2004. október 17. A Szentlélek templom lapja Évközi 29. vasárnap
„Keresni Istent annyi, mint akarni, hogy megtaláljon.”
(ismeretlen
filozófus)
Eljött ekkor
Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta
Józsuénak: ,,Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig
holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.'' Józsue úgy tett, ahogy
Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig
felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét,
győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett
felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő
ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán,
hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a
népét kard élével.
Te azonban
tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől
tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus
Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Minden
Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az
igazságban való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész
legyen. Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog
élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő
vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és
tudománnyal.
Arról is
mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad
belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem
félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki
elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!''
Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár
Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az
özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul
üssön.'''' Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan
bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal
hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot
szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?'''
Az „Isten,
hazánkért térdelünk” (H-293.) ének újabb versszaka az új magyar boldogokról:
Kassai
szentek, Vilmos püspök vére,
álljon előtted boldog László képe,
Károly királynak Krisztus-követése,
vezessen elédbe!
A világ
Isten eleven képmása.
Megláttam
Uramat a szívem szemével
és szóltam: Ki
vagy Te? S Ő mondta: Te!
(Campanella)
SZERENCSE VAGY
SZERENCSÉTLENSÉG?
Egy idős
földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló
elszabadult, s eltünt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték
sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:
- Szerencse
vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Egy hét múlva a ló visszatért a
dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje
miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:
- Szerencse
vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Amikor az idős ember fia
megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A
szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt:
- Szerencse
vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Néhány hét múlva bevonult a
hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert. Amikor az
idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról. Szerencse
volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná ezt megmondani?
- A
mennyország nem valamiféle hely, nem is valamilyen idő. A mennyország azt
jelenti: tökéletes. - Egy percre elhallgatott. - Te ugye nagyon gyorsan tudsz
repülni? - Én... engem boldoggá tesz a sebesség. - Jonathan meglepődött.
Büszkeség
fogta el, hogy a Vén felfigyelt rá. -
Abban a pillanatban kezdesz majd ismerkedni a mennyországgal, Jonathan, amikor
eléred a tökéletes sebességet. És ez nem azt jelenti, hogy ezer vagy millió kilométert
teszel meg óránként, vagy hogy fénysebességgel repülsz. Minden szám határt
jelent, a tökéletesnek pedig nincsenek határai. A tökéletes sebesség az, ha
egyszerűen máris ott vagy, ahová igyekszel. (...) Különös dolog ez. Azok, akik
az utazást fontosabbnak tartják önmaguk tökéletesítésénél, lassúak és nem
jutnak el sehová. Azok pedig, akik lemondanak az utazásról, hogy helyette
tökéletesedni igyekezzenek, bárhová rögvest elérkeznek. Ne feledd, Jonathan, a
mennyország se nem valamely hely, se nem valamilyen idő. A helynek és az időnek
semmi, de semmi jelentősége nincsen. (...) Chiang lassan beszélt, közben erősen
figyelte a fiatalabb sirályt. - Hogy oly sebesen szállj, mint a gondolat,
akárhová, ami csak létezik -mondta-, azt azzal a tudattal kell kezdened, hogy
már meg is érkeztél... (...) A fortély mindössze annyi: tudnod kell, hogy
valódi természeted szerint egyidejűleg élsz térben és időben, mindenütt és
mindenkor. (Richard Bach:
Jonathan, a sirály)
A
tanítványtól, aki szinte megszállottan a halál utáni élettel foglalkozott,
megkérdezte a Mester:
- Minek foglalkozol a másvilággal?
- Lehetséges-e nem gondolni rá?
- Persze.
- Hogyan?
- Úgy, hogy már most a mennyben élsz.
- És hol a mennyország?
- A jelenben; itt és most.
