Életet a léleknek!

 

2004. június 13.    A Szentlélek templom lapja              ÚRNAPJA

 

„Üdvöz légy Oltáriszentség! Csodálatos szent Istenség!

Téged szívből mind imádunk, Oltárodnak trónjánáldunk.

Üdvöz légy szent Szakramentom!

Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom”

 

Ez az én testem, amely értetek adatik

 Kezdőlap| Fórum| Imádságról




 

C ÉV         SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA UTÁNI VASÁRNAP

                  KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE ÜNNEPE: ÚRNAPJA

 

1: Kenyeret és bort ajánlott föl. S: Jézus szent Teste és Vére az Ô áldozatát hirdeti. E: Mindnyájan ettek és jóllaktak acsodálatos kenyérbôl.

 

 

         Isten nem maradt láthatatlan. A teremtésben ott látjuk ragyogó lábnyomait. Az embert a maga képére és hasonlatosságára alkotta. Ehhez a legnagyobb vállalkozásához, az emberteremtéshez jött a második és még nagyobb: Fiának megtestesülése. A harmadik nagy tette, mikor Fia testté lett, s testvéreiért az Élet Kenyerének színét öltötte föl, élô ,,Kenyérré'' akart válni. (Prohászka Isten ,,excessusairól'' -- magából-kilépéseirôl, kikeléseirôl beszél: teremtés, megtestesülés, és a rákövetkezô, az Oltáriszentség.) Aki ebbôl a Kenyérbôl eszik, átváltozik azzá, amit magába vesz (minden más kenyér a befogadóhoz hasonul, ez az isteni Kenyér a befogadót hasonítja át -- istenivé). Az áldozó Isten szeretett Fiává lesz! Az Eucharisztiában, az Oltár Szentségében befejezôdik, amit megkezdett a keresztség...

 

 

Elsô olvasmányhoz / 1Mz 14,18-20

         Melkizedek, Sálem (=Jeruzsálem) királya és fôpapja az Ószövetség e helyén kívül (1Mz 14) még a 110. zsoltárban tűnik föl, s mindkét helyen titokzatosan fölmagasztosult papságában. Itt Mózesnél, ,,a magasságbeli Isten papja'', egyazon Istené, kit Izrael Jahve néven tisztelt. Melkizedek Istent ,,ég és föld Alkotójául'' tiszteli, kinek temploma az egész világ. Igaz Isten papja tehát, de rejtélyesen kívül áll Ábrahám népén. Most a föld legnemesebb termését hozza áldozatul az Úrnak: kenyeret és színbort; -- még mielôtt frissítôül ajánlaná föl vendégének, Ábrahámnak. Pap és király ô -- magában egyesíti a kettôs fölszentelést, melyet késôbb Áron és Dávid ivadékai közt szétválasztottak, s mely csak Krisztusban egyesül újra. Így Melkizedek, ez a ,,szent pogány'' (mert nem zsidó) elôképe Jézus Krisztusnak és az Ô áldozatának, a Kenyérnek és Bornak. Elôképe egy jövô új áldozatnak, amely napkelettôl napnyugatig az egész világon Istenhez fog szállni (vö. Mal 1,11).

 

 

Válaszos zsoltár / Zsolt 110(109),1.2.3.4

         Királyi papság

 

Szentleckéhez / 1Kor 11,23-26

         E szöveg az apostoli hagyomány legrégibb leírása az Oltári Szentség alapításáról. Sz Pál azon alkalommal szól róla, hogy a korintusi hívek a Szentségi áldozatot ünneplik ugyan, de a megelôzô közös lakomán tapintatlanul megsértik az egyházi közösség szegényebb tagjait. Kevésbé van szó a tanról, inkább e gyakorlatról. (A tant magától értetôdônek jelzi, tehát közismertnek.) Nem lehet Krisztussal szentségi egységet élvezni, s ugyanakkor sérteni a testvéri szeretetet, semmibe venni a szegényt, akiért Krisztus meghalt! A Szentség az üdvösség ajándéka; az üdv: az Úrral való találkozás, aki mindnyájunkért föláldozta magát, és újrajövén mindeneken ítélni fog, s fôleg aszerint, hogyan tisztelték az ,,Úr testét'' -- méltó áldozásban: a Szentségben és a testvérekben. (Lk 22,14-20; 1Kor 10,16-17; 2Mz 12,14; 24,8; Zsid 8,6-13; Jer 31,31)

