2004. augusztus 8. A Szentlélek templom lapja Évközi 19. vasárnap
Boldogok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál
Boldogok a
szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál
Lk 12, 37
Az éberség
sajátos keresztény magatartás. Az Újszövetségi Szentírás többször beszél róla.
Szentmisénk evangéliuma is ezzel foglalkozik: ,,Boldogok azok a szolgák, akiket
uruk megérkezésekor ébren talál'' (Lk 12, 37). Éberségre és készenlétre szólít:
,,Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak'', felöltözve, készen,
és ha éjszaka van, nagy világossággal.
A szövegösszefüggésbôl kitűnik, hogy ez
a várakozó éberség elsôsorban nem a világ végén vagy a halálunk pillanatában
bekövetkezô találkozásra vonatkozik Jézus Krisztussal, hanem életünk jelen
valóságára. Nekünk most kell készen állnunk arra, hogy szembe nézzünk és
felvegyük a harcot a ,,bálványistenek'' támadásaival. Nekünk most kell
figyelmesen várakoznunk az Isten adta lehetôségekre, ajánlatokra és alkalmakra,
amelyekkel és amelyekben bizonyságot kell tennünk hitünkrôl és iránta való
hűségünkrôl.
Többen alig
tudnak mit kezdeni ezzel az állandóan figyelô és örökös készültségben várakozó
keresztény magatartással. Ôk azt állítják, hogy életükben sohasem észlelték és
tapasztalták meg az Istent, és mégis nagyszerűen kijöttek nélküle. Állításukon
nincs okunk kételkedni. Sôt, ôszintén be kell vallanunk, hogy ezen a téren mi
sem rendelkezünk náluknál kiválóbb tapasztalatokkal. Legfeljebb a közös útkeresés
hátterébôl könnyebben megértjük az evangéliumi figyelmeztetést: ,,Boldogok azok
a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál''.
Örökös
készültségi állapotban várakozni Istenre nem könnyű dolog. A figyelem és
éberség mindig komoly igyekezetet, akaratot és erôfeszítést követel. A hit
szilárd meggyôzôdésére ezek nélkül sohasem jutunk el. A hithez éberség
szükséges. Az Isten és az emberi lét nagy kérdéseit nem lehet félvállról venni
és egykönnyen megoldani: honnan, hová és miért? Érzéki tapasztalataink sem
adnak rá egyértelmű és végleges választ. Így az ember örökös választás elôtt
áll, amely fokozott figyelmet és éberséget igényel: ,,Senki sem szolgálhat két
úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az
egyikhez, a másikat pedig megveti'' (Mt 6, 24). Ezért körültekintôen,
figyelmesen és éberen kell élnünk. Az evangéliumi figyelmeztetés szerint:
,,Csípôtök legyen felövezve'', azaz: legyetek készenlétben és vigyázzállásban
az Úr érkezése elôtt. Legyen égô gyertya a kezetekben, hogy lássatok és észre
vegyétek, ha közeledik az Isten, aki sohasem hangoskodik és nem erôszakolja rá
magát senkire, de aki éber és figyelmes, az meghallja hangját és mindig észre
veszi ôt a világban.
Ezt a vallásos
éberséget állandóan veszélyezteti a mindennapi élet gondja. Leköt bennünket a
pénz, a vagyon, a hivatás és az üzlet. A hétköznapok gondjai alig engednek
helyet életünkben Isten számára. Errôl hallottunk az elôzô vasárnap. Ma többen
úgy vélik, hogy nincs idônk Istenre és Ô nem érdekes számunkra. Vasárnapi
szabadidônket kitölti az újságolvasás, az autómosás, a tévézés. Figyelmünket
leköti az utazás, a szórakozás, az élvezet. Mindezek elvonják figyelmünket
Istenrôl.
Ha újra rá akarunk találni Istenre,
vissza kell térnünk az Ô útjára. Ez szorgalmat, igyekezetet és erôfeszítést
igényel: figyelmet és éberséget, amint errôl szentmisénk evangéliumában
hallottunk. Újból rá kell lépnünk a szeretet útjára. Aki ezen az úton jár, az
figyelmesen hallgatja Isten szavát, szívesen elbeszélget vele, imádkozik, a
bálványistenek helyett az igaz Istennek hódol és így éberen várakozik az ô
eljövetelére.
A vallásos és
éber várakozás sohasem hiábavaló. Beteljesedik és sikerrel jár: ,,Boldogok azok
a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek,
felövezi magát, asztalhoz ülteti ôket, körül jár és felszolgál nekik'', még
akkor is, ha késve érkezik. A keresztény várakozás kockázata sikerrel zárul.
Ezt Isten választott népe már megtapasztalta. Történelme során elnyomásban és
üldözésben volt része. Templomát szétrombolták. Fiait és leányait rabságba
hurcolták. Városait romokba döntötték. Isten választott népe mégsem esett
kétségbe. A hívô zsidó ismételten felidézte Isten nagy tetteit: a szép napokat,
az Egyiptomból való kiszabadulást és a honfoglalás szép sikereit. Számára
elképzelhetetlen volt a szorongattatások idején, hogy Isten újra meg ne mutassa
csodás tetteit. Szilárd meggyôzôdése volt, hogy Isten sohasem hagyja abba
elkezdett és beteljesedésre szánt művét.
Az elsô
keresztények ugyancsak ebbôl a hitbôl éltek. Jézussal elérkezett a beteljesedés
kezdete, a végsô várakozás korszaka. Buzgón kérték: Maran atha -- Jöjj el,
Uram, Jézus! Tették ezt ígérete beteljesedésének biztos reményében: ,,Hamarosan
eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat'' (Jel
3, 11).
,,A hű és okos sáfár'' hittel és buzgó
vallásos élettel mindig éberen várakozik Istenre. Szent Alajostól séta közben
megkérdezték társai, hogy mit tenne, ha Isten húsz percen belül ítélô széke elé
szólítaná. Válasza: Tovább szórakoznék veletek. Számomra jelenleg ez az Isten
akarata. Ilyen lelkülettel nekünk sincs mit félnünk: a pillanatok
követelményeinek megfelelôen teljesítsük Isten akaratát! Szentmisénk
szentleckéjében olvastuk: ,,A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk,
meggyôzôdés arról, amit nem látunk. Ôseink ebbôl merítettek bizonyságot'' (Zsid
11, 1--2).
Hitünk biztos
reménye: Az Úr eljön, felövezi magát, asztalhoz ülteti övéit, körüljár és
felszolgál nekik. Addig éberen várakozunk eljövetelére.
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@matavnet.hu