(Anthony de
Mello: A csend szava)
SZENT LUKÁCS
EVANGÉLISTA
Szent
Lukácstól két terjedelmes szentírási könyv, egy Evangélium és az Apostolok
Cselekedetei birtokában vagyunk, ennek ellenére jóformán semmit nem tudunk meg
közvetlenül az íróról. Igazi evangélista, aki nem önmagáról, hanem a világ
Üdvözítőjéről akar beszélni, hogy minden istenszerető lélek megtudhassa,
mennyire igaz mindaz, amire az Egyház tanította. A kolosszeieknek írt levél
záradékából tudjuk Lukács eredeti foglalkozását, mert Szent Pál ezt írja:
,,Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos'' (Kol 5,15). Az Apostolok Cselekedeteiben olyan
részletekkel találkozunk, amelyekből joggal tételezzük fel, hogy Lukács
Antiochiában nőtt fel és orvosként is ott működött. Nagyon tájékozott ugyanis a
városban és az antiochiai keresztények körében. Így például a diákonusok
kiválasztásánál felsorolja a hét nevet, és az utolsónál hozzáteszi: ,,Miklós,
az antiochiai prozelita.''
Minden jel
arra mutat, hogy a pogány ifjú, Lukács Barnabás és Pál tanítványaként
ismerkedett meg az evangéliummal, majd a foglalkozásából, orvos mivoltából
adódó pontosság- és hitelesség- igénytől hajtva, a Szentlélektől vezérelve útra
kelt, hogy utánajárjon mindannak, amit Krisztusról hallott. Meg is tette, és
találkozhatott még a Szűzanyával, továbbá az egykori tanítványokkal, gyógyult
betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is. A gyűjtött anyagból -- valószínűleg
már Szent Pál mellett működve -- összeállította az evangéliumot, amelyben van
néhány jellegzetesség a másik három evangéliummal szemben.
A pogány Lukácsra is (mint Mátéra)
nagy hatással van az a felismerés, hogy a próféták jövendölései szerint Sionból
jön a törvény, és Jeruzsálemből sugárzik szét az egész világra az üdvösség.
Simeon hálaimájában felcsendül az egyetemesség gondolata -- ezt az imát csak
Lukács írta le az evangélisták közül: ,,Ez a Gyermek világosság a pogányok
megvilágosítására és dicsőség a te népednek, Izraelnek!'' (2,32) -- és az
apostolok küldetésében válik teljessé, mert ők valóban az egész világra elvitték
az evangéliumot.
Külön Lukács
mellett szóló jel -- mégpedig arról árulkodik, hogy ő a szerzője az Apostolok
Cselekedetei című könyvnek, s hogy Szent Pál munkatársa volt --, hogy egyszer
csak ő, aki az evangéliumot végig szemlélőként, mindig harmadik személyekről
mondta el, és az Apostolok Cselekedetei első részében ugyanígy beszélt, a
tizenhatodik fejezetben váratlanul többes szám első személyben szólal meg:
,,Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk...'', és
hét verset mond el így, aztán mintha elszégyellné magát, gyorsan visszatér a
harmadik személyben történő elbeszélésre.
Azt már Szent
Pál leveleiből tudjuk, hogy fogságában ott van az apostol mellett, közvetlenül
a vértanúsága előtt is: ,,Démász elhagyott a világ kedvéért és Tesszalonikába
ment, Krescensz Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. Csak Lukács van velem''
--írja Szent Pál Timóteusnak (2Tim 4,11).
A hagyomány
úgy tudja, hogy Szent Pál vértanúsága után Achájában, Dél-Görögországban
működött püspökként, majd valószínűleg Patara városában ő is vértanú lett.
Maradványait 357-ben vitték Konstantinápolyba.
Nem véletlenül
mondja a hagyomány, hogy Lukács orvos létére festő is volt. Neki tulajdonítják
a római Maria Maggiore- bazilikában őrzött Mária-képet. Sőt, azt mondják, hogy
megfestette Jézus arcát is. Ezért a festők védőszentjeként tisztelik. Ennek
annyi az alapja, hogy a Szűzanyáról a legtöbbet és a legszebben Lukács beszél,
s így, ha nem is ecsettel, de képet rajzol róla.