 

 

Evangéliumhoz / Lk 9,11-17

         Mint más csodajeleivel is, az ötezer táplálásával az Úr a küldetését magyarázza és megerôsíti: Isten uralma, hatalmi igénye és üdvözítô terve nem a múlté, hanem itt van jelen, és új, végleges megvalósulásra készül. Jézusnak van hatalma és van szíve: isteni hatalma, isteni szíve. Ha kérdezzük: ,,Hogy volt ilyen csoda lehetséges?'' vagy: ,,Mire való volt az egész?'' -- vaksi a szemünk-agyunk! Mit tudsz te isteni lehetôségekrôl, mit a természetrôl (még az ,,atomkorban'' is)?! Jézus korábbi kenyércsodákra akarta emlékeztetni híveit (kik még az Ószövetség hívei): fôleg a pusztai vándorlás mannájára (2Mz 16; Jn 6,26-58). Ott a pusztában lett Izrael Isten népévé, Isten pedig nem hagyja éhezni a népét! De itt többrôl van szó: Jézus nemcsak éhezni nem hagyja Isten készülô új népét, hanem, ahogy Lukács elôadja a kenyérszaporítást, tisztán jelzi, hogy az Oltári Szentségre utalás az! Ez kivált a 9,16 versben látszik: föltekint az égre, megáldja, megtöri a kenyeret, s kiosztja híveinek: lépésrôl-lépésre az utolsó vacsora! És utalás az ôsegyház Szentségi áldozatára, ünneplésére, ahogy Lukács jól ismerte már. (Mt 14,13-21; Mk 6,30-44; Jn 6,1-13; Iz 25,6)

 

 

 

Szentségre várva

 

         ,,Fölajánljuk Fölségednek ezt a tiszta, szent és szeplôtelen áldozati adományt, az örök élet szent Kenyerét és az örök üdvösség kelyhét. -- Nézd kegyes és jóságos szemmel, és fogadd el, amint elfogadtad igaz szolgádnak, Ábelnak ajándékát, ôsatyánknak, Ábrahámnak áldozatát, és azt a szent és szeplôtelen áldozati adományt, amelyet fôpapod, Melkizedek mutatott be Néked.'' (I. kánon = szentségi fôima)

 

 

Elmélkedés

 

         Szentmise: Keresztáldozat

         A szentmise áldozati adománya ugyanaz a Krisztus, aki a keresztfán fölajánlotta magát, hiszen ô van jelen valósággal az Oltáriszentségben. Ô az áldozatbemutató pap, mert fölötte hatalommal senki sem rendelkezik, s nem teheti oltárára ajándékul, hacsak maga nem jön s nem adja magát. Igaz, hogy ebben a megjelenésében és önmaga felajánlásában most igénybe veszi papjainak szolgálatát, de azok csak eszközök az ô kezében.

 

         A lényegi azonosságot azonban az a tényezô mutatja döntôen, ami az adományt áldozati adománnyá teszi, az áldozat leglényegesebb mozzanata, a szándék: az akaratnak tudatos és teljes odaadása az Isten iránt, mindenestôl való önátadás és csatlakozás az Istenhez. Ez a lelkület lobog Krisztusban a keresztfán. Csak valami módosítás még hozzájárul. Teljes önátadása

 egyúttal ellenszolgáltatás a mi Istentôl való elfordulásunkért, teljes hódolata váltságot szerzô imádás a mi lázadásunkért. S mi másra akarna utalni, mikor az ô testének és vérének Eucharisztiáját áldozatul adja kezünkre, mint éppen erre a tényezôre? Szavai ezt mondják; a megtört test és kiontott vér a ,,bűnök bocsánatára'' adatik itt is, mint a keresztfán. S a bocsánatot igazában csak az az egyetlen, a keresztfán kicsattanó imádás vásárolta meg. Ezt az imádást akarta tehát belesűríteni az Úr az ô Eucharisztiájába.

