Életet a léleknek!

2004. október 17.    A Szentlélek templom lapja   Évközi 29. vasárnap

 

„Keresni Istent annyi, mint akarni, hogy megtaláljon.”

                           (ismeretlen filozófus)

 

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról

Olvasmány: Kiv 17,8-13

 

Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: ,,Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.'' Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.

 

Szentlecke: 2Tim 3,14 - 4,2

 

Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen. Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.

 

Evangélium: Lk 18,1-8

 

Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!'' Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.'''' Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?'''

 

 

Az „Isten, hazánkért térdelünk” (H-293.) ének újabb versszaka az új magyar boldogokról:

 

Kassai szentek, Vilmos püspök vére,

álljon előtted boldog László képe,

Károly királynak Krisztus-követése,

vezessen elédbe!

 

 

A világ Isten eleven képmása.

 

Megláttam Uramat a szívem szemével

és szóltam: Ki vagy Te? S Ő mondta: Te!

 (Campanella)

 

 

 

 


SZERENCSE VAGY SZERENCSÉTLENSÉG?

 

 

Egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltünt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról. Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná ezt megmondani?

 

 

Mennyország

 

- A mennyország nem valamiféle hely, nem is valamilyen idő. A mennyország azt jelenti: tökéletes. - Egy percre elhallgatott. - Te ugye nagyon gyorsan tudsz repülni? - Én... engem boldoggá tesz a sebesség. - Jonathan meglepődött.

Büszkeség fogta el, hogy a Vén felfigyelt rá.  - Abban a pillanatban kezdesz majd ismerkedni a mennyországgal, Jonathan, amikor eléred a tökéletes sebességet. És ez nem azt jelenti, hogy ezer vagy millió kilométert teszel meg óránként, vagy hogy fénysebességgel repülsz. Minden szám határt jelent, a tökéletesnek pedig nincsenek határai. A tökéletes sebesség az, ha egyszerűen máris ott vagy, ahová igyekszel. (...) Különös dolog ez. Azok, akik az utazást fontosabbnak tartják önmaguk tökéletesítésénél, lassúak és nem jutnak el sehová. Azok pedig, akik lemondanak az utazásról, hogy helyette tökéletesedni igyekezzenek, bárhová rögvest elérkeznek. Ne feledd, Jonathan, a mennyország se nem valamely hely, se nem valamilyen idő. A helynek és az időnek semmi, de semmi jelentősége nincsen. (...) Chiang lassan beszélt, közben erősen figyelte a fiatalabb sirályt. - Hogy oly sebesen szállj, mint a gondolat, akárhová, ami csak létezik -mondta-, azt azzal a tudattal kell kezdened, hogy már meg is érkeztél... (...) A fortély mindössze annyi: tudnod kell, hogy valódi természeted szerint egyidejűleg élsz térben és időben, mindenütt és mindenkor.            (Richard Bach: Jonathan, a sirály)

 

 

Mennyország

 

A tanítványtól, aki szinte megszállottan a halál utáni élettel foglalkozott, megkérdezte a Mester:

 - Minek foglalkozol a másvilággal?

 - Lehetséges-e nem gondolni rá?

 - Persze.

 - Hogyan?

 - Úgy, hogy már most a mennyben élsz.

 - És hol a mennyország?

 - A jelenben; itt és most.

(Anthony de Mello: A csend szava)

 

 

 


SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA

 

 

Szent Lukácstól két terjedelmes szentírási könyv, egy Evangélium és az Apostolok Cselekedetei birtokában vagyunk, ennek ellenére jóformán semmit nem tudunk meg közvetlenül az íróról. Igazi evangélista, aki nem önmagáról, hanem a világ Üdvözítőjéről akar beszélni, hogy minden istenszerető lélek megtudhassa, mennyire igaz mindaz, amire az Egyház tanította. A kolosszeieknek írt levél záradékából tudjuk Lukács eredeti foglalkozását, mert Szent Pál ezt írja: ,,Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos'' (Kol 5,15).  Az Apostolok Cselekedeteiben olyan részletekkel találkozunk, amelyekből joggal tételezzük fel, hogy Lukács Antiochiában nőtt fel és orvosként is ott működött. Nagyon tájékozott ugyanis a városban és az antiochiai keresztények körében. Így például a diákonusok kiválasztásánál felsorolja a hét nevet, és az utolsónál hozzáteszi: ,,Miklós, az antiochiai prozelita.''

Minden jel arra mutat, hogy a pogány ifjú, Lukács Barnabás és Pál tanítványaként ismerkedett meg az evangéliummal, majd a foglalkozásából, orvos mivoltából adódó pontosság- és hitelesség- igénytől hajtva, a Szentlélektől vezérelve útra kelt, hogy utánajárjon mindannak, amit Krisztusról hallott. Meg is tette, és találkozhatott még a Szűzanyával, továbbá az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is. A gyűjtött anyagból -- valószínűleg már Szent Pál mellett működve -- összeállította az evangéliumot, amelyben van néhány jellegzetesség a másik három evangéliummal szemben.