Sokan valljuk:
a festészet ünnep.
„Én képeket
akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot”; - írta Babits
Örökkék ég a felhők mögött című versében.
Örökkék
Ismerjük ezt a színt? Ismerjük a színskála valamennyi színének hasonló mélység?
tartalmát? Tudjuk-e, hogy a színritmusoknak és gesztusoknak milyen
hangulatteremtő ereje van? Egész nemzedékek, társadalmi rétegek életéből maradt
ki a festészet értékeinek élményszerű elsajátítása, miáltal világuk nem képes
kinyílni a szó babitsi értelmében.
2002 óta újból
hazánkban rendszeresen megünnepeljük a Magyar Festészet Napját, amelyet október
18-ra tűztek ki. Azért e napra, mert ekkor ünnepeljük Szent Lukácsot, aki
évszázadok óta a festők védőszentje. Ez a nap 2002 óta a fény, a színek, a
formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe!
... Örömmel
jöjjetek, és mondjátok a rózsafüzért! A gazdag nem válaszol, de a szegény eljön
hozzám rózsafüzérével szegénységében. Meghallgatom, amint ezt az egyszerű imát
mondja. Mert mindaz, ami szegény és egyszerű, az halálos veszély a Sátánnak, aki maga a hiúság. Ez az egyik fő
oka annak, hogy a Sátán gyűlöli a rózsafüzért.
Ó, Atyámnak remekműve!
Ó, Jahvének magasztos remekműve!
Szentlelkem jegyese!
Tündöklő tabernákulumom!
A te Szíved,
szeretett leánya a szeretett Istennek,
egy a mi Szívünkkel!
A te Szíved az én körülzárt kertem,
az én lepecsételt forrásom!
A te Szíved forrás,
amely termékennyé teszi a kerteket!
Ó te tiszteletreméltó Asszony,
a te Szíved az én trónom,
amelyen tiszteletet adtál nekem!
A Szívek Szíve,
amelyet a mi jelenlétünkben
és egész mennyei udvarom előtt megkoronáztam.
Hogyan képes teremtményeim közül
bárki is megtagadni a te Szívedet?
Te, a hatalom bárkája,
aki erényekbe öltözött,
az én új énekem, hárfám, fellegváram,
a te nagyszerűséged
magával ragadta az ég és Föld Teremtőjét!
Te, aki mindenkor jelenlétünkben voltál,
mindig közel álltál mindazokhoz,
akik hozzád fordulnak segítségért!
Valahol a
Csendes-óceán egyik szigetén, egy lepratelepen, egyedülálló jelenet játszódott
le nap mint nap. Lábon járó holttestek, kétségbeesett, dühös és fájdalmasan
megcsonkított emberek voltak az egész szigeten.
A nagy
nyomorúságban még élt egy idős férfi, aki a megpróbáltatások ellenére meglepően
nyugodt tekintetű volt és sokat mosolygott. Testi fájdalmai olyan nagyok voltak
mint a többi szerencsétlen leprásnak, mégis ragaszkodott az élethez. Nem esett
soha kétségbe és gyengéden segített mindenkit a környezetében. Mindenkiben
feltört a kíváncsiság: mi lehet az oka, hogy ebben a pokolban egy valaki a sok közül
olyan erős és derűs. Talán nem érezte a fájdalmat vagy már hozzászokott? Ez nem
valószínű. Az történt, hogy az idős ember mindennap pirkadatkor odavánszorgott
a lepratelepet körülvevő kerítéshez, egy megszokott helyen leült és várakozott.
Nem a napfelkeltét szemlélte és nem is a Csendes-óceán szigetének a szépségét.