 

         Egész liturgiájában kétségtelenül a legjelentôsebb esemény, hogy Krisztus megjelenik az oltáron a kenyér és bor színe alatt az átváltoztatáskor. Ezt kell tehát a mise tulajdonképpeni áldozati cselekményében a leglényegesebb mozzanatnak tekintenünk. S az Úr Jézus itt azt teszi, hogy megjelenik az ô házanépe között, földi országában, Egyházában. S megjelenésével elsôsorban azt a szándékát dokumentálja, hogy rábízza, kezére adja magát ennek az Egyháznak: éljen vele a lelkek üdvösségére. A tridenti zsinat szerint -- a szentmise, s benne épp a két szín alatt történô átváltoztatás ,,megjeleníti a keresztfán egyszer bemutatandó... véres áldozatot''. Nem ismétli, nem újrázza, hanem elôttünk is jelenlevôvé teszi azt az egyetlen krisztusi tettet szentségi jelek fátyola alatt, de valósággal.

 

         Így azután láthatjuk, hogy igazán nincs más áldozata a kereszténységnek, mint az Úr Krisztus keresztáldozata. Ez az új és mindig friss krisztusi tett és szándék valóság lévén alkalmas arra, hogy létalapot adjon a megszámlálhatatlan egyes miséknek, s egyúttal reális lehetôséget biztosítson minden kor számára, hogy az ember itt és most tudjon odaállni Istene elé olyan áldozattal, ami a Fölséges színe elôtt is végtelen értékű, végtelenül kedves: igazán hozzá illô teljes hódolat és imádás a legsúlyosabb realitással, az Isten Fia életének fölajánlásával nyomatékozva. (Szamek József; Bangha: Eucharisztia c. kötetben, 60)

 

 

Olvasmány: Ter 14,18-20

Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. Megáldotta őt, és így szólt: ,,Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten, aki az eget és földet teremtette, és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!'' Erre ő tizedet adott neki mindenből.

 

Zsoltár: Zs 109

Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: ,,Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.'' Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; a hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: ,,Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.'' Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján. Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön. Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét. ALLELUJA!

 

Szentlecke: 1Kor 11,23-26

Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,,Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!'' A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: ,,Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!'' Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

 

Evangélium: Lk 9,11b-17

Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: ,,Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.'' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Ti adjatok nekik enni!'' Azok ezt felelték: ,,Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.'' A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!'' Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot.

 

 

 

A szentatya szavai a fiatalokhoz

 

II. János Pál pápa beszédét a Lukács Evangéliumból vett idézettel kezdte: Kelj föl! (Lk 7,14)  Az idézett evangéliumi szakasz a találkozásról szól – mondta a pápa: Az egyik oldalon a gyászmenet, amely egy halott ifjút kísér a temetőbe, a másik oldalon pedig Jézus Krisztus és tanítványai. Ez a helyzet ismétlődik meg napjainkban is: Az utcákon szomorúsággal, kiábrándult emberekkel, felnőttekkel és fiatalokkal találkozunk. És ekkor lép mellénk Jézus, aki arra hív, hogy keljünk fel, és kövessük Őt. Ezek nem pusztán szavak – mondta a szentatya, ahogyan a kereszténység sem pusztán ideológia, vagy a kultúra egy változata. A kereszténység Jézus Krisztus valódi jelenléte. Azé a Jézusé, aki értelmet és tartalmat ad az ember életének.

A pápa arra buzdította a fiatalokat: ne féljenek! Olvassák a Szentírást, keressék a személyes, és a közös ima alkalmait. Visszaemlékezett ifjúkorára, amikor a háború alatt, majd a kommunista diktatúra éveiben az élet értelmét Jézus Krisztus követésében találta meg. Arra buzdította a fiatalokat, hallgassanak, figyeljenek Jézusra, aki megvilágítja életük értelmét. Boldogságukat megtalálhatják a családalapításban, a papi vagy szerzetesi hivatásban. Ha meghallották a hívást, ne habozzanak, ne elégedjenek meg a szavakkal, hanem cselekedjenek – kérte a fiatalokat a szentatya.

