2004. június 13. A Szentlélek templom lapja ÚRNAPJA
„Üdvöz légy
Oltáriszentség! Csodálatos szent Istenség!
Téged szívből mind
imádunk, Oltárodnak trónjánáldunk.
Üdvöz légy szent
Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom”
„Ez az én testem, amely értetek adatik”
C ÉV SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA UTÁNI VASÁRNAP
KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE ÜNNEPE: ÚRNAPJA
1: Kenyeret és bort ajánlott föl. S:
Jézus szent Teste és Vére az Ô áldozatát hirdeti. E: Mindnyájan ettek és
jóllaktak acsodálatos kenyérbôl.
Isten
nem maradt láthatatlan. A teremtésben ott látjuk ragyogó lábnyomait. Az embert
a maga képére és hasonlatosságára alkotta. Ehhez a legnagyobb vállalkozásához,
az emberteremtéshez jött a második és még nagyobb: Fiának megtestesülése. A
harmadik nagy tette, mikor Fia testté lett, s testvéreiért az Élet Kenyerének
színét öltötte föl, élô ,,Kenyérré'' akart válni. (Prohászka Isten
,,excessusairól'' -- magából-kilépéseirôl, kikeléseirôl beszél: teremtés,
megtestesülés, és a rákövetkezô, az Oltáriszentség.) Aki ebbôl a Kenyérbôl
eszik, átváltozik azzá, amit magába vesz (minden más kenyér a befogadóhoz
hasonul, ez az isteni Kenyér a befogadót hasonítja át -- istenivé). Az áldozó
Isten szeretett Fiává lesz! Az Eucharisztiában, az Oltár Szentségében
befejezôdik, amit megkezdett a keresztség...
Elsô olvasmányhoz / 1Mz
14,18-20
Melkizedek,
Sálem (=Jeruzsálem) királya és fôpapja az Ószövetség e helyén kívül (1Mz 14)
még a 110. zsoltárban tűnik föl, s mindkét helyen titokzatosan fölmagasztosult
papságában. Itt Mózesnél, ,,a magasságbeli Isten papja'', egyazon Istené, kit
Izrael Jahve néven tisztelt. Melkizedek Istent ,,ég és föld Alkotójául''
tiszteli, kinek temploma az egész világ. Igaz Isten papja tehát, de rejtélyesen
kívül áll Ábrahám népén. Most a föld legnemesebb termését hozza áldozatul az
Úrnak: kenyeret és színbort; -- még mielôtt frissítôül ajánlaná föl vendégének,
Ábrahámnak. Pap és király ô -- magában egyesíti a kettôs fölszentelést, melyet
késôbb Áron és Dávid ivadékai közt szétválasztottak, s mely csak Krisztusban
egyesül újra. Így Melkizedek, ez a ,,szent pogány'' (mert nem zsidó) elôképe
Jézus Krisztusnak és az Ô áldozatának, a Kenyérnek és Bornak. Elôképe egy jövô
új áldozatnak, amely napkelettôl napnyugatig az egész világon Istenhez fog
szállni (vö. Mal 1,11).
Válaszos zsoltár / Zsolt
110(109),1.2.3.4
Királyi
papság
Szentleckéhez / 1Kor 11,23-26
E
szöveg az apostoli hagyomány legrégibb leírása az Oltári Szentség alapításáról.
Sz Pál azon alkalommal szól róla, hogy a korintusi hívek a Szentségi áldozatot
ünneplik ugyan, de a megelôzô közös lakomán tapintatlanul megsértik az egyházi
közösség szegényebb tagjait. Kevésbé van szó a tanról, inkább e gyakorlatról.