A pogány Lukácsra is (mint Mátéra) nagy hatással van az a felismerés, hogy a próféták jövendölései szerint Sionból jön a törvény, és Jeruzsálemből sugárzik szét az egész világra az üdvösség. Simeon hálaimájában felcsendül az egyetemesség gondolata -- ezt az imát csak Lukács írta le az evangélisták közül: ,,Ez a Gyermek világosság a pogányok megvilágosítására és dicsőség a te népednek, Izraelnek!'' (2,32) -- és az apostolok küldetésében válik teljessé, mert ők valóban az egész világra elvitték az evangéliumot.

Külön Lukács mellett szóló jel -- mégpedig arról árulkodik, hogy ő a szerzője az Apostolok Cselekedetei című könyvnek, s hogy Szent Pál munkatársa volt --, hogy egyszer csak ő, aki az evangéliumot végig szemlélőként, mindig harmadik személyekről mondta el, és az Apostolok Cselekedetei első részében ugyanígy beszélt, a tizenhatodik fejezetben váratlanul többes szám első személyben szólal meg: ,,Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk...'', és hét verset mond el így, aztán mintha elszégyellné magát, gyorsan visszatér a harmadik személyben történő elbeszélésre.

Azt már Szent Pál leveleiből tudjuk, hogy fogságában ott van az apostol mellett, közvetlenül a vértanúsága előtt is: ,,Démász elhagyott a világ kedvéért és Tesszalonikába ment, Krescensz Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. Csak Lukács van velem'' --írja Szent Pál Timóteusnak (2Tim 4,11).

A hagyomány úgy tudja, hogy Szent Pál vértanúsága után Achájában, Dél-Görögországban működött püspökként, majd valószínűleg Patara városában ő is vértanú lett. Maradványait 357-ben vitték Konstantinápolyba.

Nem véletlenül mondja a hagyomány, hogy Lukács orvos létére festő is volt. Neki tulajdonítják a római Maria Maggiore- bazilikában őrzött Mária-képet. Sőt, azt mondják, hogy megfestette Jézus arcát is. Ezért a festők védőszentjeként tisztelik. Ennek annyi az alapja, hogy a Szűzanyáról a legtöbbet és a legszebben Lukács beszél, s így, ha nem is ecsettel, de képet rajzol róla.

 

 

Sokan valljuk: a festészet ünnep.

 

„Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot”; - írta Babits Örökkék ég a felhők mögött című versében.

Örökkék Ismerjük ezt a színt? Ismerjük a színskála valamennyi színének hasonló mélység? tartalmát? Tudjuk-e, hogy a színritmusoknak és gesztusoknak milyen hangulatteremtő ereje van? Egész nemzedékek, társadalmi rétegek életéből maradt ki a festészet értékeinek élményszerű elsajátítása, miáltal világuk nem képes kinyílni a szó babitsi értelmében.

2002 óta újból hazánkban rendszeresen megünnepeljük a Magyar Festészet Napját, amelyet október 18-ra tűztek ki. Azért e napra, mert ekkor ünnepeljük Szent Lukácsot, aki évszázadok óta a festők védőszentje. Ez a nap 2002 óta a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe!

 

 

... Örömmel jöjjetek, és mondjátok a rózsafüzért! A gazdag nem válaszol, de a szegény eljön hozzám rózsafüzérével szegénységében. Meghallgatom, amint ezt az egyszerű imát mondja. Mert mindaz, ami szegény és egyszerű, az halálos veszély a  Sátánnak, aki maga a hiúság. Ez az egyik fő oka annak, hogy a Sátán gyűlöli a rózsafüzért.

 

 

Ó, Atyámnak remekműve!

Ó, Jahvének magasztos remekműve!

Szentlelkem jegyese!

Tündöklő tabernákulumom!

A te Szíved,

szeretett leánya a szeretett Istennek,

egy a mi Szívünkkel!

A te Szíved az én körülzárt kertem,

az én lepecsételt forrásom!

A te Szíved forrás,

amely termékennyé teszi a kerteket!

Ó te tiszteletreméltó Asszony,

a te Szíved az én trónom,

amelyen tiszteletet adtál nekem!

A Szívek Szíve,

amelyet a mi jelenlétünkben

és egész mennyei udvarom előtt megkoronáztam.

Hogyan képes teremtményeim közül

bárki is megtagadni a te Szívedet?

Te, a hatalom bárkája,

aki erényekbe öltözött,

az én új énekem, hárfám, fellegváram,

a te nagyszerűséged

magával ragadta az ég és Föld Teremtőjét!