 

 

A Niagara vízesés tulajdonosa


Egyik nap egy kis japán turista állt a hatalmas Niagara vízesésnél. Egy magas amerikai mellélépett, és megszólította: "Nos, te japán, nem lenyűgözőek ezek az alázúduló víztömegek?! Nektek Japánban biztosan nincsenek ilyen nagy vízeséseitek!" Érezni lehetett, hogy milyen büszke. A japán kedves mosollyal, kedélyesen válaszolt: "Ez a vízesés az apám tulajdona!" Az amerikai nagyon meglepődött: "Talán egy indiánfőnök fia vagy?" (Sok évvel ezelőtt ezen a vidéken indiántörzsek éltek.) A japán ránézett az amerikaira: "Nem, az én atyám a menny és a föld Istene." Amint az amerikai ezt meghallotta, abbahagyta büszke viselkedését és megkérdezte a másikat, hogy talán lelkész-e. "Lelkész úr, meg tudná tenni, hogy eljöjjön a gyülekezetembe és prédikálna ott?" A japán szívesen elfogadta a meghívást. A meghívóra az amerikai ezt írta: "A Niagara vízesés tulajdonosának fia jön közénk." A város lakói nagyon csodálkoztak és kíváncsiak lettek. A gyülekezeti terem az utolsó helyig megtelt azon a napon, amikor a japán prédikált. "Hiszen te vagy a mi atyánk; ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk" (Ézs 63,16b). Az említett lelkész Kiyomatsu Kimura, aki az 50-es és 60-as években egész Japánban tett utazásain az evangéliumot hirdette.


 

Úrnapja - a Corpus Christi ünnepe

 

 

A tavaszi és a nyári ünnepkör határán található katolikus egyházi ünnep úrnapja, amely mozgó ünnep, a pünkösdhöz, ezáltal a húsvéthoz igazodik. Az ünnep napja a pünkösd utáni tizedik nap, a szentháromság vasárnapját követő csütörtök. Az ünnep megülése a 20. század első harmadában került át az ünnepi csütörtököt követő vasárnapra. Az ünnep tárgya: Jézus Krisztus testének és vérének a kenyér és a bor színe alatt való dicsőítése.

Az ünnep története a 13. század elejéig nyúlik vissza. Szent Júlia, lüttichi apáca magányos imái közben mindig ugyanazt a látomást látta: a fényes teliholdat megtört sugarakkal. Isteni látomásában azt a magyarázatot kapta, hogy a fénylő hold az egyházat szimbolizálja, a megtört sugár pedig egy ünnepnek a hiányát. Az ünnep tárgya az Oltáriszentség, az Úr Teste és Vére. A fiatal apácából 1230-ban priornő lett, és felfedte látomásainak titkát Pantaleon Jakab püspöknek, a későbbi IV. Orbán pápának, aki már az egyház fejként 1264-ben megerősítette az ünnepet, V. Kelemen pápa pedig 1311-ben az egész világegyházra kiterjesztette, kötelező ünneppé tette. Az ünnep még az 1200-as évek végén megjelenik Magyarországon, és a reformáció előtti Magyarország legnagyobb ünnepeinek egyike lett, szinte karneváli pompával, külsőségekkel megtartott népünnepély.

A körmenet, mint rituális mozgás, a körüljárt terület isteni védelmének biztosítására törekszik, célja a termés bőségének biztosítása, Isten kiengesztelése és kérése, hogy minden bajt és betegséget tartson távol a közösségtől. A körmenettel a résztvevők Istent és az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust dicsőítik és kifejezik a Katolikus Egyházhoz való tartozásukat. A körmenet az ünnep leglátványosabb része: a szentmise után meghatározott rend szerint indultak az Oltáriszentséget kisérve a falu négy pontján felállított sátoroltárokhoz. A körmenet elején az abban az évben elsőáldozott leányok kosarakból virágszirmokat szórnak. A körmenetben több szakrális tárgyat is visznek: feszületet, Mária-szobrot, Jézus-Szíve szobrot, lobogókat, zászlókat. A körmenet középpontjában a baldachin alatt a szentségtartóban a pap által vitt Oltáriszentség áll. Majd jönnek sorban a közösség tagjai. A körmenet útja a négy, útmentén felállított oltárhoz visz, amelyek leggyakrabban zöldágakból készített lombsátrak voltak. A zöldsátrakat virágokkal, virágkoszorúkkal díszítik, a földet virágszirmokkal, kakukkfűvel szórják be. A sátorban elhelyezett asztalt, az oltárt terítővel takarják le, gyertyákkal, virágokkal díszítik és szentképeket, szobrokat helyeznek rá. Az oltároknál a pap egy-egy evangéliumi részt olvas fel, majd könyörgést mond, a szentséget tömjénnel megfüstöli és az Oltáriszentséggel áldást ad a hívekre. Az úrnapi ág és virág a leggyakrabban használt, nagyrabecsült paraliturgikus szentelmények egyike. Mégsem tekinthetők teljes egészében szentelménynek, hiszen nem megszentelik őket, hanem a liturgiában betöltött szerepük, az Oltáriszentséggel való "találkozásuk" által nyerik el szentelményi szerepüket.                        Sári Zsolt