(A tant magától értetôdônek jelzi, tehát közismertnek.) Nem lehet Krisztussal
szentségi egységet élvezni, s ugyanakkor sérteni a testvéri szeretetet, semmibe
venni a szegényt, akiért Krisztus meghalt! A Szentség az üdvösség ajándéka; az
üdv: az Úrral való találkozás, aki mindnyájunkért föláldozta magát, és
újrajövén mindeneken ítélni fog, s fôleg aszerint, hogyan tisztelték az ,,Úr
testét'' -- méltó áldozásban: a Szentségben és a testvérekben. (Lk 22,14-20;
1Kor 10,16-17; 2Mz 12,14; 24,8; Zsid 8,6-13; Jer 31,31)
Evangéliumhoz / Lk 9,11-17
Mint
más csodajeleivel is, az ötezer táplálásával az Úr a küldetését magyarázza és
megerôsíti: Isten uralma, hatalmi igénye és üdvözítô terve nem a múlté, hanem
itt van jelen, és új, végleges megvalósulásra készül. Jézusnak van hatalma és
van szíve: isteni hatalma, isteni szíve. Ha kérdezzük: ,,Hogy volt ilyen csoda
lehetséges?'' vagy: ,,Mire való volt az egész?'' -- vaksi a szemünk-agyunk! Mit
tudsz te isteni lehetôségekrôl, mit a természetrôl (még az ,,atomkorban'' is)?!
Jézus korábbi kenyércsodákra akarta emlékeztetni híveit (kik még az Ószövetség
hívei): fôleg a pusztai vándorlás mannájára (2Mz 16; Jn 6,26-58). Ott a
pusztában lett Izrael Isten népévé, Isten pedig nem hagyja éhezni a népét! De
itt többrôl van szó: Jézus nemcsak éhezni nem hagyja Isten készülô új népét,
hanem, ahogy Lukács elôadja a kenyérszaporítást, tisztán jelzi, hogy az Oltári
Szentségre utalás az! Ez kivált a 9,16 versben látszik: föltekint az égre,
megáldja, megtöri a kenyeret, s kiosztja híveinek: lépésrôl-lépésre az utolsó
vacsora! És utalás az ôsegyház Szentségi áldozatára, ünneplésére, ahogy Lukács
jól ismerte már. (Mt 14,13-21; Mk 6,30-44; Jn 6,1-13; Iz 25,6)
Szentségre várva
,,Fölajánljuk
Fölségednek ezt a tiszta, szent és szeplôtelen áldozati adományt, az örök élet
szent Kenyerét és az örök üdvösség kelyhét. -- Nézd kegyes és jóságos szemmel,
és fogadd el, amint elfogadtad igaz szolgádnak, Ábelnak ajándékát, ôsatyánknak,
Ábrahámnak áldozatát, és azt a szent és szeplôtelen áldozati adományt, amelyet
fôpapod, Melkizedek mutatott be Néked.'' (I. kánon = szentségi fôima)
Elmélkedés
Szentmise:
Keresztáldozat
A
szentmise áldozati adománya ugyanaz a Krisztus, aki a keresztfán fölajánlotta
magát, hiszen ô van jelen valósággal az Oltáriszentségben. Ô az áldozatbemutató
pap, mert fölötte hatalommal senki sem rendelkezik, s nem teheti oltárára
ajándékul, hacsak maga nem jön s nem adja magát. Igaz, hogy ebben a
megjelenésében és önmaga felajánlásában most igénybe veszi papjainak
szolgálatát, de azok csak eszközök az ô kezében.
A
lényegi azonosságot azonban az a tényezô mutatja döntôen, ami az adományt
áldozati adománnyá teszi, az áldozat leglényegesebb mozzanata, a szándék: az
akaratnak tudatos és teljes odaadása az Isten iránt, mindenestôl való önátadás
és csatlakozás az Istenhez. Ez a lelkület lobog Krisztusban a keresztfán. Csak
valami módosítás még hozzájárul. Teljes önátadása
egyúttal ellenszolgáltatás a mi Istentôl való elfordulásunkért,
teljes hódolata váltságot szerzô imádás a mi lázadásunkért. S mi másra akarna
utalni, mikor az ô testének és vérének Eucharisztiáját áldozatul adja kezünkre,
mint éppen erre a tényezôre? Szavai ezt mondják; a megtört test és kiontott vér
a ,,bűnök bocsánatára'' adatik itt is, mint a keresztfán. S a bocsánatot igazában
csak az az egyetlen, a keresztfán kicsattanó imádás vásárolta meg. Ezt az
imádást akarta tehát belesűríteni az Úr az ô Eucharisztiájába.