Megvárta, amig a kerítés másik oldalán megjelent egy asszony, ő is idős mint a
férfi. Arcán a ráncok kisimultak és szeme tele volt gyengédséggel. Az asszony
nem szólt semmit sem. Titkos üzenetet adott le csendben és tapintatosan: egy
mosolyt. A férfi megértette a mosoly mondanivalóját és ő is mosollyal
válaszolt. A néma társalgás rövid ideig tartott. Az öreg ember felállt és
visszaballagott a barakkok felé. Ez így ment minden reggel. Olyan volt mint egy
mindennapi áldozás. A leprást a női mosoly éltette, megerősítette és egy nap
terhét könnyűvé tette. A másnapi találkozóig abból élt, amit hajnalban adott
neki az a mosoly. Az a tovasiető nő nem volt más, mint az öreg leprás felesége.
Így beszélt róla: - Mielőtt ide kerültem, titokban ápolt, minden elérhető
gyógyszerrel. Egy javasasszony valami kenőcsöt is adott neki. Azzal bekente az
arcomat minden nap, kivéve egy kis helyet, ami csak akkora volt, hogy egy
gyengéd csók elfért rajta… Mégis minden hiába volt. A hatóság nem sokat
teketóriázott és egyszerűen ide hoztak a leprások közé. Ő még ide is követett.
Amikor minden reggel meglátom, tőle tudom meg, hogy még élek és őszintén
mondom, csak az ő kedvéért élek.
Valaki rádmosolygott ma reggel, ha nem is vetted észre.
Biztosan valaki várja a mai napon a Te mosolyodat is.
Ha belépsz egy templomba és megnyitod a szívedet a
mélységes csöndben, észreveszed, hogy először Isten mosolyával találkozol.
A boldogságot
csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is
ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj
ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben
elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az
egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg,
senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint
mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod
minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és
minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert
a világ a tiéd. (Hamvas Béla)
2
A nagy
dolgokat mindig
az imádság
hordozza! „
Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” –
kérdezték az emberek Keresztelő János születésekor (Lk 1,66). Mi is felteszünk
ilyen kérdést, amikor elbűvölve nézünk egy újszülöttet. Amikor iskolás lesz,
vagy később felsőfokú tanulmányokat folytat, ismételten feltesszük a kérdést:
mi lesz belőle? Mi befolyásolja egy ember sorsát, mi határozza meg, hogy mi
lesz belőle? Genetikai adottságai, családi és társadalmi környezet, anyagi
helyzete, érdeklődése? – bizonyára ezek is.
A XX. Század
egyik legnagyobb teológusa és lelki írója – Romano Guardini – azonban meglepő
kijelentést tesz: „Hogy mi lesz az életünkből, az jórészt attól függ, hogy az
ember hogyan imádkozik, és hogyan imádkoznak érette mások. A nagy dolgokat
mindig az imádság hordozza.” (Levelek az önnevelésről, 61) A
természettudományos gondolkodáshoz szokott ember szinte hitetlenkedve szembesül
Guardini gondolatával, és szívesen vitába is szállna vele, hogy bizonyítsa: a
nagy dolgokat a gének hordozzák és nem az imádság. Az isteni kinyilatkoztatás a
ma hallott olvasmányban és evangéliumban azonban arról győz meg, hogy Guardininak
van igaza: a nagy dolgokat az imádság hordozza.
Az egyik
legcsodálatosabb szórakozásom az újszülött csecsemők figyelése. Milyen
csodálatosak, ahogy kezdik felfedezni a körülöttük lévő világot. Elkezdenek
szeretni, reagálni arra, ami körülöttük történik.
A másik
csodálatos élményem a kis tipegők figyelése. Elkezdenek járni, saját kezükkel
enni, beszélni. Szerencsére volt benne részem, hogy figyelhettem. Jézus néhány
fontos tulajdonságukat példaként állította. Bizalom, szeretet…
Senki sem
gondol viszont olyat, hogy milyen jó lenne, ha gyermekem mindig ilyen kis
tipegő maradna. Csak négykézláb menne, vagy lépten nyomon elesne. Ha ez így
maradna, veszélyes jelekként értékelnénk és szakemberhez fordulnánk. Bárki
kétségbeesne közöttünk, ha tizenéves gyermeke, korát meghazudtolóan, éretlenül
viselkedne.