 

 

 

Isten kezében

 

 

A júniusi napnak záporában,

Mely aranyat nyilaz álmatagon,

Lyukas nadrágban és kehes kabátban

Öreg csavargó alszik a padon.

 

Körülötte az élet dele forr, zúg

És robognak a ringó gépkocsik,

Ő lógó fejjel más világba fordul

És egy boldog májusról álmodik.

 

Elnézem én gyöngéden és irigyen,

Az élete és padja oly kemény,

De ő most végtelen puhán, szelíden,

Bizton pihen az Isten tenyerén.

Juhász Gyula

 

 

Mivel egyedül a hit tesz Krisztusnak és minden ő jótéteményeinek részeseivé, honnan származik ez a hit?

Felelet: A Szentlélektől, ki azt a szent evangélium prédikálása által szívünkben felgerjeszti és a szent Szakramentumokkal való élés által bennünk megerősíti.

 

Az Egyház nagycsütörtökön emlékezik az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség, az Eucharisztia alapítására. A nagyböjti idő miatt akkor nem lehet ünnepélyes külsőséggel megülni az ünnepet, ezért a liturgia egy külön napot – az Úrnapját – szenteli Krisztus testének és vérének ünneplésére. Ma – Úrnapján – ezért az Oltáriszentségről elmélkedünk: Krisztus testéről és véréről.

 

 

 

Páduai Szent Antal élete

 

 A népszerű Antal testvért már halála idején is „a szent” („Il Santo”) néven siratta Pádua városa az egész felső-olaszországi néppel. Az azóta eltelt 700 év alatt népszerűsége világszerte csak növekedett. XIII. Leó pápa megállapíthatta róla, hogy a világ szentje. A köztudatban úgy él, mint hatalmas csodatevő és a szegények támasza.

 

 

Hányan fordulnak hozzá, hogy csodás közbenjárásával segítsen rajtuk úgyszólván minden ügyes-bajos dolgukban! Hány ezer és ezer szegény hálálkodik neki, hogy Szent-Antal-kenyeréből nekik is jut betevő falat! Az apostolkodás sohasem volt könnyű munka, de szentünk korában egészen különös nehézségekkel kellett megbirkóznia. Ez a kor a szociális jellegű eretnekségek kora, amelyeknek szülőoka elsősorban a nagy társadalmi egyenlőtlenség. A lyoni szegények az evangéliumi élet lényegét csak a szegénységben és a vándorprédikálásban látták, úgyszintén a katharusok (tiszták), akiknek Albi volt a szülővárosa, a legmerevebben vetették el a világi felsőbbséget, az Egyházat és annak olyan intézményeit, aminők a házasság, a szentmise, a papság. Ezek Dél-Franciaországot és Felső-Olaszországot árasztották el és túrták föl. A legnagyobb koldulórendnek nagy fia, Antal testvér szegénységével, szavával, működésével irtotta az eretnekséget („az eretnekek pörölye”), nyugtatta az embereket s gyógyította a társadalmi bajokat. Fogyhatatlan szeretete, ritka képességei, csodatettei példátlan gyümölcsöket érleltek.

Amikor az eretnekség fészkében, Riminiben megkezdte működését, csak úgy tudta maga köré gyűjteni a városka lakóit, hogy a tengerparton a víz színére hívta a halakat, amelyek nagy figyelemmel hallgatták szavát. Később azonban már ezrével tódultak szentbeszédeire az emberek s gyóntatószéke körül őrség tartotta fenn a rendet. Működése utolsó szakában pedig harmincezer ember is megjelent egy-egy páduai beszédén; s a hallgatóság közt voltak kiváló főpapok, kereskedők, akik a beszéd