Egész
liturgiájában kétségtelenül a legjelentôsebb esemény, hogy Krisztus megjelenik
az oltáron a kenyér és bor színe alatt az átváltoztatáskor. Ezt kell tehát a
mise tulajdonképpeni áldozati cselekményében a leglényegesebb mozzanatnak
tekintenünk. S az Úr Jézus itt azt teszi, hogy megjelenik az ô házanépe között,
földi országában, Egyházában. S megjelenésével elsôsorban azt a szándékát
dokumentálja, hogy rábízza, kezére adja magát ennek az Egyháznak: éljen vele a
lelkek üdvösségére. A tridenti zsinat szerint -- a szentmise, s benne épp a két
szín alatt történô átváltoztatás ,,megjeleníti a keresztfán egyszer bemutatandó...
véres áldozatot''. Nem ismétli, nem újrázza, hanem elôttünk is jelenlevôvé
teszi azt az egyetlen krisztusi tettet szentségi jelek fátyola alatt, de
valósággal.
Így
azután láthatjuk, hogy igazán nincs más áldozata a kereszténységnek, mint az Úr
Krisztus keresztáldozata. Ez az új és mindig friss krisztusi tett és szándék
valóság lévén alkalmas arra, hogy létalapot adjon a megszámlálhatatlan egyes
miséknek, s egyúttal reális lehetôséget biztosítson minden kor számára, hogy az
ember itt és most tudjon odaállni Istene elé olyan áldozattal, ami a Fölséges
színe elôtt is végtelen értékű, végtelenül kedves: igazán hozzá illô teljes
hódolat és imádás a legsúlyosabb realitással, az Isten Fia életének
fölajánlásával nyomatékozva. (Szamek József; Bangha: Eucharisztia c. kötetben,
60)
Olvasmány: Ter 14,18-20
Melkizedek,
Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja
volt. Megáldotta őt, és így szólt: ,,Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten, aki az
eget és földet teremtette, és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezedbe adta
ellenségeidet!'' Erre ő tizedet adott neki mindenből.
Zsoltár: Zs 109
Dávid zsoltára.
Szólt az Úr az én Uramnak: ,,Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad
zsámolyává teszem.'' Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj
ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek
fényességében; a hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.
Megesküdött az Úr és nem bánja meg: ,,Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje
szerint.'' Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján.
Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze
a széles földön. Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét. ALLELUJA!
Szentlecke: 1Kor
11,23-26
Mert az Úrtól
kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen
elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,,Ez az én
testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!'' A vacsora
után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: ,,Ez a kehely az új szövetség
[Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én
emlékezetemre!'' Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok,
az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Evangélium: Lk
9,11b-17
Amikor a tömeg
ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten
országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. A
nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt
mondták neki: ,,Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra
menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen
vagyunk.'' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Ti adjatok nekik enni!'' Azok ezt
felelték: ,,Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el
mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.'' A férfiak ugyanis mintegy
ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes
csoportokban!'' Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt
kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és
tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak.
Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot.
II. János Pál
pápa beszédét a Lukács Evangéliumból vett idézettel kezdte: Kelj föl! (Lk
7,14) Az idézett evangéliumi szakasz a
találkozásról szól – mondta a pápa: Az egyik oldalon a gyászmenet, amely egy
halott ifjút kísér a temetőbe, a másik oldalon pedig Jézus Krisztus és
tanítványai. Ez a helyzet ismétlődik meg napjainkban is: Az utcákon
szomorúsággal, kiábrándult emberekkel, felnőttekkel és fiatalokkal találkozunk.
És ekkor lép mellénk Jézus, aki arra hív, hogy keljünk fel, és kövessük Őt.
Ezek nem pusztán szavak – mondta a szentatya, ahogyan a kereszténység sem
pusztán ideológia, vagy a kultúra egy változata. A kereszténység Jézus Krisztus
valódi jelenléte. Azé a Jézusé, aki értelmet és tartalmat ad az ember életének.