Te, aki mindenkor jelenlétünkben voltál,

mindig közel álltál mindazokhoz,

akik hozzád fordulnak segítségért!

 

 

 

Hajnali mosoly

 

Valahol a Csendes-óceán egyik szigetén, egy lepratelepen, egyedülálló jelenet játszódott le nap mint nap. Lábon járó holttestek, kétségbeesett, dühös és fájdalmasan megcsonkított emberek voltak az egész szigeten.

A nagy nyomorúságban még élt egy idős férfi, aki a megpróbáltatások ellenére meglepően nyugodt tekintetű volt és sokat mosolygott. Testi fájdalmai olyan nagyok voltak mint a többi szerencsétlen leprásnak, mégis ragaszkodott az élethez. Nem esett soha kétségbe és gyengéden segített mindenkit a környezetében. Mindenkiben feltört a kíváncsiság: mi lehet az oka, hogy ebben a pokolban egy valaki a sok közül olyan erős és derűs. Talán nem érezte a fájdalmat vagy már hozzászokott? Ez nem valószínű. Az történt, hogy az idős ember mindennap pirkadatkor odavánszorgott a lepratelepet körülvevő kerítéshez, egy megszokott helyen leült és várakozott. Nem a napfelkeltét szemlélte és nem is a Csendes-óceán szigetének a szépségét. Megvárta, amig a kerítés másik oldalán megjelent egy asszony, ő is idős mint a férfi. Arcán a ráncok kisimultak és szeme tele volt gyengédséggel. Az asszony nem szólt semmit sem. Titkos üzenetet adott le csendben és tapintatosan: egy mosolyt. A férfi megértette a mosoly mondanivalóját és ő is mosollyal válaszolt. A néma társalgás rövid ideig tartott. Az öreg ember felállt és visszaballagott a barakkok felé. Ez így ment minden reggel. Olyan volt mint egy mindennapi áldozás. A leprást a női mosoly éltette, megerősítette és egy nap terhét könnyűvé tette. A másnapi találkozóig abból élt, amit hajnalban adott neki az a mosoly. Az a tovasiető nő nem volt más, mint az öreg leprás felesége. Így beszélt róla: - Mielőtt ide kerültem, titokban ápolt, minden elérhető gyógyszerrel. Egy javasasszony valami kenőcsöt is adott neki. Azzal bekente az arcomat minden nap, kivéve egy kis helyet, ami csak akkora volt, hogy egy gyengéd csók elfért rajta… Mégis minden hiába volt. A hatóság nem sokat teketóriázott és egyszerűen ide hoztak a leprások közé. Ő még ide is követett. Amikor minden reggel meglátom, tőle tudom meg, hogy még élek és őszintén mondom, csak az ő kedvéért élek.

 

 

Valaki rádmosolygott ma reggel, ha nem is vetted észre. Biztosan valaki várja a mai napon a Te mosolyodat is.

Ha belépsz egy templomba és megnyitod a szívedet a mélységes csöndben, észreveszed, hogy először Isten mosolyával találkozol.

 

 

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.                              (Hamvas Béla)

 

 


                                                                                                      2

A nagy dolgokat mindig

az imádság hordozza! „

 

Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” – kérdezték az emberek Keresztelő János születésekor (Lk 1,66). Mi is felteszünk ilyen kérdést, amikor elbűvölve nézünk egy újszülöttet. Amikor iskolás lesz, vagy később felsőfokú tanulmányokat folytat, ismételten feltesszük a kérdést: mi lesz belőle? Mi befolyásolja egy ember sorsát, mi határozza meg, hogy mi lesz belőle? Genetikai adottságai, családi és társadalmi környezet, anyagi helyzete, érdeklődése? – bizonyára ezek is.

A XX. Század egyik legnagyobb teológusa és lelki írója – Romano Guardini – azonban meglepő kijelentést tesz: „Hogy mi lesz az életünkből, az jórészt attól függ, hogy az ember hogyan imádkozik, és hogyan imádkoznak érette mások. A nagy dolgokat mindig az imádság hordozza.” (Levelek az önnevelésről, 61) A természettudományos gondolkodáshoz szokott ember szinte hitetlenkedve szembesül Guardini gondolatával, és szívesen vitába is szállna vele, hogy bizonyítsa: a nagy dolgokat a gének hordozzák és nem az imádság. Az isteni kinyilatkoztatás a ma hallott olvasmányban és evangéliumban azonban arról győz meg, hogy Guardininak van igaza: a nagy dolgokat az imádság hordozza.

 

 

Isten terve

az egészséges egyházközségért

Efézus 4:11-16

Az egyik legcsodálatosabb szórakozásom az újszülött csecsemők figyelése. Milyen csodálatosak, ahogy kezdik felfedezni a körülöttük lévő világot. Elkezdenek szeretni, reagálni arra, ami körülöttük történik.

