Életet a léleknek!

2004. augusztus 8.   A Szentlélek templom lapja   Évközi 19. vasárnap

 

Boldogok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról

Boldogok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál

Lk 12, 37

Az éberség sajátos keresztény magatartás. Az Újszövetségi Szentírás többször beszél róla. Szentmisénk evangéliuma is ezzel foglalkozik: ,,Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál'' (Lk 12, 37). Éberségre és készenlétre szólít: ,,Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak'', felöltözve, készen, és ha éjszaka van, nagy világossággal.

         A szövegösszefüggésbôl kitűnik, hogy ez a várakozó éberség elsôsorban nem a világ végén vagy a halálunk pillanatában bekövetkezô találkozásra vonatkozik Jézus Krisztussal, hanem életünk jelen valóságára. Nekünk most kell készen állnunk arra, hogy szembe nézzünk és felvegyük a harcot a ,,bálványistenek'' támadásaival. Nekünk most kell figyelmesen várakoznunk az Isten adta lehetôségekre, ajánlatokra és alkalmakra, amelyekkel és amelyekben bizonyságot kell tennünk hitünkrôl és iránta való hűségünkrôl.

 

Többen alig tudnak mit kezdeni ezzel az állandóan figyelô és örökös készültségben várakozó keresztény magatartással. Ôk azt állítják, hogy életükben sohasem észlelték és tapasztalták meg az Istent, és mégis nagyszerűen kijöttek nélküle. Állításukon nincs okunk kételkedni. Sôt, ôszintén be kell vallanunk, hogy ezen a téren mi sem rendelkezünk náluknál kiválóbb tapasztalatokkal. Legfeljebb a közös útkeresés hátterébôl könnyebben megértjük az evangéliumi figyelmeztetést: ,,Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál''.

 

Örökös készültségi állapotban várakozni Istenre nem könnyű dolog. A figyelem és éberség mindig komoly igyekezetet, akaratot és erôfeszítést követel. A hit szilárd meggyôzôdésére ezek nélkül sohasem jutunk el. A hithez éberség szükséges. Az Isten és az emberi lét nagy kérdéseit nem lehet félvállról venni és egykönnyen megoldani: honnan, hová és miért? Érzéki tapasztalataink sem adnak rá egyértelmű és végleges választ. Így az ember örökös választás elôtt áll, amely fokozott figyelmet és éberséget igényel: ,,Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti'' (Mt 6, 24). Ezért körültekintôen, figyelmesen és éberen kell élnünk. Az evangéliumi figyelmeztetés szerint: ,,Csípôtök legyen felövezve'', azaz: legyetek készenlétben és vigyázzállásban az Úr érkezése elôtt. Legyen égô gyertya a kezetekben, hogy lássatok és észre vegyétek, ha közeledik az Isten, aki sohasem hangoskodik és nem erôszakolja rá magát senkire, de aki éber és figyelmes, az meghallja hangját és mindig észre veszi ôt a világban.

 

Ezt a vallásos éberséget állandóan veszélyezteti a mindennapi élet gondja. Leköt bennünket a pénz, a vagyon, a hivatás és az üzlet. A hétköznapok gondjai alig engednek helyet életünkben Isten számára. Errôl hallottunk az elôzô vasárnap. Ma többen úgy vélik, hogy nincs idônk Istenre és Ô nem érdekes számunkra. Vasárnapi szabadidônket kitölti az újságolvasás, az autómosás, a tévézés. Figyelmünket leköti az utazás, a szórakozás, az élvezet. Mindezek elvonják figyelmünket Istenrôl.

         Ha újra rá akarunk találni Istenre, vissza kell térnünk az Ô útjára. Ez szorgalmat, igyekezetet és erôfeszítést igényel: figyelmet és éberséget, amint errôl szentmisénk evangéliumában hallottunk. Újból rá kell lépnünk a szeretet útjára. Aki ezen az úton jár, az figyelmesen hallgatja Isten szavát, szívesen elbeszélget vele, imádkozik, a bálványistenek helyett az igaz Istennek hódol és így éberen várakozik az ô eljövetelére.

 

A vallásos és éber várakozás sohasem hiábavaló. Beteljesedik és sikerrel jár: ,,Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti ôket, körül jár és felszolgál nekik'', még akkor is, ha késve érkezik. A keresztény várakozás kockázata sikerrel zárul. Ezt Isten választott népe már megtapasztalta. Történelme során elnyomásban és üldözésben volt része. Templomát szétrombolták. Fiait és leányait rabságba hurcolták. Városait romokba döntötték. Isten választott népe mégsem esett kétségbe. A hívô zsidó ismételten felidézte Isten nagy tetteit: a szép napokat, az Egyiptomból való kiszabadulást és a honfoglalás szép sikereit. Számára elképzelhetetlen volt a szorongattatások idején, hogy Isten újra meg ne mutassa csodás tetteit. Szilárd meggyôzôdése volt, hogy Isten sohasem hagyja abba elkezdett és beteljesedésre szánt művét.

 

Az elsô keresztények ugyancsak ebbôl a hitbôl éltek. Jézussal elérkezett a beteljesedés kezdete, a végsô várakozás korszaka. Buzgón kérték: Maran atha -- Jöjj el, Uram, Jézus! Tették ezt ígérete beteljesedésének biztos reményében: ,,Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat'' (Jel 3, 11).

         ,,A hű és okos sáfár'' hittel és buzgó vallásos élettel mindig éberen várakozik Istenre. Szent Alajostól séta közben megkérdezték társai, hogy mit tenne, ha Isten húsz percen belül ítélô széke elé szólítaná. Válasza: Tovább szórakoznék veletek. Számomra jelenleg ez az Isten akarata. Ilyen lelkülettel nekünk sincs mit félnünk: a pillanatok követelményeinek megfelelôen teljesítsük Isten akaratát! Szentmisénk szentleckéjében olvastuk: ,,A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyôzôdés arról, amit nem látunk. Ôseink ebbôl merítettek bizonyságot'' (Zsid 11, 1--2).

 

Hitünk biztos reménye: Az Úr eljön, felövezi magát, asztalhoz ülteti övéit, körüljár és felszolgál nekik. Addig éberen várakozunk eljövetelére.

 
vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu
 

 Kezdőlap| Fórum| Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!