A pápa arra
buzdította a fiatalokat: ne féljenek! Olvassák a Szentírást, keressék a
személyes, és a közös ima alkalmait. Visszaemlékezett ifjúkorára, amikor a
háború alatt, majd a kommunista diktatúra éveiben az élet értelmét Jézus
Krisztus követésében találta meg. Arra buzdította a fiatalokat, hallgassanak,
figyeljenek Jézusra, aki megvilágítja életük értelmét. Boldogságukat
megtalálhatják a családalapításban, a papi vagy szerzetesi hivatásban. Ha
meghallották a hívást, ne habozzanak, ne elégedjenek meg a szavakkal, hanem
cselekedjenek – kérte a fiatalokat a szentatya.
A Niagara vízesés tulajdonosa
Egyik nap egy kis japán turista állt a hatalmas Niagara vízesésnél. Egy
magas amerikai mellélépett, és megszólította: "Nos, te japán, nem
lenyűgözőek ezek az alázúduló víztömegek?! Nektek Japánban biztosan nincsenek
ilyen nagy vízeséseitek!" Érezni lehetett, hogy milyen büszke. A japán
kedves mosollyal, kedélyesen válaszolt: "Ez a vízesés az apám
tulajdona!" Az amerikai nagyon meglepődött: "Talán egy indiánfőnök
fia vagy?" (Sok évvel ezelőtt ezen a vidéken indiántörzsek éltek.) A japán
ránézett az amerikaira: "Nem, az én atyám a menny és a föld Istene."
Amint az amerikai ezt meghallotta, abbahagyta büszke viselkedését és
megkérdezte a másikat, hogy talán lelkész-e. "Lelkész úr, meg tudná tenni,
hogy eljöjjön a gyülekezetembe és prédikálna ott?" A japán szívesen
elfogadta a meghívást. A meghívóra az amerikai ezt írta: "A Niagara
vízesés tulajdonosának fia jön közénk." A város lakói nagyon csodálkoztak
és kíváncsiak lettek. A gyülekezeti terem az utolsó helyig megtelt azon a
napon, amikor a japán prédikált. "Hiszen te vagy a mi atyánk; ősidőktől
fogva megváltónknak nevezünk" (Ézs 63,16b). Az említett lelkész Kiyomatsu
Kimura, aki az 50-es és 60-as években egész Japánban tett utazásain az
evangéliumot hirdette.
A tavaszi és a
nyári ünnepkör határán található katolikus egyházi ünnep úrnapja, amely mozgó
ünnep, a pünkösdhöz, ezáltal a húsvéthoz igazodik. Az ünnep napja a pünkösd
utáni tizedik nap, a szentháromság vasárnapját követő csütörtök. Az ünnep
megülése a 20. század első harmadában került át az ünnepi csütörtököt követő
vasárnapra. Az ünnep tárgya: Jézus Krisztus testének és vérének a kenyér és a
bor színe alatt való dicsőítése.
Az ünnep
története a 13. század elejéig nyúlik vissza. Szent Júlia, lüttichi apáca
magányos imái közben mindig ugyanazt a látomást látta: a fényes teliholdat
megtört sugarakkal. Isteni látomásában azt a magyarázatot kapta, hogy a fénylő
hold az egyházat szimbolizálja, a megtört sugár pedig egy ünnepnek a hiányát.
Az ünnep tárgya az Oltáriszentség, az Úr Teste és Vére. A fiatal apácából
1230-ban priornő lett, és felfedte látomásainak titkát Pantaleon Jakab
püspöknek, a későbbi IV. Orbán pápának, aki már az egyház fejként 1264-ben
megerősítette az ünnepet, V. Kelemen pápa pedig 1311-ben az egész világegyházra
kiterjesztette, kötelező ünneppé tette. Az ünnep még az 1200-as évek végén
megjelenik Magyarországon, és a reformáció előtti Magyarország legnagyobb
ünnepeinek egyike lett, szinte karneváli pompával, külsőségekkel megtartott
népünnepély.