 

 idejére bezárták boltjaikat, álruhába öltözött banditák, bűnösök és szerencsétlenek, s főleg ott volt a környék népe, mely fáklyafény mellett már a hajnali órákban özönlött a városba, hogy helyet biztosítson magának. A népszerű Antal testvér mindenkit szeretett és mindenkin akart segíteni. Nagy részvéttel volt a gazdagok iránt. A gazdagságról az volt a véleménye, hogy „tövis az, amely szúr s a tulajdonos vérét szívja”. Legközelebb állottak szívéhez a gyengék, elnyomottak, kiuzsorázottak, szegények. Ezekért nem sajnált fáradságot s nem ismert félelmet.
 Egy igazságtalanul fogságban tartott emberért el tudott menni a kor véreskezű diktátorához, Ezzelinóhoz. Lépése nem járt eredménnyel, de a lakosság szerint az is óriási siker volt, hogy élve került haza a veronai zsarnok palotájából. A nehéz társadalmi kérdéseket komoly szociális törvényhozással is akarta megoldás felé terelni. Még halála előtt három hónappal is olyan szociális törvényt eszközölt ki Páduában, amelynek értelmében a szerencsétlen fizetésképtelen  adós és családja már nem kerülhettek akármilyen apróságért az adósok börtönébe.

 

 

 


                                                                             

 

                        

Az Úr velünk van (Lk 9,11b-17)

 

 

Hogyan ünnepeljük az Úrnapját ma? Ez a kérdés sokszor megjelenik beszélgetéseinkben. Hogyan lehet az Eucharisztia nyilvános ünneplését olyanná tenni, amelyben meg tudjuk élni ennek az isteni titoknak a nagyszerűségét, Isten önmagát ajándékozó szeretetének a nagyságát? Az Eucharisztia titka mindig azt mondatja velünk, akik hiszünk Krisztusban: az Úr velünk van. Ennek jelentésén szeretnénk most elmélkedni.

Az Úr velünk van, ez először is azt jelenti, hogy létezik az Egyház. Nélküle az Úr nem lenne velünk. Jézusban Isten láthatóvá lett számunkra. Ezt jelezték csodái, önmagáról szóló megnyilatkozásai, hősieses ember szeretete, amelynek csúcspontja az volt, hogy kereszthalálában áldozat lett bűneinkért, emberekért való gondoskodása, egész életében megnyilvánuló egészen egyedülálló életszentsége. Ez az istenemberi élet, amely áttörte az emberek közötti gyakori vitákat, ellenségeskedéseket, nem maradhatott csak az akkori élet eseménye, amely soha meg nem ismételhető, soha nem érhető el és ezért nem is lehet igazán érdekes számunkra. Ha az ember igazán bűntől megváltott és megszabadított ember akar lenni, akkor a szeretetnek az a betörése az életbe, amelyet Jézus hozott magával, és amelyet ő életével megvalósított, nem maradhatott meg egyszeri eseménynek az emberiség életében. Ha ez így lenne, az ő élete csak olyan háttér lenne, amelynek keretében a mi életünk még sötétebb és reménytelenebb lenne. Ha Jézussal valóban valami új kezdődött el, akkor ennek az újnak meg kell maradnia, akkor Jézusnak ma is közöttünk kell lennie és valóban közöttünk is van az Egyház életében!

Valóban ez a hitünk: Jézus az Egyházában maradt. Ő akarta és ezt ki is nyilatkoztatta, amely minden korszakban érvényes marad, hogy műve és tanítása halála után is megmarad. Ezt apostolai, és tanítványai éltető módon viszik tovább az emberi történelem minden korszaka számára. Ami személyében kezdődött el, az így folytatódik tovább. Művét, tanítását és a megváltás kegyelmeit az általa megbízott közösség hirdeti és adja tovább. Ez az Egyház élete, feladata, küldetése. Ezt Jézus megbízásából teszi, aki feltámadásában azt akarta, hogy hívei és tanítványai éltető és közöttünk megmaradó valóságában tapasztalják meg őt mindig a történelem folyamán. Erre építve mondják tovább és tanúsítják, hogy a szeretetnek és az Isten akarata iránti engedelmességnek tovább kell folytatódnia a hívek életében. Ez is az Egyház élete: Jézus megbízásából azt folytatni tovább, ami benne elkezdődött a bűnben élő emberiségért, megbocsátásának továbbadásában, abban az életben, amely az ő erejéből táplálkozik.