Bár szeretjük
a csecsemőket és a kicsiny gyermekeket, de azt várjuk, hogy növekedjenek.
Amikor Isten
elhív, hogy legyünk gyermekei, lelki gyermekekként kezdjük. Jn 3:3. Nem
léphetünk be a mennybe, ha újjá nem születünk. 1Pét 2:2. A levél egy
keresztségi prédikáció. “Mint most született csecsemők” - így szólítja meg őket
az apostol.
De Isten nem
akarja, hogy gyermekei csecsemők maradjanak örökké. Azt akarja, hogy
növekedjünk. A cél, hogy Fiához hasonlókká váljunk.
Krisztus munkatársai, készüljetek fel!
Krisztus
munkatársai, készüljetek fel!
Jó
hírt prédikálni induljatok el!
Buzgalommal
telten szerte járjatok,
Szeretetben
s hitben munkálkodjatok!
Munka
sok vár rátok, induljatok hát!
Pusztít
a bűn, átok merre a szem lát.
Béna
vak és sánta gyógyulásra vár,
Lelki
újulásra, ki bűn útján jár.
Krisztus
drága vére lemos minden bűnt.
Sátán
rémítése nem árthat nekünk.
Szent
kegyelme művét zengje ajkatok,
Az
Úr szántóföldjét járja lábatok!
Örömhírvivőknek
útja mily kedves!
Szavuk
üdvös ének, s mint a méz, édes.
Áldott
égi béke csendül ajkukon.
Örvendj,
Isten népe, s épülj szavukon.
J. B.
Albertini (HH 368)
A legtöbb
ember ismerni akarja az Istent, de nem akarja megismerni saját magát. Ismerjék
ezek fel előbb a saját lelkükben a jót és ápolják ezt és csak akkor fogják
megismerni az Istent, mert nincs más út, amely az Isten megismerésére vezet.
(Lucy Mallory)
Egyik nap egy Ózd melletti kis faluban
megrökönyödve nézték az emberek ezt a feliratot a templomajtón, ami a helyi pap
kézírásával volt írva: "Ma elmarad a mise, Sátán vagyok."
(Ózd mellett
található egy falu Csokvaomány és Nekézseny között, melynek a neve az, hogy
Sáta)
postán: Győr, 9024
Szentlélek tér 1
telefonon/faxon: 96/ 419-588
neten: http://www.extra.hu/szentlelek
e-mailen:
freemaker@freemail.hu
Hirdetéseink,
ünnepeink
hétfő: SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA
(ünnep)
szombat: KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS
··Jövő héten az Apor Iskola végzős diákok második
csoportjának ifjúsági cursillót tartunk, melyre megköszönve a múlt hétvégi
sok-sok önzetlen segítséget, várjuk a palankákat, imákat és a süteményeket.
··Októberben a rózsafüzérnek szentelt hónapban minden
hétköznapi szentmise előtt fél 6 órakor rózsafüzért mondunk itt a templomban.
Kérnénk mindenkit, hogy vegyen részt, kapcsolódjon bele ebbe a szép októberi
imába, hogy így a hétköznapokban is a közös ima révén átérezzük, hogy a
boldogságos Szűz Mária kegyes, szerető Anyánk és pártfogónk.
··November 5-én egynapos zarándok utat szervezünk
Burgellandba, régi Magyarosrszági kegyhelyekre: Frauen Krichébe, Lorettóba és
Kismartonba. Jelentkezni lehet itt a plébánián, útiköltség biztosítással együtt
2500Ft.
··Őszi felnőtt cursillókat (3 napos bentlakásos keresztény
tanfolyamokat) szervezünk
··Nők részére november 11-14
··Férfiak részére nov. 25-28
Várjuk a hívek jelentkezését, hogy
élve ezzel a lehetőséggel hitükben megerősödjenek.
··Cursilliót végzett férfiak és nők részére adventi
lelkigyakorlat lesz, december 9-12 között.
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@matavnet.hu