A körmenet, mint rituális mozgás, a
körüljárt terület isteni védelmének biztosítására törekszik, célja a termés
bőségének biztosítása, Isten kiengesztelése és kérése, hogy minden bajt és
betegséget tartson távol a közösségtől. A körmenettel a résztvevők Istent és az
Oltáriszentségben jelenlévő Jézust dicsőítik és kifejezik a Katolikus Egyházhoz
való tartozásukat. A körmenet az ünnep leglátványosabb része: a szentmise után
meghatározott rend szerint indultak az Oltáriszentséget kisérve a falu négy
pontján felállított sátoroltárokhoz. A körmenet elején az abban az évben
elsőáldozott leányok kosarakból virágszirmokat szórnak. A körmenetben több
szakrális tárgyat is visznek: feszületet, Mária-szobrot, Jézus-Szíve szobrot,
lobogókat, zászlókat. A körmenet középpontjában a baldachin alatt a
szentségtartóban a pap által vitt Oltáriszentség áll. Majd jönnek sorban a
közösség tagjai. A körmenet útja a négy, útmentén felállított oltárhoz visz,
amelyek leggyakrabban zöldágakból készített lombsátrak voltak. A zöldsátrakat
virágokkal, virágkoszorúkkal díszítik, a földet virágszirmokkal, kakukkfűvel
szórják be. A sátorban elhelyezett asztalt, az oltárt terítővel takarják le,
gyertyákkal, virágokkal díszítik és szentképeket, szobrokat helyeznek rá. Az
oltároknál a pap egy-egy evangéliumi részt olvas fel, majd könyörgést mond, a
szentséget tömjénnel megfüstöli és az Oltáriszentséggel áldást ad a hívekre. Az
úrnapi ág és virág a leggyakrabban használt, nagyrabecsült paraliturgikus
szentelmények egyike. Mégsem tekinthetők teljes egészében szentelménynek,
hiszen nem megszentelik őket, hanem a liturgiában betöltött szerepük, az
Oltáriszentséggel való "találkozásuk" által nyerik el szentelményi
szerepüket. Sári
Zsolt
A júniusi napnak záporában,
Mely aranyat nyilaz álmatagon,
Lyukas nadrágban és kehes kabátban
Öreg csavargó alszik a padon.
Körülötte az élet dele forr, zúg
És robognak a ringó gépkocsik,
Ő lógó fejjel más világba fordul
És egy boldog májusról álmodik.
Elnézem én gyöngéden és irigyen,
Az élete és padja oly kemény,
De ő most végtelen puhán, szelíden,
Bizton pihen az Isten tenyerén.
Juhász Gyula
Mivel egyedül a hit tesz Krisztusnak és minden ő
jótéteményeinek részeseivé, honnan származik ez a hit?
Felelet:
A Szentlélektől, ki azt a szent evangélium prédikálása által szívünkben
felgerjeszti és a szent Szakramentumokkal való élés által bennünk megerősíti.
Az
Egyház nagycsütörtökön emlékezik az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség, az
Eucharisztia alapítására. A nagyböjti idő miatt akkor nem lehet ünnepélyes
külsőséggel megülni az ünnepet, ezért a liturgia egy külön napot – az Úrnapját
– szenteli Krisztus testének és vérének ünneplésére. Ma – Úrnapján – ezért az
Oltáriszentségről elmélkedünk: Krisztus testéről és véréről.
A népszerű Antal
testvért már halála idején is „a szent” („Il Santo”) néven siratta Pádua városa
az egész felső-olaszországi néppel. Az azóta eltelt 700 év alatt népszerűsége
világszerte csak növekedett. XIII. Leó pápa megállapíthatta róla, hogy a világ
szentje. A köztudatban úgy él, mint hatalmas csodatevő és a szegények támasza.
Hányan fordulnak hozzá, hogy csodás
közbenjárásával segítsen rajtuk úgyszólván minden ügyes-bajos dolgukban! Hány
ezer és ezer szegény hálálkodik neki, hogy Szent-Antal-kenyeréből nekik is jut
betevő falat! Az apostolkodás sohasem volt könnyű munka, de szentünk korában
egészen különös nehézségekkel kellett megbirkóznia. Ez a kor a szociális
jellegű eretnekségek kora, amelyeknek szülőoka elsősorban a nagy társadalmi
egyenlőtlenség. A lyoni szegények az evangéliumi élet lényegét csak a
szegénységben és a vándorprédikálásban látták, úgyszintén a katharusok
(tiszták), akiknek Albi volt a szülővárosa, a legmerevebben vetették el a
világi felsőbbséget, az Egyházat és annak olyan intézményeit, aminők a
házasság, a szentmise, a papság. Ezek Dél-Franciaországot és
Felső-Olaszországot árasztották el és túrták föl. A legnagyobb koldulórendnek
nagy fia, Antal testvér szegénységével, szavával, működésével irtotta az
eretnekséget („az eretnekek pörölye”), nyugtatta az embereket s gyógyította a
társadalmi bajokat. Fogyhatatlan szeretete, ritka képességei, csodatettei
példátlan gyümölcsöket érleltek.
