, ami ezt a folyamatot megfordíthatná, maradinak, korlátoltnak, butának és értelmetlennek van elkönyvelve.

Számos gondolkodó, közgazdász, ökológus, filozófus kongatja a vészharangot. Az emberiség válaszúthoz érkezett, de akkora a zaj és a programozott propaganda, hogy kevesen veszik észre a zsákutcát jelző táblát. A pillanatra és a fogyasztás maximalizálására irányított figyelem elsiklik a lényeg mellett. Saint Exupéry szerint a lényeg láthatatlan. Isten és a mammon, láthatatlan lényeg és látható realitás: halk az egyik, hangos a másik. A nagy hangzavarban pedig egyre fáradtabbak és kiábrándultabbak az emberek. Azok az emberek, akik mindezt megváltoztathatnák. A lopást, butítást, csalást értékként feltüntető társadalomban egyre több a depressziós, életunt, pszichikailag sérült ember. Az aggodalom a holnapért általános társadalmi jelenség. A Mt 6, 24-34 evangéliumi rész sorai valósággal zavarják a modern embert. Nem kell ilyesmi. Fölösleges, mert nem hasznos. Fölösleges, mert nem modern. Fölösleges, mert nem áll összefüggésben a bűn struktúráival. Nem nyugalom kell, hanem globalizált népbutítás és profit, profit, profit. Újra profit.

A jövőt az ember alakítja. Nem mindegy, hogy holnap mire ébredünk.

Szakács Ferenc Sándor

 

 

 

 


Mécs László

A mesterek utcájában

 

Megyek az utcán. Egy öreg cipész

épp műhelyének ajtajában áll,

s egész lényemből, mint egy műítész

csak a cipőmet nézi: mosolyog.

A két orcámon enyhe pír remeg:

igaz, cipőm nem éppen műremek.

 

Tovább megyek. A ruhák mestere

azt vallja, hogy az embert a ruha

teszi s vizsgálgat válltól lefele,

civilruhámat nézi: mosolyog.

A két orcámon enyhe pír remeg:

igaz, ruhám nem éppen műremek.

 

A borbély áll a borbélybolt előtt,

víg szarkafészek-vágyú tincseim

táncát szemléli és sem agyvelőt,

se hírt nem véve számba, mosolyog.

A két orcámon enyhe pír remeg:

igaz, hajam nem éppen műremek.

 

Kék égboltjából, csillag-ablakon

kikönyököl a szívek mestere,

Isten szemével ember-alakom

átröntgenezve csöndbe mosolyog.

Egész külsőm-belsőm beléremeg:

Mester, milyennek látod szívemet?

1938

 

Első tanítási nap

A kisfiút anyja az iskola kapujában várja az első tanítási nap után.

- Na, mit tanultatok ma? - kérdi tőle.

- Képzeld, megtanultam írni! - feleli a kisfiú büszkén.

- Igen? Egyetlen nap alatt? És mit írtál?

- Hát azt nem tudom, olvasni még nem tanultam meg.

 

Mi az abszolút teológiai ellentmondás?

-???

-Menny a pokolba!

 

Hirdetéseink, ünnepeink

 

2. hétfő Vercelli Szent Özséb

4. szerda: VIANNEY SZENT JÁNOS

5. csütörtök Szűz Mária római főtemploma - Havas Boldogasszony

6. péntek: URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA

7. szombat Szent II.Szixtusz és vértanútársai, Szent Kajetán, Szent Donát

·Most vasárnap (augusztus 1.) a fél 11-es szentmisét követően a templom előtti parkolóban megáldjuk a járműveket, szent Kristóf –az utazók védőszentjének- közbenjárását kérve minden utazóra és járműveikre.

·Következő orgonakoncertünk jövő vasárnap (augusztus 8-án) lesz délután 18 órakor a két szentmise között.

 
vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu
 

 Kezdőlap| Fórum| Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!