Az Úr velünk van: ezt jelenti az Eucharisztia, amely igazi valóságában isteni ajándék a hívő közösség számára. Jézus jelen van a kenyér és bor színében a szentmise áldozatban. Az Egyház élete így nemcsak az, hogy tovább mondja és tovább teszi azt, amit Jézus mondott. Életéhez az is hozzátartozik, hogy a Jézusra való emlékezésből és a vele való találkozásból éljen. és így tudatában legyen jelenlévő és éltető erejének. Ez válik valósággá az Eucharisztiában. Jézus mielőtt az Istennel kibékítő és határtalan szeretetét bizonyító áldozatát bemutatta a kereszten, megünnepelte az utolsó vacsorát tanítványaival. Amikor megalapította az Oltáriszentséget, ezzel szentségi módon nemcsak azt mutatta meg, hogy mit jelentett az ő élete: másokkal együtt lenni, és másokért élni. Benne felfoghatatlan módon összekapcsolta halálát és szeretetét, amelyet életének feláldozásával bizonyított. Amikor a pap elmondja Jézus szavait, amelyek az utolsó vacsorán hangzottak el: vegyétek, egyétek, ez az én Testem, vegyétek és igyatok belőle, ez az én Vérem, és tegyétek ezt ti is az én emlékezetemre, akkor ezzel nemcsak átváltozik a kenyér Krisztus Testévé, a bor pedig Krisztus vérévé, hanem keresztáldozata is szentségi módon jelenlévővé lesz.

 

 


 

Erdei Mise

 

Csepp asztalon éppen csak annyi hely,

Hogy elfér rajta Tányér és Kehely.

A kis szobában annyi levegő,

Hogy elfér benne négy-öt térdelő;

A háznép imádkozik velem:

Fölöttünk szénapadlás,

azon felül a menny.

 

Két- patak parton, erdő közepén,

Zöld hegyek alján mondom a misém.

Belecsengenek, belezsonganak

Kámforos kedvű kicsi madarak.

Az erdőből is ide- idezeng

A tölgyek orgonája.

Így még nagyobb a csend.

 

Jertek – jertek, világ kicsinyei,

Csendben az Istent dicsőíteni,

Jertek ti szépek, hívek, boldogok,

Csengőm szavára elnémuljatok,

És meghajoljon valamennyi térd,

Az Isten árnyékában

didergő nagyokért.

Sík Sándor (KBA-né)

 

JJJJJJJJJJJJJJJJJ

- Mi az: egy szál hurkapálcika?

- Vattacukor light.

 

postán: Győr, 9024  Szentlélek tér 1

telefonon/faxon: 96/ 419-588

neten: http://www.extra.hu/szentlelek

e-mailen: freemaker@freemail.hu

 


Hirdetéseink, ünnepeink

 

vasárnap: ÚRNAPJA (főünnep)  (PÁDUAI SZENT ANTAL)

hétfő: Szent Elizeus

kedd: ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN

péntek: JÉZUS SZENT SZÍVE (főünnep)

szombat: Szűz Mária Szíve, Szent Romuáld apát, Szent Gyárfás és Protáz

 

··Ma vasárnap Úrnapján az ½ 11 órai szentmise kapcsán tartjuk az Úrnapi körmenetet. Köszönjük mindenkinek a segítségét.

··Ma délután 5 órakor lesz a szokásos családi mise, melyre várjuk a családokat.

··A Bazilikában este 6 órai kezdettel tartják az Úrnapi misét majd azt követően a körmenetet.

·· Pénteken lesz Jézus Szent Szívének ünnepe várjuk a híveket az esti szentmisére.

··A bérmálási és elsőáldozási fényképek és videók elkészültek átvehetők a plébánián.

··Soron következő cursilló (három napos, bentlakásos, hitünket megújító tanfolyam, lelkigyakorlat) melyre várjuk a nők jelentkezését július 8-11 között lesz.

··Köszönjük és továbbra is várjuk a cikkeket, írásokat és képeket újságunkba.

 

vissza az elejére

    neten:     WWW.extra.hu/szentlelek
postaláda:  kalmankamo@matavnet.hu
 

 Kezdőlap| Fórum| Őrzőangyalkámhoz

Életet a léleknek!