A másik csodálatos élményem a kis tipegők figyelése. Elkezdenek járni, saját kezükkel enni, beszélni. Szerencsére volt benne részem, hogy figyelhettem. Jézus néhány fontos tulajdonságukat példaként állította. Bizalom, szeretet…

Senki sem gondol viszont olyat, hogy milyen jó lenne, ha gyermekem mindig ilyen kis tipegő maradna. Csak négykézláb menne, vagy lépten nyomon elesne. Ha ez így maradna, veszélyes jelekként értékelnénk és szakemberhez fordulnánk. Bárki kétségbeesne közöttünk, ha tizenéves gyermeke, korát meghazudtolóan, éretlenül viselkedne.

Bár szeretjük a csecsemőket és a kicsiny gyermekeket, de azt várjuk, hogy növekedjenek.

Amikor Isten elhív, hogy legyünk gyermekei, lelki gyermekekként kezdjük. Jn 3:3. Nem léphetünk be a mennybe, ha újjá nem születünk. 1Pét 2:2. A levél egy keresztségi prédikáció. “Mint most született csecsemők” - így szólítja meg őket az apostol.

De Isten nem akarja, hogy gyermekei csecsemők maradjanak örökké. Azt akarja, hogy növekedjünk. A cél, hogy Fiához hasonlókká váljunk.


Krisztus munkatársai, készüljetek fel!

 

 

Krisztus munkatársai, készüljetek fel!

Jó hírt prédikálni induljatok el!

Buzgalommal telten szerte járjatok,

Szeretetben s hitben munkálkodjatok!

 

Munka sok vár rátok, induljatok hát!

Pusztít a bűn, átok merre a szem lát.

Béna vak és sánta gyógyulásra vár,

Lelki újulásra, ki bűn útján jár.

 

Krisztus drága vére lemos minden bűnt.

Sátán rémítése nem árthat nekünk.

Szent kegyelme művét zengje ajkatok,

Az Úr szántóföldjét járja lábatok!

 

Örömhírvivőknek útja mily kedves!

Szavuk üdvös ének, s mint a méz, édes.

Áldott égi béke csendül ajkukon.

Örvendj, Isten népe, s épülj szavukon.

J. B. Albertini (HH 368)

 

 

 

 

A legtöbb ember ismerni akarja az Istent, de nem akarja megismerni saját magát. Ismerjék ezek fel előbb a saját lelkükben a jót és ápolják ezt és csak akkor fogják megismerni az Istent, mert nincs más út, amely az Isten megismerésére vezet. (Lucy Mallory)

 

 

 

Egyik nap egy Ózd melletti kis faluban megrökönyödve nézték az emberek ezt a feliratot a templomajtón, ami a helyi pap kézírásával volt írva: "Ma elmarad a mise, Sátán vagyok."

(Ózd mellett található egy falu Csokvaomány és Nekézseny között, melynek a neve az, hogy Sáta)

 

 

 

postán: Győr, 9024  Szentlélek tér 1

telefonon/faxon: 96/ 419-588

neten: http://www.extra.hu/szentlelek

e-mailen: freemaker@freemail.hu

 

 


Hirdetéseink, ünnepeink

 

 

hétfő: SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA (ünnep)

szombat: KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS

··Jövő héten az Apor Iskola végzős diákok második csoportjának ifjúsági cursillót tartunk, melyre megköszönve a múlt hétvégi sok-sok önzetlen segítséget, várjuk a palankákat, imákat és a süteményeket.

··Októberben a rózsafüzérnek szentelt hónapban minden hétköznapi szentmise előtt fél 6 órakor rózsafüzért mondunk itt a templomban. Kérnénk mindenkit, hogy vegyen részt, kapcsolódjon bele ebbe a szép októberi imába, hogy így a hétköznapokban is a közös ima révén átérezzük, hogy a boldogságos Szűz Mária kegyes, szerető Anyánk és pártfogónk.

··November 5-én egynapos zarándok utat szervezünk Burgellandba, régi Magyarosrszági kegyhelyekre: Frauen Krichébe, Lorettóba és Kismartonba. Jelentkezni lehet itt a plébánián, útiköltség biztosítással együtt 2500Ft.

··Őszi felnőtt cursillókat (3 napos bentlakásos keresztény tanfolyamokat) szervezünk

··Nők részére november 11-14

··Férfiak részére nov. 25-28

Várjuk a hívek jelentkezését, hogy élve ezzel a lehetőséggel hitükben megerősödjenek.

··Cursilliót végzett férfiak és nők részére adventi lelkigyakorlat lesz, december 9-12 között.

 
vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu
 

 Kezdőlap| Fórum| Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!