Amikor az eretnekség fészkében, Riminiben
megkezdte működését, csak úgy tudta maga köré gyűjteni a városka lakóit, hogy a
tengerparton a víz színére hívta a halakat, amelyek nagy figyelemmel hallgatták
szavát. Később azonban már ezrével tódultak szentbeszédeire az emberek s
gyóntatószéke körül őrség tartotta fenn a rendet. Működése utolsó szakában
pedig harmincezer ember is megjelent egy-egy páduai beszédén; s a hallgatóság
közt voltak kiváló főpapok, kereskedők, akik a beszéd
Az Úr velünk van
(Lk 9,11b-17)
Hogyan ünnepeljük
az Úrnapját ma? Ez a kérdés sokszor megjelenik beszélgetéseinkben. Hogyan lehet
az Eucharisztia nyilvános ünneplését olyanná tenni, amelyben meg tudjuk élni
ennek az isteni titoknak a nagyszerűségét, Isten önmagát ajándékozó szeretetének
a nagyságát? Az Eucharisztia titka mindig azt mondatja velünk, akik hiszünk
Krisztusban: az Úr velünk van. Ennek jelentésén szeretnénk most elmélkedni.
Az Úr velünk van,
ez először is azt jelenti, hogy létezik az Egyház. Nélküle az Úr nem lenne
velünk. Jézusban Isten láthatóvá lett számunkra. Ezt jelezték csodái, önmagáról
szóló megnyilatkozásai, hősieses ember szeretete, amelynek csúcspontja az volt,
hogy kereszthalálában áldozat lett bűneinkért, emberekért való gondoskodása,
egész életében megnyilvánuló egészen egyedülálló életszentsége. Ez az
istenemberi élet, amely áttörte az emberek közötti gyakori vitákat,
ellenségeskedéseket, nem maradhatott csak az akkori élet eseménye, amely soha
meg nem ismételhető, soha nem érhető el és ezért nem is lehet igazán érdekes
számunkra. Ha az ember igazán bűntől megváltott és megszabadított ember akar
lenni, akkor a szeretetnek az a betörése az életbe, amelyet Jézus hozott
magával, és amelyet ő életével megvalósított, nem maradhatott meg egyszeri
eseménynek az emberiség életében. Ha ez így lenne, az ő élete csak olyan háttér
lenne, amelynek keretében a mi életünk még sötétebb és reménytelenebb lenne. Ha
Jézussal valóban valami új kezdődött el, akkor ennek az újnak meg kell
maradnia, akkor Jézusnak ma is közöttünk kell lennie és valóban közöttünk is
van az Egyház életében!
Valóban ez a
hitünk: Jézus az Egyházában maradt. Ő akarta és ezt ki is nyilatkoztatta, amely
minden korszakban érvényes marad, hogy műve és tanítása halála után is
megmarad. Ezt apostolai, és tanítványai éltető módon viszik tovább az emberi
történelem minden korszaka számára. Ami személyében kezdődött el, az így
folytatódik tovább. Művét, tanítását és a megváltás kegyelmeit az általa
megbízott közösség hirdeti és adja tovább. Ez az Egyház élete, feladata,
küldetése. Ezt Jézus megbízásából teszi, aki feltámadásában azt akarta, hogy
hívei és tanítványai éltető és közöttünk megmaradó valóságában tapasztalják meg
őt mindig a történelem folyamán. Erre építve mondják tovább és tanúsítják, hogy
a szeretetnek és az Isten akarata iránti engedelmességnek tovább kell
folytatódnia a hívek életében. Ez is az Egyház élete: Jézus megbízásából azt
folytatni tovább, ami benne elkezdődött a bűnben élő emberiségért,
megbocsátásának továbbadásában, abban az életben, amely az ő erejéből
táplálkozik.
Az Úr velünk van:
ezt jelenti az Eucharisztia, amely igazi valóságában isteni ajándék a hívő
közösség számára. Jézus jelen van a kenyér és bor színében a szentmise
áldozatban. Az Egyház élete így nemcsak az, hogy tovább mondja és tovább teszi
azt, amit Jézus mondott. Életéhez az is hozzátartozik, hogy a Jézusra való
emlékezésből és a vele való találkozásból éljen. és így tudatában legyen
jelenlévő és éltető erejének. Ez válik valósággá az Eucharisztiában. Jézus
mielőtt az Istennel kibékítő és határtalan szeretetét bizonyító áldozatát
bemutatta a kereszten, megünnepelte az utolsó vacsorát tanítványaival. Amikor
megalapította az Oltáriszentséget, ezzel szentségi módon nemcsak azt mutatta
meg, hogy mit jelentett az ő élete: másokkal együtt lenni, és másokért élni.
Benne felfoghatatlan módon összekapcsolta halálát és szeretetét, amelyet életének
feláldozásával bizonyított. Amikor a pap elmondja Jézus szavait, amelyek az
utolsó vacsorán hangzottak el: vegyétek, egyétek, ez az én Testem, vegyétek és
igyatok belőle, ez az én Vérem, és tegyétek ezt ti is az én emlékezetemre,
akkor ezzel nemcsak átváltozik a kenyér Krisztus Testévé, a bor pedig Krisztus
vérévé, hanem keresztáldozata is szentségi módon jelenlévővé lesz.
Csepp asztalon
éppen csak annyi hely,
Hogy elfér rajta
Tányér és Kehely.
A kis szobában
annyi levegő,
Hogy elfér benne
négy-öt térdelő;
A háznép
imádkozik velem:
Fölöttünk
szénapadlás,
azon felül a
menny.
Két- patak
parton, erdő közepén,
Zöld hegyek alján
mondom a misém.
Belecsengenek,
belezsonganak
Kámforos kedvű
kicsi madarak.
Az erdőből is ide-
idezeng
A tölgyek
orgonája.
Így még nagyobb a
csend.
Jertek – jertek,
világ kicsinyei,
Csendben az
Istent dicsőíteni,
Jertek ti szépek,
hívek, boldogok,
Csengőm szavára
elnémuljatok,
És meghajoljon
valamennyi térd,
Az Isten
árnyékában
didergő nagyokért.
Sík Sándor
(KBA-né)
JJJJJJJJJJJJJJJJJ
- Mi az: egy szál hurkapálcika?
- Vattacukor light.
postán: Győr, 9024
Szentlélek tér 1
telefonon/faxon: 96/ 419-588
neten: http://www.extra.hu/szentlelek
e-mailen:
freemaker@freemail.hu
Hirdetéseink,
ünnepeink
vasárnap: ÚRNAPJA (főünnep) (PÁDUAI SZENT ANTAL)
hétfő: Szent Elizeus
kedd: ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN
péntek: JÉZUS SZENT SZÍVE (főünnep)
szombat: Szűz Mária Szíve, Szent Romuáld apát,
Szent Gyárfás és Protáz
··Ma vasárnap Úrnapján az ½ 11 órai szentmise kapcsán
tartjuk az Úrnapi körmenetet. Köszönjük mindenkinek a segítségét.
··Ma délután 5 órakor lesz a szokásos családi mise, melyre
várjuk a családokat.
··A Bazilikában este 6 órai kezdettel tartják az Úrnapi misét
majd azt követően a körmenetet.
·· Pénteken lesz Jézus Szent Szívének ünnepe várjuk a híveket
az esti szentmisére.
··A bérmálási és elsőáldozási fényképek és videók elkészültek
átvehetők a plébánián.
··Soron következő cursilló (három napos, bentlakásos, hitünket
megújító tanfolyam, lelkigyakorlat) melyre várjuk a nők jelentkezését július
8-11 között lesz.
··Köszönjük és továbbra is várjuk a cikkeket, írásokat és
képeket újságunkba.
neten: WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda: kalmankamo@matavnet.hu